Az első világháború után az ország hadvezetése elhatározta, hogy új, professzionális altiszti kart hoz létre. Ehhez szükségessé vált a leendő altisztek képzését megvalósító intézmény is. Ennek terve a múlt század húszas éveinek első harmadában alakult ki. Az új intézmény 1924 októberében elindult első hallgatói évfolyama Veszprémben, a volt hadikórház területén kezdte meg tanulmányait. Ez a – jól közművesített, de nem minden, a tanintézet számára szükséges épülettel rendelkező – tábor a város akkori határain kívül, a jutasi vasútállomásra vezető út mellett épült fel.
A volt hadikórház területét – a rajta lévő ingatlanokkal – 1924 szeptemberében vették az intézet céljaira birtokba és szinte azonnal átalakítási-bővítési munkákba fogtak. 1927 szeptemberében engedélyt kértek és kaptak a városi tanácstól a növendéki konyha-, konyharaktár, valamint a tornaterem átalakítására és bővítésére. Még ugyanebben a hónapban megkezdték az új löveg és járműszín építési munkálatait. Az építkezések kivitelezésével a helyi Volentik Géza, valamint a székesfehérvári Bakos, Frőlich és Leisz építőmestereket bízta meg a beruházás felelős vezetője.
Az altisztképző jellegzetes, ma is látható főépületének építését 1928-ban kezdték meg, lehetőség szerint veszprémi vállalkozókkal építtetve azt. Az épület arculatát máig meghatározó „vezérszobrok” 1929 és 1930 folyamán kerültek az épületre. A főbejárat felőli homlokzatot Kinizsi Pál és Szent László, a Jutasra vezető útra néző homlokzatot a kor neves szobrásza, Krasznai Lajos által készített Árpád vezér, és IV. Béla király szobra díszíti.
A városképi jelentőséggel bíró főépület a szovjet megszállás alatt a megszállók – várostól elzárt – laktanyájának részét képezte. A rendszerváltozás és szovjet kivonulás után sokáig gazdátlanul kallódott, állapota mérhetetlenül leromlott. Az épület megmentésének terve a Veszprém Megyei Levéltár igazgatójában, Madarász Lajosban merült fel, aki a városban az akkori székházán túlterjeszkedő intézményének új helyet keresett. A törekvést siker koronázta: a Veszprém Megyei Levéltár 2005-ben vette birtokba jelenlegi székházát, amelynek felújítását és berendezését a magyar állam által nyújtott milliárdos céltámogatás tette lehetővé. A „H” alaprajzú, négyszintes épület a „H” száraiban 28, egyenként több, mint 100 négyzetméteres raktárt foglal magában, a két szárnyat összekötő épületrészben irodák és egyéb szakmai helyiségek találhatóak. Az északi szárny földszintje a közönségé. Itt található a kutatóterem, illetve a számos rendezvénynek otthont adó díszterem, kiállító- és oktató terek.
A kiállítás anyagát összeállította: B. Baranyi Anikó segédlevéltáros, Hack Tamás levéltáros
A virtuális kiállítást szerkesztette: Nagy Balázs Vince főlevéltáros
