A koraújkorban a Habsburg Birodalom határán ún. vesztegzárállomásokat hoztak létre, hogy ellenőrizhessék a birodalom területére belépőket. Az 1738-ban indult nagy pestisjárvány idején és annak nyomán már az ország belsejében, illetve a birodalom határvidékein a fontosabb kereskedelmi utak, folyók átkelési helyein, hágókon is felállítottak vesztegzárházakat, állomásokat. Ezeken az állomásokon főként kereskedők vagy idénymunkára érkezők tartózkodtak. A határokon átkelők részére kötelező volt a vesztegzárállomásokon karanténba vonulni, amelynek idejét is megszabták aszerint, hogy volt-e éppen járvány. Ha igen, akkor akár három hónapig egy-egy ilyen helyen kellett az utazóknak vesztegelniük. Azonban járványon kívüli időszakban is 3–5 hétnyi időt voltak kötelesek eltölteni a vesztegzárházakban.
A 18. században alkalmazott eljárás, a vesztegzárállomások rendszere képezte a védekezés egyik alapját a 19. század első felében is.
Az 1831-ben Magyarországon kitört kolerajárvány 1817-ben indult Indiából, ahonnan Perzsián, a Kaukázuson és a Duna-deltán, illetve az orosz területekről Lengyelországon keresztül terjedt el Európában.  A hasmenés és hányás révén nagy folyadék- és sóveszteséget okozó betegséget a kortársak epemirigynek vagy epekórságnak is nevezték.
A kolera hírére 1830 decemberében a helytartótanács egészségügyi rendelkezéseket adott ki, amelyek szintén a korábbi évszázadok pestisjárványainak tapasztalataiból indultak ki.

A lengyel határon történt védekező intézkedések ellenére 1831 júniusában Magyarországon is megjelent a kór, augusztusban pedig már nagy területen járványt okozott.
A vármegyei hatóságok létrehozták a korabeli „operatív törzseket”, akkori nevükön a választmányokat, amelyek a járványhelyzet felügyeletére és kezelésére voltak hivatottak. Veszprém megyében 1831 júliusában alakult meg az egészségügyi állandó választmány  Veszprémi Centrális Deputáció a Cholera dolgában néven. Tagjai táblabírák, fő- és alszolgabírák, esküdtek, valamint a vármegyei és járási orvosok voltak, vezetője a rendkívüli jogokkal felhatalmazott első alispán. A választmány tagjainak feladata volt, hogy „a megyének egészségbeli állapotjára teljes és kitehető igyekezettel ügyeljenek”.
A választmány a fennmaradt iratok tanúsága szerint a védekezés szervezésének és összehangolásának adminisztratív feladatait végezte. Közvetítette a felsőbb egészségügyi, pénzügyi és szervezési rendelkezéseket, amelyek alapján intézkedéseket foganatosított. Legfontosabb feladata a járvány terjedésének felügyelete, figyelése és akadályozása volt. Gyűjtötték a megbetegedések adatait, ellenőrizték a személy- és áruforgalmat, jelentették a más megyékből érkezőket. A vendéglőket, fogadókat kötelezték, hogy a megszálló idegenekről név szerinti jelentést tegyenek. A céheknek megtiltották, hogy vándorlegényeket fogadjanak fel. A szolgabírói vagy alszolgabírói szinten létrehozott bizottmányok rendszeresen jelentéseket, beszámolókat küldtek a központi választmánynak. Helyben ezek a bizottmányok teremtették meg a védekezéshez szükséges infrastruktúrát: döntöttek a járványkórházak felállításáról, ellátásáról; az orvosok, borbélyok alkalmazásáról. Nyilvántartást vezettek a betegekről, gyógyultakról és a járvány következtében elhunytakról.
Cél a kór és a fertőzött területek elszigetelése volt. A járvány kitörésekor legelőször az utazókat ellenőrizték, útlevelükbe beírták, hogy fertőzött vagy fertőzésmentes területről érkeztek-e.

