Ifjúsági klubok
A szocializmus évtizedeiben a művelődési központok, művelődési házak fontos feladata volt a klubok, szakkörök szervezése. Emellett iskolák, könyvtárak, vállalatok is alapítottak vagy anyagilag támogattak ilyen csoportokat. A szakkörök elsősorban a művelődési házak keretében működtek, bizonyos tevékenységek gyakorlására (például fotó, szabás-varrás, irodalmi színpad), míg az életkori alapon szerveződő ifjúsági klubok nem mindig kötődtek művelődési házhoz. Altípusaik is voltak, esetünkben magnósok, a rockzenét szeretők vagy éppen a nyolcadik osztályosok társultak. Voltak olyan társulások is, amelyek az egyre nagyobb problémát jelentő, kábítószert, vagy ahhoz hasonló hatású anyagokat (gyógyszer, ragasztó, alkohol) fogyasztókat igyekeztek összefogni, és eltéríteni a szerhasználattól.
Rácz József: IFJÚSÁGI SZUBKULTÚRÁKAT INTÉZMÉNYESÍTŐ TÖREKVÉSEK (részletek)
A következő tanulmány négy klub-kísérlettel foglalkozik. Ezek a 70-es évek közepe-vége táján feltűnő módon megjelenő „csöves”, „utcasarki”, narkós ifjúsági csoportokhoz kapcsolódtak. Ezek a csoportok többnyire a társadalom perifériáján, az intézményes kontroll határterületein éltek. - A klubok megalkotóinak célja e csoportok, szubkultúrák szociális kontrollja, reintegrációja, reszocializációja volt. Tanulmányunkban e kísérletek eredményeit és kudarcait kívánjuk elemezni. Vizsgálatunk során a klubokhoz és tagságukhoz nem felülről-kívülről, valamilyen felettes jellegű szakmai, politikai intézmény felől közeledtünk.Interjúink nem a klubokban készültek, és nem is kapcsolódtak semmilyen klubfoglalkozáshoz. A kluboknak formálisan meghatározható tagsága (tagsági igazolvánnyal rendelkezők) nem is volt, de két klub (a tatabányai és a v.-i) viszonylag zártan működött.A tatabányai klub 2,5 éves tapasztalatát Rónáné Falus Júlia és Kardos Ferenc foglalták össze a Népművelési Intézet számára írt tanulmányukban. Három szakaszra osztották a klub fejlődését. Az első, tényleges klubbeli szakaszt megelőzte az intenzív tájékozódó munka. A pszichodráma módszerét választották a fiatalok bevonására. A csoport még nyitott volt az első találkozókon, bárki hozhatott új tagokat. A létszám így növekedett a kezdeti 5-ről 18—20 főre. Jobban szerettek játszani a tagok, mint valamiről beszélgetni. A foglalkozásokon a fegyelmezetlenség nagy volt, késések, ivás fordult elő. A felnőtt társadalommal szemben negatív a csoportvélemény, a fiatalok pesszimisták és bizalmatlanok. Rövidesen konfliktus alakult ki a csoportfoglalkozások alatt a vezetők és a csoport között a rendszeres italfogyasztás miatt. A fiatalok a tiltás következtében még többet ittak. Végül kompromisszumként az ülésék alatti italfogyasztást engedélyezték, de a csoport kontrollálta a mértéket és a minőséget (bor). Ekkor már zárt volt a csoport, de fogadott vendégeket. A második szakaszban kivált a csoportból a klub egyik vezetője (népművelő). Új népművelők léptek a helyébe. Csökkent a pszichodráma ülések gyakorisága, helyette klubszerű foglalkozások történtek. Ez kiváltotta a létszám csökkenését, a korábban abbahagyott alkoholfogyasztás újra megjelenését. Passzivitásba fulladtak a klubjellegű foglalkozások.Egy zenekar alakult a csoport néhány tagjából. Az ülések gyakoribbá kezdtek válni, egyszerre klubfoglalkozások, vitakörök és pszichodrámák. Egy új feladat (filmkészítés a csoport életéről) további nagy lendületet adott a klubnak. A klubszervezés, a zenekar fejlődése az ülések témája. A helyi lapban vitát indították a csövesekről. Ebbe az önismereti csoport tagjai is beleszóltak. Identitásukban fordulat állt be, már nem vallották magukat csöveseknek. A harmadik szakaszban megalakultak a másokon segítő csoportok. Az önismereti csoport tagjai új közösségeket hoztak létre a téren maradottakból. Ezek a csoportok a fiatalok „csövesekkel” szembeni szimpátiáját úgy tartották meg, hogy közben elhatárolták magukat tőlük. Az eredeti csoportban különböző akciók folytak: a klub berendezése, az országos videoszemlén való részvétel, kirándulás....AZ INTÉZMÉNYESÍTÉSI FOLYAMAT ELINDÍTÓIA klubok sorsának későbbi alakulását messzemenően meghatározta, hogy mely szervek képviselői indították el az intézményesítési akciókat, és ezek az intézményes hierarchia melyik szintjén helyezkedtek el...A tatabányai klub esetében is volt szerepe felsőbb kezdeményezéseknek, azonban ez szakmai szerv (Népművelési Intézet) volt. A megyei tanács hozzájárulását is megszerezték, ami a későbbi lebonyolításhoz volt szükséges. Az akció lebonyolítói a helyi nevelési tanácsadó, illetve művelődési ház szakemberei voltak, aikik nap mint nap kapcsolatban álltak e réteg fiataljaival.....A tatabányaiak célrendszere volt a legkidolgozottabb. A szakmai jellegű célok a következők voltak: vonzó programmal a művelődési házhoz kötni a „csöveseket”, fokozatosan aktivizálva őket, felkelteni bennük az önismereti, majd a művelődési igényt, az önkifejezés, a másokkal való kapcsolatteremtés igényét. Azaz a cél önsegítő, majd másokon segítő csoport kialakítása volt. Mint D.-ben, itt is a fiatalok csoportfolyamataira akartak építeni, de ehhez nem kívántak meg egy kívülről adott kerethez való alkalmazkodást, hanem a csoport belső folyamatainak megismerését, majd alakítását tűzték ki céljukul. E klub esetében is megfogalmazódott végcélként a reszocializáció. Ezt a célt azonban nem közvetlenül, direkt módon kívántákelérni. Konkrét megvalósítási formául egy közbeiktatott szakmai cél elérését választották, a pszichodrámát. A fiataloktól azt várták el, hogy ennek szabályrendszeréhez szocializálódjanak. Ezzel az eszközzel lehetővé vált a reszocializáció konkrét, mindennapi magatartásokra és viselkedésekre való lebontása. Hasonló közbeiktatott célt találunk a v.-d klub esetében: a bodybuilding szabályrendszerének és életmód-követelményeinek elfogadtatását, elfogadását. Mind a két esetben a közbeiktatott cél szakmai jellegű volt, a reszocializáció megvalósítását szolgálta, és ugyanazok a személyek vettek részt elérésében a fiatalok és az intézmény oldaláról is.A tatabányai klub szervezői a következő levelet juttatták el a „csövesek” közé személyes kapcsolataikon keresztül:„Önismereti játék — játékos önismeret’Mondd, kit érdékel,Ki vagyok én?’Bennünket érdekel, gyere, hozd a barátodat is, ismeretlenismerősödet, akit szeretnél jobban megismerni.Várunk... a könyvtár melletti klubhelyiségben.Most még ismeretlen barátaid”...Az intézményesítési kísérletek célpontjaiA Wesselényi utcában, Tatabányán és V-ben a megcélzott réteg „csöves”, narkózó, alkoholizáló, feltűnően öltözködő és feltűnő helyen, látványosan csoportosuló, rock-koncertekre járó fiatalok voltak; D-ben pedig a községben — annak centrumában — összeverődő, csoportosuló, „lézengő", alkoholizáló fiatalok. Kívülről és a közvélemény, illetve az intézményes minősítések fényében lényegében nagyjából hasonló „deviáns” vagy ilyen szempontból veszélyeztetett, „csöves" fiatalokról van tehát szó.Ha közelebbről szemügyre vesszük, hogy kik is voltak azok a fiatalok, akik e klubok működésében részt vettek, már bonyolultabb képet kapunk....Tatabányán is megfogalmaztak egy „csöves” definíciót, de a toborzásra a pszichológusok személyes kapcsolatain keresztül került sor, majd a továbbiakban a klub fiataljai hozták az újabbakat. A tatabányai „csöves” szubkultúra csoportjai közötti különbségek messze nem voltak akkorák, mint a Wesselényi utcai klub esetében. A különböző csoportok között gazdag személyes kapcsolatok is voltak. A klub későbbi működése során támogatták a fiatalok belső csoport folyamatait, majd „másokon segítő csoportot” hoztak létre. Azaz a klub fiataljai közül néhányan „munkatársi” státusba kerülve „leányklubokat” alakítottak ki.Klubtagság és szubkultúra-tagságA korábbiakban már érintettük, hogy milyen ifjúsági szubkultúrákból került ki a klubok tagsága. Most erre részletesebben kitérünk....A tatabányai klub tagsága a helybeli „csövesek” közül került ki. Tatabányán több társaság volt, többféle belső törvénnyel. A fiatalok parkokban, lakótelepeken jötték össze, de a központ a