A Vaskaputól a Pokolig – az Aggteleki-barlang egyik szakaszának felfedezője: Vass Imre
Vass Imre 1813 és 1815 között a Pesti Egyetemen az Institutum Geometricum hallgatója volt. Mérnöki oklevelét 1818-ban kapta kézhez, de már ez megelőzően 1817 és 1818 folyamán Hartmann Mihály (1785 k. – Rimaszombat, 1820. január 10.) Gömör és Kis-Hont vármegyei mérnök mellett gyakornokoskodott, ezt követően a vármegye mérnöke lett.
1821-ben Vass bejárta a Baradla-barlang akkor ismert szakaszát, egészen a Vaskapu nevű helyig jutott, ahol az általa „Tó”-nak nevezett résznél a magas vízállás miatt nem tudott továbbhaladni. A barlangnak erről a szakaszáról elődje, Raisz Keresztély (1768–1849) – aki 1796 és 1806 között Gömör vármegye mérnöke volt – készített alaprajzot és hosszszelvényt. A két szelvény és az alaprajz 1802-ben nyomtatásban is megjelent a Görög Demeter szerkesztette Magyar átlás, az az magyar, horvát és tót országok vármegyéji, s szabad kerületei és a határ-őrző katonaság vidékinek közönséges és különös tábláji című munkában.
Mivel 1822-től kezdődően négy éven át nagy szárazság volt, ezért a barlangban oly mértékben lecsökkent a vízszint, hogy Vass Imre 1825. június 1-jén át tudott gázolni a „Tó” vízén. A felfedezést követően a vármegye támogatásával felmérte az új szakaszt. A vízszint csökkenése ellenére továbbra is voltak olyan részek, ahol a felméréshez benn a barlangban ladikot építettek. Az „Örvény”-en áthaladva azonban a barlang szépsége magával ragadta a mérnököt, leírásában (Vass Imre: Az aggteleki barlang leírása. Pest, 1831) így jellemezte: „Nagyobb és kisebb fényes fejérségű, pompás szépségekkel egymással vetekedő, csepegő kőoszlopok állnak ott nagy számmal, melyek a felülről lecsüggő szép kőcsepegésekkel minden veszedelmet és félelmes szorongattatást elfelejtetnek, az embert bámulásra ragadják, s e földalatti utazásnak beljebbi folytatására bátorítják és meghíják. Még a kősziklafalak is sok helyen mintha szőnyegekkel lennének beborítva, a rajtok leszivárgó meszes víz kristályos leülepedései drágakövek gyanánt látszanak abba beszőve.” A különösen szép cseppköveknek nevet is adott a mérnök: „… a beljebb lévő részeknek neveket adtam, és azokat gyakran a mythologiából kölcsönöztem, azt én nem nagyítás, avagy csuda-gerjesztés kedvéért cselekvém, egyedül a szükség vitt engem a barlang ürege megkülönböztetésére, hogy a helyeket jegyezvén, mind magam hollétemet tudhassam, mind az utánam jövő földalatti utasoknak hova való jutásokat a vezető megmondhassa.” Vass a „Pokol”-nak nevezett üregig jutott, ahol „a kifolyása a víznek (Nro 68. …) oly alacsony‚ kaviccsal annyira be van hordva‚ hogy ottan egy kis gyermek sem bújhat által, sőt 6 embernek 2 napi ásása után sem érhettem célomat, hogy ezen pontnál tovább juthattam volna. Nyerte e borzasztó hely a Pokol nevet.” Bár Vass megsejtette a barlang folytatását is, a kutatók oda csak száz év múlva jutottak be.
A felmérést követően a mérnök alaprajzot és hosszszelvényt rajzolt a barlangról, amelyet 1831-ben a leírással együtt publikáltak Pesten Az Agteleki barlang leírasa, fekte terűletével, talprajzolatjával és hosszába való áltvágásával két táblában címen. Az alaprajzon és hosszszelvényen fehér szín jelöli az újonnan felfedezett szakaszt, és a betűmagyarázatban olvasható az egyes képződmények elnevezése is.
Aggtelek környékének térképe a Baradla-barlang alaprajzával, 1831. Vass Imre munkája
Jelzet: MNL OL, Térképtár, Kormányhatósági fondokból kiemelt térképek, Helytartótanácsi térképek (S 12), Div. X. No. 81/1.
A Baradla-barlang alaprajza és hosszszelvénye, 1831. Vass Imre munkája
Jelzet: MNL OL, Térképtár, Kormányhatósági fondokból kiemelt térképek, Helytartótanácsi térképek (S 12), Div. X. No. 81/2–3.
Vass vármegyei mérnökként különböző feladatokat végzett: birtokrendezéseket, vízrendezési munkálatokat, utak kijelölését, hidak, köz- és magánépületek építését. Az azonban nehézséget okozott számára, hogy a családja Rimaszombaton telepedett le, míg ő maga Rozsnyón lakott, sőt a vármegye 1833. március 7-i közgyűlésének határozata szerint saját maga kellett állnia a Pelsőcre, a vármegyei székhelyére történő utazásának költségeit. Gyermekei taníttatása miatt is új hivatalt akart vállalni, és amikor az orvosok feleségének a budai fürdők használatát javasolták, 1835-ben megpályázta az 1788-ban felállított Országos Vízi és Építészeti Igazgatóság igazgatósegédi állását.
