Vitéz Csukonyi Ferenc, a Vitézi Rend vezetője – egy hazatért hagyaték

Jelenlegi hely

1 / 20

A kiállítást összeállította és a digitalizálást végezte: Tóth Marcell segédlevéltáros

A virtuális kiállítást készítette: Vizi Dávid Máté tartalomszerkesztő

Vitéz Csukonyi Ferenc ezredes (1942–1943) körül) karrierje csúcspontján

(Forrás: Toldalagi-Csukonyi család)

Vitéz Csukonyi Ferenc nemcsak egy volt a világháború hős 46-os tisztjei között, hanem egy olyan személy, akinek sorsa a Vitézi Renddel szinte a szervezet megalakulásától kezdve összefonódott. Elsők között avatták vitézzé, előbb vármegyei szinten vett részt az adminisztrációban, majd az Országos Vitézi Szék (OVSZ) munkatársaként lehetett személyére számítani szinte minden beosztásban, legvégül – ahogy mindig hangsúlyozta: parancsra – átvette annak vezetését 1944 októberének vészterhes heteiben. Életútja a XX. századi magyar had- és társadalomtörténet, valamint a Vitézi Rend iránt érdeklődők számára is tanulságokkal szolgálhat.

A Szegeden született, majd élete utolsó időszakában is itt élő katonatiszt hagyatéka a külföldön élő unokájának köszönhetően újból a városban, a Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád-Csanád Vármegyei Levéltára Szegedi Levéltárának őrzésében található.

Az életútjáról bővebben Tóth Marcell a „Szegedi vitézek, vitéz szegediek. A Vitézi Rend és Szeged” című kötetében olvashatnak a „Szegedtől Szegedig – vitéz Csukonyi Ferenc, az Országos Vitézi Szék vezetőjének életútja” (55–69. oldal) című fejezetben.

Esküokmány, 1911. október 26. (MNL CsCSVL SzL XIV. 43.)

Szegeden született egy csizmadia gyermekeként, a felemelkedéshez a tanuláson keresztül vezetett az út. 1910 júniusában szegedi m. kir. Állami Főgimnáziumban (ma: Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium) érettségizett, ekkor hivatalnok kívánt lenni. Úgy tűnt, tervei teljesülnek, 1910 augusztusában a temesvári 17. felmérési felügyelőség felmérési díjnoka lett, majd 1911 októberében ideiglenes minőségű felmérési gyakornokká nevezték ki.

Oklevél zászlóssá kinevezésről, 1912. november 29. (MNL CsCSVL SzL XIV. 43.)

Nem sok ideje jutott a hivatalnoki pályára, mert 21. életévét betöltve mint egyévi önkéntes bevonult a szegedi császári és királyi 46. gyalogezredhez. 1913. január 1-jével tartalékos zászlóssá léptették elő.

A cs. és kir. XV. hadtest-parancsnokság dicsérő oklevele, 1915. június 27. (MNL CsCSVL SzL XIV. 43.)

Az első világháború kitörésekor Csukonyi zászlós is bevonult ezredéhez, annak kötelékében előbb a déli, majd az északkeleti frontra került. 1914 őszén megbetegedett, december közepi felépülését követően a világháború kitörése óta az ezredétől külön működő, ún. „kikülönített” 46/III. zászlóaljhoz vezényelték a déli frontra, ahol szakaszparancsnok lett. 1915. március 1-jével tartalékos hadnagy. Olaszország hadba lépése után a délnyugati frontra vitték a zászlóaljat. A Mrzli vrhnál megindult 1915. június 2-i ellentámadás során, amikor Rizetti alezredes, a zászlóalj parancsnoka is elesett, Csukonyi szakaszával egy sikeres oldaltámadást hajtott végre, amellyel jelentősen hozzájárult a terület visszafoglalásához. A fegyvertényért Vincenz Fox gyalogsági tábornok, a XV. hadtest parancsnoka június 27-én a hadtestparancsnokság dicséretében részesítette.

Részlet Csukonyi Ferenc anyakönyvi lapjából. (MNL CsCSVL SzL XIV. 43.)

Több kitüntetést is elnyert a világháború során Csukonyi Ferenc: 1915 novemberében a Bronz Katonai Érdemérmet a Katonai Érdemkereszt szalagján, 1916 nyarán az Ezüst Katonai Érdemérmet hadiszalagon kapta meg.

1916. március 18-ról 19-re virradóra a Mrzli Vrh-nál a 854. magaslat elleni támadásban a nyakán megsebesült, centiken múlott az élete. Túlélte, így a „közös hadsereg” hivatásos állományába került: 1916. március 22-én jelent meg a haderő közlönyében, hogy Csukonyi Ferencet 1916. március 1-jével és 1915. július 1-jei ranggal főhadnaggyá nevezték ki.