Turul mozi volt. A „csöves” jelző „kivívásához” kevés kellett: a felnőtték (arra járók, tanárok, szülők, rendőrök) megkülönböztető, diszkrimináló ellenérzései és ellenintézkedései megszabták mozgásterüket, stigmájukat. A fiatalok a teréken szabadnak érezték magukat, többen otthonról menékültek oda. A csoportok különböztek „tevékenységeik” alapján: volt, ahol ittak, volt, ahol szipóztak vagy agresszív cselekményeket követtek el, de többnyire csak összejártak, beszélgettek. A klubbeli fiatalok referenciacsoportjuknak abban az időszakban a Hobo Blues Band együttest tekintették. A klub hatására külsejük, öltözködésük megváltozott, a szélesebb társadalom számára elfogadhatóbban kezdtek el öltözködni. Identitásukban gyökeres fordulat állt be, többé nem nevezték magukat „csövesnek”. A „csöves” szubkultúrával kapcsolataik meglazultak. Később visszatérték ide mint a „másokon segítő csoport” tagjai, és az ittenifiatalókból egy-egy klub körül kisebb közösségeket alakítottak ki. A klub nem jelentett óriási időbeli igénybevételt (mint V.-ben), mégis lazultak kapcsolataik a „csöves” szubkultúrával. A későbbi visszatérés a korábbi szerepviszonyaik és gondolkodási stratégiájuk alapvető átrajzolását jelentette anélkül, hogy vagy a klub, vagy a szubkultúra választására kényszerítette volna a tagságot....AZ INTÉZMÉNYEK ÉS KÉPVISELŐIK MŰKÖDÉSI MECHANIZMUSA: POLITIKAI ÉS SZAKMAI MODELLA négy megvizsgált klub számunkra két karakterisztikusan elkülönülő működési modellt rajzolt ki: egy „politikai” és egy „szakmai” szocializációs modellt....A szakmai modellEzzel a modellel a v.-i és a tatabányai klub esetén találkozhattunk. A kezdeményezések szakmai szervektől indultak ki — de a magasabb irányító szervek hozzájárulására is szükség volt. A végső cél a fiatalok szocializálása, rehabilitációja. Nem tekinthetünk el a szervezők — ákik valamennyien szakemberek! — intézményen belüli aspirációs céljaitól és személyes szakmai céljaitól sem. A szakmai intézmények alá-fölérendeltségi viszonyai azonban enyhébbek, a kontroll nem folyamatos és részletekbe menő. Az egyéni, szakmai célok kiemelt hangsúlyt kapnak (amit publikációk, előadások is bizonyítanak), az úttörő jellegű kísérletek végzői a — szakmai — nyilvánosságtól várják tevékenységük megerősítését. Ugyanennek a nyilvánosságnak a felmutatása a felsőbb szervektől való bizonyos mértékű függetlenség elérését is szolgálja.A szocializációs, reszocializációs célok ... megvalósítását tehát szakemberek tűzik ki, akik közvetlen kapcsolatban állnak vagy céljaik megvalósítása érdékében ilyen kapcsolatba lépnek a fiatalokkal. Átmeneti célként ... konkrét tevékenységek (pszichodráma, body building) szabályrendszerének megtanulását és betartását várták el. Ehhez eszközként ... a konkrét módszer konkrét lehetőségeit használták fel: pl. a pszichodráma csoportban szigorúan az „itt és most” helyzetelemzést. A családias közösség megteremtése, a szülő-modell nyújtása egyként szolgálta a közvetlen célok ... és a végső célok ... megvalósítását. Végül a különböző szakaszokat ugyanazok a fiatalok teljesítették, nem volt szükség „átmeneti” csoportokra. A klubok viszonylag zártan működtek, lezárt szociálpszichológiai teret hoztak létre.Az intézményi képviselők elfogadták a fiatalok informális vezetőit, sőt azokat intézményesen is legitimálták (választás, funkció). Az intézmény és a fiatalok között kibontakozó konfliktusok végig a klubon belül maradtak, külső segítség igénybevételére nem került sor.A klubok alakulása során a fiatalok a társadalmi rendet képviselő „szignifikáns másokhoz” kapcsolódhattak, majd ezután következett be a klubokban való részvételre való elköteleződésük, majd pedig bevonódásuk. Ebben a lassú, fokozatos elköteleződési folyamatban a személyes kapcsolatoknak és a szolidaritás típusú csoportszerepéknek kiemelkedő jelentősége volt. E folyamat révén lehetőség nyílt az intézményi kontroll alól egyszer már bizonyos mértékben kicsúszott fiatalok reintegrálására — nemcsak a klubba, hanem valamelyest a szociális rendbe is.
