Akik március 15-én kilátogatnak a Szentgyörgymező határában fekvő Honvédtemetőbe, tiszteletadás gyanánt útjukba ejthetik a Dessewffy Arisztid és Kiss Ernő utcák által határolt kis utcát; hiszen 1861. február 18-án Esztergom vármegye bizottmánya Palkovics Károly alispánnak a közgyűlés egyhangú lelkesedésével támogatott javaslatát elfogadva határozott úgy, hogy emlékművet emeltet az esztergomi honvédkórházban elhunyt 604 honvéd és 175 osztrák katona jeltelen sírja fölé. A terméskő oszlop tetején haldokló oroszlánt mintázó domborműves síremlék, Gerenday Antal piszkei kőfaragó alkotása, közadakozásból összegyűjtött pénzből még ugyanabban az évben el is készült. Homlokrészén Bajza Józsefnek, a kor népszerű hazafias költőjének művéből származó felirat olvasható.

[1]

Az esztergom-szentgyörgymezői honvédtemetőben nyugvó honvédek emlékműve
http://mw2.google.com/mw-panoramio/photos/medium/35350397.jpg [2]

Károly Andrást, idősebb Palkovics Károly Sándor és felesége, az osztrák származású Keyl Terézia, elsőszülött gyermekét, 1816. február 5-én keresztelték meg Budán. Édesapja, aki három feleségétől 32 gyereket nemzett, 1816-tól több évtizeden keresztül volt Esztergom szabad királyi város közmegbecsülésnek örvendő főorvosa. A nagyapa Palkovics András, 1784-től Buda első tiszti orvosa, érdemei elismeréséül 1810-ben nemesi kiváltságlevelet kapott I. Ferenctől.

Palkovics Károly az esztergomi Szent Benedek-rendi Gimnáziumban kezdte középfokú tanulmányait, majd Pesten folytatott jogi tanulmányokat.

[3]

Az esztergomi bencés gimnázium értesítője 1828/1829.
MNL KEML VIII 51.

Fiatalon lépett tisztviselői pályára, 1834-ben Esztergom vármegye becsületbeli aljegyzőjének nevezték ki, első feladatai közé tartozott a megye levelestárának rendezése. A közélet iránt érdeklődő fiatalember szépen haladt előre a tisztviselői ranglétrán, 1846-ban már a megye rendes állású főjegyzője volt. Közben családot alapított, 1843-ban nőül vette Somogyi Máriát, aki életpályájának leginkább embert próbáló időszakában, 1849 háborús napjai és a több évig tartó raboskodás alatt, is mindvégig hűségesen kitartott mellette.

Március 15-e után a forradalom és szabadságharc ügye mellé állt és azt a végső pillanatokig odaadással szolgálta. A családi emlékezet szerint a szabadságharc iránti elkötelezettsége Petőfi Sándor előtt is ismert volt, olyannyira, hogy neki ajánlotta „A királyokhoz” című versét. 

[4]

Petőfi Sándor „A királyokhoz” című versének kézirata (másolat), 1848.
MNL KEML XIII 5. 2 e 59.

