A Zala Megyei Levéltár középkori oklevelei 1019 - 1526

Jelenlegi hely

1 / 41

Bevezető

Magyarországon az ügyek írásba foglalását a Bizáncban nevelkedett III. Béla király rendelte el egy 1181. évi oklevélben.

Az oklevelek lezárt jogi tényt bizonyító, meghatározott formák között kiállított iratok, amelyek tulajdonosuknak valamilyen jogot biztosítottak. Ezen tulajdonságuk miatt megőrzésükre mindig különös gondot fordítottak, ezért is válhattak a magyar középkor történetének legfontosabb forrásaivá. Az oklevél latin megfelelője a diploma, ezért a velük foglalkozó tudományt diplomatikának nevezzük.

Az oklevelek lehetnek valódiak vagy hamisítványok, fennmaradhattak eredetiben, másolatban vagy átírásban.

Külső ismertetőjegyeik az oklevél anyaga, írása és pecsétje. Az anyag lehet pergamen, más néven hártya - ez kecske vagy juh kikészített bőre -, ezen kívül a 14. századtól papír, de az örökjogot biztosító okleveleket még az újkorban is pergamenre írták. Az oklevelek lehetnek álló vagy fekvő téglalap alakúak, ez utóbbi a gyakoribb. Ritkán fordul elő a könyvszerűen, lapokból összefűzött oklevél. Az íráshoz fekete tintát használtak és nádtollat. A hitelesítés kezdeti formája a chirographum volt, ez azt jelentette, hogy az oklevél szövegét kétszer vagy háromszor lemásolták, a szövegek közé az ABC első betűit írták, majd középen elvágták. A pecsét készülhetett fémből - ez a bulla -, vagy viaszból. A privilegiális okleveleket függő pecséttel hitelesítették a függesztő zsinórt az oklevél felhajtott alsó részén átfűzve, ez volt a plica. Az egyszerűbb jogi tényt bizonyító okleveleket a szöveg alá vagy a hátoldalra rányomott pecséttel erősítették meg.

Az oklevelek belső ismertető jegyei a szöveg szerkezete, az alkalmazott állandó formulák és a nyelv. A bevezetés az oklevél kiadójának és címzettjének megnevezésével kezdődik. A tárgyalási részben a kiadó ismerteti azt a tényt és rendelkezést, amiért az oklevél létrejött. A fő részt a megerősítés zárja, ahol utalnak a megerősítés formájára. A befejező rész legfontosabb eleme a dátum, amely az egyházi ünnepekhez viszonyított napmegjelöléssel adtak meg.

Az oklevelek nyelve a latin volt, amelybe a 15. századtól kezdve időnként magyar szavak és kifejezések is keveredtek.

Az oklevelek tartalmilag a király vagy más főméltóságok által adott parancslevelek vagy valamilyen hatóság előtt tett bevallások lehetnek. A parancslevél (mandatum) biztosíthatott privilégiumot, utasítást adhatott pl. birtokbaiktatásra, vagy törvény elé idézésre. A bevallás (fassio) szólhatott pl. adásvételről, zálogosításról vagy végrendeletről.

Az oklevelek másodpéldányait és a hatóságokhoz beérkezett oklevelek őrző helyekből jöttek létre a levéltárak.

A Zala Megyei Levéltár jelenleg 438 db középkori oklevelet őriz, amelyek kisebb része a hajdani zalai kisnemesi családok hagyatékából, nagyobb része pedig a megye területén a középkorban és a korai újkorban működött ún. hiteleshelyek levéltáraiból származik. A hiteleshelyek olyan egyházi testületek (káptalanok és konventek) voltak, amelyek a felek kérésére vagy hatósági utasításra hiteles pecséttel ellátott közhitelű okleveleket állítottak ki. A magyar jogéletnek ez a sajátos intézménye lényegében a mai közjegyzőség funkcióit látta el. A történeti Zala megyében a kapornaki és a zalavári bencésrendi konventek működtettek hiteleshelyet.

Minden képen az oklevél nagyítható felvétele feletti részen olvasható szöveg a történeti hátteret világítja meg, a kép alatti szöveg pedig az oklevél tartalmát ismerteti a mai levéltári nyilvántartás azonosító számával. A kisebb kiegészítő képek az oklevelek tartalmával, illetve a történeti háttérmagyarázatokkal kapcsolatosak.

A régészeti leletek fotóit dr. Vándor Lászlónak (Göcseji Múzeum, Zalaegerszeg), a zalavári Várszigetről, és a lendvai várról készült képet pedig Zóka Gyulának köszönjük. A zalai nemesi családok címereinek rajzait J. Siebmacher: Grosses und allgemeines Wappenbuch. Der Adel von Ungarn. Band I.-V. Nürnberg, 1893. Ergänzungsband VI. 1894. című művéből vettük át.

A kezdetek...

A mai Zala megye előde először egy 1009. évi oklevélben bukkant fel "Colon" néven, egyike legkorábbi megyéinknek, biztosan Szent István király állam-, és egyházszervező tevékenységének részeként jött létre. Szent László király uralkodásának idején, az 1060. körüli években önállósulhatott Zala néven.

A királyi megye közigazgatási és jogi egység volt élén a megyésispánnal, akit a király nevezett ki. Az első zalai megyésispán 1137-ben György comes volt, aki a megyeközpontot a zalavári Várszigeten hozta létre. Zalavár nemcsak világi, hanem egyházi központ is volt, Szent István itt 1019-ben egyházat alapított, amely megörökölte az előtte itt létezett 9. századi karoling templom Szent Adorján titulusát.

Colon neve IV. Béla király 1257. évi oklevelében, amelyben megerősíti Szent István király a veszprémi püspökségnek adott birtokokról szóló 1009. évi oklevelét. (Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár. Eccl. et capit. 9.)

