Veszprém vármegye kincsestára 50. – Műemlék-e az ötágú vörös csillag? – Adalék a Tűztorony sisakdíszének történetéhez

A bevezetőben nevezett Perczel Károly 1957. május 23-i keltezésű levelében kereste meg a Veszprém megyei Pártbizottságot a veszprémi Tűztorony (más néven Vigyázótorony) felújításának ügyében. A főosztályvezető figyelmezteti a Pártbizottságot, hogy a múzeumokról és műemlékekről szóló 1949. évi 13. törvényerejű rendelet értelmében a Tűztorony, annak minden tartozékával egyetemben műemlék. Ennek kihangsúlyozására azért került sor, mivel a Tűztorony tetejét díszítő, eredeti, barokk jellegű sisakdísz egy kovácsoltvas, rézgombon ülő koronás magyar címer volt.

1. kép: A sisakdísz. Az 1954-55. évi tatarozás során készült homlokzati tervrajz részlete

Forrás: MNL VeVL XXIII.660.d. 467/1954.

A Tűztorony erősen leromlott állapota miatt az 1950-es évekre időszerűvé vált annak külső és belső megújítása, amelynek jogi alapját a fentebb említett törvényerejű rendelet biztosította. A szükséges források bevonása érdekében az Országos Építészeti Tanács Műemléki Csoportjával folytatott hosszas egyeztetések után a Veszprém Városi Tanács VB 587-14/4/1954. számú rendeletének meghozatala után megindulhatott az érdemi munka, megkezdődhetett a felújítás előkészítése. 1954. július 28-án a Városépítési Tervező Vállalat elkészítette a felújításra vonatkozó szerződéstervezetét, amelyet az év novemberében Vákár Tibor építészmérnök által kiadott szakvélemény követett.

2. kép: Vákár Tibor szakvéleménye

Forrás: MNL VeVL XXIII.660.d. 467/1954.

A folyamat gyorsan haladt előre, még az év vége előtt sor került a beruházó Veszprém Városi Tanács VB Városgazdálkodási Osztálya, valamint a kivitelező Veszprémmegyei Tatarozó és Építő Vállalat között a szükséges szerződés megkötésére (tervezési szerződés) és a dokumentációk elkészítésére (műleírás, költségvetés, díjjegyzék, tervrajzok).[1] A helyreállítási munkálatok összes költsége, beleértve a tervezési díjat, a bontási és építési munkálatokat, a szakipari és gépészeti munkálatokat, az egyéb költségek és a tartalékot, összesen 52 971,75 Ft-ot tettek ki.[2]

3. kép: A tűztorony az eredeti kovácsoltvas sisakdísszel, 1933

Forrás: Fortepan

Ekkor a tervek még összhangban álltak az 1949-es rendelet előírásaival, miszerint a helyreállítást az eredeti állapotok szerint kell megvalósítani. A rendelet a vonatkozó tárgyban a következőképpen fogalmaz:

„18. § (1) A műemléket és annak tartozékait épségben és változatlan állapotban fenn kell tartani. A fenntartás kötelezettsége a tulajdonos, ha pedig a hasznosítás jogát a haszonélvező gyakorolja, a haszonélvezőt terheli. (2) A fenntartási kötelezettség az építménynek építészeti állagára és alkatára, homlokzatára, alaprajzára, továbbá az építmény művészi megjelenésének minden tényezőjére (díszítés, vakolat, festés, korabeli berendezések stb.) kiterjed. (3) A Központ az ép és változatlan fenntartás érdekében megóvási és helyreállítási munkálatokra, a műemlék zavartalan hatásának érvényesülése érdekében pedig az eléktelenítő vagy idegen részek (díszítés, átfestés, vakolás, hirdetőtáblák) eltávolítására kötelezheti a fenntartásra kötelezett személyt. Ha a fenntartásra kötelezett személy a munkálatokat a Központ által megállapított határidőn belül nem végzi el, a Központ azokat a fenntartásra kötelezett személy költségére elvégeztetheti. A műemlék épségét közvetlenül fenyegető veszély esetében a Központ a munkálatok haladéktalan elvégzését is elrendelheti. Rendeltetésszerű céljára nem használható építményen (rom) csak a további pusztulás megakadályozására irányuló munkálatokat lehet elrendelni. (4) Műemléken és annak tartozékain külső vagy belső átalakítást, bővítést vagy javítást a Központ engedélye nélkül és az általa meghatározott módtól eltérően nem szabad végezni. Műemléken és annak tartozékain feliratokat és műszaki berendezéseket (antenna, villanyoszlop) a Központ által meghatározott módtól eltérően nem szabad elhelyezni. Műemlék jellegű épületre szóló építési vagy más hatósági engedélyt a Központ előzetes hozzájárulása nélkül nem lehet kiadni. A Központ az engedélye nélkül, vagy az engedélyétől eltérő módon végzett munkálatok esetében a 14. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint jár el.”[3]