Aktívan részt vett Esztergom vármegye bizottmányának munkájában. 1848. május végén többekkel együtt ő szervezte a szülőföld védelmére meghirdetett közadakozást az esztergomi járásban. Október 2-án a vármegyében népfelkelést szerveztek, mivel tartani lehetett a pákozdi csata után Győr felé vonuló Jellasics csapatainak a megye területére való esetleges betörésétől. Palkovics a Bajóton gyülekező balszárny vezetésével lett megbízva. Az ellenséges csapatok Bécs felé vonultak vissza, ezért a népfelkelést néhány nap múlva lefújták és a nemzetőrség jobban felfegyverzett egységeit a magyar fősereghez rendelték. Miután az osztrák seregek 1849. január 5-én elfoglalták a fővárost, Esztergom sem kerülhette el a megszállás gyötrelmeit: január 15-én a Schiffmann császári ezredes vezette csapatok megérkeztek a városba. Az ezredes nyomására Andrássy Mihály alispán által összehívott csonka bizottmányi ülés résztvevői a fegyverek kényszerítő erejének engedelmeskedve aláírták az I. Ferenc József császárnak tett hódolati nyilatkozatot. A vármegye népe azonban nem hódolt be az önkénynek. A párkányi járás több településén nem engedték kihirdetni a megszálló hatóság rendeleteit, a falragaszokat letépkedték, a fegyvereket nem szolgáltatták be. A Köbölkúton tartott népgyűlésen a jelenlévők bizalmát élvező Palkovics Károly főjegyzőt bízták meg a népfelkelés vezetésével. A császári csapatok időleges kivonulását kihasználva, a megyei bizottmány Palkovics Károly elnöklete alatt január 28-án Esztergomban ülést tartott, ahol döntöttek a vármegye székhelyének a biztonságosabb Bátorkeszibe való áthelyezéséről, valamint hivatalosan is megbízták őt a Párkányi járás népfelkelésének szervezésével. A megszálló hatóság értesülvén ezen eseményekről egy zászlóalj gránátost küldött ki a helyi nemzeti ellenállás lelkének számító Palkovics elfogatására. A parancsot csellel próbálták meg végrehajtani: a 21. számú gőzösön egy századnyi parasztruhába öltöztetetett dragonyost helyeztek el, akiknek Karvához érve azt kellett volna kiabálniuk, hogy „Éljen Kossuth!”. A csel azonban valahogy kitudódott s a gőzöst Csenkénél magyar ágyútűz fogadta. A császári csapatok előrenyomulása miatt a Palkovics vezette megyebizottmány február 7-én Komárom erődítményébe menekült. Április 5-én az ostromzár alá vett várban kapta kézhez Kossuth Lajosnak, az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökének, március 3-án kelt levelét, amelyben hazafias érdemeit méltányolva Esztergom vármegye kormánybiztosává nevezte ki őt. Miután a tavaszi hadjárat nyomán Esztergom vármegye területe is felszabadult és a honvédsereg április 22-én Komárom körül is felszámolta az ostromzárat, az immár teljhatalmú kormánybiztos erélyes kézzel tüstént nekilátott a helyi közigazgatás újjászervezésének. Elrendelte a császári biztos által kinevezett megyei főtisztviselők letartóztatását, a hazaárulók vagyonának zár alá vételét. Gondoskodott a kormányszervek rendeleteinek a végrehajtásáról, a császári csapatok által hátrahagyott javak lefoglalásáról és az újoncozás újbóli megszervezéséről. Április 30-án ismét Esztergomban hívhatta össze az állandó bizottmány ülését, ahol kihirdette a Függetlenségi Nyilatkozatot. Májusban a várbeli kanonok házakban megszervezte az esztergomi honvédkórházat, amelyben a nagysallói, csallóközi ütközetekben, illetve a Buda ostrománál megsebesült honvédeket ápolták.

[5]

Palkovics Károly elrendeli Reviczky Károly alispán, Kamocsay László, és Luby József letartóztatását.
Esztergom, 1849. április 27.
MNL KEML IV 102 b. 5/1849. sz. körlevél.

Esztergom-Szenttamás jegyzőjének jelentése
a megszálló császári hatóságok rendelvényeinek összegyűjtéséről. 1849. április 28.
MNL KEML IV 102 b. szám nélküli jelentés.

[6]

Esztergom vármegye bizottmányi ülési jegyzőkönyve, 1849. április 30 – május 1.
MNL KEML XIII 5. 2 a 2.

[7]

Palkovics Károly kormánybiztos katonai kórház felállítását rendeli el. Esztergom, 1849. május 9.
MNL KEML IV 102 b. szám nélküli tisztázat.

A nyári orosz-osztrák invázió megindulása után a vármegyei tisztikarral Görgey Artúr főseregéhez csatlakozott, azt Aradig kísérve. A világosi fegyverletétel után halálra ítélték, aztán kegyelemből az ítéletet 12 évi várfogságra változtatták. Életét talán annak köszönhette, hogy testvérhúga Johanna, Vinzent M. de Vesques gróf, osztrák generális felesége volt. 1857-ig raboskodott Aradon és Munkácson. Fogsága alatt fafaragással foglalkozott, ezt a hobbiját öregkorában is előszeretettel művelte.

Szabadulása után karvai birtokára vonult vissza, itt élt távol a közügyektől 1860-ig. Ekkor azonban a birodalom Lombardiában elszenvedett vereségeinek a hatására hazánkban újra felforrósodott a politikai légkör. Miután Ferenc József Októberi Diplomája lehetővé tette a helyi önkormányzatok újraszerveződését, ahogy országszerte, úgy Esztergomban is újjáalakult a vármegyei közigazgatás. 1860. december 12-én közfelkiáltással Palkovicsot választották Esztergom vármegye alispánjává. Neve a februári pátens centralizációs terveit erőteljesen sérelmező feliratával vált országosan is ismertté.