A zalavári vársziget a Szent Adorján templom romjaival.
(Zóka Gyula felvétele.)

A "Colon" nevet először említő oklevél.

1. Szent István király egyházat alapít Zalaváron - 1019 - 1024

Szent István bőkezűen gondoskodott az általa alapított egyházak ellátásáról birtokok és szolgáltatások adományozásával. A zalavári apátság az 1019. évi alapításkor a királytól falvakat, tíz pusztát, három halászó helyet, 45 tizedfizető helyet, két helyen vásárjogot, egy hídvámot és egy viasszal adózó helyet kapott. 1024-ben pedig az apátság újabb birtokokat, jövedelmeket és kiváltságokat szerzett. Sem az 1019. évi, sem az 1024. évi adománylevél nem ismert eredetiben, mert az apátság levéltára 1341-ben leégett és a tűzben a levéltára is elpusztult. A kiváltságlevelek legkorábbi átiratai a 14. századból ismertek, ezekbe azonban az apátság javára hamisított részletek is kerültek.

Gilétfi Miklós nádor átírja az esztergomi káptalan 1339. október 22-i oklevelét, amely szerint János, a zalavári Szent Adorján monostor apátja bemutatta a káptalan előtt Szent István király 1024. évi privilegiális oklevelét és arról átírást kért. (ZML XV. 1. DL 7.)

Szent István-kori templom rekonstrukciója a zalavári Várszigeten.

Szent István szobra Zalaegerszegen.

2. Királyi birtokadományok - 1240. április 6.

A megye birtokszerkezete az ismert oklevelek tanúsága szerint a 13. századra alakult ki. A Balaton-felvidéken az Atyusz nemzetség, a megye észak-nyugati részén a Türje, a dél-nyugatin pedig a Hahót-Buzád nemzetség birtokolt. IV. Béla király uralkodásának idején (1235 - 1270) érte a Magyar Királyságot a tatárok hadjárata, amelynek pusztításai Zalát szerencsére kevéssé érintették. A király levonva a tanulságot, a nomád harcmodornak ellenálló kővárak építésébe kezdett és erre biztatta híveit is, akiket királyi birtokadományozásokkal is ösztönzött. Zalában az első vár Szigligeten épült 1260-as években. A királyi várföldek adományozása azonban a központi hatalom meggyengülését és vele együtt a királyi vármegyerendszer felbomlását eredményezte, a nemesi megye kialakulásának kezdeteire éppen megyénkből vannak az első adatok. A Kehidán 1232-ben kiadott nevezetes oklevél a nemesség egységesülésének folyamatát jelzi.

IV. Béla király Bánk bán elkobzott birtokaiból adományoz a Gyömörey család ősének. Levéltárunk legkorábbi oklevele pergamenre íródott, függő pecsétjének csak a zsinórja van meg. (ZML XV. 1. DL 1.)

A Hahót-Buzád nemzetség címere.

Hahóti Arnold síremléke a hahóti templomban.

A szigligeti vár.

IV. Béla szobra Zalaegerszegen.

3. Magánadományok az egyháznak - 1261.

A megye egyházi birtokosai közül a legjelentősebb a zalavári apátság volt, amelynek a király által adományozott tekintélyes birtokállományát magánadományok is gyarapították.

A veszprémi káptalan tanúsítja, hogy előtte Orosztonyi Lőrinc három zalai faluban birtokokat adományoz a zalavári apátságnak lelki üdvéért. Cserébe az egyház kétezer misét köteles mondani. Az oklevelet pergamenszalagra erősített függő pecséttel hitelesítették. (ZML XV. 1. DL 2.)

4. A zalavári apátság birtokai - 1335. június 5.

Az Árpádház kihalása (1301) után Magyarország a széttagoltság állapotába jutott, területén a kiskirályoknak is nevezett tartományurak uralkodtak. Zalára a 13. század végére a hatalomban megerősödött Kőszegi család terjesztette ki befolyását, amit csak az Anjou-házból származó Károly Róbert király (1301 - 1342) tudott leverni.

A somogyvári konvent jelenti Károly Róbert királynak, hogy jelen oklevélbe foglalat parancsa szerint határjárást végzett a zalavári apátság Rada, Apáti, Besenyő, Báránd, Zalavár, Bodorfölde, Szentiván, Esztergály, Tótrokolyán és Csács nevű földjein. A határjárás olyan jogi eljárás volt, amelynek során birtokok vagy települések határait körbejárták a határjelek kijelölése és a későbbi viták elkerülése miatt. Erre az aktusra birtokba iktatás, örökösödés vagy határper esetén került sor, amikor az érdekelt feleken kívül a hiteleshelyek képviselőinek is jelen kellett lenni. (ZML XV. 1. DL 5.)

A zalavári apátság birtokai.

5. Várak és váruradalmak - 1351. október 31.

A középkori Zala megye első várai a Hahót-Buzád nemzetség birtokközpontjain jöttek létre. A kiskirályok korának harcai bebizonyították, hogy a megyékben azok tartották kezükben az uralmat, akik a várakkal és hozzájuk kapcsolódó uradalmakkal rendelkeztek. Lendvai Miklós zalai megyésispán (1324 - 1343) Károly Róbert király hűséges híveként nemcsak visszakapta Alsólendva várát, hanem 1343-ban Nagy Lajostól megkapta Lenti várát - amit a középkorban Nempti-nek hívtak - és a hozzátartozó falvakat is. A két váruradalom a későbbi évszázadokban az Alsólendvai család birtokában maradt, akik Miklós szlavón báni tisztségét viselték tovább a nevükben: Bán-fi. A várnagyok (castellanus) fontos feladatokat láttak el, a birtok felelős vezetőjeként gondoskodtak a vár fenntartásáról és védelméről és eljártak uruk minden ügyében.

