Ez még csak mehetne, de most jő a nagyja:

Ordít a hímfarkas s hátul megtámadja;

-Mit csinálsz most Miklós? Jaj, dehogy birsz vélek!

Ezer lelked volna, mégis megölnének.-

           Semmi baj! az néki a tulajdonsága,

Hogy, ha nő veszélye, nő a bátorsága:

Kisegíti magát, sohase féltsétek,

Nem válik belőle farkasoknak étek.

Arany János: Toldi

Arany János Toldijának egyik legizgalmasabb jelenete, amikor Miklós a határtalan ingoványban bujdosva „réti farkas” fészkére bukkan és megküzd a kölykeit védelmező farkaspárral. Györffy István a Nagykunsági krónikában szintén nagyon élvezetes leírást nyújt arról, hogyan harcoltak a régi idők pásztorai a „nádi farkasok” ellen, amelyek „csorgó nyállal, zölden csillogó üveges szemekkel nézték a pihenő gulyát, ménest” és ha a pásztorok vagy a komondorok nem tudták őket megszalajtani, „berontottak a nyáj közé” és a jámbor állatok közül „egész falkát” leöltek. Farkasokról azonban nem csak az irodalmi alkotásokból és a pásztorok elbeszéléseiből értesülhetünk, hanem hivatalos iratokból is. A levéltári dokumentumokból kiderül, hogy a 18–19. században a farkasok nagy gondot okoztak az állattartásból élő gazdáknak. A Jászkun Kerületben valamint Heves és Külső-Szolnok vármegyében számos rendelkezést hoztak annak érdekében, hogy a kártevők számát csökkentsék. Május hónap dokumentumaként e forrásokból adunk közre egy válogatást.

1. Küzdelem a farkasokkal.

            A Nagykunság életében óriási szerepe volt a víznek. A tájat alapvetően a Tisza, a Hortobágy-Berettyó és a Körös vízrendszere alakította. Ezek a folyók rendre hatalmas területeket árasztottak el. Elég az 1780-as években készült első katonai felmérés térképére pillantanunk és láthatjuk, hogy a tájat nagy kiterjedésű mocsarak és lápok tarkították. (2. számú kép) A felméréshez készített országleírásban Kisújszállás környékét például a következőképpen jellemezték: „Az úgynevezett Sárrét mocsár Kenderesről húzódik ide és a helység hosszában elnyúlik, az országút mellett Túrkevéig /Turkewi/ folytatódik. […] Itt ez (a mocsár) járhatatlan, a medre nagyon sáros, szigetek nincsenek, a nád teljesen benőtte. A Túrkevéig /Turkewi/ húzódó vizek, mint a kis Kabai-, Nagy Kabai- és a Gatyás-ér /Gatyas Ör/ állóvizek, amelyek száraz időben, a mocsár visszahúzódásakor maradnak vissza. Más időszakban az egész vidéket elönti az országútig az ár. […] Az országúttól nyugatra a falu /Kisújszállás/ és Túrkeve /Turkowi/ között sok száraz rét van, tavasszal azonban néhány hónapig járhatatlanok, május végétől, vagy júniustól a visszamaradt mocsarakon nagyon nehézkes ugyan, de könnyű járművekkel át lehet kelni.” A 18. század végén kezdődtek meg az első jelentős munkálatok annak érdekében, hogy minél nagyobb területeket védjenek meg az árvíztől. Ezen munkálatok közül az egyik legfontosabb a Mirhó-gát megépítése volt 1785–1787-ben. Ennek, s a későbbi tiszavölgyi szabályozásoknak köszönhetően ugyan kezdetét vette a hajdani vízi világ visszaszorulása, a 18–19. század fordulóján azonban még bőven jelen voltak e vadregényes táj növény- és állatvilágának képviselői. Rengeteg volt a hal, így a halászat nagyon fontos tevékenységnek számított. A sekély, iszapos vizekben élt a ma már védett fajnak számító réti csík, amely közkedvelt eledelévé vált a szegényebb népességnek, fogásával pedig egy külön mesterség képviselői, a csíkászok foglalkoztak. Tömegesen fordult elő a rák és a mocsári teknős is. Mellettük a vízi- és gázlómadarak számos fajtája volt itt megtalálható. A mocsarak és nádasok által szabdalt pusztán a farkas is megfelelő búvóhelyet talált, szaporodhatott és táplálék is bőségesen állt a rendelkezésére.

2. A Túrkeve, Kisújszállás és Karcag között elterülő mocsárvilág.

A 20. század első felében, elsősorban a vadászok körében bontakozott ki élénk diskurzus arról, hogy a korábbi évszázadokban pontosan milyen farkasok élhettek az Alföld mocsaraiban. A vita a körül forgott, hogy a néphagyományban nádi vagy réti farkasként emlegetett ragadozó megegyezett-e az erdei farkassal, vagy esetleg annak egy kisebb és színben is eltérő válfaját képezte. Egyesek azt vélelmezték, hogy a nádi farkas a sakállal volt azonos. Biztosat ekkor senki sem mert állítani, a farkasok ugyanis a 20. századra eltűntek az Alföldről, így nem tudtak olyan állatokat elejteni vagy befogni, amelyeken megfigyelhették volna az esetleges eltéréseket vagy jellegzetes ismertetőjegyeket. Méhely Lajos 1898-ban a mellett érvelt, hogy a nádi farkas semmiképpen sem lehetett azonos a sakállal, hanem a farkasok egyik válfajának képviselője volt. Mások arra gyanakodtak, hogy a nádi farkas teljesen megegyezett az erdei farkassal, és csak azért kapta a nádi jelzőt, mert a nádasokban szaporodott el és ott vadásztak rá. Erre a vélekedésre erősített rá Nozdroviczky Lajos 1932-ben a Nimród Vadászújság hasábjain megjelent cikkében, melyben igen határozottan kiállt azon véleménye mellett, hogy a nádi farkas a közönséges farkassal teljesen megegyezett. Ezt később, ugyancsak a Nimród Vadászújságban, többen is vitatták. 1951-ben a Magyar Vadász című szaklap szerkesztői egy felhívást tettek közzé, melyben adatokat kértek a nádi vagy réti farkasokra vonatkozóan. Mindez azt jelenti, hogy a nádi farkas valódi kilétét még a 20. század közepén is homály fedte. Érdekes, hogy a sakállal való azonosságot a második világháború előtt szinte mindenki elvetette, újabban viszont a hazánkban ismét elterjedt aranysakállal azonosítják. E sorok szerzője nem zoológus, ezért a kérdésben nem tud állást foglalni. Ezt a levéltári források sem teszik lehetővé, hiszen azokban mindenféle megkülönböztető jelző nélkül, pusztán farkasokról esik szó. Hogy ezek pontosan milyen farkasok voltak, azt nem igazán tudjuk.

            Azt azonban biztosan állíthatjuk, hogy e ragadozók meglehetősen nagy számban voltak jelen a Nagykunságban és sok problémát okoztak az ott élő embereknek. Elsősorban az állatállományra jelentettek nagy veszélyt. 1794. május 2-án például azt jegyezték be a túrkevei körlevelek jegyzőkönyvébe, hogy a réteken már annyira elszaporodtak a farkasok, hogy a „járó jószágokban” is „felette sok károkat tettenek.” Téli hideg időben, amikor a természetes táplálékuk megcsappant, különösen nagy pusztítást végezhettek a haszonállatok körében. 1796. február 28-án Illéssy János nagykun kapitány egy felhívásában arra panaszkodott, hogy a „Farkasok már is tetemes károkat okoztak, ’s félő, hogy az időnek most ismét el kezdődott Keménysége azokat a prédára még inkább fel ingerli.” 1805 áprilisában ugyanő arra hivatkozva rendelt el farkasvadászatot, hogy a határokon lappangó ordasok, elsősorban Csorbán, „már Juhokban, Bárányokban mostanában károkat is tettek, s tesznek.” A kártékony ragadozókkal szembeni védekezés elsődleges módja ugyanis a vadászatok szervezése volt.

            A Jászkun Kerületben a redemptusoknak, tehát a teljes joggal rendelkezőknek joguk volt vadászni. A vadászatot (a halászathoz hasonlóan) általában árendába, haszonbérbe adták. Ettől a szisztémától ritkán tértek el. Ez történt például 1797-ben Kiskunhalason, ahol a redemptusok vadászati jogait is korlátok közé szorították, mert nem engedték, hogy valaki kereskedelmi célból űzze a vadat. Az irredemptusok vadászati jogait ennél sokkal szigorúbban szabályozták. Volt ahol csak a bíró tudtával vadászhattak, volt ahol nem használhattak puskát, máshol pedig teljesen eltiltották őket a zsákmányszerzés ősi mesterségétől. Ezeket helyi rendelkezésekben rögzítették. Különbséget tettek azonban a hasznos és a kártevő vadak között. Míg a hasznos vadak elejtése jog volt, addig a kártevő állatok irtása inkább kötelességként jelentkezett. A kártevő vadakra Mária Terézia óta még a jobbágyok is vadászhattak, igaz, hogy csak évente három napon keresztül. Ezt a logikát követte 1802-ben az I. Ferenc decretumai között megjelenő 24. cikkely is a vadászatról és a madarászatról, melyben az uralkodó lehetőséget adott arra, hogy a törvényhatóságok a ragadozó és a vetésre kártékony vadak ellen vadászatot rendezhessenek. A Jászkun Kerületben a kártevő jószágokra még az irredemptusok is vadászhattak. Sőt, ahogy azt látni fogjuk, a vadászatokat szervezték és ösztönözték is a kerületek, illetve jutalomban részesítették azokat, akik elejtettek valamilyen károsnak minősülő vadat és arról bizonyságot tettek. A szervezett vadászatokhoz gyakran Heves és Külső-Szolnok vármegye falvai és városai is csatlakoztak, sőt találunk olyan esetet is, amikor ők szervezték a hajtást.

