Ó-IÓ-CIÓ-ÁCIÓ-KÁCIÓ-AKÁCIÓ-VAKÁCIÓ! Gyermekkorunkban szinte nem telhetett el év vége anélkül, hogy ne került volna fel az osztálytermek tábláira ez a színes krétákkal, kidíszített betűkkel írt, boldog felkiáltás. A tanévzáró ünnepélyek, a bizonyítványok, dicsérő oklevelek és jutalomkönyvek kiosztása után az iskolák átmenetileg elcsendesültek, és kitört a várva várt nyári szünet. A mostani 40-es, 50-es generációból sok ezer jól tanuló, példás úttörőéletet élő pajtás számára nyílt lehetőség, hogy a vakációból egy-két hetet valamelyik nyári úttörőtáborban töltsön.  

Bár az úttörőmozgalom célja az volt, hogy a gyerekeket a szocializmus iránti hűségre és elkötelezettségre nevelje, legtöbbünk életében mégis meghatározó élmény volt ez a néhány, úttörőtáborban töltött nap: egyet jelentett a strandolásokkal, kirándulásokkal, csapatversenyekkel, esti tábortűz gyújtással, szalonnasütéssel és a tábortűz körüli énekléssel. Az úttörőtáborok a maguk állandó programjaival, mint pl. zászlófelvonás, ünnepélyes tábornyitó, mozgalmi dalok éneklése, barátkozás a szocialista országok pajtásaival stb., kiváló lehetőséget nyújtott arra, hogy az ifjúság vonzó helyszíneken, kellemes környezetben kerüljön még közelebb a kommunista eszmékhez.  

Az 1970-es évek közepétől a legszerencsésebbek eljuthattak a zánkai úttörőtáborba, ami az egyik legnagyobb volt a szocialista blokkban. A Balaton északi partján lévő Zánka ideális helyszín volt a fővároshoz való közelsége, földrajzi fekvése, a fürdés és túrázás adta lehetőségek miatt. Kezdetben egy úttörőpark létesítése volt a terv, majd az idők folyamán úttörőváros-koncepcióvá növekedett. 1968 őszétől került sor a Zánka és Balatonakali községek közötti Ság-puszta tereprendezésére és az infrastruktúra kiépítésére. Az Úttörőváros ünnepélyes alapkőletételére 1969. augusztus 15-én került sor. A nemzetközi gyermeknap alkalmából, 1975. május 25-én adták át a létesítményt, ahol volt minden, ami kellett: szocreál barakkok az alváshoz, sportcsarnok, könyvtár, művészeti galéria, stadion, egészségház és persze saját strand is. Az úttörővárosban nyáron kéthetes turnusokban háromezer   úttörőt tudtak fogadni, és évente 25 ezer gyermek fordult meg itt.    

A Tolna megyei úttörők, köztük a hőgyészi iskolások számára is nagy kiváltság volt eljutni Zánkára. Az őrizetünkben lévő, Hőgyészi általános iskola iratai közt talált úttörő csapatnaplóban részletesen, napokra lebontva számoltak be erről a közel kéthetes, nyári élményről. Számos, a fogalmazáshoz odaillő színes képeslappal, újságkivágással, a balatoni úttörőváros térképével, kottarészlettel, fotóval illusztrálták az eseményeket. A megérkezés és a szállások elfoglalása körüli izgalmak után rengeteg program várta az ifjúságot. Minden napra jutott valami: kóruspróba, hangverseny, ismerkedési vagy bemutatkozó est, tűzriadó próba, kirándulás, társadalmi munka, gyalogtúra Dörgicsére, irodalmi -és zenei vetélkedő, operaelőadás, sportversenyek stb. Persze nem maradhatott el a „szocialista eszmék megerősítése” sem: a napi értékelésben kielemezték egymás hibáit, és hogy min lehetne javítani. Sort kerítettek arra is, hogy az úttörőmozgalom történetével megismerkedhessenek a gyerekek, valamint a szovjet pajtások vendégül látása is állandó része volt a programnak. Ám a gyerekek legnagyobb izgalommal mégis mindig a Balatont és a fürdést várták legjobban…

Részletek a hőgyészi úttörők zánkai táborozásából

Jelzet: MNL TML VIII. 1944. Hőgyészi Általános iskola iratai, Csapatnapló

Készítette: Kunné Tornóczky Andrea, levéltáros