A kapornaki konvent átírja a vasvári káptalan 1338. július 20-án kelt oklevelét, amelyben a káptalan tanúsítja, hogy Ságodi Pál mester, lenti várnagy bemutatott egy egyezséget, amely a közte és a Vaspöri család több tagja között Pusztacsatár birtok ügyében jött létre. Az oklevelet a vasvári káptalan a 18. században többször átírta. (ZML XV. 1. DL 6.)

Lenti vára.

Alsólendva vára
(Zóka Gyula felvétele).

6. Az egyház járandóságai - 1359. május 7.

A tized (decima, dézsma) az egyháznak Szent István törvényei alapján járó természetbeni szolgáltatás volt. Károly Róbert fia, I. (Nagy) Lajos király (1342 - 1382) uralkodása idején több, évszázadokig meghatározó törvény született az öröklésre, az írásbeliségre és az egységes szolgáltatásokra, valamint a nemesség kiváltságaira vonatkozóan.

A vasvári káptalan jelenti Nagy Lajos királynak, hogy kiküldöttei jelenlétében a zalavári apát megegyezett János fia Jánossal és Atyusszal az apátnak fizetendő szabari tizedek ügyében. Az oklevelet chirographálással hitelesítették. (ZML XV. 1. DL 11.)

7. Egerszeg határainak kijelölése - 1381. augusztus 24.

Egerszeget 1247-ben említette először egy oklevél. A települést 1266-ban ajándékozta IV. Béla király a veszprémi püspökségnek, de a következő évtizedekben többször is gazdát cserélt, míg 1394-ben végleg a veszprémi püspök birtoka lett. A kezdetben possesio, azaz birtok néven emlegetett település 1446-ben jelent meg először a forrásokban oppidum, azaz mezőváros néven, de megyeszékhellyé csak a 17. században vált. Az 1381. évi határjáró oklevélnek az az érdekessége, hogy az ott megjelölt határok majdnem teljesen egybeesnek a város Besenyővel való egyesülése előtti déli és délnyugati határaival.

A zalavári konvent jelenti Erzsébet királynénak (Nagy Lajos király feleségének), hogy a jelen oklevélbe foglalt parancsa szerint Vencel őrszerzetes Darabos János királyi emberrel határjárást végzett Egerszeg környékén és visszaadta az egerszegi királyi népeknek azt a birtokrészt, amelyet a besenyői nemesek Egerszeg királyi birtok határaiból elfoglaltak. Az oklevelet díszes C betűvel kezdte hajdani írója, ez az iniciálé. (ZML XV. 1. DL 18.)

A besenyői középkori templom.

8. Vásárok a középkorban - 1391. október 9.

Luxemburgi Zsigmond király uralkodása alatt (1387-1437) a gazdasági fellendülés miatt állandósultak a megye birtokviszonyai, az eddig feltörekvő családok stabilizálták a hatalmukat. Köztük a legjelentősebb a Hahót nemzetségből származó Alsólendvai Bánffy család volt, aki a következő két évszázadban is az ország egyik vezető hatalmú és Zala történetét is meghatározó főúri famíliája maradt, tagjai sokszor töltöttek be fontos országos tisztségeket. A néhány nagybirtok mellett a megye többségét az egész középkorra jellemző módon kis- és középbirtokos nemesek lakták.

Anjou Mária királynő (Zsigmond felesége) vásártartási jogot adományoz Szabaron az Alsólendvai Bánffy családnak. A vásár a középkorban az áruk cseréjének helyszíne mellett az információk cseréjének valamint a szórakozásnak a fóruma is volt, ahol ezek mellett sor került a törvények, rendeletek kihirdetésére is. A tartás jogát kezdetben a hagyomány, később királyi kiváltságlevél biztosította. (ZML XV. 1. DL 376.)

Az Alsólendvai Bánffy család címere.

9. A csácsi malmok - 1419. december 23.

Csács kezdetektől fogva a zalavári apátság birtoka volt, legfőbb értékét és különleges szerepét az ott lévő malmok adták. A malmok tulajdonosaiknak kivételes biztos bevételi forrást jelentettek, ezért is sok róluk az írásos forrás.

A kapornaki konvent jelenti Zsigmond királynak, hogy jelen oklevélbe foglalt parancsa szerint a zalavári kolostort beiktatták a Csács területén levő négy malom, valamint az ottani tizedek és rétek birtokába. Ezt az oklevelet évtizedekkel később 1487-ben a kapornaki konvent átírta a tulajdonjog megerősítése céljából. (ZML XV. 1. DL 32.)

A csácsi gótikus templom.

10. Egy lány fiúsítása - a nők jogai a középkorban - 1423. december 26.

A középkori magyar jog alapvetően patriarchális szemlélete miatt a nemesi családok nőtagjai apjuk halála után nem örökölhették a nemesi birtokot, csak annak negyedrészét, ezt hívták leánynegyednek, amit ingóságokban lehetett kiadni, hogy az ősi birtok egyben maradjon. Egy kivétel volt, a fiúsításnak nevezett eljárás, amikor a király, hogy a lányutód örökölhesse a teljes nemesi birtokot, oklevelet adott ki arról, hogy ő férfi jogokkal rendelkezik.

Zsigmond király Szilágyi Gergely kérésére familiárisának, Orbánnak a huszita háborúkban szerzett érdemeiért ennek feleségét, Nyerges Klárát valamint nőrokonait Ukkgyömörő birtokban fiúsítja. (ZML XV. 1. DL 36.)

