„...ha ... nem üt meg engem, akkor talán nem történt volna meg az eset...” Rendőrgyilkosság Tatabányán
1968. november 30-án késő este Komárom megye székhelyén, Tatabányán is történt rendőrgyilkosság. Az áldozat magas rangú főtiszt, a 37 éves Bakos István őrnagy, a Komárom Megyei Rendőr-főkapitányság főkapitány-helyettese, a rövid úton (még aznap) elfogott tettes pedig a 29 éves S. D. vájár, a Tatabányai Szénbányák dolgozója volt.
I. Bakos István

A bűncselekmény ismertetése előtt röviden felvázoljuk az áldozat életútját. Bakos 1931-ben született. 19 éves korában lépett a rendőrség kötelékébe, szolgálatát Esztergomban kezdte. 1966-ban századosként a Tatai Rendőrkapitányság vezetője[1],1966. október 15-től a Tatai Járási Pártbizottság tagja.[2] 1967. márciusában járási tanácstaggá jelölték[3], majd március 28-tól a Tatai Járási Tanács végrehajtó bizottságának tagja lett.[4]
Magyar Rendőr, 1965. 10. szám, 28. oldal
1968 májusában a Tatai Járási Pártbizottság ülésén megszorításokkal, de alapvetően egyetértőn foglalt állást abban, hogy „az utóbbi időben már jelentékenyen csökkentek az átfedések a párt-, illetve az állami tevékenységben. Kedvezően hatott, hogy megszüntették a párt nagyszámú társadalmi bizottságát. Jó az is, hogy az államigazgatás konkrét napi ügyeinek eldöntésével ma már nem foglalkozik a pártapparátus.” „Helyeselte az operatív beavatkozás megszüntetését Bakos István is. Hozzátette azonban: – Amikor valahol igazságtalanul járnak el, a párt politikájával ellentétes módon intézkednek, ott a pártszervek továbbra is szóljanak közbe![5] Bakost 1968 júliusában nevezték ki megyei főkapitány-helyettessé.

Dolgozók Lapja, 1968. július 3. 4. oldal
II. A bűncselekmény
Az alábbiakban röviden összefoglaljuk az esetet. Felhívjuk az olvasók figyelmét, hogy erőszakos bűncselekményről van szó, így téma felkavaró lehet egyesek számára.
S. D. vájár 1968. november 30-án, 19:30-kor bement a Tatabánya-Újvárosban lévő Mini presszóba[6] (Kilián körtér[7]), ahol fél deci konyakot és egy üveg bort rendelt. Ekkor megszólította őt egy régebbi munkatársa, K. K. A találkozás örömére Sáfár ismét italt rendelt, de a kiszolgálónő - annak ittasságára hivatkozva - nem adta ki neki a kért innivalót, mire hőbörögni kezdett, a személyzet pedig felszólította, hogy hagyja el a helyiséget.
Fél kilenckor lépett be a presszóba civil öltözetben Bakos István rendőr őrnagy, a felesége, F. I., az őrnagy apósa és Bakos kollégája, T. K. K. őrnagy, szintén civilben. S. megszólította és rángatta Bakost, hogy az adjon neki cigarettát. Az őrnagy felszólította S-t, hogy az ne molesztálja őt, valamint közölte nevét és rangját Sáfárral. Az após, F. I., látva a helyzetet a civakodó férfiakhoz ment, és kérdőre vonta S-t, hogy mit akar a vejétől. S. dühösen és durván elküldte F-et, mire ő állon ütötte a kötekedő embert, aki elesett, de talpra állították.
Ezután S. elhagyta a presszót, lakására ment, ahol magához vett egy nagy konyhakést, és kicserélve orkándzsekijét, egy zakót vett fel, és a kést az alá rejtette. Háromnegyed tíz tájban visszament a presszóba, és ismét kért fél deci konyakot, de ittassága miatt ezúttal sem szolgálták ki.
Bakos őrnagy is a pulthoz ment, ahol beszédbe elegyedett S-ral, cigarettával is kínálta, de ez nem fogadta el. Az őrnagy – látva, hogy S. hiába próbálkozik a rendeléssel – vett egy üveg sört, hogy azt odaadja az ittas férfinak.
22 óra után Bakos és társasága, valamint S. is elhagyta a helyiséget, és kint beszélgettek. S. „őrnagy elvtársnak”, egyben pedig „pajtikám”-nak szólította Bakost. Az ittassága miatt bizonytalanul lépkedő későbbi vádlottat az őrnagy lesegítette a Mini presszó előtti lépcsős terepen, és tanácsolta neki, hogy menjen haza. Ezalatt Bakos társaságának tagjai, – Bakosné, F. I. és T. K. K. – ahhoz a hivatali autóhoz érkeztek, amivel N. F. gépkocsivezető, BM-dolgozó a megyei rendőrkapitányság épületéből odafuvarozta őket. Az autóban ült Bakos kislánya is.
N. is látta, hogy Bakos és S. kezet fog, majd arra lett figyelmes, hogy mellbe ütötte Bakost, de valójában hirtelen, nagy erővel leszúrta az őrnagyot. A gépkocsivezető odarohant, hogy segítsen, de S. felszólította őt, majd T. K. K.-t, sőt Bakosnét is, hogy ne közelítsenek hozzá, mert agyonszúrja őket, majd kihasználva a zavaros helyzetet, a lakására menekült. Otthon elmondta feleségének, hogy leszúrta „azt a rendőrt”, aki leütötte őt, a véres konyhakést pedig visszarakatta a konyhaszekrény fiókjába. Mivel a rendőrség már kereste őt, azt mondta, hogy „akárki is jön ide be, leszúrom”, sőt feleségét is megfenyegette, mivel az ki akarta nyitni a lakásajtó kémlelőablakát.
Végül 22 óra 45 perckor a rendőrök letartóztatták S-t, aki bejelentette, hogy „mindent elismer”. A késsel kapcsolatban azt mondta, hogy még a presszó előtt eldobta, de később bevallotta, hogy a lakásán van, így lefoglalták a nyomozók.
Bakos István őrnagyot 22 óra 35 perckor szállították a tatabányai kórház baleseti sebészetére, ahol 22 óra 45 perckor belehalt sérüléseibe.
S. D. ellen ekkor már folyt egy másik eljárás korábban (1967-ben, illetve 1968 januárjában) elkövetett nemi erőszak kísérlete és megrontás miatt. Előbbi sértettje feleségének nőtestvére, illetve annak kislánya, utóbbinak pedig a feleség másik nőtestvérének 13 éves kislánya.
A következőkben először a „rendkívüli esemény” során végrehajtott intézkedések időrendjét, majd a november 30-i, késő este keletkezett gyorsjelentéseket közöljük.
Másnap, december 1-jén már megindult az adatgyűjtés, valamint elkészült a Komárom Megyei Főügyészség Nyomozó Csoportjának feljegyzése az esetről, amelyben elrendelték a nyomozást, végül a megyei rendőrfőkapitány értesítette a Belügyminisztérium Rendőri Főfelügyeletének vezetőjét is.
December 16-ra megszületett az összefoglaló jelentés is, amelyet a megyei főügyész küldött el a megyei főkapitánynak.
A fenti irat 8. oldalán olvasható, hogy S. D.-né a Magyar Televízió műsorára hivatkozik annak meghatározására, mikor érkezett haza férje a gyilkosság elkövetése után. Furcsa fintora a sorsnak, hogy a televízió ezen az estén Tabi László (Budapest, Terézváros, 1910. október 7. – Budapest, 1989. április 28., József Attila-díjas (1954, 1962) magyar író, újságíró, szerkesztő, publicista, humorista, 1957-től 1976-ig a Ludas Matyi című szatirikus hetilap főszerkesztője) Enyhítő körülmény című vigjátékát közvetítette.
Tükör, 1968. november 26. 31. oldal
A gyilkosságról a Magyar Rádió 1968. december 2-án, a 15 órai hírekben számolt be:
Hungarian Monitoring
A megyei lap (Dolgozók Lapja) és a Népszabadság 1968 december 3-án közölte a hírt:

