Törött álmok, törékeny idők - Egy úrilány el nem mesélt története a háború árnyékában
Alexander Imre alispán életéről, munkásságáról bőven rendelkezünk ismeretekkel Cseh Géza nyugdíjas főlevéltáros kollégám jóvoltából, ha csak a Zounuk 14-es levéltári évkönyvet vagy a jnszmtisztviselok.hu oldalt nézzük. Lánya, Alexander Magdolna élete azonban eddig rejtve maradt előttünk. A 2000-es évek elején az Alexander családról az ő jóvoltából, kerültek be iratok, fényképek a levéltárba. Ezeket néztem át és találtam benne két érdekes naplót, amik egy fiatal, az élet lehetőségeit, szépségeit kereső lány gondolatai mellett a második világháború fenyegető veszélyéről is adnak némi kitekintést, azon túl, hogy ez a fiatal lány a szemünk előtt érik felnőtt nővé. Ezt a két naplót tekintem most át ebben az írásban.
Az első naplóból több kitépett oldal hiányzik (a későbbi bejegyzésből kiderül, hogy az írója szégyellte magát a gondolatai miatt), majd egy 1933. július 14-én Szolnokon kelt bejegyzéssel folytatódik, amikor a szerzője még csak 17 éves volt.
„Szolnok, 1933. VI. 14-én!
Ma jutott ismét a kezembe ez a buta kis könyv. Átolvastam! Bizony rengeteget nevettem és bosszankodtam a tartalmán. Milyen buta is az ember Istenem. Még 14 éves koromban is micsoda dolgok jártak a fejemben. A legutolsó bejegyzés óta 2 év telt el. Ebbe a két évbe sokat sírtam, sokat nevettem és bizony sokat ábrándoztam. Intézetbe is voltam. Most már ezen a nyáron betöltöm a 17. évemet. Itthon vagyok véglegesen és már nagyleány számba megyek. Gréte jóvoltából már Ózdon voltam is a múlt hónapba egy kis mulatságon. Nagyon jó volt. Most talán újra fogom írni a naplóm, de nem ilyen buta léha dolgokat akarok írni. Hála Isten ideálom nincs. Ha volna sem írnám le, mert később csak szégyelném magam.”
A történet egy 1944-es bejegyzéssel folytatódik…
„1944. XI. 6., Budapest.
Tizennégy év után került kezembe ez a könyv, akkor, amikor életem legnehezebb s legkeservesebb napjait élem. Lehet, hogy nem kerül soha arra sor, hogy ezt a könyvet nyugodt s békés környezetben kezembe vehessem s átolvassam azt, amit most beleírok. Az a pár sor, ami az első oldalon van mennyire különbözne attól, amit erre a lapra írnék, az csupa öröm, várakozás a nagy lányság küszöbén ma ezen a napon, amikor a város határában az orosz áll s csak órák kérdése, hogy bejöjjön s minden pillanatban megszólalhatnak a légiveszélyt jelző szirénák kicsit kevésbé volna öröm s vágyódás írásomban. Nem is a mai nappal kezdem hanem feljegyzésem alapján 1938 őszétől fogom írni e könyvet. Hogy meddig jutok?!” Lássuk…
„1938. szeptember
Óriási események vannak kialakulóban. Nagy diplomáciai hang nélküli szó csaták hangzanak el a rádióban, a csehekkel veszekedünk s fegyver helyett nyelvünket öltögetjük. Nagyon háborús hangulat van, sötétség mindenütt, a kötelező elsötétítést a város úgy oldja meg, hogy lámpát nem éget az utcákon. A lakásból sok mindent pakoltunk a pincébe a bomba elől mentenénk. Gréte rengeteg mindent küldött hozzánk gyermekével együtt.
november 2.
Halottak napja nem okozott ilyen örömet még soha. Tárgyaló asztal mellől megkaptuk a döntést visszakerült a felvidék egy része…
november 5.
Ma délben lépte át az első magyar katona a trianoni határt…”
Magdolna ekkoriban egyfajta karitatív munkában vállalt szerepet, ami „Magyar a magyarért” néven működött. A mozgalom széleskörű tevékenységéről az alábbi linken található egy részletes ismertető:
Ebben az időben már 22 éves szép, fiatal nő volt, akit a szerelem kérdése is egyre jobban foglalkoztatott és akadt is a figyelmét felkeltő udvarlója bőven.
A napló innen a család kiterjedt társadalmi és családi körének eseményeivel folytatódik.
1939. április 12-i naplóbejegyzésben arról tesz említést, hogy az év tavaszán került vissza Kárpátalja Magyarországhoz.
1939 júniusában Olaszországba látogatott néhány rokonával együtt pihenés céljából egy szerelmi csalódást kiheverni, részint pedig torkát kúrálni.
Itt ismerkedett meg egy Antonio nevű fiatal férfivel, akivel közös fényképet is találtam a dobozok egyikében.
Magdolna és Antonio
1939. augusztus 30-án ismét érinti a napló a háború előszelét: „…Különben is mozgósítás van a románok szemtelenkednek. Jaj csak háború ne legyen.”
Ebben az időben már megvolt életében az első komolyabb szerelem egy fiatal hadnagy, Vásárhelyi László személyében, akivel hosszan elhúzódó, viszontagságos hónapok előtt álltak, mert Magdolnához rangon alulinak számított a férfi, pedig ő több ízben is megkérte a kezét.
A napló továbbra is utazásokkal, a családdal, mozival, színházzal, (bepillantást nyerhetünk az összes akkoriban játszott magyar és nemzetközi, főleg amerikai filmbe, valamint a színházi darabokba), bálokról szóló sztorikkal folytatódik, melyekből az érdekesebbeket az olvasó elé tárom.
„1940. január 16. Fél tízkor Vezsenyre mentünk Czeczei Szüts Sándor nevű festőhöz, aki engem fest életnagyságba el lehet képzelni mekkora kép lesz. Papinak készül.”
Az elkészült festményről fennmaradt egyetlen fotó
A Lacival történő szinte lopott telefonbeszélgetéseket, – amik egyre sűrűsödtek, mivel föl nem mehet szerelméhez, – sok-sok T. betű jelzi a naplóban.
„1940. február 29. T. T. Délelőtt láttam katonáival vonult. Délután sétáltunk. Délután 5-kor Kormányzó Úr ünneplése. Kormányzóvá választásának 20. évfordulója alkalmából.”
