Politikai mozgalmak, események

Jelenlegi hely

1 / 1

A Tanácsköztársaság bukása után a jobboldali, radikálisnak minősíthető irányzatok vették át az ország irányítását. Horthy Miklós kormányzóvá választása után azonban eltávolodott a szélsőségesektől és a konzervatív, mérsékelt irányzatokat részesítette előnyben.

A kialakuló rendszert főleg a végrehajtó hatalom túlsúlya jellemezte, a kormánypárt főlénye a korszakban mindvégig meghatározó volt. A választójog szűkítése és a részben nyílt választások is elősegítették, hogy más pártok és irányzatok ne jussanak túl nagy szerephez a törvényhozásban, amelynek szerve 1920-tól 1926-ig a nemzetgyűlés, 1927-től a kétkamarás országgyűlés lett.

1922-ben a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjából és a Kisgazdapártból Bethlen tervei alapján megalakult az új kormánypárt, a Keresztény Kisgazda, Földműves és Polgári Párt, röviden az Egységes Párt. A párt viszont, amely 1932 és 1938 között Nemzeti Egység Pártja, 1939 után Magyar Élet Pártja néven működött, természetesen nem volt egységes, több széthúzó frakcióból és csoportból állt.

Az algalériában található iratok a választásokkal, illetve a bal- és szélsőjobboldali irányzatokkal foglalkoznak. A baloldal legjelentősebb képviselői az 1930-ban létrejött Független Kisgazdapárt (tagjai között Tildy Zoltánnal és Nagy Ferenccel) és a szociáldemokraták voltak, akiknek a működését az 1921-es Bethlen-Peyer paktum legalizálta. Végig jelen voltak a korszakban szélsőjobboldali mozgalmak is, a rengeteg kis párt működése főként a gazdasági válság nyomán erősödött meg. Szálasi Ferenc volt az, aki a szétforgácsolódó erőket össze tudta fogni, nagymértékben növelve ezzel eszméik népszerűségét.

Jelzet:

PML IV. 402. sz. n.

Keletkezési hely:

Budapest

Keletkezési idő:

1920. január 22.

Megjegyzés:

Levél karhatalom kirendeléséről: A Budapest Katonai Körlet Parancsnoksága közli gróf Ráday Gedeon kormánybiztossal, hogy az 1920-as nemzetgyűlési választások rendjének megőrzését milyen karhatalmi alakulatok fogják biztosítani. 1920. január 25–26-án Magyarország meg nem szállt területein végre megtartották a választásokat. A választójogot a Friedrich-kormány által kiadott rendelet szabályozta, amely széles körű, titkos és egyenlő választójogot biztosított a 24 éven felüli férfiak és nők számára. Feltételként csupán a 6 éves magyar állampolgárságot, féléves helyben lakást, illetve nőknél az írni-olvasni tudást írta elő. A Huszár-kormány megpróbálta biztosítani a kampány és a választások zavartalanságát a különböző szélsőséges és sokszor illegális szervezetek, valamint egyesületek ellenében (persze a kirendelt karhatalom és a közigazgatási szervek is befolyásoló szereppel bírtak), akik főként a Kisgazdapárt, liberálisok, illetve a szociáldemokraták elrettentését akarták elérni. Az MSZDP végül nem is indult a választásokon, amelyen a több mint 3 millió jogosultnak 81%-a szavazott, és az Országos Kisgazda és Földmíves Párt 79, míg a KNEP 72 mandátumot szerzett. A tiszántúli választásokat a román csapatok kivonulása után, júniusban tartották meg.

Jelzet:

PML VII. 1-b. B 11571/1931. 23 f.

Keletkezési idő:

1933. július

Megjegyzés:

Matuska Szilveszter vallomásából egy részlet, amelyben a biatorbágyi merénylet végrehajtásának pillanatáról számol be. Matuska Szilveszter vallomásában merényleteit egy Leó nevű, szerinte létező barátja sugalmazásával indokolta, aki többször megjelent neki, hipnotizálta, és azt mondta neki: „Legyél titkos merénylő, mint Trockij, aki 5 vonatot robbantott fel. Robbants te is s így leszel híres ember. Így tudod megalapítani a vallásos kommunista pártot.” Matuska maga így magyarázta, miért akart híressé válni: „a munkásokat magamhoz akartam gyűjteni és megsúgni, hogy én voltam, mint híres ember pártot akartam alapítani”. Vallomása szerint egyébként eredetileg egy tehervonatot akart felrobbantani, embereket nem akart megölni.

Jelzet:

PML XIV. 2. 403. pallium. 82. f.