11. Hiteleshely Kapornakon - 1430. július 4.

A kapornaki apátságot a Kadar nemzetség alapította a 12. században a a Szent Üdvözítő tiszteletére. A bencés konvent hiteleshelyi tevékenysége a zalavárihoz hasonlóan a 13. század közepén indult és a 16. század végéig élt. Kapornak fontos szerepet töltött be a középkori Zala jogéletében is, többször tartottak itt megyegyűlést és törvényszéket.

A kapornaki konvent jelenti Zsigmond királynak, hogy jelen oklevélbe foglalt parancsa szerint beiktatta Köveskáli Péter deákot egy köveskáli jobbágytelek birtokába. A birtok adományozása akkor vált érvényessé, ha a szóban forgó birtok helyszínén a hiteleshely embere bevezette az adományost új birtokába, az volt az ún. beiktatás. A birtokadományozó oklevelek többsége ún. privilegiális formában készült, ezt mindig függő pecséttel hitelesítették. Jelen oklevél függő pecsétjét több színű selyemzsinórból sodorták. (ZML XV. 1. DL 40.)

A kapornaki templom.

A kapornaki konvent viaszpecsétje.

12. Kisnemesi családok a Zsigmond-korban - 1439. szeptember 29. körül

A 15. század közepén a megye birtokszerkezete állandósult, többségbe kerültek a kis-, és középbirtokok, amelyeket a királyok gyakran cseréltek, vagy adományoztak. Ezek a birtokok az állandó adásvételek, zálogosítások, birtokosztályok, házasságok révén állandóan mozgásban voltak, belőlük nem alakultak ki önálló nagyobb birtoktestek, uradalmak. Ekkor tűnt fel néhány, Zala történetében később jelentős szerepet játszó jómódú, köznemesi család. Az oklevélben említett Terjék és Kálozfalvi családok Egerszeg környékén birtokoltak az egész középkor folyamán.

A vasvári káptalan előtt bevallást tettek Szenterzsébeti Terjék János és Antal valamint Kálozfalvi Káloz András. A bevallás az illetékes hatóság (többnyire hiteleshely) előtt tett nyilatkozat volt, amit ott írásba foglaltak. (ZML XV. 1. DL 52.)

Egerszeg környéki falvak a középkorban.

13. Pártharcok Zsigmond halála után - 1441. április 16. körül

Zsigmond halála után, veje, az első Habsburg király, Albert (1438 - 1439) idejében a királyi hatalom ismét meggyengült. Halála után özvegye, Luxemburgi Erzsébet és a magyar rendek által királlyá koronázott I. Ulászló (1440 - 1444) hívei között polgárháború tört ki, amelynek eseményei Zalát is érintették, és amelyből Ulászló került ki győztesen maga mellé állítva a zalai nemesség nagy részét. A Gersei Pethő család ekkor emelkedett ki a köznemességből, és lett a későbbiekben a megye történetének a továbbiakban megkerülhetetlen szereplője. Törzsbirtokaik, közük legjelentősebb váraik, Tátika és Rezi, Keszthely körül feküdtek. A család tagjai ott voltak Mátyás és a Jagellók közvetlen környezetében is fontos tisztségeket viselve.

I. Ulászló király oklevele Gersei Pethő Lászlóhoz és Péterhez, Zala megye alispánjaihoz, valamint Alsólendvai Bánffy Istvánhoz és Kanizsai Imréhez, amelyben védelmet kér a Boldogasszonyfalvi Tompa és a Szentmihályi család tagjai részére. (ZML XV. 1. DL 53.)

A Gersei Pethő család címere.

A rezi vár kapuja.

14. Magdolna asszony testamentuma - 1455. szeptember 23.

A végrendelet, vagy testamentum az élet befejeződésével számot vető személyes irat. A végakarat írásba foglalásának a szokása a 15. századtól terjedt el. Mindenki végrendelkezhetett, akinek volt személyes tulajdona, érvényességének két feltétele volt: a beszámíthatóság és a tanúk jelenléte, ezek közül legalább az egyiknek papnak kellett lennie. A testáló tételesen meghatározta, hogy kire mit hagy a kor morális elvárásainak megfelelően. Női végrendeletekben csak ingóságokról lehetett rendelkezni.

Gergely, récsei plébános és alesperes tanúsítja, hogy előtte Laki Kaczor Dávid özvegye, Magdolna asszony végrendeletet tett, amelyben ékszereket, értékes kelyheket és 16 forintnyi készpénzt hagyott atyjafiára, Chernel Imrére. A testamentumot gyűrűs pecséttel hitelesítették. (ZML XV. 1. DL 67.)

Későközépkori aranygyűrű Egervárról
(Göcseji Múzeum)

15. Mátyás király birtokadományai - 1464. április 28.

1458-ban Hunyadi Mátyást választották királlyá, uralkodásának ideje 1490-ben bekövetkezett haláláig hasonlóan az egész országéhoz Zala középkori virágzását is jelentette. A politikai stabilizáció jelentős társadalmi és gazdasági fellendülést is hozott, nagyarányú építkezések indultak megyeszerte és új mezővárosok alakultak. Az új arisztokrácia kialakítása mellett az uralkodó tudatosan törekedett a köznemesség felemelésére birtok,- és kiváltságadományokkal, hogy azok a támogatói legyenek.

A kapornaki konvent jelentése Mátyás királynak arról, hogy a jelen oklevélbe foglalt parancslevele szerint Keresztúri Istvánt valamint Csáfordi Balázst és testvéreit beiktatták Gyömörő birtokába. (ZML XV. 1. DL 75.)

Mátyás király emléktábla Zalaegerszegen.