Majd egy nagyon fontos bejegyzés szakítja meg a láthatóan utólag lejegyzett naplót:
„Hosszú szünet után folytatom most újra naplóm összeállítását s felfedeztem átolvasás közbe, hogy milyen fontos eseményt hagytam én ki 1939. IX. 1-én indult meg a német-lengyel háború. Csupán 3 hétig tartott maga a lengyel ellenállás ez volt a »villámháború« kezdete – s ez lett a vége, hogy nincstelenül itt ülünk a rommá lőtt és teljesen kifosztott Budapesten 1945. nyarán.”
„1940. április 6. T. T. T. Ma nem voltunk együtt. Este Tamásiékhoz voltunk híva ott Karcsi szidta nekem egész idő alatt Lacit, rémes dolgokat mondott róla.
Remélem nem igazak mert akkor látni sem akarom többet. Kicsit rontja Karcsi szavahihetőségét az hogy közbe nekem vallott szerelmet.
Háromig voltunk ott s mikor hazamentünk szegény Papit felöltözve találtuk a telefon mellett írtó nagy árvízveszély van…”
„… április 10. …Ma megindult a gyűjtés az árvízkárosultak részére. Irtó árvíz van országszerte de legnagyobb a mi megyénkbe. Még Szolnok is veszélybe volt. Sok kis falut egészen elöntött és sok embert hajléktalanná tett a víz. Különösen a Zagyva volt megbolondulva. Újszásznál volt a védelmi gát éjjel-nappal dolgozott a karhatalom és a köz erő. Szolnokról utcánként vitték a férfiakat munkára. Most már nincs közvetlen veszély, de a pusztulás írtózatos.”
Az április 24-i bejegyzésben arról tett említést, hogy egy ideje Vöröskeresztes háziápolás tanfolyamra jár a szolnoki bábaképzőbe, valószínűsíthetően édesanyja hatására, aki maga is szerepet vállalt a Vöröskeresztnél. A május 4-én tartott vizsgára pedig hatalmas izgalommal készült, hiszen maga Apor Gizella is részt vett a vizsgáztatásban.
A fénykép az Alexander család irathagyatékából származik.
https://www.nevpont.hu/palyakep/apor-gizella-ef0d3
1940. május 21-i részlet a naplóból: „Ma nagy katonaság futott be Szolnokra a gyorshadtest. Miután a németek tavaly szeptember óta elfoglalták Lengyelország után Dániát, Norvégiát, Hollandiát, Belgiumot most készülnek elfoglalni Franciaországot is. Az angolok is benne vannak már a háborúba. Most minket is közelről kezd érinteni a dolog mert Romániával vannak konfliktusok s erre van a mozgósítás is ezért jött ide a gyorshadtest is. Mi lesz ebből Istenem!”
Ez év június 2-án felavatták gróf Szapáry Gyula szobrát a megyeháza mögötti Parkban. Magdolna erről ekképp emlékezett meg: „Megvolt a nagy ünnepség. A Szapáry Gyula szobrát leplezték le a parkba a megyeháza mögött. Itt volt a Kormányzó Úr a feleségével, Horthy István a kis fiatal feleségével s még sok pesti előkelőség.
Sokan voltak más megyékből, rengeteg ember dísz hajdúk. Szolnoki parasztok ünneplőbe azokba a csodaszép brokátokba. Volt persze nagy katonai parádé. Nagybaczoni Nagy Vilmos az I. hadsereg parancsnoka ami szintén Szolnokon van jelentkezett majd Dálnoki Miklós Béla a gyorshadtest parancsnoka s így tovább. Nagyon élveztem. Az én Lászlóm is ott feszített valahol a díszfalba ami az utcán volt felállítva végig amerre a Kormányzó Úr autón elment.”
Közben a nagy mozgósítások miatt újabb katonák érkeztek a városba, akik szemet vetettek a sudár fiatal lányra, nem kis feszültséget okozva a Lacival való kapcsolatában.
Először egy őrnagy kezdte neki csapni a szelet, akit a többi, Magdolna által „híradósnak” (helyesen híradó katonának) nevezett katonával a Megyeháza szomszédságában lévő kaszinó emeletére szállásoltak el ideiglenesen. Az őrnagyot Godányi Ernőnek hívták, és Baby – ahogy Magdolnát a családban becézték – csak „csiniként” aposztrofálta naplójában, és megállapította, hogy egyszer már illetett valakit ezzel a jelzővel, magát Lacit.
„június 21. T. Este flekken volt a regattába. Zsuzsáék vannak itt velük voltam, mert mami elment Papival még tegnap közgyűlés után Hévízre pár napra.
Tegnap megjelent »csini« itt nálunk és felvittük a gyűlésre. Papinak volt a 20 éves alispáni ünneplése. Kapott egy ezüst cocktail készletet egy nagy ezüst tálcán – azt hiszem ezt inkább én kaptam. Utána persze rengetegen nálunk de »csini« volt nekem a fontos. Visszatérek a mai nap flekkenjére. Már sokan járnak le a sürgősök közül a regattába van egy Koszorús Ferenc nevű vezérkari alezredes is lovagommá szegődött. Mikor kezdett már a hangulat igen emelkedett lenni 2 körül mi eltávoztunk persze a két idősb lovagom közrekapott s szegény Laci csak hátul kullogott…”
„június 23. T. Délután regatta este Tisza nagy cheek-to-cheek tánc.”
Báli fénykép az Alexander család irathagyatékából
„július 1. T. T. T. Délután regatta. irtó vegzálják egymást lovagjaim, hogy ki megy el hamarább és ki marad tovább a porondon. Most úgy áll a helyzet, hogy Laci megy el hamarabb a két pofa álszent pofával sajnálja őt. Remek dolgom van »csini« minden nap 1 doboz rumos meggyet hoz és Ghiubek cigarettát kínál Koszorús cigarettával fűz. Laci egyensúlyoz és szintén cukrokat szállít…
július 4. T. Reggel a megyeházától indultak a sürgősök kivonultunk a búcsúhoz ami igen érzékeny volt. Kaptam »csini«től egy nagy csokor gladiolust búcsúra. Délelőtt a regattába búcsúztam el Lacitól tőle délután kaptam egy óriási doboz cukrot. Nem is láttam többet fél tizenkettőkor indultak el.
Remélem hamarosan kapok hírt felőle.”