            1794 májusában például Dögey Gergely, Törökszentmiklós bírája szólította fel Túrkeve, Kisújszállás, Kunhegyes, Tiszaföldvár és Mezőtúr elöljáróit, hogy az ottani lakosok vegyenek részt a farkasok irtásában. A munkát azért kellett összehangolni, mert nem volt elégséges a farkasokat az egyik település határáról átzavarni a másikra, hiszen azok onnan könnyen visszamerészkedhettek eredeti élőhelyükre. A ragadozókat módszeresen el kellett pusztítani. Ennek érdekében a különböző városokból elinduló hajtók útvonalát úgy jelölték ki, hogy azok a prédát lehetőleg egy szűkebb területre szorítsák össze, ahol a puskások könnyebben végezhettek velük. Ha például megnézzük az 1796 februárjában tartott vadászat tervét (2. számú forrás), azt láthatjuk, hogy a különböző településekről kiinduló vadászok a Ravaszlyuk-Kisújszállás-Bócsa háromszög irányába terelték a farkasokat (3. számú kép), így biztosítva azt, hogy azok ne kerülhessék el a puskacsövet. Lovon és gyalogszerrel egyaránt hajtották az ordasokat, a cserkészéshez pedig kutyákat használtak: 1813-ban például a környék pásztorait is kirendelték a farkasvadászathoz, kutyáikkal együtt. Gyakran a résztvevők számát is előre meghatározták. A vadászatok eredményeiről jelentést kellett tenni a nagykun kapitánynak, az eredményes puskások pedig jutalomban részesülhettek.

3. Az 1796. február 28-án meghirdetett farkasvadászat tervezett útvonalai.

            A vadászat, mint esemény természetesen a kapcsolatépítés és az érdekérvényesítés célját is szolgálhatta. Kitűnő alkalom volt ez arra, hogy a helyi vezetők bizalmasabb körülmények között, közvetlenebbül érintkezhessenek bizonyos méltóságokkal, jó benyomást kelthessenek bennük és elnyerhessék kegyes pártfogásukat, hogy az abból származó előnyöket később élvezzék. Példaként egy 1800. április 27-én kiadott körlevél szövegét szeretnénk az olvasó figyelmébe ajánlani. Ebben alapvetően a Mirhó-gát és a Zádor-gát hibáinak kijavításáról van szó, utóiratként azonban Illéssy János nagykun kapitány értesítette a kerület lakóit, hogy a közeljövőben vadászatra várja a Jászkun Kerület főkapitányát, akinek abban „igen nagy kedve telik”. Hogy a kerületek legfőbb tisztségviselőjének igényeit minél jobban kielégíthessék, Illéssy a környező településeket is kirendelte a vadak űzésére, leszögezve, hogy ez „nem tsak gyönyörűségre hanem egyszersmind haszonra szolgáló dolog fog lenni”, ugyanis a farkasok az utóbbi időben elszaporodtak és „nagyon vakmerőssé” váltak. A forrás eredeti szövegéből jól kiérezhető, hogy a hasznosság mellett az elsődleges cél itt a főkapitány szórakoztatása volt, ami adott esetben előnyökhöz juttathatta a Nagykun Kerületet.

            A vidék kártékony állatainak számát nem csak a szervezett vadászatokkal igyekezték csökkenteni. A gazdák egyénenként, maguk is vadászhattak farkasra, sőt, amennyiben a puskavégre került jószág bőrét be tudták mutatni, akkor jutalomban is részesültek. 1797-ben Juhász János túrkevei lakos 1 forintot kapott azért, mert elejtett egy farkast. 1813-ban Heves és Külső-Szolnok vármegye példájára a Jászkun Kerületben is rögzítették, hogy minden település köteles évente egy farkast levadászni, ezen felül pedig aki farkast tud ölni, annak a felnőtt példányokért 3 forintot, a kölykökért pedig 1 forint 30 krajcárt kell a kerületi kasszából kifizetni. Egyes vidékeken a 19. század elején megpróbálták a farkasokat méreggel ritkítani, a módszer azonban a Jászkun Kerületben nem terjedt el.

            A farkasvadászatoknak valószínűleg a folyószabályozások vetettek véget, amikor megszűntek azok a végeláthatatlan nádasok, amelyek élőhelyükként szolgáltak az egykor hírhedt ragadozóknak. A farkasok hosszú időre eltűntek a megye területéről. Kétségtelenül volt ennek pozitív oldala, hiszen a gazdálkodó embereknek kevesebb veszéllyel kellet szembenézniük. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy ezzel szűkebb hazánk, az Alföld élővilága is szegényebb lett. Hogy a nemrégiben megjelenő aranysakálok személyében ezek az ősi ragadozók tértek-e vissza, annak megválaszolását a fent ismertetett okok miatt e sorok szerzője az avatottabb szakemberekre bízza.

Összeállította: Mucsi László levéltáros

Felhasznált irodalom:

Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848. [A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 52.] Szolnok, 1995.

Blaskovich János: Nádifarkasok. Nimród Vadászújság. XX. évf. 1. szám. 1932. január 1. 5. p.

Cseh Géza: A Jászkunság és Külső-Szolnok megye leírása (1782–1785). [A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 1.] Szolnok, 1995.

Donászy Ferencz: Adatok a farkas természetrajzához. Vadászat és Állatvilág. 7. évf. 4. sz. 1907. február 15. 49–51. p.

Elek György: Vízi munkálatok és rétgazdálkodás a Nagykun Kerületben a 18–19. században. Kisújszállás, 2018.

Endrey Elemér: Van-e nádi farkas? Vadászat és Állatvilág. 7. évf. 2. szám. 1907. január 15. 23. p.

Felsőeőri Nagy Gyula: Még egyszer a nádi farkasról. Nimród Vadászújság. XX. évf. 6. sz. 1932. február 20. 92. p.

Ferencz 1802. évi decretuma. 24. czikkely. A vadászatról és a madarászatról. In: Magyar Törvénytár. 1740–1835. évi törvényczikkek. (Szerk.: Márkus Dezső) Budapest. 1901. 297–299. p.

Frey Dóra: A vadászati jog története Magyarországon. Rubicon. 2009/7–8. szám. 28–31. p.

Györffy István: Nagykunsági krónika. Karcag, 1984.

Károlyi Zsigmond – Nemes Gerzson: Az ősi ártéri gazdálkodás és a vízi munkálatok kezdetei (895–1846). [Vízügyi Történeti Füzetek 8. Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja I.] Budapest, 1975.

Kérelem és felhívás az egykori nádi- vagy rétifarkasokra vonatkozó adatok és szájhagyományok összegyüjtése tárgyában. Magyar Vadász. IV. évf. 2. szám. 1951. február 10. 7. p.

Méhely Lajos: Sakál és nádi farkas. A Természet. I. évf. XX. szám. 1898. június 15. 7–9. p.

Nagy Jenő: Farkasjárás az Alföldön. Vadász-Lap. 35. évf. 9. szám. 1914. március 25. 116. p.

Nozdroviczky Lajos: Nádi farkasról. Nimród Vadászújság. XX. évf. 3. sz. 1932. január 20. 40–41. p.

Rohoska Samu: Nádi farkasról. Nimród Vadászújság. XX. évf. 5. sz. 1932. február 10. 77. p.

Szomjas Gusztáv: A nádi farkasról. Nimród Vadászújság. XX. évf. 7. sz. 1932. március 1. 100–101. p.

Szűcs Sándor: A puszta utolsó krónikása. [Alföldi Könyvtéka Sorozat 1.] Túrkeve, 2003.

Tóth Albert: A nagykunsági táj természeti viszonyai és gyökeres átalakítása. In: A Nagykunság földje és népe. (Szerk.: Örsi Julianna) Túrkeve – Szolnok, 2018. 12–27. p.

Tóth János: A Jászkunság helyzete a 18. sz. végén. (Bedekovich Lőrinc kéziratos könyve.) [Jászsági Füzetek] Jászberény, 1976.

Képek forrásai:

1. Györffy István: Nagykunsági krónika. Karcag, 1984. 13. p.

2. Magyarország Első Katonai Felmérése. (1782–1785) Hungaricana Közgyűjteményi portál. Mapire. Online elérhető: https://mapire.eu/hu/map/firstsurvey-hungary/?layers=147&bbox=2257782.3652480002%2C5951870.747801234%2C2403242.0300746905%2C5997732.964772339 (Utolsó megtekintés: 2020. 04. 27.)

3. MNL JNSzML XV. 1. a. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár térképeinek és tervrajzainak gyűjteménye. Kéziratos térképek. T72. Mappa exhibens periferiam cumaniae majoris. 1784. (Rajzolta: Bedekovich Lőrinc) A vadászok tervezett útvonalát Mucsi László jelölte be.

Források

1. Törökszentmiklós bírájának felhívása farkasvadászatra - 1794. május 1.

Törökszentmiklós bírájának felhívása farkasvadászatra - 1794. május 1.

Török Sz: Miklós die

1^a May 794[1]

Érkezett 2^a May 794.[2]

            Bizodalmas Nagy jó akaró Nztes[3] Birák Uraimek!

Réttyeinken a Farkasok el szaporodván, Járó jószágainkban már felette sok károkat tettenek. Ezen okból szándékozunk okvetetlen a jövő Hétfün ÷ 5^a May a. c.[4] fel kelhető Lakossaink által a Réteket meg hajtatni annyival is inkább mivel az időnek mostani járása arra felette alkalmatos vólna. Es ebbeli el követendő akaratunkat azért kiványuk ttlált[5] Birák Uraiméknak jó idejin tudtokra adni, hogy Várossaikat hasonlóan az felül mondott napra kirendelni méltóztassanak, hogy itten meg zavartatván, sem edgy sem másik határon magokat azon Kártévő állatok meg ne vonhassák, és tőbb károkat ne okozzanak, hanem az velünk edgyesülendő erő által el nyomattassanak Melly jelentésűnk mellett, szomszédságos barátságokban ajánlottak maradunk fent ttlált Birák Uraimékk[6] hivatalbeli kész kötelességű szolgai N:N. MVáros[7] feő Birája Dőgey Gergely és Tanattsa Bizodalmas Jó akaró Nztes[8] T.Földvári, Mezőtúri, Turkevi, KissújjSzállási, Kenderesi és Kunhegyessi Birák Uraiméknak adassék.

Jelzet: MNL JNSzML V. 501. c. Túrkeve város tanácsának iratai. Körlevelek jegyzőkönyve. 1794–1798. 34–35. p.

2. Illéssy János Nagykun kapitány felhívása farkasvadászatra – 1796. február 28.

Bizodalmas jó akaró Birák Uraimék!

Minden felől hallom, hogy a’ nagyon el szaporodott Farkasok már is tetemes Károkat okoztak, ’s félő hogy az időnek most ismét el kezdődott Keménysége azokat a’ prédára még inkább fel ingerli: ahhozképesst minekutánna már arra a’ Kenderesi Uraságokat is meg kértem vólna, Klmeteket is ezennel serkentem, hogy a’ Farkasok űzését minden erővel leg közelebb következő csötörtökön reggel munkába vegyék.

            Hogy pedig azon pusztitó állatokat inkább Keleptzébe kerithessük, jónak gondolom, hogy Turkevi Etsegre ki menvén a Révből zavarja ki haza felé, Kisujjszállás a’ Kengyel Szigetbe kezdvén hasonlóan űzze haza felé, Kardszag a’ Csuka Szigettől Botsa felé, Kunhegyes a’ maga Határja felől a’ ravaszjuk, s’ Kurva hát felé, Madaras a’ maga Határjárol a’ Gergely halma felé. Továbbá, minthogy már azon dolgot minden Communitas[9] tőbb izben probálta, nem itélem szükségesnek inculcalni,[10] hogy minden Helység, mind a’ Lovasok, mind a Gyalogok eránt jó rendelést tegyen, ’s hogy minden embert, valaki tsak arra való, ezen hasznos munkára diszponállyon.

Sig[11] Kisujjszállás 28^a febr 796.

Bizodalmas jó akaró Birák Urékk[12]

PS.[13] Mindenütt, minél több kutyákat, és puskásokat jó lészen ki rendelni.

jó akarójok

Illéssy kapit[14]

Jelzet: MNL JNSzML V. 1801. b. Kunmadaras város tanácsának közigazgatási iratai. R. csomó IV. rész. I. füzet. No. 20. (180. rsz.)

3. Juhász János egy elejtett farkas után jutalomért folyamodik – 1797. november 14.

1797. Szent András hava

466. 14.[15] Ifiu Juhász János a Tttes[16] Nemes Kerületekhez fojamodván egy általa el veretett Farkasért adatni szokott jutalomért dd^o 7^a 8br.[17] Kérése kővetkezendő Válasszal adatott vissza.

1773: Psent die 10: 8br. 797. A^o 797: die 26^o 8br. sub Partc Congregatione JJ. Distr Resolutum est.[18] Az Instansnak[19] jutalomul a Nagy Kun Partlris Cassából[20] 1: fr. adatni rendeltetik. Ki adta Horvát Péter Distr VNotarius.[21]

Jelzet: MNL JNSZML V. 501. a. Túrkeve város tanácsülési jegyzőkönyvei. 1796–1797. 466/1797. 483. p.

