Vértanúink utolsó sorai - Az aradi vértanúk emléknapja
A levéltári emléknapon kiállított búcsúlevelek a Haynau által jóváhagyott halálos ítéletek 1849. október 5-i kihirdetése után keltek, és a legközelebbi hozzátartozóknak szólnak: feleség, szülő, gyermek, testvér, sógor, egyéb rokon, illetve olyan személyek, akikkel az elítéltek szoros érzelmi kapcsolatban álltak. Leiningen-Westerburg Károly, Kiss Ernő, Poeltenberg Ernő, Lázár Vilmos, Vécsey Károly levelei mellett az eseményhez kapcsolódó további levéltári dokumentumokat is megismerhettek a látogatók.
Nagy érdeklődés kísérte Garadnai Zoltán főlevéltárosunk iratbemutató tárlatvezetéseit, aki hangsúlyozta: a személyes hangvételű levelek mindegyike erősen felfokozott érzelmi állapotban íródott, hiszen a búcsúzó vértanúk a halál torkából küldték el utolsó soraikat szeretteiknek. A kivégzés előtti órák hangulatát hűen tükrözi Leiningen-Westerburg Károly sógorának címzett búcsúlevele, melyben leírja, hogy hallja a sortüzet, amely épp katonatársait végzi ki. Poeltenberg Ernő feleségénék írt sorai valódi szerelemről szólnak. Búcsúlevelében a vezérőrnagy nem csupán az asszonyért, hanem három gyermekükért aggódva arra buzdítja feleségét, hogy amint teheti, kezdjen új életet, hogy biztonságban élhessenek a családért felelős édesapa, férj halála után. Az elítélteknek a kivégzés előtti órákban, annak a terhével is szembe kell nézniük, hogy hiába jártak a törvény útján azzal, hogy a magyar szabadságért küzdöttek, a Habsburg udvar bosszút akar állni és rajtuk keresztül demonstrálja: ez vár mindenkire, aki szembeszáll az uralkodóval.
A Karc FM interjúja Garadnai Zoltán főlevéltárossal október 6-án
A levéltár Bécsi kapu téri épületébe látogatók képet kaphattak az vértanúk életéről, és betekintést nyertek abba, hogy mit élhettek át, miként éreztek vértanú hőseink utolsó óráikban, illetve hogy mi várt az őket túlélő családtagjaikra a kivégzésük után.
Poeltenberg Ernő búcsúlevele feleségéhez Paulina Kakowskához (másolat), Arad, 1849. október 5., francia nyelven
Jelzet: MNL OL, Magánlevéltárak és Gyűjtemények Osztálya, Udvardy család (P 2115) – 4. – k
A levél fordítása:
Arad, 1849. október 5.
Drága, szegény feleségem!
Nem tudom drága Paulinom! Mit is írhatnék, hogy ne sértsem meg túlzottan szerelmetes szívedet, és csak azt szeretném én boldogtalan sorsúm, hogy megöleld, megérintsd egy könyörületes érintéssel, azt, akinek el fogod mondani a lehető legnagyobb odafigyeléssel.
Elérkezett az idő, hogy végső búcsút vegyek tőled!
Áldott legyen az a boldogság, amivel oly gazdagon megjutalmaztál és a lelkem mélységét megérintetted a szerelmeddel.
Óh, Jóisten! Védjed meg őket, a drágákat és a szegény gyermekeket és ne okozzon nekik túlzottan nagy fájdalmat, és a mindenható nyújtsa ki a kezét felétek, és védje meg a drága testeteket.
Ez lesz az utolsó és őszinte kérésem!
És Te, szintén nagyon szeretett Paulinom, bocsássál meg nekem. (Tudom azt!) minden fájdalomért, amit az életemben okoztam neked! Bocsássál meg nekem, mivel te voltál mindig a védőangyalom! Oh! A szív megszakad, hogy többet nem láthatlak és ölelhetlek.
Erős legyen a hited én jó Paulinom, legyél erős az irántam érzett szerelem által, gondolj a gyerekekre! Értük kell élned!
Isten veled tehát én imádott angyalom! Lélekben örökké veletek leszek, veled és a gyerekekkel az örökké valóságig! Hogy az Isten óvjon titeket, és boldogok legyetek én jó Paulinom! Mivel megérdemlitek!
Isten veled!
A Te szegény Ernőd!
Kiss Ernő búcsúlevele féltestvéréhez, Julianna von Leeuwenhez, Arad, 1849. október. 5., német nyelven
Jelzet: MNL OL, Az 1848/49-i forradalomban résztvettek elítélésére vonatkozó iratok (R 33) - No. 57.
A levél fordítása:
Angyali jóságú Nővér!
Hiába fáradoztál, a borzasztó sors szörnyű módon határozott felettem. Te tudod a legjobban igazolni, mennyire híve voltam az ausztriai háznak. Nem kevésbé tudod, hogy amikor Magyarországot szolgáltam, azért tettem, hogy Ausztriát egy üdvös békéhez segítsem. Sajnos, nem sikerült ezt elérnem, és mint tudod, elbocsátásomat akartam, amit megtagadtak tőlem. Haldokló bátyád kérése az, ha már többé nem leszek, hogy menj el Uralkodónkhoz, és mondd el neki, hogy utolsó utamat az a gondolat és az a tudat erősítette, hogy Ausztria hű alattvalójaként haltam meg. Ne haragudj senkire, bocsáss meg ellenségeimnek, miként én is megbocsátok nekik! Istenhez az lesz utolsó imám, hogy erősítsen meg téged, hogy elviseld ezt a szerencsétlenséget. Vigasztalódj, és keress megerősödést ártatlanságom gondolatában! Megáldalak téged, férjedet, gyermekeidet, imádkozzatok érettem, és keress megerősödést ártatlanságom tudatában.
Szerencsétlen, haldokló bátyád, Ernő
Arad, 1849. október 5.
Címzés: Hőn szeretett nővéremnek, Julienak Danielnénál leadandó
A borítékon olvasható feljegyzés:
Hőn szeretett felejthetetlen bátyámnak, Ernőnek a fogságából életének utolsó perceiben írott levele – egy hajfürtjével és a sírjáról származó kővel együtt.
Leiningen-Westerburg Károly búcsúlevele sógorához Rohoncy Lipóthoz, Arad, 1849. október 6., német nyelven
Jelzet: MNL OL, Magánlevéltárak és Gyűjtemények Osztálya, Leiningen-Westerburg Károly és felesége (R 128) – 4. tétel – No. 3.
A levél fordítása:
„Édes jó Poldi! Sejtelmem nem csalt meg, komoly, borzasztóan komoly a helyzetem. Egy óra múlva kiszenvedek. Mostanáig azt reméltem, hogy még egyszer láthatlak, sajnos, nem lehetséges. Élj hát boldogan, drága jó barátom, ha egy haldokló imáját meghallgatják, nemsokára boldogan fogsz időzni családod körében, bár a rám való emlékezés egy kissé el fogja homályosítani egeteket. Megáldalak téged, feleségedet és gyermekeidet, és könyörgök Istenhez, hogy adjon erőt nekem az utolsó órában. Add át minden régi jóbarátomnak utolsó fájdalmas üdvözletemet! … Éppen most szenvedtek ki négyen közülünk, még visszhangzanak a lövések szívemben. Most ránk kerül a sor, még egyszer Isten veled, egy jobb világban viszontlátjuk egymást.”
Új hozzászólás