1786–1790
II. József reformintézkedéseinek egyike volt a vármegyei önállóság megszüntetése, és a kerületi igazgatási rendszer bevezetése, amellyel a központi kormányzattal szembenálló rendi ellenállást kísérelte meg ellehetetleníteni. Az 1785. június 1-jén életbe lépett rendelkezés értelmében felmentették tisztségükből a vármegyei főispánokat, és kerületi királyi biztosokat neveztek ki. A kerületi biztosok széles – a közigazgatást, az igazságszolgáltatást, és a kamarai igazgatást felölelő – hatáskörrel rendelkeztek. Az ország területét 10 kerületre osztották. Az egyesített Békés-Csanád-Csongrád megye a nagyváradi kerülethez tartozott, Bihar, Szabolcs vármegyékkel és a Hajdú Kerülettel egyetemben. A kerület élén 1786–1787-ben gróf Teleki Sámuel, 1787–1790-ben hallerkői Haller József állt.
Békés megye 1786. május 27-én tartotta utolsó gyűlését. Az összevont vármegyék székhelyévé Szegvárt (Csongrád megye) jelölték ki, a legelső megyei méltóságot, az alispáni címet, síkabonyi Angyal József viselte. Angyal József a posztot a helytartótanács 1786. április 11-diki leirata értelmében nyerte el. Az egyesített vármegyék alakuló közgyűlésüket 1786. június 1-jén tartották. II. József halála előtt többek között ezt az intézkedést is visszavonták, így négy év után visszaállt az eredeti vármegyei állapot. Békés vármegye 1790. április 26-án tartotta restaurációs gyűlését, ahol Angyal József nyerte el a jelöltek közül az immár ismét önállóvá vált megye alispáni tisztét.
Az egyesítéskor Békés megye levéltárát is Szegvárra szállították. A helytartótanács 1790. március 2-dikán kiadott rendelkezése szerint az unió alatt keletkezett iratokat az adott megyének vissza kellett juttatni. A három megyét érintő iratanyagot (rendezetlen, lajstromozatlan állapotban) szállították 1790 tavaszán Gyulára. A szétválasztással 1799 decemberére készültek el. A későbbiek folyamán a Csanád megyei aktákat elszállították, de Csongrád megye nem jelentkezett értük, így azokat a 20. század elején visszareponálták a Békés megyei iratanyagba. Ezeket a Csongrád megyét illető dokumentumokat tehát napjainkban is itt lehet kutatni.
A fondot két állag alkotja. Az a) állag ügyviteli jegyzőkönyvei iktatókönyvek is (1787–1788), tehát segédletként szolgálnak az adott időszakból származó iratanyaghoz. Az 1786. és 1790. évi iratokhoz, a IV. A. 1. (Békés Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai) fond a) állagában található 1715–1786 és 1790–1800. évekre vonatkozó, repertóriumok használhatók segédletként. Itt nyertek elhelyezést az 1788–1789. évekből megmaradt úrbéri jegyzőkönyvek is.
A b) állag a korabeli iratanyagot csaknem hiánytalanul tartalmazza. Itt találhatók a már említett Csongrád megyei vonatkozású iratok is. A fond iratanyagának kutatásához a német és a latin nyelv ismerete is szükséges.
a) Jegyzőkönyvek | 1787–1789 |
7 kötet, 1 doboz = 0,64 ifm | |
1–7 kötet Ügyviteli jegyzőkönyvek | 1787–1788 |
8. doboz Úrbéri jegyzőkönyvek | 1788–1789 |
b) Általános iratok | 1786–1790 |
60 doboz = 8,40 ifm | |
1–60. doboz Iratok | 1786–1790 |
Összesen: 61 doboz, 7 kötet = 9,04 ifm