1950. február 1-jével belügyminiszteri rendelettel megszűntették Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyét, az akkor létrehozott Pest megye területét tekintve is különbözött elődjétől.
Az 1950. október 22-i választások nyomán megalakultak a különböző szintű (megyei, járási, városi, községi, városi kerületi) tanácsok, mint a dolgozó nép egységes államhatalmának képviseletei. A minisztertanács felügyelete és irányítása alatt álló tanácsok a gazdasági, társadalmi és kulturális vezetés mellett az államigazgatás helyi teendőit látták el. A tanácstestület, és az ennek soraiból kikerülő szűkebb testület, a végrehajtó-bizottság látták el a tanácsok törvényben előírt feladatait. A galéria képei lehetőséget adnak, hogy a tanácstestület és a végrehajtó-bizottság jegyzőkönyvébe betekintsen a látogató.
A tanácsrendszer mindennapjaira a szocialista ideológia nyomta rá bélyegét. A múlttal való gyökeres szakítás egyik szimbóluma az ünnepek átalakítása volt: új ünnepek behozatala (április 4. – „felszabadulás ünnepe”, november 7. – a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepe), a régiek elvetése, újrafogalmazása (március 15. munkanappá nyilvánítása, fenyőünneppé degradált karácsony).
A szocialista propaganda eszközévé váltak többek között a párt irányítása alatt álló tömegszervezetek, mint például a Dolgozó Ifjúság Szövetsége, a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége. A személyi kultuszt és ideológiáját szolgálta szinte minden helyi intézmény, így a korábban a helyi rendeletek, hirdetések közlésére létrehozott dobolás intézménye is. A fentebb említettek mellett plakátok, „oklevelek” sokasága tanúskodik a levéltárakban a propaganda különféle módszereiről.