Gladiolus vagy más néven kardvirág volt Baby kedvenc virága
„július 14. Ma itthon volt egy kis hadnagy a Moldványi Ákos rengeteget mulattunk rajta, mert a regatta most teljesen női klub az egyetlen »férfi« Osváth János el lehet képzelni milyen helyzet ez. Ákos becsöppent a rengeteg nő közé remekül elszórakoztatott bennünket csak úgy dőlt belőle a szó. Eti persze nem állta meg és megkérdezte, hogy mindig ennyit beszél-e. Erre Ákos: »Asszonyom gondolja meg már 1 hónapja nem voltam ennyi szép hölggyel körülvéve gondolhatja hogy felvillanyoz ez«. Lett persze nagy nevetés. Megbolondított egy dallal bennünket. »Ma este nem gondoltam rád« ezt dúdolta ha éppen nem beszélt ez teljesen ránk ragadt. Ő mondta, hogy mindenki kap 5 nap aratási szabadságot. Nem tudom jó volna-e ha Laci megjönne már Mamiék miatt.”
1940. július 25-én a helyi mozi a „Nyugati villámháború”-t adta. Nyugaton ekkor már rettenetesen tomboltak a harcok.
1940. augusztus 25-től aztán így folytatódtak a történések: „Úgy néz ki a dolog, hogy háború lesz
megszakadtak Turnu-Severinbe a tárgyalások nem tudtak békésen megegyezni a románokkal...”
Augusztus 27-től elrendelték a városban az elsötétítést.
„augusztus 30. Nagy nap a mai! Irtó izgalmakon mentünk át. Délbe bemondták, hogy megtörtént a bécsi döntés s hamarosan bemondják az egészet részletesen.
A rádió indulózott mi vártunk vártunk teltek az órák és a pattogó indulók nem hallgattak el. Lassan Grétivel kezdtünk lemondani Erdélyről már a végén csak egy keskeny sávot reméltünk a határ mentén de azt, hogy Arad benne lesz biztosra vettük. Én lázasan horgoltam nyári paplanomat előttem kikészítve az első cigaretta, Khedive! Végre 3 órakkor megszólal a rádióba Kozma Miklós és kezdi mondani mi került vissza. Nem akartunk hinni füleinknek, hogy Aradról szó sincs. Első érzésünk az elkeseredés volt de aztán örültünk. Én emlékül a paplannak abba a sorába, amit éppen horgoltam egy piros szálat fűztem. Gyorsan rágyújtottam a cigarettára igen megélveztem. Este a kaszinóba megünnepeltük a mai napot. Nyugaton is azóta a németek elfoglalták Franciaországot sőt volt egy angol inváziós kísérlet azt Dunkerque-nél belenyomták a tengerbe. Most irtózatos légi és tengeri csaták dúlnak a németek állandóan bombázzák Angliát rémes lehet.”
Alexander Magdolna rádiót hallgat cigarettával a kezében
„szeptember 5. Ma indultak el a katonák Erdélybe. A Kormányzó úr is részt vett a Szatmárnémeti bevonuláson fehér lován. Istenem ha láthattam volna.
szeptember 6. Ma volt a Nagyváradi bevonulás. Ott is ott volt a Kormányzó Úr. Mindet hallgatjuk a rádión. Lehet, hogy Laci is ott menetel valahol.”
Szeptember végén aztán Laci is hazajött és 27-én bejelentette, hogy még karácsony előtt beadja a házassági kérvényt. Magdolna érzései kavarogtak, hite kezdett meginogni abban, hogy akarja-e ő ezt a házasságot úgy igazán. Nem segített helyzetén az sem, hogy családjánál továbbra is nagy ellenállásba ütközött a frigy gondolata, és más udvarlók is csapták neki a szelet…
A napló következő említésre méltó eseménye a december 4-i Borbála nap, amelynek megrendezésére a szolnokiak kedvenc, mára sajnos pusztulóban lévő ikonikus szállodájában, a Tiszában került sor. Magdolna megjelenéséért nem kisebb nevek, mint a kor Operaházának híres jelmeztervezője, Oláh Gusztáv és munkatársa, a később a budapesti operaház vezető jelmeztervezőjévé avanzsált Márk Tivadar feleltek:
„december 4. T. Ma Borbála ünnepség volt s eszembe jutott egy éve az első nagy Borbálán én személyesítettem meg a szentet. Nem akartam elfogadni, mert hogy nem szeretek szerepelni de kész helyzet elé állítottak. A három parancsnok megjelent nálam teljes díszbe és felkértek persze ekkor már nem lehetett nemet mondani. Irtó izgalommal készülődtem bár csak meg kellett jelennem egy hangot sem kellett beszélni.
A jelmezemet Pesten az operából kaptam Oláh Guszti és Márk Tivadar kép után állították rajtam össze póthajat is onnan kaptam.
Este persze olyan ideges voltam, hogy állandóan cocktail-okat itattak velem. A Tiszába öltöztem fel s pont éjfélkor jelentem meg.
Előbb egy gong szólalt meg erre sötét lett csak 2 reflektor világította meg a bejáratot s végig a hall is a nagy étterem közepét ahol végig vonultunk. A zene a »Misezené-t« játszotta a Troubadourból.
Elől ment 2 pribék talpig vörösbe vörös álarccal – utána ment a két bíró teljesen feketébe (Ugody Tamás és Ódor Pista) majd jöttem és kezembe Savoyai Jenő herceg ezüst kardját cipeltem s utánam újra két pribék. Méltóságteljesen végigvonultunk s fel a kék szobába ahol a trónus volt. A két bíró felolvasta a tekercset, igen kellett vigyáznom, hogy ne nevessek. Majd ennek is vége lett s eltüntünk mint a kámfor. Egy nagy doboz cukrot s egy csokor vörös szegfűt kaptam a tüzérektől s egy Borbála érmet. Az idén nagyon szegényes ünnepség volt a bál jó volt, mert együtt voltunk Lacival.”
Magdolna azon a bizonyos bálon
„december 11. T. Megtörtént a nagy megkérés. Lacit rázta a hideg de engem is. mami megtette velem, hogy felutazott Pestre, hogy ne kelljen itt lennie.
Nem hiszem hogy nem lett pár ősz hajam ezen a délutánon.
december 12. T. T. Ma itt volt délután Laci hozta a jegygyűrűt mutatni – nagyon szép keskenyet talált.
december 18. T. Végre biztosat tudunk, szombaton eljegyzés s le jönnek Laci szülei is. Este mozi: »Mégis szép az élet«.
december 19. Ma kezdtük meg a bejelentést, nem csinálunk eljegyzési kártyát csak pár barátnál s rokonnál személyesen bejelentjük. Öreg Terka néninél kezdtük a konyhába de bizony ő csak kinevetett minket mondván, hogy ezt régebben tudja, mint mi. Délelőtt Mártinál voltunk a gyermeket gratulálni aki 1 éves s körbe a földön mászkálva jelentettük be a dolgot. Délután Giluéknál – Idus – és Mária néniéknél történt meg a dolog. Mindenütt nagy ovációval fogadják az ara párt, mert meglepődni nem tudnak. Urbán Gazsiékhoz én egyedül mentem bejelenteni s kértem, hogy legalább ők lepődjenek meg persze irtó nevetés lett. Este itt vacsorázott a gyermek.
december 20. Délelőtt megyegyűlés persze megtudták a dolgot teménytelen gratuláció lett.
december 21. T. Megtörtént a nagy eljegyzés. Kellemetes nap volt olyan ideges voltam, hogy azt hittem rosszul leszek mikor a Laci szülei megérkeztek. Sok virágot kaptam Lacitól piros szegfű csokrot jövendő apósomtól egy nagy kosár virágot. Vacsorán Laci szülei és a húga voltak itt meg a Bagossy család. Vacsora előtt a szobámba Laci felhúzta az ujjamra a gyűrűt s bevonultunk. Csókolózás volt a jövendő apósom beszélt de bizony nem tudom mit. Éjfél körül felhívott bennünket a cigány a Tiszából és gratulált. A család igen kedves.