16. Hétköznapi ügyek - 1465. szeptember 11.

A középkorban nem volt rendszeres anyakönyvezés, ezért az emberek sokszor maguk sem tudták, hogy hány évesek, ezért a hiteleshelyeket kérték fel arra, hogy a náluk őrzött oklevelekből állapítsák meg életkorukat.

Guti Országh Mihály nádor megállapítja Molnári Püspök Domokos fiainak, Benedeknek, Jánosnak, Lászlónak és lányainak, Margitnak, Apollóniának és Katalinnak életkorát. (ZML XV. 1. DL 393.)

17. Címereslevél - 1477. június 25.

A címer a középkori fegyverhasználaton alapuló pajzs alakú jelvény, amelyet megkülönböztető jelként használtak. A címeradományozó oklevél az armális, téves szóhasználattal a "kutyabőr". A Dely család címere balra dőlt kerek talpú tárcsapajzs kék mezejében vörös ruhás kar fehér virágot tart. A sisakdísz fekete csőrsisak, a sisaktakaró kék-arany. A címerszerző família Zala megye tehetős középbirtokos családjai közé tartozott a késői középkorban és a korai újkorban.

Mátyás király hűséges szolgálataikért címert adományoz a nemesi kiváltsággal már rendelkező Dely Péternek és családjának. (ZML XV. 1. DL 375.)

A Dely család címere.

18. Szerzetesrendek a középkori Zalában - 1480. december 15.

A Zalát is magába foglaló veszprémi egyházmegyében megtalálható volt a legfontosabb négy szerzetesrend kolostora. A legjelentősebb rend a bencéseké volt, kolostoraik ismertek a már említett Zalavár és Kapornak mellett Tihanyból, Hahótról, Almádiból (a mai Monostorapáti mellett), Csatárról és Murakeresztúrról. A premontreieknek Türjén és Rajkon, a ferenceseknek Muraszemenyén voltak kolostoraik. Az egyetlen magyar alapítású rend, a pálosok kolostoraikat lakott helyektől távol építették Tálodon, Salföldön, Válluson és Örményesen. Ez utóbbi a mai Kehida közelében fekvő Örvényes hegyközség területén épült, kegyura a Kanizsai család volt.

Simon csatári apát bevallást tett a kapornaki konvent előtt a Csatári Bereck özvegye, Erzsébet által tett végrendeletről, amelyben kétkerekű csácsi malmát az örményesi pálos kolostorra hagyta. Az oklevélben említett malmot három év múlva Guti Ország Mihály nádor a végrendelet érvénytelenítésével a zalavári apátságnak adta. (ZML XV. 1. DL 90.)

A csatári plébániatemplom szentélye.

19. Mátyás zalai arisztokratái - 1482. január 10.

Egervári László köznemesi családból emelkedett ki Mátyás király szolgálatában katonai tehetsége révén és kapott nagy birtokadományokat. 1475-től három évig volt Zala megye főispánja, később országos tisztségeket viselt, horvát-szlavón bán majd a Jagelló-korban tárnokmester lett. 1476-ban kapott engedélyt a királytól várkastély építésére. A kastély után ferences kolostort és templomot is építtetett. A humanista műveltségű főúr a vár könyvtárában 16 kötetnyi kódexet is őrzött.

Egervári László horvát-szlavón-dalmát bán tanúsítja egy per lefolyását Monoszlói Csupor István és Csáktornyai Ernuszt Zsigmond pécsi püspök között Dobrakucsa birtok ügyében. (ZML XV. 1. DL 335.)

Az egervári várkastély.

Az Egervári család címere.

20. Jogszolgáltatás a nemesi megyében - 1483. október 30.

A nemesi megye funkciói az Anjou-kortól kezdve az egészen a korai újkorig állandóak voltak: közigazgatás, jogszolgáltatás, érdekvédelem, hadügyi és pénzügyi igazgatás. Érvényes ez a megye tisztségviselőire is. A megye élén a király által kinevezett főispán (comes) állt, helyettese az alispán (vicecomes) kezdetben saját emberei közül került ki, később a megye nemesei közül választották. Ő volt a megye életének tényleges irányítója. A szolgabírák (iudices nobilium) a nemesi önkormányzat évenként választott tisztségviselői voltak. A jegyző szaktudása miatt fizetett alkalmazott volt.

Essegvári György és Choron Gergely, zalai alispánok ítélethalasztó oklevelet adnak ki a Nádasdi Darabos Balázs és Mátyás zalavári apát, valamint Németh János, a zalavári vár várnagya közötti perben. (ZML XV. 1. DL 353.)

A Devecseri Choron család címere.

21. Rév és vám a Zala folyón - 1484. április 2.

A Balaton név a Tihanyi Alapítólevélben fordul elő először ilyen formában. Az oklevelek adatai alapján a tó vizét a középkorban csak halászatra és nádvágásra használták. Környéke ebben az időben többnyire ingoványos, mocsaras volt, ezért nagy jelentősége volt az átkelésre alkalmas helyeknek, a réveknek. Hídvég ott volt, ahol a Zala folyó a Balatonba torkollott, a vámot hosszú ideig a zalavári apátság birtokolta, de már a 15. században bérbe adták.

Mátyás király tudatja, hogy előtte Mátyás, zalavári apát bevallást tett arról, hogy az apátság Hídvég birtok melletti révének jogát, ahol a Zala folyó átlép a Balaton mocsarához, bérbe adta évi 31 arany forintért Báthori István országbírónak és testvérének, Andrásnak. Az apátság jobbágyai nem fizetnek a rév használatáért. Az oklevélről 1487.január 30-án Vince, zalavári apát kérésére a kapornaki konvent hiteles átírást adott ki. (ZML XV. 1. DL 97.)

A Balaton délnyugati vidéke Tomasich János 1792. évi térképén.

