| Magyar Nemzeti Levéltár

1 / 1

A Kádár-korszak az 1956–1988 közötti évek közkeletű elnevezése. A rendszernek nevet adó pártvezér 32 éven keresztül volt az ország első embere, azaz a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) első titkára, ill. főtitkára, és emellett 1956–1958-ban, továbbá 1961–1965-ben a Minisztertanács elnöke. A Kádár-korszak két nagy szakaszra oszlik, amelyek közül az első a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulásától 1962–1963-ig tartott. Az 1956. november 4-én létrejött Kádár-kormány első feladatának a rendcsinálást tartotta, vagyis a forradalomban részt vettekkel szembeni megtorlást és a pártállam helyreállítását. Nyilvánvalóvá vált azonban az, hogy a Rákosiék által preferált sztálini út nem járható tovább. Ezen a felismerésen alapulva – mert bár az alapvető célok nem változtak, csak legfeljebb az azok eléréséhez használt eszközök – Kádárnak sikerült személyi hatalmát megszilárdítania.

A második nagy szakasz (1962–1963-től 1988-ig) időszakában alakultak ki a rendszernek azok a sajátságos jegyei, amivel a Kádár-korszakot a legtöbben azonosítani szokták. Ezek azok a sajátosságok, amelyek alapján a rendszerre oly jellemző megnevezések megszülettek: „gulyáskommunizmus”, „frizsiderkommunizmus”, vagy épp a nyugati újságírók hatására elterjedt „legvidámabb barakk” kifejezés. Melyek voltak ezek a jellegzetességek?

Bár a gazdasági életet továbbra is a tervgazdálkodás határozta meg, de abban helyet kapott a piaci szempontok korlátozott mértékű alkalmazása. A kultúrpolitikát is az Aczél György nevével fémjelzett három T (tiltott, tűrt, támogatott) ideológiája hatotta át, de a rendszer hagyott olyan szelepeket, amelyek révén a kommunista ideológia hegemóniájának a megszűnése és a szellemi-kulturális élet liberalizálása valamelyest teret nyerhetett. Harmadrészt szólni kell a rendszernek azon – a sokak által nosztalgikusan megidézett – jellemvonásáról, amely a szerény, de biztos anyagi gyarapodás lehetőségét teremtette meg az emberek számára, ám ami ugyanakkor egyet jelentett a „kapun belüli munkanélküliséggel” és az ország nagymérvű eladósodásával.

Jelzet:

XXXV. 51. 1/3. fond 69. ő. e. 37. f.

Keletkezési idő:

1959. február 16.

Megjegyzés:

Téeszesítés: 1959 és 1962 között szinte nem múlhatott el egy pártbizottsági ülés, hogy a téeszesítés kérdése napirendre ne kerüljön. Az 1956. november 4-én megalakult Kádár-kormány azonnal nem folytathatta ott, ahol Rákosiék abbahagyták. 1959 elejétől azonban kezdetét vette a kollektivizálás harmadik szakasza, amelynek során lényegében az ’50-es években már megismert, a fizikai és a lelki „ráhatás” és nyomás minden eszközét igénybe vették. Olyan tapasztalt pártkádereket küldtek ki a falvakba, akikből később tsz-elnökök, párttitkárok, tanácselnökök lettek. Mindezek eredményeként három fázisban 1959 január–március, 1959/60 ősze és tele, valamint 1960/61 fordulója során megtörtént az átalakulás, aminek eredményeként az ország szántóterületének több mint 90%-a a szocialista szektorhoz tartozott.

Jelzet:

XXXII. 2. Fényképek levéltári gyűjteménye. sz. n.

Eredeti méret:

18x26 cm-es fotó

Keletkezési idő:

1966. d. n.

Megjegyzés:

Látogatás a Dunai Hőerőműben: A második ötéves tervvel egy nagyarányú vidéki ipartelepítési program vette kezdetét. Ekkor kezdődött a Dunai [Dunamenti] Hőerőmű építése is, amely két szakaszban valósult meg: az első 1960–68-ig tartott, a második pedig 1970–76-ig. Az erőmű már 1962-ben önálló vállalatként működött, s mintegy 750 embert foglalkoztatott.

Jelzet:

XXXII. 2. Fényképek levéltári gyűjteménye. sz. n.

Eredeti méret:

18x23cm-es fotó

Keletkezési idő:

1969 [?]

