A kereskedelmi plakátok esetében a grafikának, a színeknek, a betűtípusoknak óriási jelentőségük van: itt mindent "be lehet vetni", meg is lehet (sőt kell) hökkenteni a szemlélődőket, hogy emlékezzenek a hirdetett termékre, szolgáltatásra.
Komárom megye ugyan ipari jellegű terület, de az itt működő vállalatok zöme nem fogyasztási cikkeket, hanem "beruházási javakat" termelt, így nem nagyon volt szükségük a nagyközönség közvetlen megszólítására. (Ha pedig igen, akkor az gyakran hiánycikk volt...)
Messze kiemelkednek a helyi termékeket propagáló poszterek közül az Igmándi keserűvíz plakátjai. Az általunk bemutatott három, minden bizonnyal reklámügynökségek által tervezett, eltérő stílusú grafikák szinte a jó plakát összes ismérvét magukon hordják. (2. fül)
A 7. fülön látható VISCOSA szivacsot hirdető vidám plakát (Káldor László műve) is jó értelemben vett profi munka, melyen keresztül a szintetikus szálakat gyártó nyergesújfalui gyár a mindennapok fogyasztóját is meg tudta szólítani.
A kereskedelmi plakátok másik nagy csoportja vásárokra, akciókra hívja fel a közönség figyelmét. Az 1934-es esztergomi ünnepi hétre, az 1948-as ipari és mezőgazdasági kiállításra, valamint az 1955-ös tatai ünnepi vásárra hívó plakátok mindegyike színvonalas alkotásai koruknak. (3-4. és 6. fül)
A Dorogi Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat csokifogyasztást népszerűsítő hirdetése bumfordiságával tudott hatni (8. fül).