IIII-dik elő adása tek[intetes] n[eme]s Veszprém vármegyében Pápa körül 1831-dik esztendőben 9-dik Septembertűl fogva 17 Septemberig tapasztaltatott betegeknek:

Tünetei: Szédelgés, főfájás, égő fájdalom, és öszve tekerése a’ gyomornak, szív dobogás, száj száradás, szomjúság, hányás erölkedés és valóságos hányás, haskórgás és hasmenés, görts, hidegsége az egész testnek és elkékülése, hideg veríjték, béesett ábrázat, reket szó, fenn akatt vizelet.

Orvoslás: Meleg borogatások, párulások, izzasztó theák, meleg fog-hagymás etzettel való dörgölések, fördők és követ-kezendő tseppek rendeltettek: R[…] aq. menth pip., Tinct. Cinam., Spir. Vir. Camph.
mos. 15–20 tseppet minden fél órában meleg fodormintha theaba bé adni. Közönséges italul Decoct. Hord. etzettel savanyitva.

Nyavalya: Epeveszél febris acuta biliosa cum cholera epidemica.

Ihászi: Maradt beteg: 2, Ujj beteg: 11, Meghalt: 3, Megjavult: 5, Még beteg: 5
Marcaltheö: Maradt beteg: 32, Ujj beteg: 26, Meghalt: 17, Megjavult: 16, Még beteg: 25
Felső Görsöny: Maradt beteg: 7, Ujj beteg: 13, Meghalt: 9, Megjavult: 7, Még beteg: 4
Alsó Görsöny: Maradt beteg: 5, Ujj beteg: -, Meghalt: 2, Megjavult: 3, Még beteg: -
Atsád: Maradt beteg: 5, Ujj beteg: 26, Meghalt: 10, Megjavult: 10, Még beteg: 11
Mezző-Lak: Maradt beteg: -, Ujj beteg: 34, Meghalt: 12, Megjavult: 6, Még beteg: 16
Pápa Felső Város: Maradt beteg: 2, Ujj beteg: 99, Meghalt: 28, Megjavult: 22, Még beteg: 51
Nyárád: Maradt beteg: 35, Ujj beteg: -, Meghalt: 11, Megjavult: -, Még beteg: 24
Pápai Epeveszélyes Ispotály: Maradt beteg: 8, Ujj beteg: -, Meghalt: 2, Megjavult: 1, Még beteg: 5
Még Pápánn: Maradt beteg: 3, Ujj beteg: -, Meghalt: 1, Megjavult: 2, Még beteg: -
Summa: Maradt beteg: 99, Ujj beteg: 209, Meghalt: 95, Megjavult: 72, Még beteg: 141

Észrevételek: Görsönbe egy embernek a lábát történetbül forró ferdővel meg égették, mellyek fel holyagozván az ember epét hányt, és jobban lett.
Másik Ihászin a nyavalátul meg menekedvén siket maradt.
Az első tapasztalás mutat arra, hogy a gyomor tájra tett mustár lisztes kovász vagy más bőrre huzo szerek használatossak. Zsoldos János

A választmány iratai az adminisztratív intézkedések mellett a betegség természetére és terjedésére is rávilágítanak. Ezzel együtt az ellene való védekezés, a korabeli alkalmazott gyógymódok is megjelennek. Zsoldos János, aki a megye legnagyobb és a járvány által leginkább sújtott városában, Pápán volt orvos, 1831 nyarán ismeretterjesztés céljából egy röpiratot adott ki a koleráról. (A Choleráról. Írta és kiadta Zsoldos János orv. dr. a Jenai Phys. és Min. Társaságoknak, úgy a Pesti orvosi Karnak tagja, T. N. Veszprém vármegye első rendes orvosa és tábla bírája, s.a.t. Győrben, Streibig Leopold betűivel 1831.)
A járvány elleni védekezés érdekében a betegek elkülönítését és a társas érintkezések csökkentését javasolta: „Ha dolga nints, ne járkáljon faluról falura, házról házra, kiváltképp pedig a sokadalmakat kerülje.” Az alkalmazható gyógymód tekintetében csak a korábbi járványok tapasztalataira tudott támaszkodni, hiszen – amint a tanácsaiból kiderül – magáról a koleráról igen kevés ismerettel rendelkezett. Gyakori szellőztetést, ecetes vizes felmosást és klórmeszes fertőtlenítést javasolt. Gyógymódként a megyében is azt alkalmazták, amit a helytartótanács elrendelt, és amit az újságok is propagáltak, azaz Morvai János tiszabábolnai plébános módszerét: a beteget jól betakarva melegben kellett tartani, hasára, a gyomor tájékára leforrázott teafüvekből pakolást kellett tenni, a forró kötést cserélni, hogy a meleg következtében a baktérium elpusztuljon. Emellett forró teát is itatni kellett a beteggel.