Az eljegyzésen készült kép a jegyespárról
december 22. Délelőtt kivonultunk a Tiszába apósomékat elbúcsúztatni délbe mentek el. Laci itt egész nap – este megkapta a karácsonyi ajándékát mert ő nem jön Ózdra Pestre megy a szüleihez az én kívánságomra. Délután üzletekbe voltunk élvezzük az araságot.”
A fiatalok tehát az év karácsonyát külön töltötték, Laci Pesten a szüleinél, Magdolna a rokonoknál Ózdon. Az új évet azonban már újra együtt köszönthették.
„december 31. Vége ennek az évnek sok keserűség és harc volt benne de sok kedvesség is.
Most itt vagyok az elért araságban, de mamiék még most sem nyugodtak bele. Oh csak már békességem volna.
Délután templomba mentünk Laci is velünk.
Vacsora után szokás szerint a Kaszinóba mentünk Mamiék nem jöttek fel az estélyre, hanem a Papi szobájába voltak oda mentünk mi is éjfélkor.
Lacitól kis szerencse malacot kaptam ránk fér.”
1941-ben az első, olvasmányunk szempontjából lényegesebb esemény április 3-án történt:
„április 3. Rémes hírrel kezdett a rádió ma. Teleky Pál miniszterelnök öngyilkos lett.
április 4. Rémes izgalmak vannak mindenki arról beszél, hogy Telekyt megölték. Laci délután Berettyóujfalura ment állítólag oda helyezik őket. Szép kilátás.
április 6. Laci visszaérkezett. Rettenetes felfordulás van a németek elindultak Szerbiába. Ismét itt van a háború. Nem cigarettázom.
április 7. Ma volt Teleky temetése pont amikor az új miniszterelnök Bárdossy beszélt kattant egyet a rádió s egy síri hang megszólalt »Levendula – levendula« s a következő percbe megszólalt mindenütt a sziréna. Légiriadó volt az első, ki is rohantunk le a pincébe. Hála Istennek nem volt semmi de rémes ideges vagyok.
április 10. Nem volt újabb riadó. Szegeden esett pár bomba. Mozi: »Nászút hármasba«.
április 11. (Nagypéntek) Ma elindultak a magyarok délvidékért. Ma Horgoson mentek át most nem zeneszóval és virággal hanem harcolva. Istenem segíts.
április 12. Ma Szabadka és Zombor került vissza. Laciék is mozgósítva vannak remélem nem mennek el. Mozi: »Európa nem válaszol«.
április 13. (Húsvét 1. nap) Nagy doboz cukrot kaptam Lacitól. Folyton a rádiónál ülünk s lessük a híreket.
április 14. (Húsvét 2. nap) Ma visszafoglalták az egész délvidéket. Katicát eljegyezte Karcsi, végre megtörtént.
április 15. Mozi: »Zanzibár«
április 16. Ma újra cigarettáztam. Este Pista bácsinál.
április 17. A szerbek ma letették a fegyvert. Nem teljes az örömünk, mert a Bánátot a románok kapták meg…”
„május 12. Mami hazajött. Hozta a fényképeimet végre Laci is kapott még addig csak dühöngött, hogy nincs képe rólam.
május 13. Ma búcsúzott Laci mentek el délre megszállóknak. Olyan rossz érzésem van én nagyon babonás vagyok a 13-ára. Nem lesz ebből semmi jó. Meggratuláltuk előre 16-án lesz a születésnapja.
május 14. Nem indultak korán reggel így még telefonált nekem s kimentem az állomásra, hogy kicsit még együtt lehessünk. Még délutánig 4-szer hívott fel de akkor már elmentek. Nagyon rossz érzéssel búcsúztam el félek, hogy sok minden megváltozik mire újra látom.”
Az első napló itt véget is ér, de a másodikban folytatódnak Magdolna távolról sem unalmas napjai.
„május 19. Ma nagy esemény volt, bolgár kereskedelmi küldöttség jött Szolnokra is ellátogatott.
Urbán Gazsiék [ekkoriban a vármegye főispánja] nagy délután cocktail-t adtak, hivatalos volt rá az egész megye apraja-nagyja. Délelőtt már azzal kezdődött nekünk, hogy kóstolgattuk a cocktail-t ami remek lett s mi teljesen becsíptünk. Egész nap nagy rendezésbe voltunk, mert a nagy közgyűlési termet rendeztük be egy óriási szalonnak a Gazsiék s a mi összes szőnyegeinkkel s bútorainkkal. A lakásban csak az ágyak és a szekrények maradtak. Remek szép lett a nagyterem s még szebb volt az óriási büfé asztal. A karzaton a katonazenekar helyezkedett el s amikor a bolgárok megjelentek rázendített a két ország himnuszára. A bolgárok rémes társaság volt úgy néztek ki mint nálunk a kubikosok.
Mi remekül szórakoztunk a rengeteg ismerős között. Volt egy remek eset. Már megint a Kaszinó van a dologba! Ott az emeleten van a közellátási kirendeltség s pár nap óta egy jóképű pofa – mint később megtudtam az új vezetője a kirendeltségnek – időnként megjelenik az ablakba, ha mi ott vagyunk s pislog át. Ezt én délután felfedeztem a terembe árván elhagyottan erre Küry Bobyval hű lovagommal oda hivattam. Araságom s házi mivoltom mögé megbújva sikerült összeismerkednem vele. Nem volt benne semmi, mert az összes ifjú leányzókat rám sózták s én fogdostam nekik az ifjakat, hogy ez az egy az én lovagom lett arról nem tehetek – talán. Boby kicsit morgott de én élveztem bevallom, hogy megint foglalkozik velem valaki. Rémes menyasszonynak lenni, azt hiszik az emberek, hogy ahhoz már egy szót sem lehet szólni. – A hangulat igen emelkedett volt a remek cocktail megtette a magáét.
