Az első világháború minden korábbinál nagyobb terhet rótt a hátország lakosságára és a vártnál évekkel tovább húzódó hadi cselekmények még a frontoktól távolabb is lehetetlenné tették, hogy az élet a mindennapi mederben folyjék tovább. A nehézségek, az érzelmi megpróbáltatásokon túl, főként a gazdaságban jelentkeztek. Igaz, hogy a mezőgazdasági munkára foghatók kivételesen magas béreket kaptak, és a hadbavonultak családtagjainak segélyezéséről sem felejtkeztek el, ám a munkaerő- és az élelmiszerhiány további problémákhoz vezetett, mint például az infláció vagy a feketekereskedelem, ami halmozottan sújtotta a tisztviselőket.
A világháború negatív következményei, az ország többi részéhez hasonlóan, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében is jelentkeztek. Itt a helyzetet Budapest közelsége is súlyosbította, hiszen a megye nagyrészt vállalt a fővárosi lakosság élelmezésében. A gazdasági tennivalók koordinálására gazdasági munkabizottságokat állítottak fel a különböző igazgatási szinteken, az éhínséget megelőzendő pedig előfordult, hogy a vármegye maga vásárolt gabonát. Az intézkedésekkel azonban nem sikerült feltartóztatni a gazdaság teljes kimerülését és az emberek egzisztenciális lecsúszását, amiről az algalériában található utolsó iratban is olvashatunk.