Copia

¼ itzét Hofman spiritusából, ebben tölcs egy kávés kalánnal spiritus Camphorae.
Négy kavés kalánnal a spiritu Cinamoni és egy kavés kalánnal a spiritu aquae menthae piperatae.
Ebből mihelyt az ember baját érzi, a nagyobb embernek 30–40 cseppig, a gyermekeknek 10–15-ig kell beadni. Ezeknek két két óra múlván kell operálni. A második és a harmadik bévételek csak arra valók, hogy a beteget további izzadásban meg tartsa. Ugyis értetődik, ha mingyárt nem izzadna első bévitelre, meleg ágyban a beteg, piptér - camilla és bodza theaval – dunyhák között ápolygattassék – a gyomrára aszerént széna polyvaval melegíttessék.

A járvány terjedésének akadályozása érdekében az utazókat a korábbi évszázadban használt vesztegzárállomások mintájára a kolera idején is igyekeztek elkülöníteni. A korábbi gyakorlat nem sokban változott. Az utazókra kötelező veszteglés céljára kialakított helyek mellett külön épületekben helyezték el azokat az utazókat, akik potenciálisan fertőzött helyről érkeztek, és külön azokat, akik járvány által sújtott területekről. A „veszteglő intézeten” belül a mozgás – belépéstől egészen a kilépésig – meghatározott koreográfia szerint zajlott, aminek a célja az érintkezések elkerülése volt. Az intézet területén egészségügyi személyzetet állítottak szolgálatba, és biztosították az áru és az utazók csomagjának szellőztetését és fertőtlenítését is. Arra is odafigyeltek, hogy az utazók holmijával se érintkezzenek, ezért a megvizsgálandó papírokat egy arra rendszeresített ablakon keresztül, fogóval kellett az utazótól átvenni. Fertőtlenítették a fémpénzt, mint a fertőzés átadására leginkább alkalmas eszközt, valamit a jegyzék ellenében átvett értéktárgyakat is. Az utazókat, a veszteglés idejének letelte után az ún. egészségi őrök az intézeten kívülre kísérték.
A szárazföldi veszteglő intézetek, azaz a vesztegzárhelyek rendszerét a 19. század második felében Magyarországon fokozatosan felszámolták, mivel akkor már a hatóságok sokkal inkább a járványok lehetséges gócaiként, mint a védekezést valóban biztosító intézményként tekintettek rájuk.