A vacsorán nem voltam ott, mert Katicát nem hívták meg ezt a Futura adta pár százan voltak ezen is. Mi is kimentünk vacsora után s újból remekül szórakoztunk persze lovagom is ott volt. Táncolni nem mentem ez már mégsem fért össze a szalmasággal.
A bolgárok teljesen bedörrentettek s vadul táncolták a Kólót. Irtó komikus volt. Mi még este színházba is voltunk »Farsangi esküvőt« láttuk.”
Az első videó a Kóló tánc elsajátításához nyújthat segítséget, a második egy Zorán szám, ami erről a vidám életérzésről tanúskodik.
A fiatalok csak nagyon nehezen kaptak hírt egymásról, ami nyilvánvalóan nem tett jót az amúgy is nagyon ingatag kapcsolatnak; közben a nemzetközi helyzet is egyre fokozódott…
„június 19. Egy lap érkezett állítólag kap szabadságot.
június 20. Nagyon viharos hírek vannak, Istenem csak ne legyen háború.
június 22. Reggel korán indultunk Patakra Gyuszkóért a Kádár Gyurkával. Mikor megérkezik újságolja, hogy bemondta a rádió, hogy reggel megindultak a németek az oroszok ellen. Uram Isten mi lesz ebből! Patakon már nagy izgalmat találtunk Icával is összefutottunk. Mindenki lázasan csomagolt, mert utazási korlátozásról beszéltek. Estére már sötétíteni kellett. Mi délután jöttünk haza megálltunk Szinyei Kata néninél Szegibe, estére befutottunk s még megcsináltuk a kötelező sötétséget. Szép kilátásaink vannak.
június 23. Ma két lapot kaptam, nem igen hiszem, hogy most hazajöhessen.
június 25. Mozi: »A szerelem közbeszól«.
június 26. Ma nagy izgalom volt. Gréte be volt osztva főzni a gyermekotthonba s mikor elindul nem megy nagyon messzire megszólal a sziréna. Először nem tudtam mire vélni gondoltam próba van de aztán rá eszméltem, hogy riadó. Gyuszkót és a személyzetet lezavartam a pincébe, persze nem rendes óvóhely csak egy vacak kis luk földhintés ház alatt. Én magam kimentem a kertbe és figyeltem hallok-e valamit – bekapcsoltam a rádiót is s az riasztgatott mindenfelé. Talán egy fél óra sem telt el lefújták a dolgot. Gréte szegény megérkezett rohanva s mikor látta, hogy mára vége megnyugodott újra nekiindult. Nem ért a kapuig, amikor újra felbődül a sziréna.
Ez is csak pár percig tartott. Délután megtudtuk, hogy Kassát bombázták. Károk és halottak vannak. Rossz érzés itt ülni egy nagy hadiüzem közepébe mikor igen közel bombázgatnak.
június 27. A reggeli rádió bemondta, hogy beállt a hadi állapot Magyarország és Oroszország között. Istenem mégis itt van a háború. Már el is indultak a magyarok. Délbe megérkezett Papi értem – Grétiéket is haza akartuk vinni de ő nem akarja itt hagyni Gyuszit és az otthonát ebbe igaza van. Itthon még tart a renoválás – ajtó festés irtó piszok van.
Laci névnapja gratuláltam neki.
június 28. Laci hallgat, mint egy csuka ez már több a soknál. Este színház: »Ilyenek a férfiak« igen mulatságos.
június 29. Ma egy katonája megérkezett egy csomaggal és levéllel. Talán pár nap múlva jön szabadságra.”
A napló arról is említést tesz, hogy 1941. július 6-án éjféltől megkezdődött Magyarországon is a jobboldali közlekedés.
Július 8-án aztán megérkezett Laci a frontról, de 10-én már utazott is tovább; búcsúzóul rózsaszín szegfűt és gladiolust adott Magdolnának. Július 12-én aztán megkapták a Kormányzó úr engedélyét is a frigyre.
„július 12. Ma óriási dolog történt. Papi már beadta a kegyelmi kérvényt illetve személyesen volt a Kormányzó Úrnál, hogy a kauciót elengedje.
Ma délelőtt cseng a telefon Mami veszi fel s ezt hallja: »Itt Horthy«: Először azt hitte valaki rossz tréfát űz vele de megismerte a hangját. Mami is bemondja a nevét erre a Kormányzó Úr azt mondja: »Azt akartam csak tudatni, hogy ma aláírtam leánya kérvényét. Gondoltam hogy tudja meg minél hamarabb s örülhessen neki.« Hát van nála angyalibb teremtmény! Rögtön megírtam Lacinak.”
Lacinak minél előbb főhadnaggyá kellett előlépnie, hogy elvehesse szerelmét. Július végén Baby egy hosszabb ideig tartó flörtbe kezdett egy akkor már nős férfival Gézával, amiért gyötörte ugyan a bűntudat, de egyben jól is esett a fiatal nőnek a figyelem, ami rá irányult.
„szeptember 9. Van egy kedves kis kutyám Ferkótól kaptam korom fekete kis spaniel Yackynek hívják. Igen előkelő család Papa és egyben nagypapa is a Kormányzó Úr Jocker-e Mama a Virgie Daysi-je nagynéni az albán királyné kutyája. Már két hónapja nálam van első perctől kezdve pedig akkor még csak 6 hetes volt jár velem a regattába pórázon jön s akármilyen lassan megyek szegénykének rohanni kell, mire kiérünk csak elnyúlik és alszik. Mindenki kedvence. Ma Géza megcsókolt a ló hátán nem tudtam védekezni mert arra kell ügyelnem hogy le ne essek. Ezt használta ki a piszok. Este mozi: »Gyurkovics fiuk«.”
A kutyusok közül valamelyik a kis Yacky
A napló olvasása közben mindig olyan érzésem volt, hogy a megtekintett mozifilmek, mintha nem kis jelentőséggel bírnának, hogy miért pont ezek és akkor kerültek Magdolna „útjába”.