Kultúra és Közösség, 1986/3. 241-254. oldal
Az Új Forrásban megjelent tanulmány még csak a "hagyományos" ifjúsági klubok működésének problémáival foglalkozik:
Az alábbi újságcikk már címében is jelzi, hogy a beatzene nélkül nem működhet ifjúsági klub...
Dolgozók Lapja, 1972. október 10. 4. oldal
Dolgozók Lapja, 1967. július 26. 6. oldal
Játékokat, magnót vettünk a fiataloknak, és így kezdték magukénak érezni a művelődési házat — mondja Imhof Jánosné. — Megalakult az ifjúsági beat-zenekarunk. Mindez lehetővé tette, hogy 1969-ben létrehozzuk az ifjúsági klubot, melynek már akkor csaknem 100 tagja volt. A klub munkáját tiszteletdíjas vezető irányítja, s hétfő kivételével minden nap nyitva van, vasárnaponként táncos rendezvényt tartanak. A klubdélutánok, táncos rendezvények a leglátogatottabbak. Rendszeresen szerveznek az ifjúsági klub tagjainak TIT-előadásokat, ifjúságvédelmi és az ifjúságot érintő témakörből.
Györke Zoltán: Önellátó intézmény (részlet, Dolgozók Lapja, 1971. december 8. 4. oldal)Amint azt ott is mondták, „rendhagyó” esemény színhelye volt a NIK, azaz a tatabányai Népház ifjúsági klubja 8-án este. A klub tagjai magnóval riportösszeállítást készítenek — ebbe is belehallgattunk, egy tatabányai veterán szólt a régmúlt idők harcairól. A pol beat-ről rövid összeállítás szerepelt a programban. S persze zene, játék... A csokoládé elfogyott, ezt talán mondani sem kell. Kovács Gábor beszámolójából örömmel vettük tudomásul, hogy ma már csak a beat zenére épülő klubélet a fiatalok véleménye szerint is keveset nyújt.(is): Bemutatkozik a klub. (részlet, Dolgozók Lapja, 1972.07.11. 3. oldal)
Régóta kérték a fiatalok, hogy egy klubot hozzunk létre. Ez most a megvalósítás küszöbén áll. November 27-én indul a beat-klubunk, amely hetente tart foglalkozást a Rozmaring étteremben, a budapesti Syconor együttes közreműködésével. Ezen a város valamennyi KISZ-fiatalja részt vehet, egyetlen követelmény van: a kultúrált viselkedés. Reméljük, ezzel nem lesz probléma...V. R. M.: Pártmegbízatása: a KISZ-munka. KISZ-titkár [Gammer János] a Kristály Vendéglátó Vállalatnál. (részlet, Dolgozók Lapja, 1972. november 26. 3. oldal(
Dolgozók Lapja, 1975. december 14. 1. oldal
A tatabányai Puskin Művelődési Központ 1986. évi munkaterve (Benkő Benedek igazgató)
A József Attila Művelődési Házban - a Jazz Büfé mellett - megalakult egy Jazz Műhely, mely rendszeres és komoly próbákkal jó úton indult el annak érdekében, hogy ha már Tatabánya otthont ad egy lassan világhírű nemzetközi jazz-tábornak, akkor ezen a területe is alkotó, produkcióra készülő együttes jöjjön létre. E 10-12 fős csoport több tagját készítette fel a Jazz Tanszakra való felvételire és a Jazz Büfé rendszeresen játszó zenekara volt. Hogy csak volt, annak az az oka, hogy a Büfé vendégei között voltka nem od avalók, akiknek kiszűrése nem megy egyik pillanatról a másikra. Sajnos, a korrekten szabályozott tevékenység nem kapta meg a szükséges türelmet és időt, így a lakossági bejelentések miatt a Büfé és a Jazz Műhely működését be kellett szüntetnünk. A műfajról nem kívántunk lemondani, de az intézményeink jelenlegi helyzetében a rendszerességet bizosítani nem tudtuk.
HU-MNL-KEML-XXIII.22.b. Komárom Megyei Tanács VB. Művelődési Osztály Művelődési Csoportjának iratai
