Beat, rock, punk, new wawe

Az Amerikai Egyesült Államokban a II. világháború után, a felívelő gazdaság és a kedvező szociotársadalmi változások mellett felvirágoztak a kulturális és művészeti ágazatok is. Felértékelődött az új generáció szerepe. A lázadó fiatalok új szubkultúrákat, számukra megfelelő életstílust alakítottak ki. Az USA-ban szerves fejlődési vonal mentén született meg a lázadó hangvételű rock and roll. A fehérek country & western és az afroamerikaiak rhythm & blues műfajai keveredtek, megszülve az új irányzatot.

 

A rock and roll gyűjtőfogalom, nem egységes zenei műfaj. A zenetörténészek közmegegyezése szerint a Rock and Roll korszak kezdődátuma: 1954. április 12., amikor felvették Bill Haley Rock Around the Clock című dalát, ami a populáris zene új korszakot nyitó nagy slágere lett. Az új műfaj áttörése az 1950-es évek közepén a rádió és a televízió közvetítésével ment végbe. Az Egyesült Államok duális médiarendszerében több ezer, a sztárokra és a reklámbevételekre építő, hallgatottságot mérő, különböző zenei típusú kereskedelmi rádió szolgáltatott műsorokat. 1957-ben bevezették TOP 40 slágerlistákat, rá egy évre a Hot 100-ast. A Billboard című zenei szaklapban is megjelentek a lemezeladások alapján készített sikerlisták. Elsőként Alan Freed, a clevelandi rádió műsorvezetője használta 1952-ben a rock and roll kifejezést számos énekes és együttes új műfajú lemezeit lejátszva.

 

A kereskedelmi televíziótársaságok reklámbevételekből tartották el magukat, adásaik sztárokra, sorozatokra és kvízműsorokra épültek. Ed Sullivan 1955-ben indította el az Ed Sullivan Show című új műsorát, amiben a rock and roll énekesek közül elsőként Elvis Presley szerepelt 1956-ban, óriási nézettséget generálva.

 

A független, helyi lemezkiadók a legnagyobb országos társaságokkal szövetkeztek. Az énekesek általában kis kiadóknál jelentették meg első felvételeiket, siker esetén aztán szerződtette őket valamelyik nagy kiadó. Ebben az időben többek között Chuck Berry, Fats Domino és Elvis Presley lemezei is felkerültek a slágerlisták élére. A kínálat egyre bővült, folyamatosan érkeztek az újabb rock and roll énekesek. Az elnevezés a műfajhoz kapcsolódó népszerű táncot is jelentette: a klubok és a hatalmas tánccsarnokok megteltek rock and rollozó fiatalokkal.

 

Kialakult egy jelentős profitot termelő, többszektorú innovatív szórakoztatóipar, a megfelelő zeneipari, médiaipari infrastruktúrával. Azonban a rock and roll intézményesülése, elüzletiesedése következményeként, a profitszerzés érdekében a kiadók, menedzsmentek tervezte sztárok is megjelentek.

 

 

A korszakalkotó rock and roll fáziskéséssel érkezett Magyarországra, és tömegméretekben nem terjedt el. Az 1950-es és a korai 1960-as évek kultúrpolitikája a hagyományos könnyűzenei irányzatokat monolitikus és fővároscentrikus intézményei segítségével kontrollálta és konzerválta. Az állampárti sajtó általában negatív kontextusban tálalta az új amerikai zenét és annak sztárjait. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (MHV) kínálatából is hiányoztak az autentikus rock and roll előadók felvételei. A Magyar Rádióban és Televízióban sem játszották ezeket, ahogy zenei lapok, slágerlisták sem léteztek. A rock and rollt táncoló fiatalokat elítélően jampeceknek titulálták.

 

 

 

 

A Kossuth és a Petőfi rádió könnyűzenei kínálata nagyrészt a szalonzene, az esztrádműsorok, a hagyományos tánczene és némi tradicionális dzsessz sugárzásából állt, az amerikai rock and roll tiltólistán volt. Az 1957-ben indult Magyar Televízió műsorában sem jelenhetett meg az új amerikai zene, a zenés műsorok a hagyományos ízlést szolgálták.