Október elején aztán így folytatódik a napló:
„október 1. Laci úton van hazafelé 22 hét után végleg hazajön. Legfőbb ideje. Érzelmeink romjai közül talán még sikerül valamit megmenteni. Géza nincs s rémesen hiányzik.
október 2. Reggel kaptam egy sürgönyt Lacitól s este megérkezett. Most megint furcsa hogy itt van.
október 3. Rémesen meg vagyok zavarodva – Gézára kell gondolnom még Laci csókjai közbe is. Szörnyű mi lesz ebből. Mozi: »Stukák.«
október 4. Délután este színház: »Feleség« – »Három a kislány«
október 5. Laci olyan idegen most nekem s valahogy nem bízom benne. Sok volt ez a 22 hét amit külön töltöttünk s miután nekem se tiszta a lelkiismeretem – feltételezem, hogy neki sem.
október 6. Géza még nem adott hírt magáról. Laci érez valamit vagy talán valaki mondott neki rólam valamit, mert észreveszem rajta, hogy most nem olyan biztos a dolgába.
Persze én nem vallok be neki semmit.
október 8. Ma kaptam egy angyali levelet Gézától. Mozi: »Intermezzó«.
október 10. Ma voltunk a jövendőbeli lakásomat megnézni. nagyon szépen kifestettek. Ma örültem először Lacinak, mert kezdem megszokni, hogy itt van újra velem. De azért nagyon bizonytalanul állok a lábamon. Színház: »Tizedik kérő«
október 11. Minden csók közbe amit Laci ad Gézára kell gondolnom. Hát ebbe bele lehet bolondulni.
Így nem lehet valakihez hozzámenni.”
Ismételten nagy lelki teher helyeződött Magdolnára, küzdött az érzéseivel és sajnos a családjától sem kapott támogatást, hogy végre tisztán lásson. Közeledett a november 25-re kitűzött esküvő. Lacinak november elsejével elő kellett volna lépnie főhadnaggyá, sürgette őket az idő. November 3-án Pestre ment utána járni a dolgoknak. Magdolna közben Nagyváradra utazott; a naplóban így ír az ottani élményeiről:
„november 8. Rémes napok vannak mögöttem az idegeim teljesen felmondták a szolgálatot. Ma úgy volt, hogy szakítok rémes információkat kaptam róla de aztán mégis azt határoztam, hogy elmegyek holnap Váradra Zsuzsához s majd ott nyugodtabban végig gondolok mindent s határozok. Ezt megmondtam neki is.
november 9. Megérkeztem Váradra L. Sanyival utaztam ott Jánosék vártak. Laci még a vasúthoz sem kísért ki. Este színházba mentünk.
november 10. Zsuzsa édes cipel mindenfelé csak, hogy ne szomorkodjam. Megismerkedtünk egy igen szimpatikus kollégájával Jánosnak, Csiki Jancsival a Japportba. [híres cukrászda volt Nagyváradon]
november 11. Ma reggel kaptam egy sürgető levelet Mamitól, hogy okvetlen szakítsak. Teljesen ki vagyok merülve én már nem tudok küzdeni. Délután összecsomagoltam Lacitól kapott dolgaimat s lehúztam a jegygyűrűt.
Este Zsuzsa teletömött Sevenalettával [epilepszia gyógyszer, abban az időben nyugtatóként használták] s elcipeltek az Újságíró Clubba ahol már nagy társaság volt együtt a bankosok. Láttam Csiki nagyon méreget engem s a kezemet de nem szólt semmit. Nyilván feltűnt neki a dolog.
november 12. Ma szépen megírtam Lacinak a szakító levelet s elküldtem a csomagot. Gézának is megírtam a történteket s azt, hogy ki vagyok ábrándulva mindenből legfőképp a házasságból. Nem is óhajtok soha férjhez menni.
[…]
november 18. Gézától egy édes levél. Laci nem felel nem is igyekszik engem megtartani, ezt nem hittem volna.
november 19. Ma kaptam Lacitól a búcsú levelet igen szépen ír. Belátja, hogy nem tarthat vissza s ő nem érdemelt meg engem, stb. Hát ezzel vége! – Este színház majd bár egy csomó huszárral ismerkedtem meg.
november 20. Ma szép ünnepség volt. Ünnepélyes bevonulás volt Váradra a házi huszárezred vonult fel és a lovas tüzérség. Ezek kint voltak az orosz fronton. Este itt voltak vacsorán négyen minddel flirteltem szórakozom. Rengeteget meséltek élményeikről sok rémes dolog volt.”
December 2-án a „Kék macskába”-ban vacsoráztak, ahová Csiki János magával vitte egy barátját, Urmánczy Jánost, akit Magdolna igen kellemes, nagyon csinos embernek írt le. December 5-én a János vitézt adták a nagyváradi színházban a Kormányzó úr tiszteletére. Előadás után a társaság vacsorázni ment a Pannónia szállóba. Magdolna Urmánczy-val flörtölt, aki lovas szánnal vitte haza. A történet ezen részénél én már végképp egy olyan régi fekete-fehér filmben éreztem magam, mint amik vasárnaponként mentek a Duna Televízióban, főleg miután Magdolna szemléletes leírást adott arról is, hogy a lovasszánon milyen gondosan takarta be őt lovagja, hogy ne meg ne fázzon.
December 13-án már így írt az érzéseiről:
„december 13. Este színházba mentünk ott volt Urmánczy is. Utána vacsora Pannónia utána a bár. Urmánczyval nagy flirt állítólag szerelmes belém. Az biztos, hogy a flirt nagyon nagy. Van egy kedves kis dal amit állandóan eljátszanak nekem a bárba: »Einmal sagt man sich Adieu« erre mindig együtt szoktunk táncolni. Finom kedves úriember nagyon csinos körülbelül 42 éves lehet. Úgy érzem ebbe bele tudnék szeretni.”
„december 17. Ma itt voltak vacsorán Csiki Jancsi és Urmánczy János. Nagyon kellemes este volt – Urmánczyt elkereszteltem »Őzikének«. Úgy történt, hogy behozták a borospoharakat s mindegyiken lóg egy kis figura jelnek. Erre nevetve kezdenek válogatni ki mit vegyen. Én megragadom az egyiket s azt mondom U. Jánosnak »ezt válassza ez egy szelíd őzike mint maga«. Erre nagy nevetés lett ő nevetett legjobban s nézi a figurát majd csendesen megszólal »hisz ez egy szamár«. De Őzike lett a neve. Csiki Jancsi rettenetesen dolgozik azon, hogy minket összehozzon s állandóan azt meséli, hogy Őzike milyen szerelmes belém. Ezt a szerelmet vállalnám.
[…]
december 22. Ma délbe indultunk Zsuzsával és Gáborral ők mentek Pestre. Ki volt az aki az állomáson megjelent mint Őzike – tehát nem utazott el. – Indulásig vele sétáltam Zsuzsa Gáborral ide-oda rakosgatta a csomagokat, hogy minket ne zavarjon. Őzike azt mondta: »5 K betüt mondok magának – hoztam még egy koffert (egy doboz cukor) egy kiigazítást a nótára mert az a nóta hogy „Megállok a keresztútnál” – egy köszönet, hogy újra kadettnak éreztem magam – egy kérés, hogy ha azt a dalt hallom „Einmal sagt man sich Adieu” gondoljak rá – s végül egy kívánságot – legyek nagyon boldog.« Kiesett a könny a szememből. Ez a búcsú olyan finom volt, mint az egész ember.”
