Ifjúsági klubok

A szocializmus évtizedeiben a művelődési központok, művelődési házak fontos feladata volt a klubok, szakkörök szervezése. Emellett iskolák, könyvtárak, vállalatok is alapítottak vagy anyagilag támogattak ilyen csoportokat. A szakkörök elsősorban a művelődési házak keretében működtek, bizonyos tevékenységek gyakorlására  (például fotó, szabás-varrás, irodalmi színpad), míg az életkori alapon szerveződő ifjúsági klubok nem mindig kötődtek művelődési házhoz. Altípusaik is voltak, esetünkben magnósok, a rockzenét szeretők vagy éppen a nyolcadik osztályosok társultak. Voltak olyan társulások is, amelyek az egyre nagyobb problémát jelentő, kábítószert, vagy ahhoz hasonló hatású anyagokat (gyógyszer, ragasztó, alkohol) fogyasztókat igyekeztek összefogni, és eltéríteni a szerhasználattól.

Rácz József: IFJÚSÁGI SZUBKULTÚRÁKAT INTÉZMÉNYESÍTŐ TÖREKVÉSEK (részletek)

A következő tanulmány négy klub-kísérlettel foglalkozik. Ezek a 70-es évek közepe-vége táján feltűnő módon megjelenő „csöves”, „utcasarki”, narkós ifjúsági csoportokhoz kapcsolódtak. Ezek a csoportok többnyire a társadalom perifériáján, az intézményes kontroll határterületein éltek. - A klubok megalkotóinak célja e csoportok, szubkultúrák szociális kontrollja, reintegrációja, reszocializációja volt. Tanulmányunkban e kísérletek eredményeit és kudarcait kívánjuk elemezni. Vizsgálatunk során a klubokhoz és tagságukhoz nem felülről-kívülről, valamilyen felettes jellegű szakmai, politikai intézmény felől közeledtünk. 

Interjúink nem a klubokban készültek, és nem is kapcsolódtak semmilyen klubfoglalkozáshoz. A kluboknak formálisan meghatározható tagsága (tagsági igazolvánnyal rendelkezők) nem is volt, de két klub (a tatabányai és a v.-i) viszonylag zártan működött.

 

A tatabányai klub 2,5 éves tapasztalatát Rónáné Falus Júlia és Kardos Ferenc foglalták össze a Népművelési Intézet számára írt tanulmányukban. Három szakaszra osztották a klub fejlődését. Az első, tényleges klubbeli szakaszt megelőzte az intenzív tájékozódó munka. A pszichodráma módszerét választották a fiatalok bevonására. A csoport még nyitott volt az első találkozókon, bárki hozhatott új tagokat. A létszám így növekedett a kezdeti 5-ről 18—20 főre. Jobban szerettek játszani a tagok, mint valamiről beszélgetni. A foglalkozásokon a fegyelmezetlenség nagy volt, késések, ivás fordult elő. A felnőtt társadalommal szemben negatív a csoportvélemény, a fiatalok pesszimisták és bizalmatlanok. Rövidesen konfliktus alakult ki a csoportfoglalkozások alatt a vezetők és a csoport között a rendszeres italfogyasztás miatt. A fiatalok a tiltás következtében még többet ittak. Végül kompromisszumként az ülésék alatti italfogyasztást engedélyezték, de a csoport kontrollálta a mértéket és a minőséget (bor). Ekkor már zárt volt a csoport, de fogadott vendégeket. A második szakaszban kivált a csoportból a klub egyik vezetője (népművelő). Új népművelők léptek a helyébe. Csökkent a pszichodráma ülések gyakorisága, helyette klubszerű foglalkozások történtek. Ez kiváltotta a létszám csökkenését, a korábban abbahagyott alkoholfogyasztás újra megjelenését. Passzivitásba fulladtak a klubjellegű foglalkozások. 

Egy zenekar alakult a csoport néhány tagjából. Az ülések gyakoribbá kezdtek válni, egyszerre klubfoglalkozások, vitakörök és pszichodrámák. Egy új feladat (filmkészítés a csoport életéről) további nagy lendületet adott a klubnak. A klubszervezés, a zenekar fejlődése az ülések témája. A helyi lapban vitát indították a csövesekről. Ebbe az önismereti csoport tagjai is beleszóltak. Identitásukban fordulat állt be, már nem vallották magukat csöveseknek. A harmadik szakaszban megalakultak a másokon segítő csoportok. Az önismereti csoport tagjai új közösségeket hoztak létre a téren maradottakból. Ezek a csoportok a fiatalok „csövesekkel” szembeni szimpátiáját úgy tartották meg, hogy közben elhatárolták magukat tőlük. Az eredeti csoportban különböző akciók folytak: a klub berendezése, az országos videoszemlén való részvétel, kirándulás.

