Jelenlegi hely

1945. Jelentés a Hatvani járás és Hatvan település háborús kárairól, állapotáról

2026.01.14.

Az 1945-ös esztendő a pusztulás és újrakezdés éve volt, egyszerre volt embert próbáló és sorsfordító. Az áthaladó front az egész országban iszonyatos pusztítást hagyott maga után: nem volt élelem, áram, fűtés, és a sokszor rettegő lakosság okkal félt a szovjet katonák zaklatásaitól, fosztogatásaitól, önkényeskedéseitől is.

Hogyha ezeket az élményeket közelebb szeretnénk hozni a jelenhez, jobban megismerni a háborús szenvedéseket átélt vidéket, különböző levéltári forrásokat kell kézbe vennünk.

Heves vármegye közvetlen háború utáni éveiből relatíve kevés irat maradt fenn. Az egyik ilyen a hatvani járás főjegyzőjének 1945 decemberében kelt, alispánhoz küldött éves jelentése, amely a harcokat átvészelt Hatvan és környéke problémáiról, állapotáról ad igen szemléletes képet.

Értékét növeli, hogy a leírt eseményeket a történésük idejéhez közel, kortársként rögzíti, ezért/és hitelességét még nem torzítja a később mindent felülíró kommunista ideológia.

A forrás a járási főjegyzői hivatal hatáskörébe tartozóan, a járást és a Hatvant érintő háborús pusztítást, a lakosság nehézségeit és a közállapotokat ismerteti. Ezek mellett röviden kitér az 1945-ös esztendő helyi szinten is legfontosabb eseményére, a földosztás végrehajtására, Hatvan várossá alakulására.

Hatvan és a környező települések nagyon megszenvedte a háborút. A hétköznapokat a hiány és az alkalmazkodás jellemezte. Sorozatos légitámadások és a hetekre megrekedt front okozta pusztítás emberéletekben és javakban, majd a „felszabadító” szovjet hadsereg beözönlése és ellátása, jóvátételi beszolgáltatások és közmunka-kötelezettség terhelte.

A jelentésben felbukkannak olyan válságidőszakokhoz kötődő jelenségek, mint a nagyon súlyos, minden területre kiterjedő árukészlet- és élelmiszerhiány és az ebből fakadó fekete/cserekereskedelem, valamint a köz- és vagyonbiztonság megszűnése.

A tisztviselő – a szovjet katonai megszállás és ellenőrzés miatt – nem tér ki részletesen, de a soraiból kiolvashatók a lakossággal szembeni mindennapos visszaélések, atrocitások, amelyek az egész 1945-ös évet végig kísértették. A városi szovjet parancsnokság ezek megfékezésére, felderítésére tett ugyan intézkedéseket, de eredményre ezek ritkán vezettek.

Az élelmezés és a közellátási gondokhoz kapcsolódva a jelentés kitér a mezőgazdaságot és az állatállományt ért pusztulásra és a kisipar helyzetére. Pontos számokat nem közöl, inkább arányaiban, léptékében közli a veszteségeket, feltehetően az évközben bekért adatszolgáltatások miatt ezt nem érezte szükségesnek.