„Vitéz Csukonyi rohamszakasza. Támadás a Fajti-Hribre.” Magasevits Leontin ny. áll. alezredes rajza. (MNL CsCSVL SzL XIV. 43.)

Feltételezhetően 1916 végén roham- és közelharc tanfolyamra vezényelték. Önként jelentkezett, hogy az Isonzó-hadsereg újonnan felállított rohamzászlóaljában a „sturmosok” egyik tisztje legyen: az új csapatnem katonái hamarosan komoly hírnévre tettek szert bátorságukkal. 1917. februártól itt századparancsnok, majd augusztustól megszervezte a 17. gyaloghadosztály rohamzászlóalját, amelyben a 46. gyalogezred rohamszázadának parancsnoka lett a világháború végéig, legalább egy alkalommal átmenetileg zászlóaljparancsnokként is működött.

A III. osztályú Katonai Érdemkereszt hadidíszítménnyel és kardokkal adományozó oklevele, 1917. szeptember 3. (MNL CsCSVL SzL XIV. 43.)

1917 szeptemberében elnyerte a III. osztályú Katonai Érdemkeresztet hadidíszítménnyel és kardokkal…

A III. osztályú Katonai Érdemkereszt hadidíszítménnyel és kardokkal másodszori adományozásáról oklevél, 1918. február 14. (MNL CsCSVL SzL XIV. 43.)

…majd 1918 februárjában ismét megkapta az előbbi kitüntetést, helyesebben az ismételt adományozást jelző pántot az elismerés szalagjára.

III. osztályú Vaskorona Rend hadidíszítménnyel és kardokkal adományozó oklevele, 1918. október 31. (MNL CsCSVL SzL XIV. 43.)

„Az előkészítő pergőtűz után 5 óra 30 perckor kezdődött a behajózás az átkelésre, nagy ellenséges tüzérségi és géppuska visszahatás között, ennek következtében a pontonok legtöbbje már a vízre bocsájtás előtt hasznavehetetlenné vált. A nem várt ellenhatás következtében csak nagy nehezen tudtam személyes vezetésemmel a rohamszázad behajózását kieszközölni. Az áthajózás folyamán századom súlyos veszteséget szenvedett, még a középső csoport parancsnoka is megsebesült. Én magam a rohamszázaddal egyidejűleg a II/46 zászlóalj parancsnokságával lettem behajózva, de csak úszva értem el az ellenséges partot, mivel az ellenséges géppuskatűz alatt lévő pontont az ár elragadta. Látva századom nehéz helyzetét […] Átvettem nemcsak a sebesült parancsnok csoportjának, hanem az egész századnak a személyes vezetését” – emlékezett vissza néhány évvel később Csukonyi az eseményekre. Beosztott tisztje, Kókay László naplójában is beszámol erről a pillanatról: „7 h 35’-kor váratlanul Csukonyi érkezett csurom vizesen hozzánk (a pontonját elsodorta a víz, s úszva jött át), akit hatalmas éljenzéssel fogadtunk. A harci kedv, s a bizalom a sikerben óriási volt sturmosaink közt.” Századparancsnokként már három perccel később rohamra vezette katonáit, előbb az első, majd – miután látta, hogy egyre kevesebbet lő az osztrák–magyar tüzérség – saját kezdeményezésre, a második vonal ellen is, amelynek eredményeképpen nagyszámú foglyot ejtett, aknavetőket, ágyúkat zsákmányolt egységével és 9 óra 30 percre házanként elfoglalták Nervesát is. A 40 fokos láza ellenére 17-én újból eredményesen vezette támadásra a 46-os „sturmosokat”. Csukonyi katonáival maradt a másnapi felváltásig, illetve – az említett eredmények ellenére bekövetkezett – 21-i visszavonulásig. A 46-osok ezredparancsnoka, Zeiss ezredes 1918. július 6-án felterjesztette a III. osztályú Vaskorona Rendre hadidíszítménnyel és kardokkal, amelyet el is nyert 1918. október 31-án.

Csukonyi Ferenc vitézzé avatási oklevele, 1921. (MNL CsCSVL SzL XIV. 43.)

A Vitézi Rend működésében a szervezet kiépülésétől részt vett, miután a Nemzeti Hadseregből mint tényleges tiszt (hivatalosan a trianoni békeszerződés előírásai szerint: nyugállományú) tisztként a vitézi intézményhez helyezték. Ugyan 1921. augusztus 21-én avatták ünnepélyesen vitézzé, de már augusztus 5-től a Csanád vármegyei Vitézi Szék széktartója, azaz a vitézi szék adminisztrációját irányító személy, a „vitézi székkapitány segédközege”. Habár Csanád vármegye központja Makó volt, de 1924. novemberig a vitézi szék irodája Szegeden, a Mars téren volt, így maradhatott szülővárosában Csukonyi Ferenc.