 ...

AZ INTÉZMÉNYESÍTÉSI FOLYAMAT ELINDÍTÓI

A klubok sorsának későbbi alakulását messzemenően meghatározta, hogy mely szervek képviselői indították el az intézményesítési akciókat, és ezek az intézményes hierarchia melyik szintjén helyezkedtek el

...

A tatabányai klub esetében is volt szerepe felsőbb kezdeményezéseknek, azonban ez szakmai szerv (Népművelési Intézet) volt. A megyei tanács hozzájárulását is megszerezték, ami a későbbi lebonyolításhoz volt szükséges. Az akció lebonyolítói a helyi nevelési tanácsadó, illetve művelődési ház szakemberei voltak, aikik nap mint nap kapcsolatban álltak e réteg fiataljaival.

....

A tatabányaiak célrendszere volt a legkidolgozottabb. A szakmai jellegű célok a következők voltak: vonzó programmal a művelődési házhoz kötni a „csöveseket”, fokozatosan aktivizálva őket, felkelteni bennük az önismereti, majd a művelődési igényt, az önkifejezés, a másokkal való kapcsolatteremtés igényét. Azaz a cél önsegítő, majd másokon segítő csoport kialakítása volt. Mint D.-ben, itt is a fiatalok csoportfolyamataira akartak építeni, de ehhez nem kívántak meg egy kívülről adott kerethez való alkalmazkodást, hanem a csoport belső folyamatainak megismerését, majd alakítását tűzték ki céljukul. E klub esetében is megfogalmazódott végcélként a reszocializáció. Ezt a célt azonban nem közvetlenül, direkt módon kívánták 

elérni. Konkrét megvalósítási formául egy közbeiktatott szakmai cél elérését választották, a pszichodrámát. A fiataloktól azt várták el, hogy ennek szabályrendszeréhez szocializálódjanak. Ezzel az eszközzel lehetővé vált a reszocializáció konkrét, mindennapi magatartásokra és viselkedésekre való lebontása. Hasonló közbeiktatott célt találunk a v.-d klub esetében: a body 

building szabályrendszerének és életmód-követelményeinek elfogadtatását, elfogadását. Mind a két esetben a közbeiktatott cél szakmai jellegű volt, a reszocializáció megvalósítását szolgálta, és ugyanazok a személyek vettek részt elérésében a fiatalok és az intézmény oldaláról is.

A tatabányai klub szervezői a következő levelet juttatták el a „csövesek” közé személyes kapcsolataikon keresztül:

„Önismereti játék — játékos önismeret 

’Mondd, kit érdékel,

 Ki vagyok én?’

 Bennünket érdekel, gyere, hozd a barátodat is, ismeretlen 

ismerősödet, akit szeretnél jobban megismerni.

 Várunk... a könyvtár melletti klubhelyiségben.

 Most még ismeretlen barátaid”

...

Az intézményesítési kísérletek célpontjai

A Wesselényi utcában, Tatabányán és V-ben a megcélzott réteg „csöves”, narkózó, alkoholizáló, feltűnően öltözködő és feltűnő helyen, látványosan csoportosuló, rock-koncertekre járó fiatalok voltak; D-ben pedig a községben — annak centrumában — összeverődő, csoportosuló, „lézengő", alkoholizáló fiatalok. Kívülről és a közvélemény, illetve az intézményes minősítések fényében lényegében nagyjából hasonló „deviáns” vagy ilyen szempontból veszélyeztetett, „csöves" fiatalokról van tehát szó.

Ha közelebbről szemügyre vesszük, hogy kik is voltak azok a fiatalok, akik e klubok működésében részt vettek, már bonyolultabb képet kapunk.

...

Tatabányán is megfogalmaztak egy „csöves” definíciót, de a toborzásra a pszichológusok személyes kapcsolatain keresztül került sor, majd a továbbiakban a klub fiataljai hozták az újabbakat. A tatabányai „csöves” szubkultúra csoportjai közötti különbségek messze nem voltak akkorák, mint a Wesselényi utcai klub esetében. A különböző csoportok között gazdag személyes kapcsolatok is voltak. A klub későbbi működése során támogatták a fiatalok belső csoport folyamatait, majd „másokon segítő csoportot” hoztak létre. Azaz a klub fiataljai közül néhányan „munkatársi” státusba kerülve „leányklubokat” alakítottak ki.