22. Nemzetes asszonyok Szentgróton - 1490. április 1.

A középkorban a házasságot legtöbbször nem érzelmi szempontok, hanem racionális meggondolások irányították. A házasság a birtokszerzés és a társadalmi felemelkedés eszköze lehetett. A házasságkötéskor a lány családjától jegyajándékot kapott, ami ingóságokból állt és mindig a nő tulajdona maradt. Ugyancsak a házasságkötéskor kapta a nő a hitbért a férjétől a házassági kötelesség teljesítéséért, de ennek kifizetését csak a házasság megszűnésekor kérhette a nő a férj családjától. Szentgrót a Türje nemzetségből származó Szentgróti és a beházasodott Berekszói Hagymási család birtoka volt, várukról a 13. századból vannak az első adatok. A település a 14. századra mezővárossá fejlődött.

Mátyás király utasítja a kapornaki konventet, hogy Döbrétei Vazul özvegyének, Szentgróti Ágotának a kérésére idézze meg a Kúriába Szentgróti Jánost és Ferencet, hogy adják ki az Ágotát anyja után megillető leánynegyedet, hitbért és jegyajándékot Szentgrót vára és mezővárosa, Barka, Felsőtürje, Dörgécs, Kisvásárhely, Újlak, Udvarnok, Meggyesmalom, Pakod, Bér, Vadkert, Bozol és Keresztúr birtokokból. (ZML XV. 1. DL 103.)

A zalaszentgrót-kisszentgróti gótikus templomrom.

23. Békeévek a Jagelló-korban - 1492. szeptember 19.

Hunyadi Mátyás örökös nélküli halála után a Jagelló házból származó gyenge kezű Ulászlót ("Dobzse László") választotta a magyar nemesség királlyá (1490-1516). A trónharcok után viszonylag békés időszak következett a megye életében, az országos események, pl. a Dózsa parasztháború történései elkerülték a megyét.

A zalavári konvent előtt Szegfalui Szegi Péter a Palkonyapataka folyón lévő malmát az aracsai Szent Margit plébániának adja szent szolgálatokért. Az oklevelet bordó selyemzsinóron függő pecséttel hitelesítették. (ZML XV. 1. DL 380.)

Középkori vizimalom.

24. Új főúri család Zalában - 1499. április 2.

Bajnai Both Jánost a tehetős zalai családból származó Csapi Apollóniával kötött házassága emelte ki a köznemességből. Őt és testvérét, Andrást Mátyás diplomáciai és katonai érdemeiért fogadta szolgálatába és így emelkedtek a bárók közé. 1480-ban engedélyt kaptak a királytól a Kanizsa melletti Botszentgyörgyön vár építésére, ami a 16. század végéig fennállt.

Vingárti Geréb Péter országbíró utasítja a a kapornaki konventet, hogy adjon ki oklevelet arról a bevallásról, amelyet Szentbalázsi Zele, Rajki Pál és Bajnai Both János özvegye, Csapi Apollónia a konvent előtt tettek. (ZML XV. 1. DL 121.)

A botszentgyörgyi vár romjai
(Nagykanizsa - "Romlottvár")

A Bajnai Both család címere.

Kályhacsempe a botszentgyörgyi vár ásatásából
(Thury György Múzeum)

25. Főúri családok viszálya - 1499. augusztus 31.

A Csébi Pogány család felemelkedése is Mátyás király idején indult. Egyib tagjuk, Péter pozsonyi ispán lett Ulászló idejében. Az oklevélben említett Zsigmond nála is fényesebb karriert futott be, országos tisztségeket viselt, máramarosi sókamaraispán, királyi zászlótartó, majd a királyi tábla ülnöke volt. A mohácsi csatában esett el.

Szapolyai István nádor parancslevele a kapornaki konventnek az Alsólendvai Bánffy Miklós kérésére Csébi Pogány Zsigmond ellen folytatandó vizsgálatról az általa Aranyad, Zalaszeg és Szentpéter birtokok ellen elkövetett hatalmaskodás ügyében. (ZML XV. 1. DL 125.)

A Csébi Pogány család címere.

26. Egy zalai ügyvéd a középkorban - 1500 és 1503 között

A Jagellók uralkodása a köznemesség befolyásának növekedését hozta. Ekkorra erősödtek meg Zalában is azok a jómódú birtokos családok, amelyekből kerültek ki több évtizeden keresztül a megye hivatalvállalói. A Csányi, Háshágyi, Rajki, Szenterzsébeti Terjék, Pölöskei Ördög, Hosszútóti, Szentbalázsi Zele famíliák adták a megye szolgabíráit és alispánjait. Az oklevélben említett Rajki Detre a kor sikeres ügyvédje volt.

Vingárti Geréb Péter nádor utasítja a kapornaki konventet, hogy parancslevelével idézze meg Rajki Detre ügyvéd kérésére testvérét, Pált. (ZML XV. 1. DL 130.)

A felsőrajki 16. századi cölöpvár rekonstrukciója.

A Rajki család címere.

A Szentbalázsi Zele család címere.

27. Papok és templomok - 1504. január 15.

A középkorban Zala megye legnagyobb része a veszprémi püspökséghez tartozott, de területén nem volt sem székes-, sem társaskáptalan. A megyéből több tucatnyian jutottak el a középkor évszázadaiban a környező országok egyetemeire főként teológiát tanulni. A Zalából származó nevezetes egyházi személyiségek közül a két legismertebb Kanizsai János (14. század) esztergomi érsek és az oklevélben említett Egervári László unokaöccse, Bereck, a horvátországi Tinnin (ma Knin) püspöke voltak.

