2022-ben indult a Magyar Nemzeti Levéltár és a csömöri Sinka István Könyvtár történelmi ismeretterjesztő sorozata, amelyet Csömör Nagyközség önkormányzata is támogat. A Magyar Nemzeti Levéltár ebben az évben emlékezik az intézmény 1723. évi alapítására és arra, hogy száz évvel ezelőtt a Bécsi kapu téren megnyíltak az új épület kapui. „A történelem házhoz jön” című tudományos ismeretterjesztő sorozatunk célja, hogy történész és levéltáros előadók segítségével megismertessük a hallgatókkal a levéltár különleges és „titokzatos” világát, és egyben hitelesen bemutassuk a magyar történelem fontos eseményeit. Ez alkalommal Hermann Róbert történész tartott előadást Petőfi Sándor forradalomban és szabadságharcban betöltött szerepéről.

Előadása keretein belül Petőfi Sándor születése bicentenáriumára emlékezve a költőfejedelem szerepeit tárta bő egy órás előadásban a nagyközönség elé.. Elsőként több oldalról is megközelítette azt a kérdést, miszerint Petőfi valóban elszavalta-e az ott gyülekező tömegnek a Nemzeti Dalt a Nemzeti Múzeum lépcsőjén? Petőfi maga azt írja, hogy a Pilvax után az orvosi egyetem, a Szeminárium tér, a nyomda előtt, majd a Hatvani utcában (ma Szabadsajtó utca) szavalta el a verset. Tehát saját emlékezete szerint a Nemzeti Múzeum előtt nem. Legelőszőr Szőnyi Pál említette levelében a múzeumi szavalatot. De a Múzeum eleve nem játszott túlzottan fontos szerepet a történetekben az újságok szerint sem, hiszen egy közbülső állomás volt. Igaz, egy 1848. április 22-i kottakiadáson (fametszeten is) látható Petőfi a Nemzeti Múzeumnál, de itt nincs dátum megjelölve. Továbbá látható, hogy nemzetőrök vannak a képen, ám a nemzetőrséget jóval március 15-e után állították fel. 1881-ben Vahot Imre – bár nem volt szemtanú –emlékiratában emlékezni vélt Petőfire a Múzeumnál, ahogyan ezt tette Gracza György több kötetes művében (1894), valamint Jókai is 1898-ban. Jókai ugyan valalóban szemtanú volt, mégsem írt a forradalom kitörése után egy-két nappal erről az eseményről, csak fél évszázaddal később. Hogy miért lett emblematikus helyszíne a forradalomnak a Nemzeti Múzeum? Elsősorban azért, mert nem maradt fent vele egykorú olyan helyszín, amit bejártak a márciusi ifjak (a Pilvaxot, a városházát és a Nemzeti Színházat lebontották).

Az előadó beszélt a Nemzeti dalról is, amelynek két eredeti példányát ismerjük. Bizonyosan átírták az eredeti verziót (Petőfi és talán Szikra Ferenc), például a „Talpra” helyett először „Rajta” volt a vers kezdő sora. Maga a vers a bécsi forradalom hatása alatt készült, tehát 1848. március 13-án. Nem tudjuk, hogy Petőfi elvitte-e a kéziratot magával március 15-én, vagy otthon hagyta,  vagy a nyomdában írta meg, de végül sikerült sokszorosítani Petőfi forradalmi versét.

Egy olyan toposz is megdőlt az előadás során, miszerint Petőfi lett volna a „nap vezére”. Bár ő is építette a saját imázsát, ne feledjük el, hogy mellette volt Vasvári Pál, Jókai Mór, Irinyi József és Irányi Dániel is például. S bár a március 15-én betöltött szerepe elvitathatatlan Petőfinek, igen népszerűtlenné vált a későbbiekben. Ehhez A királyokhoz c. verse (a királyi leirat ellen) is nagyban hozzájárult. De tudjuk, hogy a „véres macskazene” közjáték után valóban ott volt a Nemzeti Múzeumnál (1848. 05. 12.), ahol kifejtette, hogy nem bízik az első felelős magyar minisztériumban, azaz a kormányban. További rontotta népszerűségét, hogy a szabadszállási mandátumot nem sikerült elnyernie (programnyilatkozatában faragatlan tuskónak és szolgalelkűeknek hívta a választókat), agitáltak ellene, sőt lényegében kiutálták, később pedig úgy hirdették az ellenjelölt győzelmét, miszerint nem volt ellenfele. Ekkor különbözött össze Vörösmarty Mihállyal, aki két helyen is mandátumot nyert és egy hadügyi vitában is másként gondolkodott és cselekedett, mint Petőfi. A költő Jókai Mórral is összeszólalkozott, mert rossz szemmel nézte barátja házasságát Laborfalvi Rózával, akitől Jókai anyjával együtt elválasztani.

