Jelenlegi hely
Történelmi merítéssel adtak áttekintést arról, milyen bajok gyötörték szűkebb pátriánk lakóit
Dr. Várady Zoltán igazgató köszöntőjében elmondta, hogy a cím természetesen utal a közelmúlt pandémiás időszakára; de a felkért előadók, miután nem ez volt a cél, nem erről beszéltek, hanem történelmi merítéssel adtak áttekintést arról, hogy például koronként milyen bajok gyötörték szűkebb pátriánk jobb sorsra érdemes lakóit.
Hat érdekfeszítő dolgozat utaztatta időben a közönséget, köszönhetően az intézmény munkatársai által végzett, alapos és színvonalas kutatómunkának. Már rögtön az első előadás felvillantott több olyan mozzanatot, mely egy-egy novella erejéig Jókai Mórt vagy Mikszáth Kálmánt is megihlethette volna. Maul-Link Dóra főlevéltáros „Anno Domini 1739” Egy pestisjárvány levéltári lenyomata Tolna megyében címmel az említett évben a mi vidékünkön számos áldozatot követelő ragály terjedéséről és következményeiről adott korképet.
Ismertette azt is, hogy a „kemény, makacs, rideg ember hírében álló Mercy gróf” miként vettette tömlöcbe Szakadát szabályszegő – faluját elhagyó, egy pestises beteget felkereső – plébánosát. A pap ezzel és áthelyezéssel ugyan megúszta az ügyet, ami végződhetett volna sokkal rosszabbul is. Hiszen „egy rendelkezés szerint a betegség eltitkolóit, a járványügyi kockázat miatt akár halálra is ítélhették volna.”
A járvány tragikus következményekkel járt ezen a tájon: „Dávid Zoltán összesítő táblázata alapján megállapíthatjuk, hogy az 1740-ben 56 ezer főre becsült Tolna megye vesztesége a mintegy 3400 halottal mintegy 6-6,2 százalékos népességveszteséget eredményezett, aminél arányaiban a dunántúli megyék közül csak Esztergom megye 10,7 és Fejér megye 7,9 százalékos vesztesége nagyobb.”
Másfél-kétszáz évvel később legalábbis pestistől már nem kellett tartani szűkebb pátriánkban. Ám a Tolna megye egészségügyi helyzete a jelentések tükrében a 20. század első felében című előadás arról tanúskodott, hogy a korszakban kisebb-nagyobb intenzitással, de jelen volt „ezernyi fajta népbetegség”. Skarlát, hastífusz, diftéria, hörghurut, kanyaró, vérhas, váltóláz – sorolta Marosi Tibor levéltáros. A betegségeken, bajokon különböző népegészségügyi szervezetek igyekeztek úrrá lenni. Közéjük tartozott a főként anya- és csecsemő védelemmel, gondozással foglalkozó Zöldkereszt mozgalom, valamint a hasonló célkitűzés jegyben tevékenykedő Országos Stefánia Szövetség.
Új hozzászólás
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges