Az efféle események olyan viszonyítási pontot jelentettek, amelyet nem csak egyénileg, hanem nagyobb területen akár tömegek is észlelhettek. Ezeket a mindenki által, az egyén életszakaszának szinte bármely időszakában felidézhető eseményeket ma a tudomány vakuemlékeknek nevezi. Az ember vizuális emlékezete és annak teljesítménye figyelemre méltó. Ennek egyik apró szegmense a vakuemlékezet. Brown és Kulik az 1970-es években megállapították, hogy minél nagyobb traumát jelent egy esemény, amnál biztosabb a vakuélmény megjelenése. Vagyis az egyének pontosan fel tudja idézni hol voltak, mit csináltak akkor, amikor meghallotta az eseményt. Ezek pedig hosszútávon elkísérik az egyént. Ilyen traumatikus élmény volt a XVII. század második felében, amikor a törökök Bécset második alkalommal ostromolták meg. A vakuemlékezet tragédiája adott. A Petz János Gottliebnek tulajdonított XVII. századi soproni krónika így fogalmazott az üstökösről: „[…] December 26-án, István napjának éjjelén 6 órakor az égen egy rémisztő jel mutatkozott egy üstökös formájában, […]” Ebben az időben az efféle ritka és a laikus számára megmagyarázhatatlan jelenségeket jeleknek vették. Az üstökös képéből, a csóvája miatt általában kardra asszociáltak, ebből pedig háborúra következtettek.

A törökök magyarországi kiűzését követően az elpusztult települések és egyházközösségek szempontjából lényegessé vált, hogy azokat a „calvinisták” vagy a „pápisták” bírták-e. Rendre tanúvallomásokat gyűjtöttek, s hallgattak ki olyan embereket, akik a török idők alatt is éltek és emlékezhettek egy-egy pusztává lett település hajdani életére és közösségére. Ezek a vallomások megannyi izgalmas és érdekes adalékkal bírnak. Az egyik ilyen adalék a bécsi ostromra készülő törökökhöz kapcsolódó vakuemlékezet része: egy üstökös feltünése. Kisztei Péter 1682-ben sorra vette, miket jelez előre egy üstökös: háborúk, veszedelmek, külső népek betörése, nyomorúságos idők, döghalál, éhínség stb. Meg kell jegyezni, hogy a törekvés megvolt arra, hogy az efféle hiedelmeket, babonákat eloszlassák. Már a XVI. században próbálkozott vele Paracelsus, az 1681-es üstökös idején pedig Pierre Bayle igyekezett felhívni a figyelmet arra, hogy az üstökösök nem előjelei valamiféle szerencsétlenségnek.

Csak példaként: bizonyára sokan fel tudják idézni, hol voltak és mit csináltak az 1999-es napfogyatkozáskor, amely Magyarországon is látható volt.

1. ábra. Lieve Verschuier - Üstökös Rotterdam felett (1680) Forrás: https://museumrotterdam.nl/collectie/item/11028-A-B
 

De nézzük az üstökös megjelenését a tanúvallomásokban! A 1721-ben zajlott kihallgatás második kérdése így szólt: „Vallya meg a Tanú tudgyae hogy kivált a Soproni Gyüles [1681-es soproni országgyűlés - VJF] alkalmatosságával az az az ezer hatszaz nyoltzvan egyedik esztendöben vagyis a Törökk Béts alá való menetele elötti két esztendökkel avagy midön az üstökös Csillag latszott az égen, azon Templomokat, Scholakat, Parochiakat, az Calvenista lakosok birtak.”

A füredi Hajdu Mihály „[…] Jól emlekezik rea hogy Soproni Gyüles alkalmatosságaval a Törökk Béts alá való menetele elött midön üstökös Csillag latszot az egen /: mellyet a Fatens [a tanú, vagyis Hajdu Mihály - VJF] Magais gyakron nezett :/ azon Dentrumban Sepcificalt Helységekben levö Templomokat, Scholakat’s Parrochiakat már akkoris Calvenistak birtak. […]”

Szintén füredi Fazekas András „[…] Soproni Gyülesrül Nem emlékezhetik de a Töröknek Bets alá lett menetelekor es az üstökös Csillagnak fen látásakor Söt annak elötteis Calvenistak birtak azon Templomokat ’s egyebeket […]”

