VISSZA A KIÁLLÍTÁS KEZDŐOLDALÁRA
Az 1956-os forradalmat követő nagy emigrációs hullámban, 1956. október 23. és 1957. április 30. között csaknem 200 ezer ember hagyta el Magyarországot. Pest megye közigazgatási területéről 1956. október 23. és 1957. március 1. között közel 8500 fő távozott külföldre.
A legtöbb ember először a szomszédos Ausztriába ment, majd onnan tovább nyugatra. Az ENSZ Menekültügyi Alap közvetítésével kivándorolt magyarok 1956 és 1958 között összesen 35 államban, többségük az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, Nagy-Britanniában, Németországban, Svájcban és Franciaországban telepedett le, de jelentős számban maradtak Ausztriában is emigráns magyarok.
Az 1956-os események kapcsán külföldre vándorolt magyarokat nyugaton pozitívan fogadták, Magyarországon azonban többekből ellenérzést váltott ki, amelyet különböző röpiratok, versek, illetve dalok is igazolnak.
A kivándorolt magyarok jelentős része igyekezett tartani a kapcsolatot itthon maradt szeretteivel, amelynek legegyszerűbb formája a levelezés volt. A levelek tartalma igen változatos. A külföldre vándorolt magyarok sok esetben beszámoltak itthon maradt szeretteiknek életkörülményeikről, gyakran az egészen apró dolgokra is kitértek, így sok érdekességet megtudhatunk a levelekből. Rendszeresen érdeklődtek a magyarországi események és szeretteik felől, miközben bevallották honvágyukat, vagy lelkiismeret-furdalással írtak arról, hogy itthon maradt ismerőseiket gyanúsítják.
A Pest Megyei Bíróság levéltárunk őrizetébe került dokumentumai között is számos ilyen levéllel találkozhatunk, amelyeket egy-egy eljárás alkalmával foglaltak le. Jelen összeállításban ezekből a forrásokból kívánunk ízelítőt adni.
Felhasznált irodalom:
Böőr László: Adatok az ’56-os forradalom Pest megyei történetéhez. Budapest, 1997.
Soós Katalin: 1956-os magyar menekültek a statisztikai adatok tükrében. Levéltári Szemle, 52. (2002) 3. sz. 56–60.
Jelzet: HU_MNL_PML_XXV_2b_B_1140_1957_0097
A dokumentum kelte: d. n.
Megjegyzés: Az 1956-os események kapcsán külföldre vándorolt magyarokat nyugaton pozitívan fogadták, Magyarországon azonban többekből ellenérzést váltott ki, amelyet különböző röpiratok, versek, illetve dalok is igazolnak. A neohumanista ifjúság kézről-kézre járó lapjában, a Fáklyalángban jelent meg a Disszidálók! Kalandvágyók! Figyelem! című dal.
Jelzet: HU_MNL_PML_XXV_2b_B_1139_1957_0426
A dokumentum kelte: Budapest, 1957. 01. 29.
Megjegyzés: Az 1956-os események kapcsán külföldre vándorolt magyarok sok esetben vágyódtak haza, honvágyukat szeretteiknek írt leveleikben, versekben és dalokban is kifejezték. Jelen szöveget egy eljárás alkalmával foglalták le. A Gommermann István által írt dalszöveg az 1956-os események után vált népszerűvé Magyarországon.
Jelzet: HU_MNL_PML_XXV_2b_B_1046_1957_0138
A dokumentum kelte: Pendik (Törökország), 1957. 04. 13.
Megjegyzés: Az 1956-os események kapcsán külföldre vándorolt magyarok sok esetben vágyódtak haza, honvágyukat szeretteiknek küldött leveleikben is megírták. A Törökországban kelt levél írója beszámolt a helyi körülményekről, érdeklődött a magyarországi események és szerettei felől, és arra is kitért, hogy haza szeretne jönni.
Jelzet: HU_MNL_PML_XXV_2b_B_0980_1958_0963
A dokumentum kelte: Johannesburg (Dél-afrikai Köztársaság), 1957. 12. 16.
Megjegyzés: Az 1956-os események kapcsán külföldre vándorolt magyarok közül sokan a megtorlásoktól tartva hagyták el az országot. A levél írója lelkiismeret-furdalással vállalta magára tetteit, amikor megtudta, hogy otthon maradt ismerőseit akarják felelősségre vonni.
Jelzet: HU_MNL_PML_XXV_2b_B_1116_1957_0600
A dokumentum kelte: Eisenerz (Ausztria), 1957. 05. 16.
Megjegyzés: A levél írója feleségének írt költői hangvételű – préselt, szárított virággal díszített – levelében beszámolt az ottani körülményekről. Többek között kitért a helyi árakra, továbbá a kulturális és szórakozási lehetőségekre is, mint például a mozi. Levele végén szüleinek is írt néhány sort.
Jelzet: HU_MNL_PML_XXV_2b_B_1116_1957_0610
A dokumentum kelte: Eisenerz (Ausztria), 1957. 05. 12.
Megjegyzés: Az előbbi levél írójának egy másik levele, amelyet szintén feleségének, illetve szüleinek címzett. A levél hangsúlyos témája, hogy az Ausztriába menekült magyarok nagy része odébbállt, ezen belül kitért arra is, hogy melyek a „legkedveltebb” célországok. A levél több helyen humoros hangvételű, viccek és hasonlatok is találhatók benne.
Jelzet: HU_MNL_PML_XXV_2b_B_1298_1957_0022
A dokumentum kelte: Kitchener (Kanada), 1957. 07. 06.
Megjegyzés: A levél írója szüleinek és testvérének címzett levelében beszámolt arról, hogy hogyan él Kanadában. Örömmel újságolta el, hogy berendezett lakást kapott, és arra is kitért, hogy amíg munkát nem kap, az állam fizet mindent. Külön kiemelte, hogy a környéken sok magyar él, segítenek egymásnak, így könnyebben meg tudja szokni az új környezetet és be tud illeszkedni.
Jelzet: HU_MNL_PML_XXV_2b_B_1265_1957_0463
A dokumentum kelte: Norwalk (Amerikai Egyesült Államok), 1957. 05. 03.
Megjegyzés: A levél írója szüleinek címzett levelében beszámolt arról, hogy hogyan él az Amerikai Egyesült Államokban. A keresetéről is írt és arról, hogy az forintba átszámolva mennyinek felel meg. Részletesen kitért a helyi árakra, valamint arra, hogy saját autót fog vásárolni.
Jelzet: HU_MNL_PML_XXV_2b_B_1239_1957_0391
A dokumentum kelte: Sydney (Ausztrália), 1957. 06. 07.
Megjegyzés: A levél írója szüleinek címzett levelében beszámolt arról, hogy hogyan él Ausztráliában. A levél első felében keresetéről és a helyi árakról írt. A levél második felében részletesen kitért arra, hogy hogyan jutott el Ausztráliáig, a világ másik felére, és hogy itt a magyarokat először Bonegillába vitték, majd innen osztották szét őket.