Csukonyi Ferenc Német Háborús Emlékérem adományozó oklevele, 1926. (MNL CsCSVL SzL XIV. 43.)

1926-ban igényelte a Német Háborús Emlékérmet, amelyet azonban, annak nem hivatalos jellege miatt, mint hivatásos tiszt nem viselhetett.

Csukonyi Ferenc Dicsérő oklevele az Országos Vitézi Széktől, 1929. (MNL CsCSVL SzL XIV. 43.)

1924. szeptember 1-jével az Országos Vitézi Szék adminisztrációjához csatlakozott vitéz Csukonyi Ferenc. A Vitézi Rend főszéktartója alá tartozva a rend szerveinek közigazgatási irányításával és személyi ügyeivel foglalkozó, frissen megszervezett 1. osztályának az osztályvezetője lett – egyetlen beosztott tiszttel. 1929-ben – korábbi feladatait, beosztását is megtartva – vitézi széktartónak nevezték ki. Ugyanebben az évben az „Országos Vitézi Szék okirati dicséretben részesítette […] vitéz Csukonyi Ferenc. ny. százados, a főszéktartóság I. osztálya vezetőjét, a Vitézi Rend kebelén belül 8 éven át különböző beosztásokban a legnehezebb viszonyok közt is kiválóan teljesített, önzetlen, értékes és sokoldalú szolgálataiért”.

Csukonyi Ferenc Magyar Koronás Bronzérmének adományozó oklevele, 1930. (MNL CsCSVL SzL XIV. 43.)

Horthy Miklós kormányzóvá választásának tizedik évfordulóján – több munkatársához hasonlóan – kitüntetéssel ismerték el „a Vitézi Rend kiépítése és fejlesztése körül kifejtett kiváló és eredményes” szolgálatait, elnyerte a Kormányzói Dicsérő Elismerés Magyar Koronás Bronzérmét keskeny piros fehér szegélyezésű sötét smaragdzöld szalagon.

A Magyar Érdemrend lovagkeresztjének adományozó oklevele, 1937. (MNL CsCSVL SzL XIV. 43.)

1934-ben őrnaggyá léptették elő, 1937-ben kitüntették a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével.

A Bolgár Háborús Emlékérem adományozó oklevele, 1938. (MNL CsCSVL SzL XIV. 43.)

Ismeretlen művész rajza Csukonyi Ferenc alezredesről, 1941. (MNL CsCSVL SzL XIV. 43.)

1941 nyarán az Országos Vitézi Szék főszéktartója lett, azaz a rend adminisztrációjának vezetője.

Oklevél Csukonyi Ferenc ezredessé kinevezéséről, 1942. április. (MNL CsCSVL SzL XIV. 43.)

1942-ben átsorolták a helyi alkalmazásból szakszolgálatos tisztté, valamint 1942. március 31-i ranggal ezredessé léptették elő, elérte a legmagasabb rendfokozatát.

Értesítő levél a Magyar Vöröskereszt Érdemkeresztjének adományozásáról, 1942. december 16. (MNL CsCSVL SzL XIV. 43.)

1942 decemberében két kitüntetést is adományozott részére a kormányzó: a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét „a Vitézi Rend továbbfejlesztése terén […] kifejtett kiválóan eredményes és igen hasznos teljesítményeiért” kapta, míg a Magyar Vöröskereszt Érdemkeresztjét a „Vitézi Rend tagjai érdekében sok éven át példás buzgalommal és teljes odaadással kifejtett önzetlen szociális tevékenységével szerzett érdemei elismeréséül”.

Szálasi Ferenc hatalomátvétele után néhány hétre őt nevezték ki a Vitézi Rend vezetőjének. „Nem tudtam megérteni, miért kaptam én megbízást bár ideiglenesen is, mert én soha semmiféle összeköttetésben nem voltam sem a párttal, sem annak vezetőivel. […] Bizonyára azért bíztak meg ideiglenesen, mert a törzskapitányok után én voltam a legidősebb tényleges ezredes, s mint vitézi széktartó a Vitézi Szék közigazgatását vezettem” – írta 1946-ban

Többszöri kérelmére végül 1944. november második felében (néhol 15-e, néhol 20-a szerepel) mentette fel vitéz Csukonyi Ferencet az ugyanazon hónapban a Vitézi Renddel kapcsolatos ügyek intézésével megbízott vitéz Magyarossy Sándor vezérezredes.