Jagelló Ulászló király parancslevele a kapornaki konventnek Egervári Bereck tinnini püspök panaszára elvégzendő vizsgálatról Pölöskei Ördög István és János ellen az általuk Tüttös birtokon elkövetett hatalmaskodás miatt. (ZML XV. 1. DL 147.)

Az egervári gótikus templom.

Egervári Bereck püspök sírköve a templomban.

28. Zalai főurak az országos politikában - 1507. január 3.

A Jagelló-korban több zalai nemesi család tagja is jutott országos méltóságig. Gersei Pethő János Ulászló király gyermekeinek udvarmestere, Ákosházi Sárkány Bernát Lajos feleségének, Habsburg Máriának a zászlótartója volt, de a legmagasabb tisztséget Ákosházi Sárkány Ambrus viselte: 1524 és 1525 között az ország harmadik méltósága, országbíró volt.

A zalavári konvent tudatja, hogy előtte Söjtöri György bevallást tett arról, hogy vindornyaszőllősi birtokát eladta Ákosházi Sárkány Ambrus pozsonyi és soproni főispánnak 1000 forintért. (ZML XV. 1. DL 159.)

Az Ákosházi Sárkány család címere.

29. Az Ernuszt család - 1507. február 2.

Ernuszt Zsigmond annak az Ernuszt János nevű kikeresztelkedett bécsi zsidó kereskedőnek a fia volt, aki Mátyás pénzügyi reformjának a kidolgozója és a király kincstartója volt. Szolgálataiért kapta meg Csáktornya várát. Fiai, az ifjabb János és Zsigmond püspök az 1480-as évekre megszerezték a várhoz tartozó muraközi uradalmat is.

Jagelló Ulászló király utasítja a kapornaki konventet, hogy Csáktornyai Ernuszt János kérésére iktassák be Szentmihályi Horváth Istvánt az ő Othok nevű muraközi birtokába, amelyet ajándékba adott neki. (ZML XV. 1. DL 162.)

A csáktornyai vár.

A Csáktornyai Ernuszt család címere.

30. Rokonok egymás ellen - 1508. szeptember 7.

A hatalmaskodás a középkor leggyakoribb bűncselekménye volt, mindenféle erőszakos bűntett összefoglaló neve, amelyeket többnyire az önbíráskodás ösztönzött. Közös jellemzőjük, hogy elkövetőik nemesemberek voltak, ill. szolgáik vagy familiárisaik. Célja elsősorban a zsákmányszerzés, vagy a termelés további megakadályozása, vagy egyszerűen személyes bosszú volt. Ilyen erőszakos cselekményeket Zala minden gazdag és kevésbé gazdag nemesi famíliája is elkövetett.

Jagelló Ulászló király utasítja a kapornaki konventet, hogy folytasson vizsgálatot Ákosházi Sárkány Ferenc özvegyének, Ilonának a kérésére, amely szerint rokona, Sárkány László familiárisai megtámadták az ő Buzádsziget birtokon levő várát és onnan 50 aranyforint értékű ingóságot raboltak el. (ZML XV. 1. DL 174.)

Későközépkori edények a Sárkány-kúria ásatásából
(Göcseji Múzeum)

31. Pápai oklevél - 1512. május 1.

A magyar levéltárakban viszonylag ritkán fordul elő pápai oklevél. A pápák okleveleiket mindig pergamenre írva adták ki, amit az "isten szolgáinak a szolgája" (servus servorum dei) formulával kezdtek. Az okleveleket ólompecséttel hitelesítették, ez volt a bulla.

Gyula pápa meghagyja a veszprémi püspöknek, hogy a zalavári apát joghatósága alá tartozó plébániák ügyében előterjesztett fellebbezést intézze el és a kívánt tanúkat hallgassa ki. (ZML XV. 1. DL 195.)

Gyula pápa ólombullájának előlapja.

Gyula pápa ólombullájának hátlapja.

32. A zalavári apátság világi kézben - 1518. november 25.

A köznemesi Szenterzsébeti Terjék család gazdagságát és befolyását a következő évtizedekre tovább növelte a zalavári apátság jövedelmeinek bérbevétele. A családból származó Orsolya asszony volt Nádasdy Tamás édesanyja. Az apátságot Nádasdy 1524-ben a Terjékektől örökölhette.

A kapornaki konvent tudatja, hogy előtte bevallást tettek Szenterzsébeti Terjék László és István arról, hogy Kapornai Miklós zalavári apáttól az apátságot bérbe vették. (ZML XV. 1. DL 236.)

A zalavári konvent pecsétnyomója 1757.

33. A deákok - 1519. április 5.

A deákok, vagy latin nevükön litterátusok hazai világi értelmiségünk első képviselői. Jártasak voltak nemcsak az írás-olvasásban, hanem rendelkeztek bizonyos jogi ismeretekkel és értettek az oklevélszerkesztéshez is. Tudásukat nem külföldi egyetemeken szerezték, hanem valamelyik hazai plébániai vagy hiteleshelyi iskolában. Tanulmányaik befejezése után különböző világi munkaköröket töltöttek be, voltak köztük megyei jegyzők, adószedők, nagyurak szolgálatában álló várnagyok, gazdatisztek vagy íródeákok. Munkájuk elismerése, jutalma sokszor volt az oklevélben említetthez hasonlóan földbirtok.

Jagelló Lajos király utasítja a zalavári konventet, hogy iktassa be Némai Bálint deákot Tomaj, Németfalu, Gárdony és Pabar falvakban birtokokba, valamint Tomajon egy nemesi kúriába, amelyek Tomaji Ferenc hűtlensége miatt szálltak vissza a Koronára. (ZML XV. 1. DL 239.)

