A vármegyei törvényhatóság 1848 utáni iratai
Gazdagabb anyaggal szolgálhatunk a kutatóknak az 1850-es évekből. Mintegy 30 iratfolyóméter áll rendelkezésünkre a pesti, kalocsai és kecskeméti megyefőnökség (megyehatóság) irataiból. Ugyanilyen jól megmaradtak az államügyészségek (pesti, kecskeméti), a pesti és a budai megye-, illetve országos törvényszékek, továbbá a kecskeméti megyetörvényszék, valamint Pest-Pilis és Pest-Solt vármegyei úrbéri törvényszékeinek iratai is. Ez utóbbiakhoz gazdag térképanyag (332 db) is tartozik.
1850-től kezdve, amikor a kerületi rendszer bevezetésével két részre (Pest-Pilis és Pest-Solt) szakadt a megye, jelentős mennyiségű járásbírósági, szolgabírósági, illetve főszolgabírósági irattal rendelkezünk. Több járásból a közigazgatási, a polgári és a fenyítő iratokon kívül megmaradtak az árvabizottmányi iratok is. 1861-től a megyei hivatalok közül a főispáni helytartó, az alispán, a vármegyei számvevőség, a központi árvaszék, illetve árvatörvényszék, továbbá a vármegyei polgári és fenyítő törvényszékek iratait őrizzük nagyobb terjedelemben. A megyei közgyűlés jegyzőkönyvei is rendelkezésünkre állnak ebből az időből, és mikrofilmen kutathatók. Kutathatóságuk nagyban függ a segédlettel való ellátottságuktól. Erről a raktári jegyzékekben kaphatunk információt. Az mindenesetre elmondható, hogy néhány fond kivételével a segédletek csak hiányosan maradtak meg.
A kiegyezéskor Pest-Pilis-Solt vármegye közjogilag helyreállott, újra kezdhette működését. A közigazgatás átszervezésekor, 1876-ban hozzá csatolták a Kiskun területeket, s ekkor született meg Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye. Ebből az időből – az 1950-es korszakhatárig – nagyon gazdag és jól kutatható fondok maradtak az utókorra.
A megye élén az államfő által kinevezett főispán állt. Tulajdonképpen a végrehajtó hatalom embere volt, aki a mindenkori kormány bizalmi embereként a törvényhatóságok felett széleskörű felügyeleti jogokkal lett felruházva. PPSK vármegye főispánjának irataiból több mint 120 métert őrzünk.
A vármegye Törvényhatósági Bizottságának (közgyűlés) jegyzőkönyvei hiánytalanul megmaradtak 1876–1949 között. Róluk mikrofilmet készítettünk, s ez a kutatótermünkben a kutatók rendelkezésére áll. Szinte minden fontos ügy megfordult a közgyűlés előtt, ezért az egyik legbecsesebb forrása a megye történetének. A jegyzőkönyvekhez nem tartoznak iratok, az azokban feltüntetett iratszámok az alispán irattárában lelhetők fel.
Az alispáni iratokból, az 1876–1950 közötti évekből, kb. 1300 folyóméter maradt meg. Ez az egyik legkutatottabb fond a jelzett korból. A megye teljes működése megismerhető az itt őrzött iratokból. Az alispáni hivatal tevékenysége kiterjedt az élet minden területére. A felsőbb rendeleteket, hasonlóképpen a megyei közgyűlés határozatait a vármegye tisztikara az alispán vezetésével hajtotta végre. Az alispáni fond legnagyobb állaga az 1200 iratfolyómétert kitevő közigazgatási iratok együttese. Ez a legteljesebb forrás a kutatóink számára; itt vannak a kormányrendeletek végrehajtása során keletkezett iratok éppúgy, mint a megyei közgyűlés által tárgyalt ügyekkel kapcsolatosak. A közigazgatási iratok 19. századi részét szakszerűtlenül és túlzottan selejtezték, de a többi része jól megmaradt, és segédkönyvekkel jól kutatható.
A vármegye Törvényhatósági Bizottsága Igazoló Választmányának, továbbá a Központi Választmányának együttesen közel száz folyóméternyi anyaga van a kezelésünkben. Ezek a szervek voltak felelősek a törvényhatósági és országgyűlési választások névjegyzékeinek összeállításáért. A névjegyzékekben való kutatást megkönnyíti, hogy azokat a községek ábécérendjében rögzítették.
Terjedelemében az alispánihoz hasonlóan maradtak meg az árvaszéki iratok. A vármegye – kivéve a városokat – hivatalból gyámja és gondnoka volt a területén élő árváknak, gondnokoltaknak. A kinevezett gyámok kötelesek voltak az árvaszéknél beszámolni a rájuk bízottak vagyonának kezeléséről. E szakhatóság élén az árvaszéki elnök állt, s bizonyos függetlenséget élvezett még az alispánnal szemben is.
A tisztiügyésznek (1886-tól tiszti főügyész) önálló fondja is van, mintegy 25 folyóméter terjedelemben. Ő volt a vármegye jogtanácsosa, s minden jogi kérdésben kikérték a véleményét. Felügyelte az önkormányzatok határozatait, ügyelt arra, hogy azok összhangban legyenek az országos jogszabályokkal. A törvényhatóság pereiben ő képviselte a megyét.
Ebben a fondfőcsoportban található még néhány vármegyei szakhatóság anyaga. Ilyen többek között a törvényhatóság állatorvosának (11 fm), a tiszti főorvosnak (45 fm), továbbá a vármegye számvevőségének (60 fm) irata.
