Negyven éve védi biztonsági őrség a levéltár kincseit
Az évforduló alkalmából január 12-én, hétfőn a Bécsi kaput téri levéltári palota tanácstermében tartottak ünnepséget, amelyen Nagy Mihályon kívül részt vett mások mellett Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) főigazgatója, Klinger Mihály, a biztonsági őrség mostani parancsnoka és számos korábbi és jelenlegi munkatárs is.
Viharos történelem
Szabó Csaba az ünnepségen, köszöntőjében beszélt a biztonsági őrség létrejöttének körülményeiről és annak további negyvenéves történetéről, amiről szerinte illendő a levéltárban megemlékezni. Emlékeztetett arra, hogy 1983. november 5-én, szombat éjszaka történt egy addig példátlan, nagy port kavart bűncselekmény: egy olasz-magyar bűnbanda betört a Szépművészeti Múzeumba, és ellopott hét nagyértékű festményt. Szavai szerint ez az eset rávilágított arra, hogy a kiemelt jelentőségű, pótolhatatlan kulturális javaink védelme elégtelen, és a kritikus infrastruktúrához hasonlóan szervezettebb, magasabb szintű őrzésre van szükség. Ez alapján létesültek fegyveres őrségek a kiemelt közgyűjtemények telephelyein. – Az Országos Levéltárban 1986. január 1-én alakult meg az akkori nevén Polgári Fegyveres Őrség. Nagy Mihály – aki előtte az Országos Széchényi Könyvtárban szolgált váltásparancsnokként – kapta a megbízást az őrség megszervezésére és vezetésére – emelte ki Szabó Csaba. Az MNL főigazgatója úgy vélekedett, a fegyveres őrség megszervezése azt bizonyította, hogy a levéltárban fontos értékeket, kincseket őriznek, amelyekre vigyázni kell. Szabó Csaba felidézett több kedves történetet az elmúlt négy évtizedből, amelyek mind azt igazolták, hogy a biztonsági őrségnél családias, baráti légkör uralkodott Nagy Mihály vezetésével, aki ugyanakkor „apai szigorral” megkövetelte a fegyelmet és a rendet. – Mi pedig kollégákként tekintettük rátok, hiszen itt vagytok, velünk dolgoztok, és mindig tiszteltük egymás munkáját – hangsúlyozta az MNL főigazgatója, aki köszöntőjét követően kitüntető oklevelet adott át Nagy Mihálynak.
Fegyelem baráti légkörben
A biztonsági őrség egykori parancsnoka az oklevél átvételét követően elmondta, jóleső érzéssel tölti el, hogy többen eljöttek az ünnepségre a régi és jelenlegi kollégák közül. Nagy Mihály reményét fejezte ki, hogy mindannyian olyan szeretettel gondolnak rá, mint ahogy maga rájuk. – Nagyon kedveltem az őrséget, és nagyon jól esett, hogy ebben az igazán remek környezetben dolgozhattam. Amikor én 1986-ban idejöttem, szinte egy szentélybe léptem be, és utána minden nap megcsodáltam és élveztem a patinás épület miliőjét – hangsúlyozta. Nagy Mihály beszélt az őrség megalapításáról, arról hogyan választotta ki az első munkatársait, majd nagyon sok kedves, érdekes történetet mesélt el a következő évekből. Ezek egy része komoly derültséget okozott a hallgatóságban. – Nagy idők nagy tanúja vagyok. Próbáltam mindig barátian hozzáállni a kérdésekhez – jegyezte meg. Kiemelte, két tűzeset volt az épületben, amelyeket sikerült kezelni, haláleset pedig nem volt, mint ahogy nagy tragédiák sem történtek.
Nagy Mihály köszöntője után kisebb csoportokban kedélyes beszélgetésekkel folytatódott a program.
Új hozzászólás