Az 1848–1849. évi szabadságharc leverése után az olmützi alkotmány értelmében megkezdődött Magyarország új közigazgatásának kiépítése, lényegében az ország adminisztratív beolvasztása az osztrák birodalomba. Az átalakítás alapjául szolgáló császári rendeletet, amely a „Magyarországra behozandó ideiglenes törvénykezési szerkezet és perrendtartás” címet viselte, 1849. november 10-én tették közzé. A rendelet értelmében szétválasztották a közigazgatást és az igazságszolgáltatást. Alsó szinten I. és II. osztályú járásbíróságokat hoztak létre. Az orosházi I. osztályú járásbíróságként (vagy más néven társasbíróságként) működött. Az ilyen típusú bíróságok a II. osztályú járásbíróságok hatáskörét meghaladó ügyekben jártak el (a II. osztályú járásbíróságok hatáskörét lásd a IV. B. 162. fond bevezetőjében). Az orosházi járásbírósági tárgyalások a megyei törvényszéki elnök, egy fő ülnök, az orosházi járásbíró és az állami ügyész jelenlétében folytak. A járásbíróságok működése négy évig tartott. 1854. áprilisában alsó szinten újra egyesítették a közigazgatási és igazságszolgáltatási hivatalokat vegyes szolgabíróságok néven.

A két állagból álló fond iratanyaga töredékes. Az a) állagban találhatók a polgári peres iratok, közöttük különböző típusú jegyzőkönyvek, periratok és segédleteik. Itt kerültek elhelyezésre a csekély mennyiségben fennmaradt telekkönyvi, valamint árvaügyi iratok. A fondképző dokumentumait 1850–1852-ben évente újrakezdődő, folyamatos számozással látták el, 1853–1854-ben pedig tárgyuk szerint rendszerezve, római számmal ellátva csoportosították azokat (ezzel kapcsolatban lásd IV. B. 162. fond bevezetőjét).

A b) állag a büntető peres iratokat tartalmazza az 1850–1852. évekből.