4. A farkasokért járó jutalom kiadásának feltételei – 1798. január 25.

A farkasokért járó jutalom kiadásának feltételei – 1798. január 25.

Erkezett 15^a Febr 798.[22]

Anno 1798. Die 25^a January sub Parti Congr Distr.[23]

[…]

            N^o 58. A Farkas kőlykőknek meg fogói, azoknak elfogásáról járulandó jutalmat meg érdemelhessék, és méltán meg nyerhessék, azoknak meg őlettetése ezentúl recognoscáltassék[24] és nyilván ki tétessék, más kűlőnben kéréseikk helly adatni nem fog, mellynek meg tartása végett ezen határozat kőzőnségessé tetetni meg hagyatik.

Jelzet: MNL JNSzML V. 501. c. Túrkeve város tanácsának iratai. Körlevelek jegyzőkönyve. 1794–1798. 680–681. p.

5. Farkasvadászat a főkapitány részvételével – 1800. április 27.

Farkasvadászat a főkapitány részvételével – 1800. április 27.

Érkezett 27^a Április 1800.

Bizodalmas etc.[25] Nem csakazért hogy a Fels. Consilium[26] hathatosan sürgeti az ország útaknak jó karban helyheztetését és tartását, hanem mivel azt önnön magunk java is kivánnya; azonban közönségesen tudva vagyon már mely rosz allapotban légyen a Zádor Gát ugyan egészen, a Mirhó Gátnak pedig némely része: arra nézve a ránk jővő hétten minden Helység a maga Zádorgátbeli Rátáját ugy helyre hozza hogy az ellen vagy a Katonai Status vagy más utazó Uraságok ne panaszkodhassanak minekutanna pedig az e heten tökelletességre megyen az ide rekesztett repartitio[27] szerént hasonlóan minden Helység szekereket, és elégséges gyalog embereket meg kivantató eszkőzőkkel a Mirhó Gát ujjítására kűldjőn, az ezt kővető héten az az erő mind addig ott munkálkodjon, míg a Gátnak valamely defectusa[28] tapasztaltatik. Mellyet serio recommendálván[29] maradok Kisujjszálláson 27^a Április 1800. Bizodalmas jó akaró Birák Uraimeknak jó akaró kész szolgájók Illéssy János Kapit.[30]

            P. S. Bizonyos lévén a felől, hogy Keddhez egy hétre Tts. Consiliarius[31] és Fő Kapitány Úr, kinek a vadászatban igen nagy kedve telik nálam lészen: reménylem nem kivánok kedvetlen dolgot Birák Uraiméktól ha azt a rendelést teszem hogy a tisztelt Urnak kedvéért minden Helyből, a mennyi tsak telik, annyi Lovas és gyalog emberek rendeltessenek ki Keddhez egy Hétre reggelre, a kik magok határokban kezdvén a vadászatott, szorittsák mindenünnen a vadakat a Kisujjszállási főldre, a hol a Kisujjszallasiak be fogják várni. Ez nem tsak gyönyörűségre hanem egyszersmind haszonra szolgáló dolog fog lenni. Különben is már régen nem űzettetvén a farkasok nagyon vakmerőssé kezdenek lenni, sőtt szaporodnak is szemlátomást. az aki fellyebb.

Jelzet: MNL JNSzML V. 501. c. Túrkeve város tanácsának iratai. Körlevelek jegyzőkönyve. 1798–1800. 334–335. p.

6. Vadászat szervezése – 1805. április 11.

Bizodalmas etc. Határinkon farkasoknak kell lappangani; mert főképp Csorbán, már Juhokban, Bárányokban mostanában károkat is tettek, s tesznek; azért jövő Keddre vagy is 16^a hujus[32] Kisujjszállási Biró Úr jó lovasokat vagy 40^et rendeljen ki; kiknek némely része a Szőrfű, fegyverneki oldalon Csorba felé szellyel egymástól menjen, más része Kevi óldalon ugyan Csorba felé keressen; Kevi Biró Uram hasonloan 40 Lovasokat rendeljen ki, ezeknek is némely része Fejér tó óldal felé el terűlve, más része pedig Pásztó óldalon, mindenik Csorbára menvén, vigyázattal legyenek; és mit talaltak vagy találnak, nékem kőzzülök KunSzMártoni Csorbai Csősz házhoz dél tájba igaz relatiot[33] tegyenek, arról is hányan és kik lesznek. K. Sz. Martoni Biró Uram Hétfőn estvére vagy 25 jó Lovasokat Csorbára le rendeljen, és Kedden keressék a Farkasokat, határ oldalaikra is ez eránt vigyázattal akkor legyenek. Kisujjszállás 11^a Április 1805 igaz kész szolgájok Illéssy János mp.[34] Distlis Kapitány.[35]

Jelzet: MNL JNSzML V. 501. c. Túrkeve város tanácsának iratai. Körlevelek jegyzőkönyve. 1805–1809. 7. p.

