A világháború után

Jelenlegi hely

1 / 1

Az első világháború után zűrzavaros idők következtek az országban és a megyében is. Az őszirózsás forradalom népköztársaságát 1919. március 21-től felváltotta a Tanácsköztársaság. Fára József főlevéltáros 1939-ben így írt erről az időszakról: „Pest megye ezalatt a négy hónap alatt a nemzeti mártírok megyéjévé lett. Abony, Dunapataj, Horta és Solt, Kalocsa vidéke és Cegléd, Kecel, Kiskőrös és még több helye a megyének emlékeivel századokon át hírdetik majd azok dicsőségét, akik a magyar nemzeti gondolatnak vértanúiként vörös hóhérok kezétől nyerték el a vértanúság örök koszorúját. Hihetetlen vér és pénzáldozatot követelt a kommunizmus Pest megyétől. Az országnak talán egyik vármegyéjében sem viharzott annyira az emberiességből kivetkőzött kommunisták dühe, mint éppen Pest megyében. Mintegy 140 embert végeztek ki s ezreket vetettek fogságba. Anyagilag csaknem tönkre tették a megye lakosságát, amelyet végig sarcoltak. […] És mindezt a pusztítást és szenvedést betetőzte a vörös uralom végével bekövetkezett román betörés, amely nem véráldozatokban volt jelentős, hanem anyagi áldozatban.”

A Pest megyeiek támogatták Horthy Miklós kormányzóvá választását: az 1920. február 20-ai közgyűlésen elhatározták, hogy feliratot intéznek a nemzetgyűléshez, hogy őt válasszák meg ideiglenes kormányfőnek. A nyugalom azonban, ahogy az algalériában található iratokból is látható, csak lassan állt helyre. Az 1921 júniusában tartott közgyűlésen egy felszólaló még mindig a megdöbbentő viszonyokra hívta fel a figyelmet. Eszerint: „Lopás, munkakerülés napirenden van, az erkölcsi züllöttség az összes néprétegekben elterjedt és a serdületlen ifjúságot is megmételyezi.”

Jelzet:

PML XIV. 3. sz. n.

Keletkezési hely:

Pócsmegyer

Keletkezési idő:

1919. február 14.

Megjegyzés:

Hankovszky Zoltán levelét olvashatjuk, amelyben leányfalusi ingatlanának személyzete részére fegyvert kér, hogy védekezni tudjanak a forradalmat követő zavargások és merényletek ellen. Az őszirózsás forradalmat követően vidéken több helyen zavargások törtek ki, a helyi hatalmasságok – például jegyzők, csendőrök – elleni fosztogatással és erőszakos akciókkal párosulva. Ennek oka a nyomor és éhezés volt, hiszen a győztes hatalmak gazdasági blokádja miatt a legtöbb közszükségleti cikkhez, így többek között a petróleumhoz, a sóhoz, nem lehetett hozzájutni, a hazatérő katonák ellátása pedig plusz terhet jelentett az ország számára.

Jelzet:

PML XV. 3. sz. n.

Keletkezési hely:

Rákosliget

Keletkezési idő:

1919. április 8.

Megjegyzés:

Kunéry Kálmánnak a Tanácsköztársaságot köszöntő versét olvashatjuk. A Tanácsköztársaság időszaka alatt Pest megye számított a kommunisták egyik legerősebb bázisának, ezért a közvélemény „vörös Pest vármegyeként” emlegette. A vers költőjéről, Kunéry Kálmánról nem lehet pontos adatokat szerezni. Annyi bizonyos, hogy egy Kunéry Kálmán nevezetű egyén volt a Monor és Vidéke és az Országos Magyar Népszövetség című lapok szerkesztője, valamint Kunéry Kálmán a Sárgul már a kukoricaszár című nóta szövegírója. A Tanácsköztársaság verssel való köszöntése azonban nem példa nélküli: kezdetben több tudós és értelmiségi is támogatta az új berendezkedést, s több költeménynek is ez szolgált apropójául (pl. Tóth Árpád: Az új Isten, Juhász Gyula: Májusi óda).

Jelzet:

PML IV. 408-u. sz. n.

Keletkezési idő:

1920. február 3.

Megjegyzés:

Biai járási főszolgabíró jelentése: A Biai járás főszolgabírójának jelentéséből megrendítő kép bontakozik ki előttünk a világháborút követő borzalmas állapotokról. A jelentés további részében még részletesebben foglalkozik a nehézségekkel: eszerint több mint 14 000 ellátatlan ember van már két hónapja kenyér nélkül, miközben a hús megfizethetetlen, burgonyához, babhoz vagy más élelmiszerhez pedig nem lehet hozzájutni. A közigazgatási szervek már nem bírják tovább a rengeteg munkát, mivel nincs megfelelő, képzett munkaerő. Ha valaki mégis munkát vállal, szembesülnie kell azzal, hogy fizetéséből legfeljebb az ebédre futja. A jegyzők minden erejét az összeírások kötik le (nemzetgyűlési választások, románok okozta károk stb.), így nem marad elég idejük az adók beszedésére sem. Egyes katonai parancsnokságok katonák behívását kérik a járásból, a kérés teljesítése viszont a jelenlegi viszonyok között lehetetlen: a katonaság végképp fegyelmezetlenné vált ezekben a vészterhes időkben, s tartani lehet attól, hogy annak a jegyzőnek, aki a behívást megkísérli, a „napjai meg vannak számlálva”.