Később a debreceni 28. honvédszászlóaljhoz került Petőfi. Debrecenben született meg egyetlen gyermeke, Zoltán (1848. 12. 15.). Kossuth Lajosnak levelet írt, hogy szeretne őrnagy lenni, majd egy hónappal később Bem József seregéhez szeretett volna szegődni s közben gyáváknak nevezte a vezetőket, akik ezt értelemszerűen rosszallták. Vetter Antal helyettes hadügyminiszter szintén rosszallóan tekintett rá, mivel nem katonához méltó volt az öltözéke. Hogy csituljanak a kedélyek, Kossuth Erdélybe küldte Bemhez. A szelindeki ütközet után Debrecen felé hátrált az oroszok elől a hadsereg, Petőfi pedig Mészáros Lázár hadügyminiszterrel is összekülönbözött helytelen viselete miatt. Ennek hatására 1849. február 16-án beadta lemondását, amit Petőfi meglepetésére gyorsan leközölték a hivatalos közlönyben. Erre megírta a Nyakravaló c. versét, amivel szintén nem aratott sikert. A forradalom első évfordulójára emlékezést ”lekéste”, mert Kolozsvár és Debrecen között éppen futárként szolgált és nem ért oda időben. Április 3-án visszakapta a századosi rangját és hat nappal később a III. érdemrenddel is kitüntették. Az egyetlen győztes hadjáratában is ekkor vesz részt (Bánság) és szinte tökéletes franciasággal írja meg az ehhez a hadjárathoz tartozó hadijelentéseit. Május 6-án Klapka Györggyel is vitába keveredett. Egy nappal később Pestre utazott a feleségével és 8-án durva hangvételű levelet írt Klapkának, aki választ nem küldött a békesség kedvéért, pedig kétszer is megírta Petőfinek a válaszlevelet.

Élete utolsó napjaiban találkozott még Görgei Artúrral, Erdélyben Egressy Gáborral. Bem tiltotta Petőfit, hogy csatlakozzon a hadseregéhez, amely Segesvár felé vette az útját, de a költő hajthatatlan volt. Bem terve szerint három irányból támadtak volna az oroszokra, azonban csak az ő csapatai érkeztek meg időben, és az Alekszandr Lüders vezette, háromszoros túlerejű orosz sereggel találták szemben magukat. A láthatóan vesztésre álló csata közepette Gyalókay Lajos segített volna Petőfinek a menekülésben szekérrel, azonban ő ez nem fogadta el. Utoljára Lengyel József látta Petőfi Sándort.

Az utolsó nagyobb kérdéskör az volt, vajon pontosan mi lett Petőfivel? Valószínűleg a csatatéren lelte halálát. Voltak, akik orosz hadifogolyként Barguzinban vélték felfedezni a sírját, amiről egyébként kiderült, hogy női csontvázat rejtett. Egy biztos, az oroszok nem vittek orosz területre foglyokat, amelyről közös egyezmény is született a cári birodalom és a monarchia között. Ezzel kapcsolatban két példát, köztük lengyelt is, említett Hermann Róbert. Havasalföldnél visszaengedtek mindenkit, aki nem tartozott orosz fennhatóság alá. Bauer Lajos őrnagy sem látta Petőfit a foglyok között, s ezért is gondolhatjuk ezt, hogy Petőfi Sándor valóban hősi halált halt Fehéregyháza közelében.

A sikeres és jó hangulatú előadás után a kérdések és az arra adott válaszok zárták. „A történelem házhoz jön” c. előadássorozat pedig folytatódni fog. A következő előadó Békés Csaba történész lesz, aki a hidegháborús évekbe fogja elkalauzolni a résztvevőket.