Egy veszteglő intézet rajzának és az azon előforduló jeleknek magyarázatja

A. Tájék, melly az egésség határ-vonáson belöl esik.
B. Veszteglő-intézet.
C. Veszteglő-épület ollyanok számokra, a kik csupán gyanús helyekből jönnek.
D. Hasonló épület ollyanok számokra, kik akár mi módon helyekből, az mellyekben Cholera kitört, jönnek, vagy a’ kik az utazások módját tökélletessen bé nem bizonyíthatyák.
a. Árok, mellyel az egész veszteglő-intézetet körül venni kell.
b. Helly, mellyhez az utazóknak, a’ honnan jövetelek és az utjok módjáról való bébizonyitása végett meg jelenni kell.
c. Négy lábnyi magosságú korlát.
d. Ajtók, mellyeken által az utazók a’ veszteglő házakba eresztetnek.
e. Orvosok lakásai.
f. Veszteglő-szobák.
g. kamarák, mellyekben az A. vidékből jött portékák és holmik lerakatnak.
h. szabad köz.
i. Szabad udvar, hol a portékák kiszellőztetnek és kitisztittatnak.
k. Lakás az a’ veszteglő házakon belöl lévő egésségi őrök és szolgák számokra.
l. Konyhák.
m. Temető hely azok számokra, a’ kik a’ veszteglő házakban meghalnak, az m2 alatt való elő udvarral.
n. Ajtók.
o. Ablakok, mellyeken a veszteglőknek az ételek és italok az egésségi szolgák által bé nyujtatnak.
p. Ajtók, mellyek által a veszteglők a’ kitett veszteglő idő után a’ veszteglő házból ki eresztetnek, és a’ mellyeken a’ki szabott szemességgel a táplálmányok és gyógyszerek a’ veszteglő-házba adattatnak.
q. Az árkokon keresztül vezető hidak.
r. Ház, mellyben az egésségre ügyelő biztos és tisztek vagynak, kik az a’ c. korlát előtt megjelenő utazókat ki kérdezik, a’ bizonyító levelöket általveszik, ezeket ki füstölik, és a’ környülállások szerént az utazókat vagy a C. vagy a D. veszteglő házba utasitják.
s. Ablak, mellyen keresztül az utazóktól a bizonyitó levelek hosszú fa fogókkal el vétetnek.
t. Füstölő-műszer.
u. Tisztító készitlet a’ pengő pénz tisztítására, melly valamint a’ többi pénz és drágaságok az utazóktól rendes lajstrom mellett elvétetnek, és ezeknek illetőleg tisztagatva a ’ veszteglő idő ki tölte után ki adatattnak.
v. Ki és bemenetel.
x. Ablakok.
y. Nyóltz lábnyi magasságú falak, vagy fa rekesztékek.
•’[fekete] Egésségi határ-őrök.
•’[piros] Veszteglő-intézeti őrök
•’[sárga] A. vidékről való utazók, kik határ-őrre ütközvén, ettől a b. helyre utasittatnak; ezek, minekutánna az utileveleik megvizsgáltattak, az egy egésségi-őr által belölről megnyitandó ajtón vagy a C. vagy a’ D. veszteglő házba vezetetnek, és a’ bémenetelők után egyikbe a’ k szobákból bézáratattnak; a veszteglés ideje eltölte után, az az egésségre ügyelő biztos parancsolatjára kivülről megnyitandó p. ajtón által ki bocsájtatnak, és innen az a’ kiállott veszteglési időről szólló bizonyitó levélnek, és a’ többi holminek kézhez vétele után, egy a’ veszteglő házokon kívül lévő egésségi őr által a q. hidakon keresztül a veszteglő intézet kerületjéből ki kisértetnek.
•[világos szürke] A veszteglő házokon belöl lévő egésségi őrök és szolgák.
•[sötét szürke] [A veszteglő házokon ] kívül [lévő egésségi őrök és szolgák.]

A kolerajárvány Veszprém megyében 1831 decemberében szűnt meg. Leginkább a sűrűn beépített városokban okozta a legtöbb halálos áldozatot. A csaknem 7000 megyei halott egyhetede pápai lakos volt.

Irodalom:

Géra Eleonóra: Járványok és következmények
https://mta.hu/tudomany_hirei/jarvanyok-es-kovetkezmenyek-110583

Kulcsár Krisztina: Vesztegzárállomások a Habsburg Birodalom határvidékén
https://mnl.gov.hu/a_het_dokumentuma/vesztegzarallomasok_a_habsburg_birodalom_hatarvideken.html

Mezei Zsolt: Az 1831. évi kolerajárvány története Pápán. Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 13. Pápa, 2001.

Források:

MNL VeML IV.5: „Veszprémi Centrális Deputatio a Cholera dolgában” iratai