Az év hátralévő része minden szempontból nyugalmasan telt. Aztán elkezdődött a napló szempontjából utolsó év, 1942 is.
„január 3. Rengeteget gondolok Őzikére de neki már eszébe se jut a kis buta lány aki számításból kezdett ki vele s a végén kicsit beleszeretett. Hiába ez az én formám.”
„február 19. Délelőtt volt Kormányzó helyettes választás Horthy István lett. Hallgattam a rádióba nagyon szépen mondta az esküt.”
Baby ez év elejét utazgatással töltötte, nem bírt Szolnokon lenni, mert minden rossz érzés ide kötötte, többször lázas betegség is gyötörte. Nagyváradra utazott, majd Budapestre. A Charlotte szalon divatbemutatóján vett részt, Színházba, éttermekbe járt, nagy társasággal vette körül magát, pörgött körülötte az élet. Március 16-án a nemzeti Kamarában megnézték a Koncert című darabot Makay Margittal, Tímár Józseffel, Uray Tivadarral és Dayka Margittal a szereposztásban, majd az Andrássy úti Gerbeaud-ban uzsonnáztak. (Az Andrássy úti fióküzlete a Gerbeaud-nak már nincs meg, de a régi Gizella téri [mai, ismertebb nevén Vörösmarty téri] Gerbeaud azóta is üzemel. Mivel szerettem volna a régi mozik, és zenék mellett ezt az életérzést is megtapasztalni, ellátogattam oda egy süti erejéig és nem csalódtam.)
(Fotók: Csejtey Péter)
Olvasmányunk szempontjából a következő fontosabb esemény Horthy István Kormányzóhelyettes megérkezése volt Szolnokra.
„május 1. Ma megérkezett a Kormányzó helyettes egyedül saját kocsiján Papi várta a kapuba és kísérte le a lakosztályába. Egész csinosan berendezte Mami neki a kisebbik szoba a háló a nagy szalon a harmadikba lakik az inasa. Fegyveres pilóta őrsége van déli 2-től hajnali 6-ig. Ötkor kel és 6-kor már megy is a reptérre.”
Horthy Istvánnak Magdolna leírása alapján berendeztek ugyan a megyeházi lakásban egy külön lakrészt, de hivatalosan a szolnoki repülőtéren lévő nőtlen tiszti szállón lakott többnyire.
Az épület, ami a ’40-es évektől töltötte be ezt a funkciót, azóta is létezik. Utolsó honvédségnél töltött évemben jómagam ezen épület földszintjén dolgoztam. Persze már több felújításon is átesett Horthy István itt tartózkodása óta.
Az emeleti erkélyes szoba volt Horthy Istváné
(Fotó forrása: Magó Károly törzszászlós)
„május 3. Délelőtt sörözni voltunk egyszer csak nyílik az ajtó és belép rajta a pilótánk (így fogom nevezni) s egyenesen az üres asztalhoz megy és letelepszik egyedül. Persze Papi rögtön odament és leült az asztalához. Később megjelent Csukszi is. Mesélte aztán Papi, hogy bejött a reptérről átöltözött szépen a parkon keresztül eljött ide s mivel még Csukszi nem volt kész egyedül ült ebédhez. Kedves valaki nincs benne semmi gőg, faxni.
május 5. Ma délután bridge volt és ezzel kapcsolatba egy remek dolog történt. Tegnap Mami írt a pilótának és meghívta ma bridgre és leadatta a levelet a lakosztályába.
Délután cseng a telefon a szobalány megy oda, halljuk nagy beszédbe van egyszerre csak jön és mondja: »A Főméltóságú Úr kérdezteti holnap hányra jöhet tessék megüzenni.« – Mami persze rohant a telefonhoz – de nem édes, hogy ő elképzeli, hogy majd ezt megüzeni a Mami neki a szobalánnyal. Kérdeztük aztán Margittól mit beszélt annyit vele hát csak azt, hogy ne fárassza a Mamit hanem kérdezze meg csupán. Vacsorán is itt persze, még Csukszi és Gazsiék voltak itt. Megint igen kedves volt minél jobban megismeri az ember annál jobban megszereti. Remélem még sokat láthatom. Holnap megyünk cirkuszba vele ő is nagyon szereti – olyan mint egy vakációs gyerek élvezi, hogy itt magán ember lehet szegény.
május 6. Ma Hannával nagyot sétáltunk közbe láttuk őt és Csukszit hazajönni a reptérről óriási nagy integetés volt.
Este voltunk a cirkuszba nagyon megélvezte a dolgot onnan egyenesen ment az állomásra, mert jött érte a Turán ment le Erdélybe.
május 13. Ma megjött a pilóta este színházba volt a mi páholyunkba Papival és Gazsival mi pedig az ő páholyukba. Mikor bejött megtapsolták de ő azt hitte a karmestert tapsolják. Patkós Irma úgy énekelt mint még soha látszott, hogy szívvel lélekkel belemegy. »Víg özvegy« volt.
május 18. Ma este színházba voltunk a pilótánkkal és Csukszival én és Papi. Mikor megérkezett és üdvözöltem megfogta a karomat és előre nyomott a jobboldali székbe. Igen gyenge előadást láttunk de én élveztem a társaságát. Hazafelé remekül elbeszélgettünk. Olyan aranyos egy ember (?) belé tudnék szeretni. Kézcsókkal bucsuzott. Színház: Nagymama
május 19. Ma itt volt vacsorán a pilóta. Csukszival még Baghy Mici néni volt. Itt bridge volt de beszélgettünk is egész éjfélig volt pedig ez nagy szó nála nagyon korán szokott elmenni, mert reggel hatkor már megy a reptérre. Minél többet van vele az ember annál jobban megszereti – aranyos kedves ember.
június 4. Délután itt volt a pilóta s hozta emlékül az aláírt képét szép ezüst rámába. Nagy az öröm – ez igen kedves emlék lesz. Olyan helyes volt rém zavarba volt mikor átadta. Papi hévízen üdül.
június 30. Ma búcsúztattuk a helyettest a reptéren. Vittem neki fehér szegfűcsokrot és betettem a gépébe. Mikor meglátta nagyon megörült háromszor is kezetcsókolt úgy örült neki.