Fekete Márton tiszaszőlősi kálvinista „[…] Soproni Gyülesrül nem emlékezik, de a Törökk Béts alá valo menetele es az üstökös Csillagnak fél tettszése jól jön egészben ’s hogy mar akkoris Calvenista Lakosok birtáék a Dentrumban fel tett Helységekben levö Templomokat, Scholakat […]”

Mint az látható, a tiszafüredi és tiszaszőlősi kálvinistáknak nem a soproni országgyűlés emléke, hanem a törökök felvonulása és a mindenki számára látható csodálatos égi tünemény volt meghatározó emlék. Pedig a kálvinisták életében igen jelentős szerepet töltött be ez az országgyűlés, hiszen szabad vallásgyakorlást és templomaik visszaszerzését, valamint templomépítési lehetőséget hozott számukra.

Mindezen túl az üstökösök általában az emberek életében óriási eseménynek számítottak. A mindennapok monotonitását törték meg a ritkaságnak számító események. Az emberek önmaguk definiálása, saját életkoruk meghatározására is gyakran jelentős eseményeket használtak fel. Halmágyi Miklós a XIII. századi tanúvallomásokat vizsgálva megállapította, hogy a tatárjárás jelentette azt a traumát és viszonyítási pontot, amihez a tanúk megadták saját életkorukat. Jelen esetben egy üstökös megjelenése erre szintén kiválónak bizonyult.

Karcagon 1763. június 14-én elhunyt öreg Kenderesi Istvánné Biro Kata. A halálos ágyán egyfajta vallomást, visszaemlékezést tett. „[…] Békés Vrmgyek Váriban születtem e’ világra. Hogy a’ Török meg vette Váradot a’ Német fel hajtotta a föld népét onnét valo Vgyékböl s’ úgy származtam erre a’ földre. Jut eszembe, mert 9 esztdos voltam, hogy egy nagy üstökös tsillag járt fel és úgy tsudálkoztunk rajta. […]” Annak ellenére, hogy úgy vallotta, hogy az üstökös megjelenésekor már 9 esztendős volt, az anyakönyvbe így jegyezték be: „[…] életének századik esztendejébe el temettetett […]” Ha hitelt adunk az anyakönyvben rögzített száz évnek, akkor 18 éves lehetett az üstökös megjelenésekor és így bizonyosan jobban emlékezhetett.

A megannyi üstökös közül azonban kérdés, hogy melyikről lehet szó! 1680-ban és 1681-ben is jelent meg üstökös az égen. Hamarosan Georg Samuel Dörffelnek köszönhetően megállapítást nyert, hogy nem kettő, hanem egy és ugyanazon üstökösről van szó. Az Európa-szerte észlelt égi vándor a nevét mégis Edmond Halley-ről kapta, mivel felismerte, hogy visszatérő üstökösök is vannak, majd Isaac Newton munkásságának köszönhetően ő állapította meg, hogy 4 korábbi üstökös is ugyanaz volt, majd megjósolta az 1680-81-es üstökös 1758-as visszatérését.

Valószínűleg legközelebb 2061-62-ben térhet vissza. Addig még sokat kell aludni.

Összeállította: Vincze János Farkas levéltáros

Felhasznált források:

MNL JNSzML IV. 1. b. Jászkun Kerület közigazgatási iratai. D Capsa IV. Fasc. 7. Nr. 24.

MNL OL X3530. Karcag ref. hal. akv. 1763. június 14.

Felhasznált irodalom:

Baddeley, Alan: Az emberi emlékezet. Osiris, Budapest. 2001.

Darvai Móric: Üstökösök és meteorok. Természettudományi Társulat, Budapest. 1888.

Dominkovitsné Szakács Anita (szerk.): A Petz János Gottliebnek tulajdonított XVII. századi soproni krónika. MNL Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára, Sopron. 2016.

Halmágyi Miklós: Árpád-házi Margit kortársainak világképe. In. Múlt-Kor 2019. tél. 12-17.

Kisztei Péter: Üstökös Csillag. Kassa. 1683. Dani és Fischer, Sárospatak. 1910.

Mészáros Ádám: Dél-hevesi református egyházközségek a 18. században. In. Archivum. A Heves Megyei Levéltár Közleményei 21. Eger, 2018. 83-120.

Varga J. János: A vármegyei nemesség és a végvári katonaság a felszabadító háború első szakaszában, 1683-1686. In. Levéltári Szemle 36. (1986). 4. sz. 30-39.