Gemzán Mátyás selmecbányai, 50 éves tót nemzetiségű bányász vallomása. Únyon fogták meg és onnan Esztergomba hozva börtönbe vetették, mivel nem volt útlevele, 1784. november 25.
MNL KEML IV. 4. c. Esztergom Vármegye Törvényszékének polgári peres iratai
Azért jött el Selmecről, mert ott balesetet szenvedett egy bányaomlásnál, dolgozni nem tudott a sérülése miatt, s az idevalósi parasztok, akik ott árulták boraikat, felbíztatták, hogy jöjjön Dömösre, mert ott is lenne bányászni való, ha valaki tudná, hol kell keresni. Gondolta, hogy mivel ismeri a bányászatot, ő megpróbálja. Arra a kérdésre, hogy talált-e bányát, azt válaszolta, hogy volna ott aranybánya, de mivel ő nem bányászkodhat, tovább indult Zsámbékra a nőtestvéréhez, s mivel az már meghalt, visszafordult.
Únyon azzal szédítette a lakosokat, hogy ő meg tudja támasztani a felhőket és kitanulta a 13. osztályt is, ami a bányászkodás. Ugyanis abban megtanul az ember imádkozni és énekelni is. Mindezt azért mondta, mely némelykor rájön a bolondozás és eltart nála három-négy napig.