Megnéztük a gépeket szomorú milyen vacak alkotmányok. Csukszi folyton arról beszél mi lesz majd ha hazajönnek.
Nem szabadna neki elmenni. Este hallottam, hogy még nem indultak el mert nagy köd van a Kárpátokban ha felszakad rögtön mennek. A helyettes kint is alszik a reptéren.”
Közben Magdolna továbbra is élte gondtalan leány éveit. A naplóbejegyzések a szokásos mozgalmas napokról, strandolásról, teniszről, utazásokról tanúskodnak. Július 15-én aztán ismét Erdélybe látogatott, egész pontosan Szovátára, ahol ismét sok ismerőssel találkozott. Július 28-án indult haza vonattal, de még mielőtt hazajött volna, több helyre is ellátogatott: Kolozsvárra, Szeretfalvára. Augusztus 1-én már ismét Szolnokon volt: strandolás a Tiszán, Regatta klub, Kaszinó, vacsorák a Tisza szálló kerthelyiségében, színház, mozi, rokonlátogatások.
Augusztus 20-ával folytatódik a napló, egy a világháború szempontjából is érdemleges információkat tartalmazó résszel.
„augusztus 20. Istenem milyen szörnyű napra ébredtünk a Kormányzóhelyettes Orosz földön hősi halált halt. Közelebbit nem tudunk. Délelőtt telefonál Ipolyi Tomi, hogy igaz-e a hír mert valaki hallotta, hogy a rádió bemondta. Bekapcsoltuk de süket volt végre hosszú hallgatás után megszólal és közli a borzalmas hírt.
augusztus 21. Istenem nem lehet ebbe belenyugodni. Rémes, hogy az utolsó repülésen történt este már a gyalogságnál kellett volna lennie. Alacsony repüléssel kísértek egy felderítő gépet s egy fordulóban a gép zuhanni kezdett túl közel volt a földhöz nem bírta már kiemelni. Rossz vacak Héjja gép, hogy is lehetett erre ráültetni. Borzalmas nem tudom elhinni sírok, s nem tudok magamhoz térni.
augusztus 22. 20-án reggel öt óra hét perckor történt a szerencsétlenség ahogy leírtam félig elégett szegény. Oh az a pompás szép ember. Mi lesz az apjával s mi lesz velünk?
augusztus 23. Semmi újabb hír nincs reménytelen nagy a fájdalmunk. Istenem segíts vigasztalódni.
augusztus 24. Ma Kenderesen voltam kint Papival az utat nézte meg, hogy a temetésre minden rendben legyen. Rémes, hogy így várjuk haza s nem ünneplésre.
augusztus 25. Ma fél hétkor reggel ért haza Ő ½ 8-kor volt Kassáról rádióközvetítés, négykor ért Pestre. Rengeteget sírtunk, nem így vártuk haza.
A pap megint telefonált meglepetést hoz nekem nem tud békén maradni.
augusztus 26. Olyan szomorú napok ezek, mintha egy közeli hozzám tartozó halt volna meg…
augusztus 27. Ma volt a temetés. Pestről és Kenderesről is adta a rádió. Én nem mentem ki csak itt az állomáson búcsúztam el Tőle.
Fél háromkor ment keresztül a Turán [?] volt kapcsolva a koporsót vivő vagon. Kinyitották rémes megrázó volt látni a koporsót. Csukszi itthon van vasárnapig.
Mamiékkal bejött temetés után sokat mesélt, rémesen néz ki, nagyon kétségbe van esve. Szavait idézem, amit akkor mondott amikor a sok őt rágalmazó mende-mondát meghallotta »Ezért a népért nem érdemes meghalni«. Gadányit is láttam a vonaton.
augusztus 28. Letettem a gyászt, amit 1 hétig viseltem Érte de, hogy a szívemből soha el nem múlik az biztos.”
Szeptember 2-án aztán újabb tragédia történt:
„szeptember 2. Ma kedves estét töltöttünk kint a Tiszában Zsuzsa és Ferkó és Ács Feri meg Karcsi. Arra a hírre jövünk haza, hogy éppen bemondja a rádió, hogy Károlyi Gyula gróf a Kormányzó veje repülőgéppel a Dunába zuhant. Ez már átok.
szeptember 5. Ma volt a gyászközgyűlés előtte misén voltunk 1 órakkor levetítették nekünk a Helyettes temetéséről készült filmet nagyon szomorú volt.
Tegnap Pestet megbombázták 8 halott van, sok helyen volt légitámadás 40 gép volt.
szeptember 6. Unalmas nap volt este Mária néniéknél voltunk. Pesten a városmajori templomot bombázták meg.
szeptember 7. Baba jött be este színház »Hazudj nekem« Somlayval. Rémes ez a sötétség, de fő, hogy baj ne legyen.”
Budapestet ekkor már elég hevesen bombázták, folyamatos légitámadások voltak. Szeptember 9-én Magdolnáék is levonultak többedmagukkal a szolnoki Megyeháza pincéjében lévő óvóhelyre. A szolnoki színház még teljes gőzzel üzemelt, minden nap más darabbal, de már egyre kevesebb nézővel a nézőtéren.
A légiriadók és az óvóhelyre vonulások egyre sűrűsödtek.
A napló aztán kurtán-furcsán ér véget egy szeptember 25-i bejegyzéssel: „Délelőtt újra voltunk Ferkónál. Délután színház: »Vén diófa«. Nincs itt más hetek óta nem voltam bent a városban sem.”
Abban a dobozban, amelyben a naplókat találtam, több más napló is volt, azonban ezek már jóval későbbi évekből származnak, amikor Magdolna már férjhez ment, és ezek már közel sem ilyen olvasmányosak és a világháború szempontjából sem relevánsak.
A végére néhány érdeklődésre számot tartható érdekesség:
id. Szipál Márton Károly udvari fényképészmester a fiatal Magdolnáról készített fotója
A naplóban többször emlegetett Regatta klubban
Pólya Tibor karikatúrái az Alexander család vendégkönyvéből
A naplókban szintén többször megemlített Tisza szálló a mai állapotában a Szigligeti utca felől fényképezve
(Fotó: Barabás Sarolta)
Az egyedi hangú művésznő, Karády Katalin többször járt a fronton lelket önteni a harcolókba. Ezzel a zenével szeretném nagyrabecsülésemet kifejezni a többszázezer elesett vagy végül szerencsésen hazatért magyar katona emlékének.
Felhasznált anyag (fényképek, dokumentumok): MNL JNSZVL XIV.10.b. 2. és 3-mas doboz Alexander Imre alispán irathagyatéka
Összeállította: Barabás Sarolta levéltári informatikus
Új hozzászólás