Klubtagság és szubkultúra-tagság

A korábbiakban már érintettük, hogy milyen ifjúsági szubkultúrákból került ki a klubok tagsága. Most erre részletesebben kitérünk.

...

A tatabányai klub tagsága a helybeli „csövesek” közül került ki. Tatabányán több társaság volt, többféle belső törvénnyel. A fiatalok parkokban, lakótelepeken jötték össze, de a központ a Turul mozi volt. A „csöves” jelző „kivívásához” kevés kellett: a felnőtték (arra járók, tanárok, szülők, rendőrök) megkülönböztető, diszkrimináló ellenérzései és ellenintézkedései megszabták mozgásterüket, stigmájukat. A fiatalok a teréken szabadnak érezték magukat, többen otthonról menékültek oda. A csoportok különböztek „tevékenységeik” alapján: volt, ahol ittak, volt, ahol szipóztak vagy agresszív cselekményeket követtek el, de többnyire csak összejártak, beszélgettek. A klubbeli fiatalok referenciacsoportjuknak abban az időszakban a Hobo Blues Band együttest tekintették. A klub hatására külsejük, öltözködésük megváltozott, a szélesebb társadalom számára elfogadhatóbban kezdtek el öltözködni. Identitásukban gyökeres fordulat állt be, többé nem nevezték magukat „csövesnek”. A „csöves” szubkultúrával kapcsolataik meglazultak. Később visszatérték ide mint a „másokon segítő csoport” tagjai, és az itteni 

fiatalókból egy-egy klub körül kisebb közösségeket alakítottak ki. A klub nem jelentett óriási időbeli igénybevételt (mint V.-ben), mégis lazultak kapcsolataik a „csöves” szubkultúrával. A későbbi visszatérés a korábbi szerepviszonyaik és gondolkodási stratégiájuk alapvető átrajzolását jelentette anélkül, hogy vagy a klub, vagy a szubkultúra választására kényszerítette volna a tagságot.

...

AZ INTÉZMÉNYEK ÉS KÉPVISELŐIK MŰKÖDÉSI MECHANIZMUSA: POLITIKAI ÉS SZAKMAI MODELL

A négy megvizsgált klub számunkra két karakterisztikusan elkülönülő működési modellt rajzolt ki: egy „politikai” és egy „szakmai” szocializációs modellt.

...

A szakmai modell

Ezzel a modellel a v.-i és a tatabányai klub esetén találkozhattunk. A kezdeményezések szakmai szervektől indultak ki — de a magasabb irányító szervek hozzájárulására is szükség volt. A végső cél a fiatalok szocializálása, rehabilitációja. Nem tekinthetünk el a szervezők — ákik valamennyien szakemberek! — intézményen belüli aspirációs céljaitól és személyes szakmai céljaitól sem. A szakmai intézmények alá-fölérendeltségi viszonyai azonban enyhébbek, a kontroll nem folyamatos és részletekbe menő. Az egyéni, szakmai célok kiemelt hangsúlyt kapnak (amit publikációk, előadások is bizonyítanak), az úttörő jellegű kísérletek végzői a — szakmai — nyilvánosságtól várják tevékenységük megerősítését. Ugyanennek a nyilvánosságnak a felmutatása a felsőbb szervektől való bizonyos mértékű függetlenség elérését is szolgálja.

A szocializációs, reszocializációs célok ... megvalósítását tehát szakemberek tűzik ki, akik közvetlen kapcsolatban állnak vagy céljaik megvalósítása érdékében ilyen kapcsolatba lépnek a fiatalokkal. Átmeneti célként ... konkrét tevékenységek (pszichodráma, body building) szabályrendszerének megtanulását és betartását várták el. Ehhez eszközként ... a konkrét módszer konkrét lehetőségeit használták fel: pl. a pszichodráma csoportban szigorúan az „itt és most” helyzetelemzést. A családias közösség megteremtése, a szülő-modell nyújtása egyként szolgálta a közvetlen célok ... és a végső célok ... megvalósítását. Végül a különböző szakaszokat ugyanazok a fiatalok teljesítették, nem volt szükség „átmeneti” csoportokra. A klubok viszonylag zártan működtek, lezárt szociálpszichológiai teret hoztak létre. 