 

A magyar szórakoztató, avagy tánczenének még az ötvenes évek végén is a szving és a tradicionális dzsessz volt az anyanyelve. A zeneszerzők, szövegírók és előadók az idősebb generációk tagjaiként csak futó jelenségként értékelték és kezelték az amerikai rock and rollt. A szakmai közmegegyezés szerint a Kádár-korszak könnyűzenéjének korszakhatára a Martiny zenekar 1957. március 19-én felvett első magyar rock and roll száma, az Itt a roki.

 

A forradalom után többé-kevésbé már bejutottak az országba rock and roll lemezek is. De nem voltak például az amerikaihoz hasonló méretű táncklubok, tánccsarnokok, ahogy az új műfaj koncerthelyei is hiányoztak. Az is tény, hogy a nyugati értelemben vett zene- és médiaipari struktúra sem alakult ki. Tehát a lázadó hangvételű új ifjúsági zene elterjedésével definiálható rock and roll megjelent, létezett, de korszakot nem tudott nyitni, illetve kialakítani. Amerikai rock and roll számokat elszigetelt jelenségként azért interpretált néhány tánczenekar, majd a hatvanas évek elején indult beategyüttesek – pótolva a hiányt – gyakran műsorra tűztek rock and rollokat is.

 

 

A beatkorszak lecsengése párhuzamosan folyt az új stílusok elterjedésével. Már a hatvanas évek végét, majd az új évtized első felét is a műfaj fejlődése és egyben differenciálódása jellemezte. Megjelentek a rock különböző válfajai: hardrock, bluesrock, pszichedelikus rock, szimfonikus rock, folkrock, countryrock, dzsesszrock, és így tovább.

 

A rockkorszak kezdete Nagy-Britanniában 1968–69-re tehető. Ebben az időszakban olyan újító formációk határozták meg a zenei életet, mint például a Led Zeppelin, a Deep Purple, a Black Sabbath és a Pink Floyd.

 

Az új stílusok világszerte elterjedtek és sokszázmilliós rajongótábort építettek. A spontán zenei mozgalom professzionális iparággá alakult. Továbbfejlődött a popműfaj intézményrendszere a lemezkiadóktól a koncertszervezőkön át a stúdiók és a média világáig. Mind jelentősebb lett a technika szerepe, amely az alkotási folyamat részévé vált. A műfaji paletta is szélesedett zenés filmekkel és színpadi művekkel, a rockoperákkal.

 

 

 

 

A hetvenes évek elején már magyar nyelven is hozzáférhetővé váltak a nyugati beatirodalom, illetve a pop-art alkotásai, valamint a különböző nyugati ideológiák, például a hippi mozgalomé, a ’68-as diáklázadások vagy az újbaloldal eszméi. Egyfajta generációs szembeállás is érződött, amiben az értékek különbözősége dominált. A társművészetekbe itthon is beépült az új zenei nyelv használata. A Vígszínházban 1973 márciusában mutatták be a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című rockmusicalt.

 

A Magyar Rádióban új zenei műsorok indultak Komjáthy György szerkesztésében: Huszonöt perc beat, A beat kedvelőinek, Töltsön egy órát kedvenceivel! vagy az Ungvári Tamás szerkesztette A rock mesterei. A 22-es stúdióban rendezett hangversenyek mellett külső helyszíneken is több koncertet rögzítettek. A hetvenes években havonta két koncertet vettek fel, ezeket utána ellenőrizték, kozmetikázták, javították, kivágták az esetleg nem megfelelő minőségű vagy politikailag nem megfelelő részeket.

