Dorog története
Dorog város címere
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/d/d4/HUN_Dorog_C%C3%ADmer.svg/330px-HUN_Dorog_C%C3%ADmer.svg.png
*
Kiss, 1978; 184-185. oldal
szn.: személynév, vö.: vesd össze, m.: magyar, szb.-hv: szerb-horvát, tkp.: tulajdonképpen, or.: orosz, csn.: családnév
*
A település első okleveles említése 1181-ből származik Dorogh alakban. A későbbiekben neve többféleképpen fordul elő: Borok, a török időkben Dorok. A 18. századtól kezdve egységes a Dorog írásmód.
Jelentősek a Dorog területén talált bronz-, a római- és az Árpád-kori régészeti emlékek. Az Árpád-kori Dorog falu és temploma az Ódorogi-völgy területén feküdt és a Hontpázmány nemzetség, az esztergomi káptalan, a margitszigeti apácák s átmenetileg a Csákok birtoka volt.
A település Buda eleste után elpusztult. 1696-ban csak néhány család élt Dorogon. 1699-ben a 21 jobbágy és zsellér családból már 17 német. Dorog 1705-ben ismét elnéptelenedett, majd a káptalan a Rákóczi-szabadságharc leverése után katolikus németeket telepített a faluba. Az 1715. évi összeírás szerint 35 jobbágycsalád élt itt. Iskolamestert 1728-tól tartottak. Híres postaállomása már a 18. század elején állt, rendszeres postajárat 1752-től volt.
Az 1784–87-es népszámlálás adatai szerint az esztergomi káptalan birtoka. 83 házban 96 család élt. Népessége 462 fő volt. 1 pap, 3 nemes, 1 tisztviselő, 3 polgár, 45 paraszt, utóbbi kettő 35 örököse és 41 zsellér élt itt.
Az esztergomi főkáptalan birtokában lévő dorogi és Dorog környéki területeken lévő szénvagyon jelentőségét 1808-ban állapította meg Beudant francia geológus, aki vizsgálatai során az oligocén rétegekig jutott el. Ennek ismeretében 1845-ben Wasshuber Ferenc és Julka József János kapott itt szénkutatási jogot. E szerződést később felbontották, s a jogokat Miesbach Alajosra ruházták, aki 1851-ben kezdte meg a termelést a Henrik aknán.
A dorogi bányavidék, Csolnok, Dorog, Mogyorósbánya, Nyergesújfalu és Tokod éves termelése 1889-ben már 100 ezer tonna volt, a századfordulóra pedig elérte ennek háromszorosát. Ezen alapult a 19-20. század fordulóján Dorog ipari fejlődése, növekedése.
Az település első óvodája 1906-ban létesült, míg a bányaiskola 1896-ban nyílt meg. Az első bányaorvos 1882-ben állt munkába, gyógyszertára 1912-ben létesült, a Szent Borbáláról elnevezett bányakórház 1918-ban nyílt meg.
Az első világháború után kiemelkedő részt vállalt Dorog fejlesztéséből dr. Schmidt Sándor bányaigazgató[1], aki már a település városiasodását készítette elő.
1921-ben az elsők között indult meg a Dunántúlon – az Esztergomi Népfőiskola filiájaként - a Dorogi Bányász Népfőiskolai tanfolyam. Számos, részben bányatársulathoz kötődő egyesület is létrejött Dorogon (Dorogi Atlétikai Club, Polgári Kör, Munkásotthon Önsegélyző Önművelő Egylet, Bányaiskolát Végzettek Országos Egyletének helyi fiókja, Dorog és Vidéke Ipartestület, Bányászzenekar, Polgári Lövészegylet, Dorog Községi Népház, Magyarországi Német Népművelődési Egyesület, Országos Frontharcos Szövetség helyi csoportja, Munkásotthon Önsegélyező Egyesülete, Dorogi Bányakaszinó, Dorogi Bányatiszti Kör).
1927-re felépült a Munkásotthon, és népkönyvtárat is kapott a település a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumtól.
Az 1930-as évekre erősen iparosodott községben a bányászokon és gyári munkásokon kívül jelentős volt a kiskereskedők és kisiparosok száma.
Dorogon 1945. március 25-én értek véget a második világháború harcai. 1947-ben kitelepítették a németség egy részét.
1950-től vált közigazgatási központtá, átvéve az Esztergomi járás székhelyének szerepét.
Dorog 1970. január 1-jétől nagyközség, 1984-től város.
Balogh Kata, Bárdos István, 1993 , 114-117. oldal nyomán
*
2024. január 1-jén 11 432 fő lakta. Területe 1154 hektár.[2]
[1] Schmidt Sándor (Felsőbánya, 1882. március 12. – Budapest, 1953. május 31.) bányamérnök, bányaigazgató, magyar királyi bányaügyi főtanácsos.
[2] Magyarország helységnévtára Utolsó letöltés: 2024.11.11