Az intézményi képviselők elfogadták a fiatalok informális vezetőit, sőt azokat intézményesen is legitimálták (választás, funkció). Az intézmény és a fiatalok között kibontakozó konfliktusok végig a klubon belül maradtak, külső segítség igénybevételére nem került sor.

A klubok alakulása során a fiatalok a társadalmi rendet képviselő „szignifikáns másokhoz” kapcsolódhattak, majd ezután következett be a klubokban való részvételre való elköteleződésük, majd pedig bevonódásuk. Ebben a lassú, fokozatos elköteleződési folyamatban a személyes kapcsolatoknak és a szolidaritás típusú csoportszerepéknek kiemelkedő jelentősége volt. E folyamat révén lehetőség nyílt az intézményi kontroll alól egyszer már bizonyos mértékben kicsúszott fiatalok reintegrálására — nemcsak a klubba, hanem valamelyest a szociális rendbe is.
Kultúra és Közösség, 1986/3. 241-254. oldal

Az Új Forrásban megjelent tanulmány még csak a "hagyományos" ifjúsági klubok működésének problémáival foglalkozik: 

Az alábbi újságcikk már címében is jelzi, hogy a beatzene nélkül nem működhet ifjúsági klub...  

Dolgozók Lapja, 1972. október 10. 4. oldal

Dolgozók Lapja, 1967. július 26. 6. oldal

Játékokat, magnót vettünk a fiataloknak, és így kezdték magukénak érezni a művelődési házat — mondja Imhof Jánosné. — Megalakult az ifjúsági beat-zenekarunk. Mindez lehetővé tette, hogy 1969-ben létrehozzuk az ifjúsági klubot, melynek már akkor csaknem 100 tagja volt. A klub munkáját tiszteletdíjas vezető irányítja, s hétfő kivételével minden nap nyitva van, vasárnaponként táncos rendezvényt tartanak. A klubdélutánok, táncos rendezvények a leglátogatottabbak. Rendszeresen szerveznek az ifjúsági klub tagjainak TIT-előadásokat, ifjúságvédelmi és az ifjúságot érintő témakörből.
Györke Zoltán: Önellátó intézmény (részlet, Dolgozók Lapja, 1971. december 8. 4. oldal)

Amint azt ott is mondták, „rendhagyó” esemény színhelye volt a NIK, azaz a tatabányai Népház ifjúsági klubja 8-án este. A klub tagjai magnóval riportösszeállítást készítenek — ebbe is belehallgattunk, egy tatabányai veterán szólt a régmúlt idők harcairól. A pol beat-ről rövid összeállítás szerepelt a programban. S persze zene, játék... A csokoládé elfogyott, ezt talán mondani sem kell. Kovács Gábor beszámolójából örömmel vettük tudomásul, hogy ma már csak a beat zenére épülő klubélet a fiatalok véleménye szerint is keveset nyújt.

(is): Bemutatkozik a klub. (részlet, Dolgozók Lapja, 1972.07.11.  3. oldal)

Dolgozók Lapja, 1975. december 14. 1. oldal

A tatabányai Puskin Művelődési Központ 1986. évi munkaterve (Benkő Benedek igazgató)
A József Attila Művelődési Házban - a Jazz Büfé mellett - megalakult egy Jazz Műhely, mely rendszeres és komoly próbákkal jó úton indult el annak érdekében, hogy ha már Tatabánya otthont ad egy lassan világhírű nemzetközi jazz-tábornak, akkor ezen a területe is alkotó, produkcióra készülő együttes jöjjön létre. E 10-12 fős csoport több tagját készítette fel a Jazz Tanszakra való felvételire és a Jazz Büfé rendszeresen játszó zenekara volt. Hogy csak volt, annak az az oka, hogy a Büfé vendégei között voltka nem od avalók, akiknek kiszűrése nem megy egyik pillanatról a másikra. Sajnos, a korrekten szabályozott tevékenység nem kapta meg a szükséges türelmet és időt, így a lakossági bejelentések miatt a Büfé és a Jazz Műhely működését be kellett szüntetnünk. A műfajról nem kívántunk lemondani, de az intézményeink jelenlegi helyzetében a rendszerességet bizosítani nem tudtuk.
HU-MNL-KEML-XXIII.22.b. Komárom Megyei Tanács VB. Művelődési Osztály Művelődési Csoportjának iratai