1945 tavaszán elhagyta Magyarországot, de rögtön a határ után vissza is fordult családjával együtt. Április 16-én érkezett vissza Budapestre és másnap szolgálattételre jelentkezett a Honvédelmi Minisztériumban (HM). Az alábbi sorokkal zárta jelentését: „Önként jöttem haza, hogy Hazámat szolgáljam. Nyugodt lelkiismerettel jöttem és jelentkeztem, mert bűn nem terhel. Vitéz Csukonyi ezredes”

Határozat rendfokozattól való megfosztásról, 1947. (MNL CsCSVL SzL XIV. 43.)

Csukonyi Ferencet 1945. május 17-én a politikai rendőrség őrizetbe vette, majd két nappal később a Magyar Honvédelmi Miniszter Katona Politikai Osztály Elhárító Alosztályának átadta. 1945. október 15-én állították népbíróság elé. Pere kifejezetten érdekes a tekintetben, hogy ugyan nem kevés vitézt fogtak perbe a világháború utáni években, azonban jellemzően nem a Vitézi Rendben betöltött szerepük miatt.

A népbíróság kérdésére kifejtette, nyilas párttagokat nem vettek fel a Vitézi Rendbe. Több tanú is a vádlott mellett állt ki: Németh Imre őrnagy elmondta: Csukonyi ideiglenesen vállalta az OVSZ vezetését és többször kifejezte reményét, hogy e megbízatása véget ér, a vitézi telkek szétosztásában pedig semmilyen szerepe nem volt főszéktartóként, s szerinte nem vezetői, hanem csak adminisztratív jellegű tevékenységet végzett. Vitéz Balogh Gábor megerősítette többek között, hogy ő bátorította a feladat vállalására Csukonyi Ferencet, hogy elkerüljék egy nyilas kinevezését e pozícióra. Személyesen megjelent egy általa megmentett zsidó származású paprikakereskedő, Markovich Endre is, hogy kiálljon mellette.

Végül a népbírák hat év börtönre és mellékbüntetésként politikai jogainak öt évre való felfüggesztésére és állásvesztésre ítélték. Késmárky Ernő tanácsvezető bíró azonban különvéleményt fogalmazott meg, amelyben rámutatott: „tévedtek a népbírák”. Vitéz Csukonyi Ferenc nem vállalt önként vezető beosztást, hanem csak adminisztrációs munkát végzett, s később sürgetésére le is váltották. „Egyébként is a megbízás nem számít sem nyilas közigazgatásban, sem honvédelem keretében történő aktív működésnek, mert a Vitézi Szék köztudomás szerint nyilas ellenes volt és politikai érdekeket nem képviselt.” Konklúzióként arra az álláspontra jutott, hogy az ezredest fel kellett volna menteni a vádak alól. A Népbíróságok Országos Tanácsa ennek jegyében 1946. április 29-én elrendelte az elsőfokú bírói ítélet megsemmisítését, s kimondták: „a vádlottat az ellene emelt vád alól […] felmenteni kellett” volna.

A fentiek ellenére a „honvédelmi minisztérium állandó igazoló bizottságának 1947. évi február hó 14-én kelt 1.299/16. biz. – 1946 sz. jogerős határozata folytán” lefokozták, azaz „rendfokozatától közig[azgatási] úton való megfosztását” rendelték el.

Csukonyi Ferenc budapesti lakos, munkás részére kiállított Újítói Tanúsítvány a Budai Pamutfonó Vállalatnál, 1950. (MNL CsCSVL SzL XIV. 43.)

56 évesen, hadirokkantként, érettségivel a Francia–Magyar Pamutipar Rt-nél munkásként helyezkedett el. Ő azonban igyekezett beilleszkedni az új közegbe, az Üzemi Bizottság harminc tagja az alábbi mondatokkal jellemezte 1947. február 10-én: „[…] Csukonyi Ferenc ezredessel 8 hónap óta együtt dolgozunk […] Ez [idő] alatt megismertük demokratikus felfogását és a munkásság iránti szeretetét. Nehéz fizikai munkáját az újjáépítésben korát meghaladó akaraterővel látja el, úgy, hogy a fiatal munkásoknak is példaképül szolgál, és így reá a demokrácia mindig építhet”. Habár igyekezett beilleszkedni és munkáját továbbra is kiválóan ellátta, az állambiztonság megfigyelte, legalább egy ügynök jelentett róla.

Az autópálya-építés miatt el kellett bontani Budaörsi úti házukat. Ezt követően visszaköltözött a Csukonyi házaspár a szülővárosukba, a Belvárosban laktak egy társasházban a híd közelében. Egy másik ismert szegedi vitéz, Shvoy Kálmán után néhány nappal, 1971. október 31-én hunyt el Szegeden