[8]

Esztergom vármegye óvása a februári pátens ellen. Esztergom, 1861. április 8.
MNL KEML XIII 5. 2 h 200.

A lapok „az ország első alispánja” címmel írtak róla. 1861-ben Esztergom szabad királyi város díszpolgárává választották olyan hazafiakkal egyetemben, mint Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Eötvös József. 1861 novemberében a Schmerling provizórium alatt leköszönt hivataláról és ismét visszavonult birtokára.

1865-ben királyi jóváhagyással az Eszterházy hercegi uradalmak zárgondnokává nevezték ki, erről a megbízatásról 1876-ban mondott le. Annak ellenére, hogy hatalmas összegek felett rendelkezett, nem botlott meg, hivatalát mindvégig becsülettel és tisztességesen látta el. A zárgondnoki hivatallal járó 15000 forint éves javadalmazás anyagi biztonságot nyújtott családjának; viszonyításképpen érdemes megemlíteni, hogy a korszakban egy átlagos éves reáltanodai tanári fizetés 600 – 800 pengő-forint körül mozgott.

[9]

A Dunántúli Királyi Kerületi Ítélőtábla megállapítja Palkovics Károly zárgondnoki díjazását. Keszthely, 1865. november 21.
MNL KEML XIII 5. 2 b 16.

[10]

Palkovics Károly lemond zárgondnoki tisztségéről, egyben javasolja nevezett tisztség megszüntetését.
Esztergom, 1876. szeptember 16.
MNL KEML XIII 5. 2 b 40.

1867-ben másodszor is megházasodott; Burdina Alajos honvédőrnagy leányát, Helénát vette el.

Palkovics Károly és neje, Burdina Helén

Heléna volt az anyja a két tragikus sorsra jutott Palkovics fiúnak, Miklósnak és Pálnak. Mindketten katonai pályára léptek: Miklós a bécsújhelyi katonai akadémián, Pál a bécsi műszaki akadémián szerzett végzettséget. A vezérkari őrnagy fiatalemberek adósságaikat nem tudták kifizetni, ezért 1908-ban főbe lőtték magukat.

A Palkovics fiúk (Miklós és Pál) fotója, készítette Beszédes Sándor kb. 1883 – 1885.
MNL KEML XIII 5. 6/9.

[11]

Herczeg Ferenc írása a két Palkovics fiú – Miklós és Pál – öngyilkosságáról.
Az Újság (?). 1908. április 16. (?)

[12]

Az „Esti Ujság”-ban 1908. április 14-én megjelent cikk Palkovics Miklós és Pál öngyilkosságáról.
MNL KEML XIII 5. 3/14.

Az apát nagyon lesújtotta első házasságából született fiának, Lászlónak, 1872-ben bekövetkezett halála. A családi emlékezet szerint, miután végigtáncolt egy bált, felugrott a szíve hölgyét hazavivő lovas kocsira, hogy megérkezvén ő segíthesse le a hölgyet a kocsiról. A kiizzadt férfi számára a hűvös éjszakában robogó lovas kocsi végzetesnek bizonyult, rövid időn belül tüdőgyulladásban meghalt.

A kiegyezés után Palkovics Károly újra visszatért a közéletbe. 1872 és 1875 között a kismartoni körzet Deák-párti képviselője volt.

[13]

Palkovics Károly, mint az eszterházi kerület országgyűlési képviselője falragaszon köszön el választóitól. 1875.
MNL KEML XIII 5. 2 c 51.

1875-ben végleg Esztergomban telepedett le. 61 éves korában egy örömteli családi esemény örvendeztette meg. Született még egy fia, akit az első fia emlékére Lászlónak kereszteltek el. Ő is, akárcsak apja, a megyei közigazgatásban futott be karriert, mint Komárom és Esztergom vármegyék alispánja.