7. Illéssy János kapitány vadászatot szervez – 1809. március 11.

Érkezett 11^a Marty 809

Bizodalmas etc. Közönségesen tudgyuk, hogy a Farkasok határainkon nagyon meg szaporodtak, és már sok károkat is tesznek erre nézve, mind Kisujjszállásrol, mind Turkeviböl holnap Számos gazda embereket jó Lovakon, vigyázok mellett ugy ki rendellyenek Birák Uraimék, hogy Hétfön koránt mind együtt a Város Házaitol indulhassanak, annyi felé, a mint leg jobbnak láttyák Birák Uraimék, jol el oszolva járván, mindent fel kerestessenek, az erdöket is gyalog emberekkel meg kell hajtatni, és Juhászok, ’s más Pásztor emberek is kutyáikkal ki mennyenek egész napot töltsenek a keresésben, ha ki Farkast fog ölni, jó jutalmát fogja kapni rendelést fogok tenni Kardszagon és Kunhegyesen is hogy Hétfőn onnan is a Tibutzi[36], Kolbászi és hármas határ felé vadakat keresve tartsanak Lovasaik. Hol mi szerentsével fognak lenni, Kedden tudositásaikat Kardszagra el várom Birák Uraiméknak: mert a melly Hellység beliek nem fognak vadat, még jövő Heten magam is kéntelen leszek ujjra ki vinni a Gazdakat: minthogy most Inferrect Conscriptiora[37] induloba vagyok. Többire szivessegekben ajánlott vagyok Bizodalmas Nagy Jó akaró Birák Uraiméknak Kisujjszallason 11^a Marty 809 Igaz kész szolgájok Illéssi János m p. DKapitány.[38]

            a hol nyulakat fogatnak, a Város házáihoz kell küdeni hogy Pestre Fő Urainkk már egyszer Vaddal szolgálhassunk.

Jelzet: MNL JNSzML V. 501. c. Túrkeve város tanácsának iratai. Körlevelek jegyzőkönyve. 1805–1809. 713. p.

8. Vadászat szervezése Heves vármegye részvételével – 1809. május 11.

Bizodalmas etc. érkezett 13^a May reggel hatod fél órakor 1809.

Ugy tudósittattam hogy a farkasok mindenfelé sok kárt tesznek: jövő Szombatra az az 13^a psentis[39] meg van hivva T. Heves Vrgye[40] is, akkor nap tehát minden Helyből mind lovasok mind gyalogok a szokott módon nagy számmal ki rendeltessenek, s az ártalmas állatot magok jobb vóltáért pusztitsák. Szives jó akarattyokba ajánlott állandóan maradok Kardszag 11^a May 1809. Tisztelt Birák Urékk[41] kész kőteles szolgájok Laczka Ferencz mk[42] Commissar és Esküdt.

Jelzet: MNL JNSzML V. 501. c. Túrkeve város tanácsának iratai. Körlevelek jegyzőkönyve. 1805–1809. 785. p.

9. Farkasok méreggel történő irtása – 1808–1810

Farkasok méreggel történő irtása – 1808–1810

A Jászkun Kerület Nemesi Közgyűlésének jegyzőkönyvi bejegyzése:

2143. Ismétazon Királyi Tanáts a farkasokk bizonyos méreggel való megölése, és kiirtására nézve újjonnan feltaláltt, s a Katonai Határnokokban szerentséssen próbáltt mód eránt Ő felségének költt Kegyes Rendelését közölvén meg parantsollya, hogy a mennyiben azon mód szerént próba tétessen, és annak ki meneteléről túdosítás tétessen, melly Ő Felségének felküldettessen. dd^o 18^a 8^br1808. N^o23066.

Hasonlóan Novembernek 28^k currentáltattak.[43]

Jelzet: MNL JNSzML IV. 1. a. A Jászkun Kerület Nemesi Közgyűlésének jegyzőkönyvei. 2143/1808. 761–762. p.

Válasz a fenti rendelkezésre Túrkeve körleveleinek jegyzőkönyvéből:

7383. […]

d^od^o[44] Az farkasok vesztéséről talált újj mód itten miböl áljon nem is tudatván, annak mi kimenetele legyen rola relatio nem tétethetik.[45]

Jelzet: MNL JNSzML V. 501. c. Túrkeve város tanácsának iratai. Körlevelek jegyzőkönyve. 1809–1813. 245. p.