Dolgozók Lapja, 1968. december 3. 6. oldal

Népszabadság, 1968. december 3. 8. oldal
Itt jegyezzük meg, hogy sem a megyei, sem pedig az országos sajtó (a temetétst kivéve) nem tudósított a részletekről, és a későbbiekben sem tértek vissza az esetre sem a napi-, sem pedig a napilapok.
III. Környei közjáték
Miután elterjedt Bakos István őrnagy halálának híre, kellemetlen szóbeszéd ügyében kellett a környei körzeti megbízottnak és a végrehajtó bizottság elnökének jelentéseket írnia. Ugyanis egy szabadszájú falubeli asszony nem osztozott az általános részvétben, hanem elégedettségét fejezte ki, sőt további potenciális célszemélyeket is megnevezett.
IV. Részvétnyilvánítások és a temetés
Magasrangú főtisztről lévén szó, Bakos őrnagy tragikus halála országszerte megdöbbenést és részvétet keltett, különösen rendőrségi berkekben. Az alábbiakban közöljük a részvétnyilvánításokat, valamint a temetés megszervezésének iratait és a gyászbeszéd eredeti változatát a – stilisztikai – javításokkal együtt.

A temetésről közölt újságcikkek és köszönetnyilvánítások:
V. A vádirat
1968 december 17-én elkészült a vádirat, amely tulajdonképpen az eddig keletkezett jegyzőkönyvek, jelentések összegzése.
Jelen közleményünkben a Komárom Megyei Rendőrfőkapitányságnak az esettel kapcsolatos iratait tesszük közzé. A bírósági tárgyalás iratait a későbbiekben közöljük.
Összeállította: Kládek László levéltáros MNL KEVL
A felhasznált iratok jelzete: HU-MNL-KEML-XXIV.9. Komárom Megyei Rendőr-főkapitányság iratai, 0829/1968.
Felhasznált sajtóanyag:
24 Óra
(Komárom Megyei) Dolgozók Lapja
Hungarian Monitoring (Arcanum)
Magyar Rendőr
Népszabadság
Tükör
[1] Dolgozók Lapja, 1966. június 14., 1. oldal
[2] Dolgozók Lapja. 1966. október 16., 3. oldal
[3] Dolgozók Lapja, 1967. március 9., 3. oldal
[4] Dolgozók Lapja, 1967. március 29., 1. oldal
[5] Új módon dolgozni. A Tatai Járási Pártbizottság ülése. Dolgozók Lapja, 1968. május 31. 3. oldal.
[6] „Mini”-presszó nyit Tatabánya-Újváros legújabb városnegyedében, a Kilián körtér a 60-as tömbjében. A parányi presszónak – melyben feketét, palackozott italokat, jégrakétát vásárolhatnak a fogyasztók – már az első a napon 6000 forint forgalma volt. (Dolgozók Lapja, 1967. május 25. 8. oldal)
[7] Az Újváros legfiatalabb részében — az úgynevezett III. szomszédsági egységben — a 70 a jelzésű épülettől kezdődően a 69-ig, az utca, az óvoda, a bölcsőde és az iskola által határolt terület a Kilián György körtér elnevezést kapja. (Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1965. december 8., 8. oldal). A tér 1994 márciusában a (IV.) Béla király körtér nevet kapta. (24 Óra, 1994. március 12. 4. oldal)












Új hozzászólás