Keletkezési hely:

Budapest

Keletkezési idő:

1933. október

Megjegyzés:

Meghívó műsoros estre: A MOVE Országos Elnöksége 1933. október 5-én az aradi vértanúk emlékére műsoros estet rendezett, ennek programját láthatjuk az est meghívóján. Endre László tevékeny részt vállalt különböző szélsőjobboldali egyletek életében. Szélsőséges gondolkodásmódja alispánként is megmutatkozott, az ő közbenjárására lett 1943-ban Zsidó község neve Vácegres. A Sztójay-kormányban belügyminisztériumi államtitkár volt, Szálasi a hadműveleti területek polgári közigazgatásának kormánybiztosává nevezte ki. Irányította a zsidók deportálását, illetve szorosan együttműködött a német megszállókkal, baráti kapcsolatot ápolt Eichmann-nal. A Pest megye Trianon után c. kötetben így írnak róla: „A magyar főszolgabírói karnak legmarkánsabb egyénisége. Neve ma fogalom Magyarországon. Típusa annak a magyar embernek, akiből nagyon sok kellene ma ebben a csonkaországban. Gerincesség, meg nem alkuvás és mindenekelőtt feltétlen hit a turáni őserőben jellemzik. Pályája hasonlatos a kilőtt nyílhoz, amely útirányától nem tér el, hanem bátor lendülettel, egyenesen tör célja felé.” Endre Lászlót 1946-ban, háborús főbűnösként kötél általi halálra ítélték.

Jelzet:

PML IV. 401-a. B 11/1939.

Keletkezési hely:

Budapest

Keletkezési idő:

1939. március 8.

Megjegyzés:

Szakasits Árpád felhívása: Szakasits Árpád főtitkárnak a közelgő választások alkalmából a Szociáldemokrata Párt pártszervezeteihez és vezetőségeihez intézett felhívását olvashatjuk, amelyben főként a szükséges pénz előteremtésével foglalkozik. Az 1939-es választások előtt módosították a választási törvényt, egyértelműen a kormányon lévő Magyar Élet Pártjának kedvezve. A Szociáldemokrata Párt a választáson – ennek is köszönhetően – a korszak legrosszabb eredményét érte el: csupán öt képviselői helyet szereztek. Csúfos eredményükhöz azonban a szociáldemokrata eszmék népszerűségvesztése is hozzájárult a ’30-as évek végén, sok szimpatizánsukat a nyilasmozgalom szívta el. Az iratban említett választási alap előteremtése valóban komoly terhet jelentett: az egyéni jelöltek indítása 2000 pengőbe, a listás helyek 3000 pengőbe kerültek, a párt választási költsége így összesen 300 ezer pengő volt.

Jelzet:

PML IV. 401-a. B 13/1939.

Keletkezési hely:

Budapest

Keletkezési idő:

1939. július 25.

Megjegyzés:

Nyilaskeresztes Párt gyűléseinek bejelentése: A főispánnak a Monori járás főszolgabírójához írt levele, miután tudomására jutott, hogy a Nyilaskeresztes Párt és a Nemzeti Front politikai jellegű rendezvényeket tartott a járás területén. Miután 1939. február 3-án nyilasok merényletet kíséreltek meg a Dohány utcai zsinagóga ellen, az egyéb retorziókon kívül feloszlatták a Nemzeti Párt-Hungarista Mozgalom nevezetű tömörülést. A Nyilaskeresztes Párt 1939. március 15-én alakult meg, így már indulni tudott a május 25–26-án, pünkösdkor megtartott választásokon. 49 mandátumot szereztek, köszönhetően a párt ’30-as évek legvégén, főként az alsóbb rétegek körében bekövetkezett népszerűség-növekedésének. Az évtized végére igazi tömegpárttá váltak, amit közel félmilliós taglétszámuk is jelzett. A levélben említett Matolcsy Mátyás közgazdász-politikusnak a magyarországi jövedelem-eloszlásról írt munkáját és adatait egyébként manapság is használják a történészek.

Jelzet:

PML IV. 401-a. B 11/1939.

Keletkezési hely:

Budapest

Keletkezési idő:

1940. március 20.

Megjegyzés:

Jelentés ismeretterjesztő előadásról: Egy szolgabíró jelentését olvashatjuk a rákoshegyi munkásotthonban tartott ismeretterjesztő előadásról, amelyben Petőfi és kora kapcsán a szociáldemokrácia és a „proletariátus” helyzetével és törekvéseivel is foglalkozott az előadó.A munkásotthonok fontos szerepet töltöttek be a szociáldemokrata mozgalomban a századfordulótól, ezek adtak helyet a szervezetek ügyvezetésének, iratainak, pénztárának, könyvtárának, vezetőségi üléseinek, tanfolyamainak, kulturális életének. A jelentésben említett Faragó Dezső (1880-1958), eredetileg lakatos, 1925-től az MSZDP rákosszentmihályi szervezetének volt a titkára, majd 1932-től a Népszava kiadóhivatali tisztviselője lett.