Megjegyzés:

A Dunai Kőolaj-finomító Vállalat: Százhalombatta másik nagyipari létesítménye a Dunai Kőolaj-finomító Vállalat (DKV) építése szintén a hatvanas években kezdődött meg. Itt három nagy beruházási szakaszban 1962 és 1971 között 15 termelőüzem épült fel. Amint az a korban megszokott volt, fiatalok sokaságát vitték mindkét üzem építésére, hogy segítsenek a munkálatokban.

Jelzet:

XXXII. 2. Fényképek levéltári gyűjteménye. sz. n.

Eredeti méret:

18x26 cm-es fotó

Keletkezési idő:

1966.

Megjegyzés:

Épülő lakótelep Százhalombattán: Százhalombatta a Kádár-korszak alatt létrejött tipikus városfajta, az ún. szocialista városok közé tartozik, létrejöttét tulajdonképpen az itt alapított ipari üzemeknek köszönheti. A szocialista városon belül egyes vélemények szerint megkülönböztethetjük az ún. ipari város lakófunkcióval kategóriát, amelyek közé Százhalombattát is besorolhatjuk, hiszen már a hatvanas évektől a munkaerő letelepítésének céljából elindították a lakásépítési programot az akkor még községi rangban lévő településen. Közel tízéves dinamikus fejlődés eredményeként napirendre került a község várossá nyilvánításának kérdése, ami 1970. április 4-én meg is valósult. Az ezt követő években felgyorsult az urbanizációs folyamat, a 80-as évek második felére a lakosság száma elérte a 18 ezer főt. A szocialista városok népessége egyébként 1949 és 1990 között átlagosan hatszorosára növekedett (Dunaújváros tizenötszörösére, Tiszaújváros tizennégyszeresére, Százhalombatta tízszeresére), miközben a vidéki városoké 1,4-szeresére, az ország lakossága pedig csak 1,1-szeresére. A szocialista városok így hazánkban addig soha nem tapasztalt növekedési rátát mutattak. Magyarországon Százhalombattán kívül a szakirodalom általában további tíz várost sorol még a szocialista város kategóriába: Ajka, Dunaújváros, Kazincbarcika, Komló, Oroszlány, Ózd, Salgótarján, Tatabanya, Tiszaújváros, Várpalota.

Jelzet:

XXXII. 2. Fényképek levéltári gyűjteménye.

Eredeti méret:

17x23 cm-es fotó

Keletkezési idő:

d.n.

Megjegyzés:

Az Egyesült Izzó Váci Képcsőgyára: A hatvanas évek kiemelt iparága lett a jármű-, erősáramú-, műszer- és híradástechnikai ipar. A képen ez utóbbival kapcsolatban látható az Egyesült Izzó Váci Képcsőgyára, amely a hazai tv-készülék gyártás teljes kielégítése mellett exportra is gyártott képcsöveket. 1959 és 1962 között 300 000 darabot állítottak elő, 1965-ban pedig elkészült a 1 000 000 darab. A váci képcsőgyártásról, illetve annak technikájáról az üllői születésű, vegyészmérnöki végzettségű Mészáros Sándor írt könyvet.

Jelzet:

XXXII. 2. Fényképek levéltári gyűjteménye. sz. n.

Eredeti méret:

30x40 cm-es fotó

Keletkezési idő:

1963. d. n.

Megjegyzés:

ABC áruház Vácon: Az ország első ABC áruházát 1963. április 1-jén Vácon, a Dunai Cementmű új lakótelepén, Deákváron Tausz János belkereskedelmi miniszter nyitotta meg.

Jelzet:

XXXII. 2. Fényképek levéltári gyűjteménye. sz. n.

Eredeti méret:

17x17 cm-es fotó

Keletkezési idő:

d.n.

Megjegyzés:

Váci járási könyvtár: A könyvtárak ún. zárt részlegeit, ahol a rendszerre nézve veszélyes könyveket addig csak külön engedéllyel lehetett olvasni, a Németh-kormány 1989. augusztus 29-én felszámolta. Ezzel minden kiadvány hozzáférhetővé vált mindenki számára.