A helyreállítási munkálatok dokumentációjából azonban kiderül, és a későbbiekben Pap hivatkozásának egy sarkalatos pontja lesz, hogy ekkor a Tűztorony tetejét már az ötágú vörös csillag díszítette. Ezért a költségvetés bontási munkálatokat taglaló 6. pontjában a következőket találjuk: „A tüztorony (sic! a szerző) tetején lévő ötágu (sic!) vörös csillag leszerelése, az ujból (sic!) elhelyezett királyfa kibontásával.”[4] A lakatos munkálatokat részletező rész már több helyütt is kitér a sisakdíszre, az 1. pontban annak helyreállításáról olvashatunk: „A meglevő régi cimer (sic!) elgörbült részeinek kiigazitása, (sic!) 25 %-os javitása (sic!), a rozsdától és régi festéktől való megtisztítása…”[5] A mázoló munkák pedig a címeren végzett javítások utáni munkafolyamatot részletezi: „A régi cimer (sic!) kétszeri fekete mázolása és lakkozása…”[6] A helyreállítási munkálatok kezdetét az 1955-ös év elejére ütemezték.

Ezen ismeretek fényében tűnik igazán érdekesnek a vörös csillag kérdése, pontosabban a felhelyezésének időpontja. Ahogy a levéltári forrásokból kiolvasható, az alispán, Harmath Jenő már 1949-ben kezdeményezi a címeres sisakdísz eltávolítását a Veszprém Vármegye Közigazgatási Bizottságának Gazdasági Albizottsága 70/1949. G.a.sz. határozata alapján.[7] Az alispán június 27-én kelt levelében sürgeti Czibók István polgármestert, hogy haladéktalanul szerezzen érvényt – kéthetes határidőt szabva – az eredeti siskadísz eltávolításának.[8] Mindezt a Műemlékek Országos Bizottságának szakvéleménye is támogatja.[9] A polgármester gyorsan cselekszik, még aznap utasítja a Mérnöki Hivatalt, aki pályázatot hirdet a sisakdísz eltávolítása munkájának kivitelezésére. A nyertes Radnai János ácsmester, aki pályázatában a legkedvezőbb, 2900 forintos ajánlatot tette.[10] Azonban később Radnai visszakozik, sürgős munkáira hivatkozva szóban tájékoztatja Veszely Géza városi főmérnököt, a Műszaki Hivatal vezetőjét, elutasítja a kivitelezést azt ígérve, hogy egy későbbi időpontban látja azt kivitelezhetőnek.[11]

4. kép: A Tűztorony a vörös csillaggal

Forrás: Fortepan

Végül a siskadísz lekerül a Tűztorony tetejéről és ahogy a későbbiekben arról majd lesz szó, a csillag az ötvenes évek első felében végig a helyén marad dacára a helyreállítási terveknek és a műemlékvédelmi törvényerejű rendeletnek. Majd csak az 1956-os forradalom veszprémi eseményeinek meghatározó mozzanataként október 25-én Nagy László ácsmester, aki korábban felhelyezte, más közreműködő személyek társaságában távolítja el a Tűztorony tetejéről a csillagot.[12]

5. kép: A vörös csillag eltávolítása

Forrás: MNL VeVL XV.81.a. VK-04245

A forradalom leverését követően azonban 1957 elején visszakerül a vörös csillag korábbi helyére a Pártbizottság határozott utasítására. Ez a cselekedet adja meg a végső lökést az Építésügyi Minisztérium közbenjárására, és ezért írja megkeresését Perczel Károly. A Főosztályvezető elismeri ugyan, hogy a korábbi sisakdísz egy barokk kori magyar címer, ám az 1949-es rendeletre és a Szovjetunióban tapasztalható példákra hivatkozva inkább óvatosan kéri, mintsem utasítja a helyi Pártbizottságot, hogy tegyen eleget a törvényerejű rendeletben leírtaknak.[13]