1876-ban a vármegyei közigazgatási bizottság tagja lett. 1877-ben Esztergom szabad királyi város polgármesterévé választották. Rövid hivatali ideje alatt - 1881-ben mondott le betegségére való hivatkozással - a közoktatásügy fejlesztése terén próbált meg eredményeket elérni. Erőfeszítést tett egy új gimnáziumi épület felépítése érdekében. A tanügy terén nyújtott tevékenysége elismeréseként arcképét az esztergomi bencés gimnázium dísztermében helyezték el. Lokálpatriótaként aktívan részt vett a város társasági életében. A kaszinó közgyűlése, amelynek helyiségeit a takarékpénztár támogatásával átalakítatta, tiszteletbeli elnökké választotta. Az esztergomi lövészeti egyesület főlövészmestere volt. Lemondása után sem fordított teljesen hátat a helyi közéletnek. Olykor fiatalos hévvel tartott beszédet a vármegyei közgyűlésen, valamint a nemzeti párt – 1892-ben alakult meg ez az Apponyi Albert vezette ellenzéki tömörülés – helyi elnökeként választási küzdelemből is kivette a részét.

Érdemeit a felsőbb körök is méltányolták: 1888-ban az uralkodó a „szenkviczi” nemesi melléknevet adományozta családjának.

[14]

A „szenkviczi” előnév adományozása Palkovics Károlynak és törvényes utódainak, 1883. május 3.
MNL KEML IV 1 h Palkovics család nemességi iratai.

1897. február 17-én gyógyíthatatlan gégebetegségben hunyt el.

[15]

Gyászjelentés. 1897. február 17.
MNL KEML XIII 5 2 g 172.

Robosztus termete több hónapon keresztül küszködött a halálos kórral. Végrendelkezésén, tíz nappal halála előtt, a jelenlévők szerint még olyan erővel szorított kezet velük, hogy valaki megjegyezte: „Aki így tud kezet szorítani, az még ne gondoljon a halálra.” A közvélemény mély megrendüléssel értesült haláláról. A korabeli lapok a pótolhatatlan veszteségről írtak, az Esztergomi Közlöny így méltatta: „Lelkesült ideálokért s a köztevékenység rugóit, nem annyira a rideg számítás, mint inkább a magasabb eszményekért lelkesedni tudó szív tartotta éberségben.”. A régi idők dicsőséges nemzedékének még élő tagjaként Eötvös József levélben részvétét nyilvánította a gyászoló családnak.

[16]

Báró Eötvös József együttérzéséről biztosítja a gyászoló özvegyet, Palkovics Károlynét. Eger, 1897. február 20.
MNL KEML XIII 5. 2 e 79.

Február 18-án, ünnepélyes keretek között, helyezték végső nyugalomra az esztergom-szentgyörgymezői honvédtemetőben. Közadományokból elkészített emlékoszlopát 1898. július 3-án avatták fel.

[17]

Felhívás adakozásra Palkovics Károly síremlékének felállítása céljából. 1897. szeptember.
MNL KEML XIII 5. 2 e 81.

[18]

Meghívó Palkovics Károly síremlékének felszentelési ünnepségére. 1898. július 3.
MNL KEML XIII 5. 2 e 82.

Bibliográfia:

Gróf Károly: Palkovics Károly In. Esztergom és Vidéke 1999/10-11.
Hermann Róbert: Esztergom és Komárom megye 1848-49-ben p. 5-23 In. Olvasókönyv. Esztergom és Komárom megye az 1848/49-es forradalom és szabadságharc alatt. Szerk.: Bencze Cs. Attila, KEMÖ Levéltára Esztergom 2000
Horváth Attila: Palkovics Károly életrajza. Hídlap VI. évf. 8. (2008. 03. 01.).
Osvai László dr.: Palkovics Károly András www.ekor-lap.hu/.../esztergomi-csaladok-szemelyisegel-a-palkovicsok-3 [19]

Források:

Esztergom és Vidéke 1897 14. sz.
Esztergom és Vidéke 1898 54. sz.
Esztergomi Közlöny 1897. február 21.  8. sz.
Esztergom 1897. február 21. 8. sz.
Olvasókönyv. Esztergom és Komárom megye az 1848/49-es forradalom és szabadságharc alatt KEMÖL Évkönyvei 6. 1998. Sorozatszerk.: Csombor Erzsébet. Szerk.: Bencze Csaba Attila. KEMÖ Levéltára Esztergom 2000.
MNL KEML XIII 5 Palkovics család iratai 1785-1973.
MNL KEML IV 1 Esztergom vármegye nemesi közgyűlésének iratai 1618 – 1848.
MNL KEML IV 102 Esztergom vármegye első alispánjának és kormánybiztosának iratai 1848 – 1849.
MNL KEML VIII 51 Esztergom Szent Benedek-rendi Főgimnázium iratai 1828 – 1948.

Szerző: Horváth Attila (MNL KEML)