Jelzet:

XXXV. 51. 1/9. fond, 215. ő. e. 2. f.

Keletkezési idő:

1985 őszén terjesztett röpiratok

Megjegyzés:

Tiltakozás bős-nagymarosi vízlépcső ellen: Ebben az őrzési egységben a röplap két változata is megtalálható. A dokumentum nem közvetlenül a megyei pártbizottság Propaganda és Művelődési Osztályhoz érkezett. Az egyik például elég kalandos utat járt be, mire a megyei pártbizottsághoz jutott. A röplapot a Budapesti és Pest Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat KISZ titkára találta a postaládájában, amit átadott a vállalat pártalapszervezetének. Ezt követően a stencil a Budaörsi Városi Pártbizottsághoz került, majd innen továbbították a megyei pártbizottsághoz. A másik példány az egyik Pest megyei országgyűlési képviselő munkahelyére érkezett névre szóló borítékban, ám ő is úgy látta jónak, ha ezt továbbküldi a párt illetékes megyei szervéhez. A röplap aláírójaként szereplő KÉKEK tulajdonképpen minden idők legnagyobb magyar zöld mozgalmát, vagyis az 1984-ben alakult Duna Kört takarja. Szamizdat röpiratokban tiltakoztak a beruházás ellen, és elérték a drága, gazdaságtalan, illetve környezetromboló bős-nagymarosi vízlépcső magyarországi részének leállítását.

Jelzet:

XXXV. 51. 1/3. fond, 810. ő. e.26. f.

Keletkezési idő:

1986. október 7.

Megjegyzés:

Tájékoztató bős-nagymarosi vízlépcsőről: Az őrzési egységben részletesen megtalálható a vízlépcsőrendszer Pest megyében tervezett létesítményeinek ismertetése. Külön érdeklődésre tarthat számot az a dokumentum, amely a megyei pártbizottság Gazdaságpolitikai Osztályának a beruházásról megfogalmazott véleményét tartalmazza. „A Megyei Pártbizottság 1984. május 11-i ülésén a terület- és településfejlesztés fő irányainak kialakításánál megfogalmazódott, hogy a nagyberuházás hatása összetett és jelentős környezet átalakítással jár. A létesítmények kiépítése tovább növeli a Duna-kanyar üdülési adottságait, ezért a beruházás megvalósulásával össze kell hangolni a térség infrastrukturális fejlesztését is. […] A nagyberuházással összhangban ugyanis lényegesen javítani kell a térség kommunális, kulturális és egészségügyi ellátó szerepét, funkcióját.” 1977. szeptember 16-án kötötte meg Csehszlovákia és hazánk a bős-nagymarosi vízlépcső megépítésére vonatkozó megállapodást, amelynek a szerződés értelmében 1991-re állnia kellett volna. Az 1980-as évek közepétől már erőteljes tiltakozások kezdődtek hazánkban, 1983-ban a Magyar Tudományos Akadémia is állásfoglalást adott ki, melyben kérték a munkák felfüggesztését. Németh Miklós, miután átalakította kormányát, 1989. május 13-án azonnali hatállyal felfüggesztette a nagymarosi vízlépcső építését.

Jelzet:

XXXV. 51. 1/3. fond, 831. ő. e.46. f.

Keletkezési idő:

1987. július 7.

Megjegyzés:

Szocialista ünnepek: Előterjesztés szocialista ünnepek megtartásáról. A szocialista állam – mintegy önmaga igazolásaként is – „újraírta a kalendáriumot” – új ünnepeket hozott létre, és hagyományokkal rendelkezőket törölt el, vagy itatott át más tartalommal. Ez utóbbinak tipikus megtestesítője az augusztus 20-ai ünnep. A Rákosi-korszakban 1948-ban megszületett az „új kenyér ünnep” elnevezés, majd az 1949-ben életbe lépett alkotmánynak emléket állítva a következő években az „Alkotmány ünnepe” vált használatossá. Az 1956. november 4-án megalakult, önmagát Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányként definiáló Kádár-kormány a nevében megfogalmazottakhoz hű kívánt lenni, ezért ettől kezdve rendszeresen ezen a napon munkás–paraszt találkozókat szerveztek. A szórakoztató műsorok repertoárja a hatvanas évek közepén bővült látványosan, többek között újjáéledt a tűzijáték, egyre jelentősebb lett a vízi és légi parádé, Debrecenben pedig megszületett a virágkarnevál. A Rákosi-diktatúrához képest váltás, hogy – szigorúan a szent jelző említése nélkül – István király személye is felbukkant. Augusztus 20-át az államalapítás, az alkotmány és az új kenyér ünnepének tekintették. A Szent Jobb-körmenet továbbra is tabu volt, egészen 1989-ig, amikor 42 év után a Bazilikánál újra megrendezhették.