6. kép: Az Építésügyi Minisztérium levele

Forrás: MNL VeVL XXXV.1. 36-1-403/1957

Pap János rövidesen egy felháborodott hangú, ám igencsak kemény és tömör válaszban reagál a megkeresésre. A korábban már érintőlegesen felhozott indoklásának alapja, hogy bár maga a törvényerejű rendelet 1949-ben keletkezett, információi szerint a vörös csillag 1951-ben került a címer helyére.[14] Itt érdemes megjegyeznünk, hogy a minisztérium levelére valaki, amint az a 6. képen is látható, ceruzával feljegyzete: „1951-ben lett elöször (sic!) feltéve.”[15] Ehelyütt érdemes egy pillanatra megállnunk és újra visszatekintenünk a korábban leírtakra: a sisakdísz eltávolításának folyamata 1949-re datálódik és úgy tűnik a csillag 1951-re került a torony tetejére. Ami bizonyos, hogy 1954 őszén, a Tűztorony teljeskörű renoválásának előkészítése során, már a helyén van. Visszatérve Pap érveléséhez, a Megyei Pártbizottság elnöke fellengzősen kijelenti, hogy ildomos lett volna a kifogással 1951-ben előjönni. Ugyanakkor hozzáteszi, hogy nézete szerint ennek a fényében az eredeti állapot nem az 1951 előtti, hanem az 1956. október 23-i, így a Tűztorony tetején a vörös csillagnak van helye, nem pedig a címernek.[16] Hogy szavainak még nagyobb nyomatékot adjon, a városi munkásságra hivatkozva hangsúlyozza, hogy „…és nem vagyunk hajlandók egyetérteni azzal - bármilyen rendeletre való hivatkozással is – hogy az ellenforradalom által ledöntött vöröscsillag ne maradjon fenn a tüztornyon (sic!)”[17] Egyben tájékoztatja a Minisztériumot, hogy ebbéli álláspontját a városi tanáccsal is közölte.

7. kép: Pap János válasza a Minisztériumnak

Forrás: MNL VeVL XXXV.1. 36-1-403/1957

Ez az állítása visszaköszön Veszprém Város Tanácsa Végrehajtó Bizottságának 1957. évi május 3.-i ülésén. A harmadik napirendi pont, a vegyes ügyek tárgyalása során, szinte titokban, Ditrói József, a Végrehajtó Bizottság elnöke röviden tájékoztatja az egybegyűlteket: „Jelentem a végrehajtó bizottságnak, (sic!) hogy az ellenforradalmi események alkalmával az u. n. Tüztoronyról (sic!) eltávolitott (sic!) csillag visszahelyezését Pártunk Központjának javaslatára, (sic) elrendelem. Kérem a vb.-t, hogy ezen intézkedést utolagosan (sic!) hagyja jóvá.” A jóváhagyás villámgyorsan, a szűkszavú 114/1957. vb. sz. határozattal meg is történt.[18]

Összegezvén a leírtakat, úgy tűnik, az Építésügyi Minisztérium a továbbiakban nem forszírozta a címeres sisakdísz kérdését, mintegy tudomásul véve és/vagy elfogadva Pap János érvrendszereit. Mindez rávilágít arra a tényre is, hogy a Megyei Pártbizottság elnöke a Kádár-korszak e korai szakaszában is már mekkora befolyással bírt nemcsak a helyi, hanem a felsőbb pártapparátusban is. Különösebb ellenállás és következmények nélkül megy szembe a jogérvényesítéssel és akár egy minisztériummal is – sikeresen. Mindennek ékes bizonyítéka, hogy az ötágú vörös csillag még csaknem további három és fél évtizedig, a rendszerváltásig a helyén marad.

8. kép: A Tűztorony a vörös csillaggal 1957-ben

Forrás: Fortepan

Képek jegyzéke

Indexkép: Az Óváros (akkor Vöröshadsereg) tér a Tűztoronnyal a vörös csillaggal a tetején 1957-ben. https://fortepan.hu/hu/photos/?id=276207 (Hozzáférés: 2025. október 17.)