10. Az 1812-es farkasvadászat megszervezése – 1813. január 6.

Erkezett 8^a Januar 812[46]

Mivel a farkasok téli éjszakákon mind a Helységekben mind a szállásokon sok károkat tesznek, szükséges hogy a szomszédságok által meg zavartassanak, és a mennyire lehet el ölettessenek következő modon rendeltessenek el a lakosok.

            Kardszag, Madaras, Kunhegyes, Kisujjszállás, Turkevi részéről jobb Lovú és activas[47] Kis Tanátsbeliek közzül, négy és négy vezérek mindenikkel 50. és 50. jó Lovu Lakosok 8^a hujus kirendeltessenek; azok 9^a koránt mind a városok Házaikhoz gyűljenek, onnét pedig 7. orakor, mindenik vezér a maga embereivel ki mennyen a határon jó tavolságra egymástol a határon szemlélődve lovagollyanak.

            Kardszagiak etc[48]

            Turkevi eggyik tsapat megy Etsegnek, és meg hivja elöre a Ványaikat, másik tsapat megyen a Gástyásnak, Kabaszélen, és Fejértó oldalon tart, nyakvágónak Csorbának. 3. 4^ik az erdő földjénél pászton, Pohamarán keresztul a Turi Tanyák széle felé tart Csorbának és meg hivja a Turiakat. A Pásztorok is Kutyáikkal mind ki küldettessenek a szölös kertek, erdők árkaikhoz pedig puskás emberek rendeltessenek Kisujjszállás 6^a Januar 1813. Illéssy János mp. DKapitány.

            Olly sietve Promovealtasson[49] ezen Irásom hogy holnap Turkevibe is vehessék.

Jelzet: MNL JNSzML V. 501. c. Túrkeve város tanácsának iratai. Körlevelek jegyzőkönyve. 1809–1813. 831. p.

11. A kártevő vadak irtásának szabályai – 1812–1813

A kártevő vadak irtásának szabályai – 1812–1813

Tekéntetes Királyi Tanátsos Urkk![50]

Megyebeli adófizetőink az el szaporodott Farkasok, és Kártékony Madarak által okozott károsodásokat elönkbe terjesztvén meghagytuk Járásbeli Szolga Biráinknak, hogy adó fizetöinket jövendőbeli meg károsittatásoknak el háritása vegett a kártékony Madaraknak és Farkasoknak ki irtására ösztönözzék, mely Rendelésünknek, hogy kívánt ki menetele lehessen, egy uttal meg határoztuk, hogy minden Dica vagy is Rovás[51] után Adofizetőink 5. varjut és 10 verebet tartozzanak ki irtani, s azoknak ki irtását be bizonyitani. Minthogy pedig az illyetén kártékony állatoknak ki irtása tsupán ugy lehet sikeres, ha azoknak pusztitásán a szomszéd Ns Vgyék[52] is egyesűlt erővel igyekeznek, hivatalossan egyszersmind barátságossan kivántuk megkeresni Ttts[53] Fő Kapitany Urat, hogy ezen Kőz jóra Czélozó Szándékunkat elő segélleni és Megyéjikben is a fent emlitett kártékony állatoknak üldőztetését meg hagyni ne terheltessen. Kik is egyéb eránt állandoan maradván. Költ 1812^ik Eszt Kisasszony havának 5^ikén[54] tartatott Ersek Eger Várossában Köz Gyűlésünkből Ttts Nádor Ispányi Fő Kapitány Urk kész kötelességű Joakarói Heves és Kűlső Szolnok eggyesült Vgyéknek Kőzőnségei.

El vegeztetett

A 228^ik Számra A’ Tisztelt Ns Vgyenek illy kőz hasznunk projectuma[55] a Distusok[56] elött is meltó figyelmet érdemel mellyeknek hogy kívánt foganattya lehessen a három Megyék részérűl is, ezennel el rendeltetik, hogy minden Megyebeli közönség Dicajának számához képpest tartozzon 2. Varjukat és 4. verebeket ki irtani, és illő Numericus[57] Tiszt Urak jelen létekk be bizonyitani; a Farkasoknak ki irtása eránt pedig olly intézet tétetik, hogy ezentúl esztendőnként minden közönség tartozzon egy egy Farkast mulhatatlanul ki irtani, melly meghatározott számon felűl, ha ki többet is el őlne, kellő be bizonyitás mellett azon Megyének saját Particularis Domestica Cassajabol[58] az öreg Farkasért ugyan 3 frt, a Kölyök Farkasért pedig 1 for 30xr[59] Jutalmat fog nyerni, melly ebbeli Intézet a Megyékben szoros megtartás végett kivűl tétetni rendeltetik.

Jelzet: MNL JNSzML V. 501. c. Túrkeve város tanácsának iratai. Körlevelek jegyzőkönyve. 1809–1813. 878–879. p.