Tolltartó és tollak Bajcsavár 16. századi régészeti leleteiből
(Göcseji Múzeum)

34. Használati tárgyak a középkorban - 1519. szeptember 6.

A középkori anyagi kultúrát a régészeti leletek mellett a különböző ingóságjegyzékekből és a hatalmaskodási oklevelekből lehet megismerni. Ezek alapján a nemesi háztartások ingóvagyonát a készpénz mellett értékes ékszerek, ruhanemű, lakástextíliák, használati tárgyak, konyhai eszközök képezték. Néha előfordultak fegyverek és könyvek is, a jobbágyi háztartásokban pedig munkaeszközök.

Jagelló Lajos király utasítja a kapornaki konventet, hogy folytasson vizsgálatot Szentandrási Párisz Mihály kérésére Alsólendvai Bánffy Zsigmond ellen, mert az megtámadta az ő szentandrási birtokát, ahonnan értékes női és férfi ruhákat, köztük egy szőrmés köpenyt, egy bíborszínű dolmányt, egy skarlátszínű selyemruhát, 48 forint készpénzt, három ón korsót, hat ón tálat és 12 tányért, két tőrt és mindenféle háztartási eszközöket raboltatott el. (ZML XV. 1. DL 244.)

Későközépkori cserépedény
(Göcseji Múzeum)

35. A megye tisztikara - 1520. december 14.

Zala megye középkori levéltára nem maradt fenn, a megye által kibocsátott oklevelekből is csak keveset ismerünk. A megye tisztségviselőinek a neveit a hiteleshelyi oklevelek őrizték meg, mint ebben az oklevélben: Ákosházi Sárkány Ambrus főispán, Hosszútóti György és Csányi Balázs alispánok, Gógánfalvi Dömölki András, Szoboszlói Albert és Garázda Benedek szolgabírák. A Gersei Pethő család a 16. század elején gyakori szereplője volt a megye életének.

Jagelló Lajos király utasítja a zalavári konventet, hogy Báthori István nádor kérésére mutassák be neki a megye tisztikarának okleveleit Gersei Pethő Tamás és István javára Gersei Pethő Ferenc ellen. (ZML XV. 1. DL 263.)

Zala megye 16. század végén használt pecsétje.

A Csányi család címere.

36. Jutalom a hűséges szolgálatokért - 1523. május 20.

A Kanizsai család egyike volt Zala kevés középkori arisztokrata famíliájának, ami egyházi és világi főméltóságokat egyaránt adott az országnak. Hatalmukat és gazdagságukat még Károly Róbert király szolgálatában alapozták meg. A család két nevezetes női tagjáról is megemlékezik a történelem: Dorottya asszony temettette el a mohácsi csata halottait ill. unokahúga, Orsolya lett Nádasdy Tamás, a későbbi nádor felesége. A Háshágyi család a Kanizsaiak familiárisa volt, a 16. század elején Orsolyát követve álltak Nádasdy Tamás szolgálatába.

Jagelló Lajos király Kanizsai László kérésére Háshágyi Dénesnek adományozza Kehida birtokát. (ZML XV. 1. DL 289.)

A Háshágyi család címere.

A nagykanizsai vár emlékműve.

37. Úri csetepaték - 1524. december 6.

Erdődi Péter nagyhatalmú Vas megyei nemes volt, akinek Zalában is voltak birtokai. Mohács után néhány évig Zala megye főispáni tisztét is viselte, amit Habsburg Ferdinándtól kapott. Érdekesség, hogy vele párhuzamosan az alperes Ördög Mátyás is volt a megye Szapolyai János által kinevezett főispánja a kettős királyválasztás korában. A nádori közgyűlés törvénykezési fórum volt a megyékben, amelyeken polgári peres és bűnügyekben egyaránt ítélkeztek.

Szapolyai György országbíró a Kapornakon tartott nádori közgyűlésen utasítja a kapornaki konventet, hogy vizsgálja ki a Monyorókeréki Erdődi Péter panaszát, amely szerint Pölöskei Ördög Mátyás rátámadt a panaszos csatári szőlőhegyére. (ZML XV. 1. DL 346.)

38. A jövő embere - 1526. április 5.

A Jagelló korban indult Nádasdy Tamás karrierje, aki a vasi alipán fiaként indulva külföldi egyetemi tanulmányok után Lajos király titkára, a zalavári apátság világi kormányzója, országbíró, országos főkapitány majd pályája csúcsán 1554-ben Magyarország nádora, a király helyettese lett. Hatalmas birtokállományát a férfiágon kihalt Kanizsai család fiúsított tagjával, Orsolyával kötött házassága alapozta meg.

Jagelló Lajos király titkárának, Nádasdy Tamásnak a kérésére megerősíti Zalavár vásártartási jogát. Az oklevél többszörös átírás Zsigmond, Albert és Mátyás király privilégiumairól. Kódexformára fűzött pergamenlapok zöld-sárga selyemzsinórral összefűzve. (ZML XV. 1. DL 29.)

A Nádasdy család címere.

39. Végjáték - 1526. július 6.

1526. augusztus 29-én Mohácsnál Szulejmán szultán túlerőben levő török hadserege katasztrofális vereséget mért a felkészületlen magyar hadseregre. A harcmezőn elesett Jagelló Lajos király, az ország két érseke, a főméltóságok és a főpapok nagy része. Életét vesztette más zalaiak mellett Ákosházi Sárkány Ambrus főispán is, ami megyénk középkori történetének szimbolikus végét jelentette.

Jagelló Lajos király Ákosházi Sárkány Ambrus zalai főispán kérésére utasítja a kapornaki konventet, hogy idéztesse a királyi kúriába Kávási Kristófot, Kisbudai Bálintot és Mórichelyi Farkas Andrást becsületbeli ügyben. (ZML XV. 1. DL 328.)

A mohácsi csata emlékműve.