1. kép: MNL VeVL XXIII.660.d. Veszprém Városi Tanács Építési és Közlekedési, majd Műszaki Osztályának iratai 467/1954. Tűztorony felújítási munkáinak tervdokumentációja 1954-1956.

2. kép: MNL VeVL XXIII.660.d. Veszprém Városi Tanács Építési és Közlekedési, majd Műszaki Osztályának iratai 467/1954. Tűztorony felújítási munkáinak tervdokumentációja 1954–1956.

3. kép: Az Óváros (akkor Rákóczi) tér a Tűztoronnyal, 1933. Széman György fényképe. https://fortepan.hu/hu/photos/?id=115722 (Hozzáférés: 2025. október 17.)

4. kép: Az Óváros (akkor Vöröshadsereg) tér 1956-ban, szemben a Tűztoronnyal. Bauer Sándor fényképe. https://fortepan.hu/hu/photos/?id=128165  (Hozzáférés: 2025. október 17.)

5. kép: MNL VeVL XV. 81.a. Digitális fotógyűjtemény. Veszprémi Kaleidoszkóp   VK-04245. A vörös csillag eltávolítása, 1956.

6. kép: MNL VeVL XXXV.1. Az MSZMP Veszprém Megyei Bizottságának iratai. 1.19. Jelentések a magyar politikai helyzetről, a lakosság hangulatáról, ünnepségek, gyűlések értékelései. 036-1-403/1957. Veszprémi Tűztorony sisakdísze. Az Építésügyi Minisztérium levele.

7. kép: MNL VeVL XXXV.1.  Az MSZMP Veszprém Megyei Bizottságának iratai. 1.19. Jelentések a magyar politikai helyzetről, a lakosság hangulatáról, ünnepségek, gyűlések értékelései. 036-1-403/1957. Veszprémi Tűztorony sisakdísze. Az Építésügyi Minisztérium levele.

8. kép: Az Óváros (akkor Vöröshadsereg) tér a Tűztoronnyal a vörös csillaggal a tetején 1957-ben. https://fortepan.hu/hu/photos/?id=276207 (Hozzáférés: 2025. október 17.)

Felhasznált források

Levéltári források

MNL VeVL V.173.b. Veszprém város polgármesterének iratai. Általános iratok. 6222/1949. Tűztorony tetején lévő címer levétele

MNL VeVL XV.81.a. Digitális fotógyűjtemény. Veszprémi Kaleidoszkóp.

MNL VeVL XXIII.660.d. Veszprém Városi Tanács Építési és Közlekedési, majd Műszaki Osztályának iratai. 467. Tűztorony felújítási munkáinak tervdokumentációja, 1954-1956.

MNL VeVL XXIII.652. Veszprém Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága iratai. VB-ülési jegyzőkönyvek. 18. kötet, 1957.

MNL VeVL XXXV.1. Az MSZMP Veszprém Megyei Bizottságának iratai. 1.19. Jelentések a magyar politikai helyzetről, a lakosság hangulatáról, ünnepségek, gyűlések értékelései. 036-1-403/1957. Veszprémi Tűztorony sisakdísze.

Internetes források:

1949. évi 13. törvényerejű rendelet a múzeumokról és műemlékekről https://jogiportal.hu/index.php?id=9z3lryh41d5xwfhb6&state=19600501&menu=view (Hozzáférés: 2026. április 14.)

Boross 2020 = Boross István: Pillanatképek az 1956-os forradalom veszprémi emlékezetéből: Veszprém megye Kincsestára 11. (2020) https://mnl.gov.hu/mnl/veml/hirek/veszprem_megye_kincsestara_11_pillanatkepek_az_1956_os_forradalom_veszpremi (Hozzáférés: 2026. április 14.)

Felhasznált irodalom:

Boross 2015 = Boross István: „Ős torony, légy üdvözölve!” A Tűztorony építéstörténete és városi jelképpé formálódása. Veszprémi Szemle 17. (2015) 2. (37) 3–27.

Nagyné – Szabóné 2017 = Sétál a család Veszprémben. Az 1956-os forradalom és szabadságharc nyomában. Szerk. Nagyné Kozma Ildikó, Szabóné Vörös Gyöngyi. Veszprém, 2017.