A tiszti főorvos a megye közegészségügyének ellenőre volt. Felügyelte a kórházak, iskolák egészségügyi viszonyait, az egészségügyi intézetek személyzetét és a magánorvosokat. Ő maga nem gyógyíthatott, orvosi gyakorlatot nem végezhetett, viszont irányította a megye területén a fertőző betegségek elleni védekezést, az alkoholizmus, a gyermekhalandóság, a hiányos táplálkozás elleni küzdelmet. Jelentéseket írt a meglévő állapotokról, javaslatokat tett a hiányosságok kijavítására. A fondban külön állaga van az óvodaügyi és az egészségvédelmi iratoknak.
A vármegye számvevőségének anyagában a kutatók elsősorban a megye pénzügyeire találhatnak adatokat. A számvevőség ellenőrizte a vármegye házipénztárát, a főpénztárnok és a pénztárnokok munkáját. A hivatal vezetője a főszámvevő volt, akit a közgyűlés hat évre választott. 1902-től a számvevőségeket az állami pénzügyigazgatóságok mellé rendelték, és számviteli ellenőrzés tekintetében elkülönülten működtek a vármegyei törvényhatóságtól, az alispántól, az árvaszéktől, a főszolgabíráktól, és a számvevőségi igazgatón keresztül közvetlenül a pénzügyminiszternek voltak felelősek. 1924-től annyiban változott a helyzet, hogy egy újabb rendelkezéssel átszervezték, és a belügyminiszter alá utalták a vármegyei számvevőségeket. A fondban külön állagban találhatók a vármegyei, városi és községi költségvetések, a vármegye háztartásának, továbbá az alapítványoknak a számadásai.
Fontos szerepet játszott a megye életében Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye Közigazgatási Bizottsága. Feladata az önkormányzati, illetve az állami igazgatási szervek közötti hatásköri összeütközések megelőzése, közöttük az összhang megteremtése volt. Elnöke a főispán, 20 tagjából pedig hivatalból öt törvényhatósági tisztviselő volt. A fennmaradó tagokat a közgyűlés választotta. Nem törvényhatósági szerv volt, hanem önálló hatóság. A közigazgatás zavartalan menetének biztosításán kívül intézkedett a törvényhatóság kezelésében lévő utak és hidak építéséről, segített megoldani a közmunkaterhek megállapításából eredő vitás kérdéseket, ellenőrizte az államépítészeti hivatalok munkáját, felügyelte a tankötelesek iskolába járását, ellenőrizte a börtönök állapotát, élelmezését, fegyelmét, figyelemmel kísérte a mezőgazdasági, erdészeti és vadászati ügyeket, véleményezte a kivándorlásért folyamodók kérvényét stb.. Fellebbviteli fórumként működött a törvényhatóság területén dolgozó állami, törvényhatósági és községi közigazgatási alkalmazottak fegyelmi ügyeiben. A kormány felé ellenőrzéseivel kapcsolatban javaslatokat és jelentéseket készített. A hivatalt többször átszervezték, feladatát számos albizottság között osztották fel, s ennek megfelelően a működésük során keletkezett iratokat tárgyi csoportokba sorozták. Az így kialakított kútfők tárgya ugyanis többnyire megfelelt az albizottságok (gazdasági, adóügyi, munkaügyi, erdészeti, felszólamlási, kisajátítási, közegészségügyi, népoktatási, út- és vasútügyi, telepítési) ügykörének. A bizottság és az albizottságok üléséről jegyzőkönyveket vettek fel, amelyek időrendben vannak elhelyezve. Az iktatott iratok tehát kútfők alapján lettek csoportosítva, azon belül pedig évek és alapszámok szerint kutathatók.
Ebben a fondfőcsoportban találhatók a járások főszolgabíráinak 1876–1944, illetve főjegyzőinek 1945–1950 között keletkezett iratai. Az általános közigazgatási iratokon felül katonai, pénzügyi, kihágási, iparügyi iratok állnak a rendelkezésünkre. Többnyire – igaz, hiányosan – megmaradtak a járási tisztiorvosok és állatorvosok iratai is.
Az 1924 és 1939 között fennálló Nógrád és Hont közigazgatásilag egyelőre egyesített (k. e. e.) vármegyék Pest megyére vonatkozó iratanyaga rendkívül hiányosan maradt fenn. E vármegye egykori levéltárából egy fond a volt Szobi és a Vámosmikolai járás községei szabályrendeleteinek, egy másik az egyesületek alapszabályainak levéltári gyűjteményét képezi. A megmaradt iratanyag nagyobbik része a Nógrád Megyei Levéltárban található.
Az 1939–1944 között működő Bars és Hont vármegye levéltárából a csehszlovák–magyar iratcsere egyezmény alapján levéltárunk őrzi Bars és Hont k. e. e. vármegyék alispánjának a volt Ipolysági és Szobi járás Magyarországhoz tartozó 14 községére vonatkozó iratanyagát. A vármegye alispáni iratait tárgyi alapon rendeztük, s e szerint a következő témák kutathatók benne: vármegyei és községi alkalmazottak személyi ügyei, a vármegye és a községek önkormányzatára és szervezetére vonatkozó ügyek, a vármegye és a községek köz- és szakigazgatási ügyei, politikai ügyek. Az ugyancsak tematikai alapon rendezett, darabszintű segédlettel ellátott közigazgatási bizottsági iratok a következő témakörökre oszlanak: árvaszéki, erdőfelügyelőségi, főjegyzői, főorvosi, gazdasági felügyelőségi, legeltetési társulati, pénzügyi bizottsági, számvevőségi és tanfelügyelőségi iratok.