Az Országos Vízi és Építészeti igazgatóság által meghirdetett álláspályázat, amely 1835. február 21-én a Jelenkor 15. számában jelent meg:
„A magyarországi kir. Építő-Főkormánynál megürült igazgatói segédhivatalnak betöltésére az architektúrai ágazatban, melyhez 1200 pengő forint évi fizetés járul, a nagymélt. magy. kir. Helytartótanács rendelése következésében, ezennel concursus nyittatik meg. — Mindazok tehát, kik ezen hivatal elnyerését óhajtják, kérő írásikat e folyó év április 10-ikéig, ezen kir. Építő-Főigazgatóságnál nyújtsák be, s hiteles bizonyítványokkal, s oklevelekkel korukat, rendszeresen végzett technikai-tudománybeli tanulmányikat, eddigi szolgálatikat, tettleges építészeti valósításikat, nyelvismeretiket s erkölcsi magokviseletét mutassák be. A’ magyarországi kir. Építő-Főkormány által. Budán február 6-ikán 1835.”
Az álláspályázathoz a mérnök a vármegyétől kért ajánlólevelet, de nem mondott le a vármegyei hivataláról. A vármegyei közgyűlés azonban csak hónapokkal később, 1835. október 16-i ülésén határozott az ajánlólevél kiállításáról, míg a pályázat beadási határideje április 10. volt. A felhívásra összesen 13 pályázat érkezett be a hivatalhoz. Vasst csupán a 11. helyre sorolták, mivel úgy ítélték meg, hogy az Aggteleki-barlang felmérése csak egyszerű gyakorlati felmérési munka volt. 1836-ban az igazgatósegédi hivatalra Zelenka Lajos hajózási mérnököt nevezték ki.
Vass Imrének a Gömör és Kis-Hont vármegyéhez intézett, 1835. évi folyamodványának másolata, amelyben ajánlólevelet kért az álláspályázathoz
Vass Imre álláspályázatának másolata, 1835
Jelzet: MNL OL, Helytartótanácsi levéltár, Magyar Királyi Helytartótanács, Departamentum commerciale (C 64), 1837. F. 34. pos. 4a. No. 4 ½.
Vass Imre minősítési táblázata, 1835. június 15. A táblázatot Franz Rauchmüller von Ehrenstein, 1828 és 1838 között az Építészeti Igazgatóság igazgatója állította össze
Jelzet: MNL OL, Helytartótanácsi levéltár, Magyar Királyi Helytartótanács, Departamentum commerciale (C 64), 1835. F. 44. pos. 34.
1835-ben – a pályázat sikerében bízva – Vass családját Pestre költöztette, és egy hónapot a vármegye engedélyével ő is Pesten töltött, a feleségét ápolta. Közben Gömör és Kishont vármegyében elvesztette státuszát, új mérnököt választottak helyére: 1836-ban már Domokos (Belafalvi) Antal volt a vármegye földmérője.
1836. június 5-én Eklér Imre igazgatósegéd elhunytával ismét megürült egy álláshely az Építészeti Igazgatóságnál. A pályázók között most is szerepelt Vass Imre, aki 1836-ban a nádorhoz intézett levelében ismertette sanyarú helyzetét és konfliktusait Abaffy Károllyal, Gömör és Kishont vármegye első alispánjával. Ezúttal sem járt sikerrel, 1837 júliusában Lechner Józsefet nevezték ki igazgatósegédnek.
Vass Imre levele a nádorhoz, József Antal főherceghez, 1836
Jelzet: Jelzet: MNL OL, Helytartótanácsi levéltár, Magyar Királyi Helytartótanács, Departamentum commerciale (C 64), 1837. F. 34. pos. 4a. No. 4 ½.
Ezt követően Vass magánmérnökként tevékenykedett, míg végül biztosabb megélhetést jelentő állami alkalmazáshoz jutott. 1850 és 1860 között az ideiglenes földadó megállapításához kapcsoló műszaki munkálatokban vett részt mérnökként.
Irodalom:
Magyarország és Erdély. Hazai 's Külföldi Tudósítások, (1828) 16:121., (1836. 1. félév) 47:372., (1837. 2. félév) 2:9. (1838. 2. félév) 16:121.
Magyarország. Jelenkor, (1836) 40:162.
Sárváry István: Vass Imre, az első magyar tudományos barlangkutató. Karszt és Barlang, (1962) 1:1–4.
Török Enikő: „Gömör ’s hazánk alvilágának“ felmérője: Vass Imre mérnök. Catastrum, 5. (2018) 2:3–17.
Tudományos Gyűjtemény, 20. (1836) 12:142.
Vass Imre: Az aggteleki barlang leírása. Pest, 1831. https://www.barlang.hu/pages/konyvek/vass/vass.htm
Zsupos Zoltán „...valóban több szerencsére lenne méltó, mint mennyivel dicsekedhetik.” Vass Imre (1795–1863). Gömörország, 19. (2018) 3-4:2-21.
Új hozzászólás