Jelzet:

PML XV. 3. sz. n.

Keletkezési hely:

Budapest

Keletkezési idő:

1920. február 11.

Megjegyzés:

Prónay Pál azonossági igazolványa: Prónay Pál százados, zászlóaljparancsnok azonossági igazolványát láthatjuk.(fotómásolat) Prónay Pál, mint Horthy Nemzeti Hadseregének tisztje, különítményeseivel a Tanácsköztársaságot követő tisztogatások egyik vezetője volt, a békeszerződés aláírása után annak érvénytelenítését, a háború újrakezdését, illetve az elszakított területek fegyveres visszaszerzését szorgalmazta. Ennek keretében 1921. október 4-én kikiáltotta az önálló Nyugat-Magyarországi Lajtabánság nevű „államot”, amelynek ő lett a vezetője „lajtai bán” címmel. A senki által el nem ismert Lajtabánság saját címerrel, zászlóval, újsággal és postabélyeggel is rendelkezett.

Jelzet:

PML XV. 3. Cikk a Kiskun-Halas Helyi Értesítője c. lapból. sz. n.

Megjegyzés:

Cikk Horthy látogatásáról: A helyi újságban örömmel tudósítanak arról, hogy Horthy Halasra érkezik, dicsérete után az ünnepség programját ismertetik. Horthy Miklós november 16-ai bevonulását követően 1919 őszén–1920 tavaszán több Duna-Tisza közi települést és tiszántúli helységet is felkeresett. Az utazásának propagandisztikus célja volt, ezzel akarták elősegíteni, hogy a közvélemény szemében elfogadottá és népszerűvé váljon. Látogatásai során a lelkes lakosság dicsőítő üdvözlőbeszéddel, lovas bandériumokkal és ajándékokkal fogadta.

Jelzet:

PML IV. 408-u. sz. n. 67. f.

Keletkezési idő:

1920. augusztus 15.

Megjegyzés:

Közgyűlési bejegyzés nemzetiségi kérdésről: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye 1920. augusztus 15-én tartott rendkívüli közgyűlésének a jegyzőkönyvéből láthatunk részletet. A közgyűlés tiltakozott a Nemzeti Kisebbségek Minisztériuma intézkedései és hozzáállása ellen. A felszólaló Pálóczi Horváth István szerint a minisztérium agitációt folytat a Budapest környéki falvakban a tótok és a svábok körében. A vármegye azonban határozottan tiltakozik a nemzetiségi kérdés napirenden tartása ellen, hisz a nemzetiségieknek szerintük nincs szüksége többletjogosítványokra és egy értekezleten ők maguk hangsúlyozták, hogy nem akarnak autonómiát. Tapasztalatuk szerint a svábok ragaszkodnak ahhoz, hogy a gyerekeik az iskolában megtanuljanak magyarul, továbbá a közgyűlés elveti a külön sváb és tót gazdasági egyesületek alakítását, mivel az Országos és a Pestvármegyei Gazdasági Egyesület képviseli a nemzetiségiek érdekeit is. Végül elhatározzák, hogy feliratot intéznek a kormányhoz a Nemzeti Kisebbségek Minisztériumának és a nemzetiségi tanfelügyelői állások megszüntetését követelve. A közgyűlés felháborodását valószínűleg a nemzeti kisebbségek miniszterének Pest megye kormánybiztosának küldött leirata váltotta ki. Ebben a miniszter kérte, hogy fogadják barátságosan és támogassák munkájában a nemzeti kisebbségek tanügyeinek vezetésével megbízott tanfelügyelőt, hiszen fontos, hogy a magyarországi tótok és németek anyanyelvükön is megtanulhassanak írni és olvasni, mert „e csekély engedmény semmit sem árthat a magyarság erejének, igen jó benyomást tehet azonban a nemzeti kisebbségek körében”, illetve elősegíti azt, hogy a németek a kereskedelemben felvegyék a versenyt a zsidósággal. A vármegyei reakciókból azonban úgy tűnik, a miniszter hiába hangsúlyozta, hogy „a legnagyobb odaadással dolgozik Magyarország területi épségének helyreállításán” és hogy „Minden okos politikai érzék abszolút hiányára mutatna, ha a [kormánybiztos] vármegyéje intéző hatóságai az itt elmondottakat be nem látnák és nem tudnák magukévá tenni.”