 

A Magyar Televízió legnépszerűbb műsorait ekkoriban 3–3,5 millióan nézték, viszont a zenés szórakoztató műsorok aránya mindössze 5,2% volt. 1976 januárjában indult és 1980 végéig ment, majd 1982–83-ban újraindult a nívósabb Egymillió fontos hangjegy. A legnépszerűbb előadókkal már a hetvenes évek elejétől önálló showműsorok is készültek (Koncz Zsuzsa: Volt egyszer egy lány és Szerelem; Omega: Tízezer lépés; Metro; Zalatnay Sarolta: Ha fiú lehetnék és Mezítláb a főúton; Bergendy együttes; Illés zenekar: Add a kezed. Sajnos, ezek a műsorok ma már nem tekinthetők meg, mert képmagnóra rögzítették őket és takarékossági okoból letötörlték őket.) Viszont sok zenekart nem engedtek képernyőre, amit sokszor kultúrpolitikai szempontok mellett a szerkesztők személyes ízlése motivált.

 

A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat 1971-től Pepita márkanéven jelentette meg könnyűzenei kiadványait. Az évtized első felére továbbra is a hiánygazdálkodás volt a jellemző, az MHV nem tudta kielégíteni a növekvő keresletet, mivel a vállalat fő kultúrpolitikai feladata a klasszikus és kortárs zene, valamint népzene terjesztése volt. Ezen kívül tovább rontotta a helyzetet, hogy az MHV nem rendelkezett a önálló présüzemmel, Budafoki Kábel- és Műanyaggyárban, társbérletben folyt ez a munka. Így csak elsősorban a népszerűbb zenekarok, előadók jelentkezhettek albumokkal (1968: Omega; 1969: Illés zenekar, Metro, Koncz Zsuzsa; 1970: Hungaria, Kovács Kati; 1971: Neoton, Bergendy, Locomotiv GT; 1972: Syrius, Tolcsvayék és a Trió, Benkó Dixieland Band; 1973: Generál). Az évtized első felében évenként átlag 20 könnyűzenei nagylemez jelent meg, de ebben a számban már dzsessz előadók, egyéb válogatások, sőt Hofi Géza lemezei is bennefoglaltaknak. Sajnos ideológiai és/vagy kultúrpolitikai megfontolásokból sem jelenhetett meg nagylemeze több kiemelkedő, ma is nagyra értékelt formációnak (Taurus, Mini, Kolinda). A Dorogi Hanglemezgyár 1976-os átadását követően jelentősen nőttek a példányszámok, így a könnyűzenére évente már nagyjából 40 különböző nagylemez kiadása jutott, emellett megindult a műsoros kazetták gyártását is A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat exkluzív szerződésekkel próbálta magához kötni az üzletileg is fontosabb zenekarokat és énekeseket. A nemzetközi piacokon is igyekeztek népszerűsíteni őket, többek között különböző zenei vásárokon és fesztiválokon.

 

 

 

 

A beatkorszak végét 1971–72-ben a műfaj professzionálissá válásának következtében a legfontosabb zenekarok felbomlása, átrendeződése jelezte. Az angolszász rockzenéhez hasonlóan nálunk is szupergroupok alakultak a legismertebb, legsikeresebb zenészekből, például: LGT, Fonográf, Skorpió, Taurus. Ez az átalakulási hullám rajtuk kívül több ismert zenekart változtatásra ösztökélt, ami némelyiknél stílusváltást is jelentett, a kedvezőbb lehetőségek reményében. A Taurus zenekar 1972. május elsején a Budai Ifjúsági Parkban mutatkozott be, majd a Kisstadionban az angol Free együttes előtt lépett fel. A „Kis Magyar Woodstock” néven elhíresült, első egész napos pop-rock fesztivált 1973. június 10-én tartották, a teljesen megtelt DVTK stadionban.

 

A hetvenes évek második felében a kommerszebb irányzatok mellett a rockzenét játszó bandák népszerűsége is jelentős: a P. Mobil, a Beatrice vagy a Piramis rendszeresen megtöltötték a Budai Ifjúsági Parkot. A KISZ 1976–78 között három Szolidaritási Rockfesztivált rendezett rockegyüttesek fellépésével a BNV területén, óriási közönségsikerrel. Az évtized második felében már több vidéki zenekar (Color, Edda, East, Panta Rhei) is lehetőséghez jutott. Azonban a megkésettség az angolszász zenei hullámokhoz képest továbbra is érzékelhető maradt: így ebben az időszakban sem a punk, sem a rap műfaj nem nyert még teret Magyarországon.