A Kádár-korszak elképzelhetetlen a különféle korcsoportok, nemek és foglalkozások alapján szerveződött mozgalmak nélkül. Itt most a teljesség igénye nélkül csak a fiatalokat tömörítő úttörőmozgalomról és a KISZ-ről, valamint a Munkásőrségről esik szó, ezen kívül pedig a brigád-mozgalomról. Megkerülhetetlen azonban, hogy magáról az állampártról, annak szervezetéről, tagságáról is néhány mondat erejéig szó ne essék.
Anélkül, hogy itt most az egyes szervezeteket külön-külön bemutatnánk – hiszen ez az egyes képek alatti leírásban megtörténik – csak néhány jellegzetes vonást emelnénk ki. Ezek között is legfontosabb az volt, hogy ezek a mozgalmak olyan ideológiai hátteret biztosítsanak, amely megfelelő lehetőséget nyújt ahhoz, hogy annak tagjai a szocialista értékrendet megismerjék, s mindennapjaikat annak mentén éljék, vagyis, hogy a szocialista társadalom hasznos tagjaivá váljanak. Nem feledkezhetünk meg ugyanakkor ezen szervezetek közösségformáló szerepéről, jellegéről sem, ami sokak szemében vonzóvá tette a különféle csoportokhoz való csatlakozást. Maradandó, nosztalgikus emlékeket ébresztő őrsgyűlések, kirándulások, vagy akár valamilyen versenyen, próbán való részvétel képei nyilván még ma is sokakban elevenen élnek. Mindezt elősegítették még a fülbemászó mozgalmi dalok, amelyeknek „egytáborba-forrasztó” jellege megkérdőjelezhetetlen. Ki kell emelnünk azonban azt is, hogy ezek a szervezetek az egyénnel szemben mindig a közösségre, az egyéni teljesítmény helyett a közösségi teljesítményre helyezték a hangsúlyt.