A család története és neves tagjai
Az ősi Komárom vármegyei család a 18. század elejétől fogva volt birtokos a vármegyében. György az 1513-ban Krakkóban tanult. Gábor 1603-ban történeti munkát adott ki. A család 1638. június 28-án nyert címeres levelet, melyet Komárom vármegyében hirdettek ki. Tagjai közül Ferenc 1614-ben Radvány és Ocsa helységekben 4 udvartelek birtokosa volt. 1638-ban zálogba vette Kömlőd pusztát, hol 1672-ben György birtokrészeket szerez. János 1659-ben Kocson, 1671-ben Párnákon birtokos. 1673-ban Apátiban, 1717-ben Csép helységben, 1690-ben György Radványon birtokos. Ferencet 1705-ben, mint Bercsényi egyik törzstisztjét említik. 1744-ben a család báró Sándor Mihállyal egyezkedik Szomor birtoka ügyében, ekkor már Somodort is bírják. Sámuel, Fejér vármegye táblabírája a magyarok eredetéről egy latin nyelvű munkát adott ki. Pál 1810-től 1817-ig Komárom vármegye alispánja volt. A család Fejér vármegyei ága 1826-ban Károllyal kihalt, birtokait a Dénes-ág örökölte.
Címer: kékben, zöld alapon, ágaskodó fekete medve.
Sisakdísz: három zöld szárú és levelű fehér liliom.
Takarók: vörös-ezüst, kék-arany.
A család legkiemelkedőbb tagjai:
Pázmándy Dénes I., szomori és somodori (Kömlőd, 1781 – Baracska, 1854) főispán, főrendiházi tag. 1802-ben ügyvédi vizsgát tett és Komárom vármegye szolgálatába állott alügyészként. Az 1825–27-es országgyűlésen Komárom vármegye követeként vett részt és nagy tekintélyre tett szert alapos közjogi tudása és szónoki talentuma révén. 1828-ban Komárom vármegye alispánjává választotta s a következő országgyűlésre ismét követül küldte. 1837-ben a dunántúli református egyházkerület főgondnoka, 1848-ban pedig Fejér megye főispánja, főrendiházi tag, majd a honvédelmi bizottmány tagja lett. A forradalmi eszmékkel nem rokonszenvezett, ezért visszavonult baracskai birtokára és ott halt meg.
Pázmándy Dénes II. (Kömlőd, 1816. április 7. – Baracska, 1856. január 24.), az 1848/49-iki magyar képviselőház elnöke. Szülei Pázmándy Dénes I. és Peély Nagy Judit. Pozsonyban tanult, majd a pesti egyetemen folytatta és fejezte be tanulmányait. 1843-ban Komárom vármegye atyja helyett őt küldte követül az országgyűlésre. 1844-ben a vármegye másodalispánjává választotta, 1847-ben pedig első alispánja lett Komárom megyének. Az 1847-iki országgyűlésen ismét mint Komárom vármegye követét találjuk, akit az országgyűlés legkiválóbb szónokai sorában emlegetnek. 1848 májusában a frankfurti gyűlésre Szalay Lászlóval követekül küldettek ki, de mivel a gyűlés eredmény nélkül oszolt szét, július 5-én hazajött, hogy az első népképviseleti országgyűlés elnöki székét elfoglalja. Elnöki állásában féltékeny gonddal őrizte meg a képviselőház szuverenitását. Részt vett a kormányt helyettesítő honvédelmi bizottmány megalakításában. 1848. december 30-án elnökölt utoljára és nem követte az országgyűlést Debrecenbe, hanem az ország jövőjébe vetett hitében megingatva, a nemzet jövő sorsa iránti bizalmát elveszítve és öreg szülei aggodalmainak engedve, visszavonult és ezzel fényesnek ígérkező politikai pályafutása véget ért. Később az osztrákok elfogták, de kiszabadult; majd a magyarok fogatták el és a vésztörvényszék ítéletétől Kossuth mentette meg. Baracskai magányában gazdálkodva élt. január 24-én.
Pázmándy Dénes III. (Kömlőd, 1848, július 10. – ?), volt országgyűlési képviselő, hírlapíró, Pázmándy Dénes II. és Domonkos Lídia fia. 1864-ben a berlini egyetemre ment, majd Párizsban irodalmi és művészeti tanulmányait egészítette ki. 1872-ben a külügyminisztérium szolgálatába lépett, de állását csakhamar otthagyta. 1878-ban a körmendi kerület képviselője lett. E kerületet 1884-ig képviselte; ekkor a zalaegerszegi kerület küldte a képviselőházba függetlenségi programmal. Mint hírlapíró és publicista korán kezdte működését. Európai látókörű emberként, eleven tolla és humoros, ötletes stílusa révén népszerűségre tett szert. A Delejtű és Haladás című lapokat szerkesztette. A kilencvenes évek elejétől kezdve az országon kívül, Párizsban majd Szentpéterváron tartózkodott.
Pázmándy Dénes
A Pázmándy család részleges családfája
(Nagy Iván: Magyarország családai)
1906-ban a Komárom vármegyei királyi törvényszék jegyzője Pázmándy Károly volt.
Kömlőd falut Pázmándy Gergely szerezte meg zálogjogon a hügyei Farkas- és Tathay-családoktól. Pázmándy népes családjával lassan benépesítette a pusztán álló települést. A község törzslakossága a Pázmándy-ivadékokból került ki, többi lakosa cseléd és mesterember volt. 1699-ben egy, 1722-ben hét, 176-ben kilenc nemesi családfő élt Kömlődön.
1938-ban is élt Kömlődön leszármazottja a családnak:
szomori és szomodori Pázmándy Attila földbirtokos, törvénybíró. 1897-ben Budapesten született. Középiskoláit Komáromban és Győrben végezte. Utána Kömlődön gazdálkodott kb. 130 hold családi és 40 hold bérleten. A világháború alatt a 30. gyalogezred kötelékében az orosz fronton küzdött, ahol sebesülten fogságba esett és csak 1918-ban szökés útján tért haza, s mint önkéntes tizedes szerelt le. A községnek törvénybírája és képviselője, a református egyház gondnoka.
Források:
Magyarország vármegyéi és városai. Szerkesztette: Borovszky Samu. Komárom vármegye és Komárom. sz. kir város. 1907.
Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék múltja és jelene. Főszerkesztő: O'sváth Andor. Magyar Vármegyék Múltja és Jelene, 1938.
