Pár napon belül elhagyja a nyomdát Márki Sándor naplóinak III. kötete Ez a kötet az 1873 és 1925 között vezetett napló 1904 és 1914 között papírra vetett részét adja közre. A napló nemcsak nagy forrásértékű narratív dokumentum. de érdekes olvasmány is. Hogy kedvet csináljunk az olvasáshoz, közlünk néhány részletet. Elsőnek pár bejegyzést az egyetemi tanárok New York Kávéházbeli törzsasztalánál elhangzott beszélgetésekről. A professzorok törzsasztala tekintélyes fórum, szinte intézmény volt. Késő délután rendesen ott „ozsonnáltak” a tanár urak, este vendégeket fogadtak. Márki gyakran írt a törzsasztalnál elhangzottakról. Néhány részlet a krónikából.

(A lentebbi összeállítás megjelenési helye: Márki Sándor naplói III. 1904–1914. Szerk. és s. a. r. Erdész Ádám. Gyula, 2021. 456 p.)

1905. márc. 3.

Ma megy tovább Szeben felé Somogyi Ede bp-i hírlapíró, ki kb. két hetet kutatott itten az oláh kérdésben és ez alatt New York-i törzsasztalunk vendége volt. Nem szereti Veress Endrét, aki azt mondta neki: hogy „mi tudósok” 3–4 olvasóval is megelégszünk az Akadémiában, de nem dolgozunk zsurnaliszta módra.

1905. okt. 17.

Este Pósta Béla elhozta a New York-i törzsasztalához dr. Reglinget, a berlini kir. múzeumok Münzkabinetjének Directorial-Assistentjét, ki meg volt elégedve a mi múzeumunkban tett kutatásaival is. Pósta különben kioktatta államjogi viszonyainkról. Az éjjel utazik haza az apró porosz.

1906. febr. 9.

Bethlen Bálint gr. a New York asztalánál fölvetette, hogy Nemzeti Színházunk május elejével a régi épületben megszűnvén működni, búcsúünnepet kellene rendezni, de ne a régi eszméktől idegen, új (Janovics-féle) igazgatóság, hanem maga a társadalom tegye ezt. A színház több mint száztíz esztendős történetéből tablókat kellene rendezni; Hegedűs Pista bőven ömlő alexandrinusokban megírhatná a lefolyt száztíz esztendő allegorikus történetét. Nagyot nevetett, mikor egyik tablónak ajánlottam a 110 év előtti és a – mostani páholyközönséget. Ha kezébe veszi az ügyet, szép és méltó ünnepünk lesz. Az irodalomtörténeti staffázst – külön ülésen – az Erd. Irod. Társ. adhatná meg.

1906. okt. 23.

A New York szokott kávéházi asztalánál este nagy társaság verődött össze, odajővén Eötvös Károly és b. Bánffy Dezső is. Eötvös most Gyulaffy László életéhez gyűjt adatokat, akit János Zsigmond hítt ide; talált sokat az Erd. Múzeumban, de több nem is kell neki, mert az adatok – zavarják az írásban.[1]^a Mindamellett lecsepülte az egész magyar történetírást, ahogy ezt jobban megírta egy régibb cikkében.[2] Összeakaszkodtunk, de csöndesen. Sokkal jobbak voltak ennél adomái; utoljára már a kávéházbeliek mind odafordultak hozzá s hallgatták elbeszéléseit. Én 8-kor eljöttem, de ő vacsora után visszament, s éjfél után kettőig tartotta szóval az egész társaságot.

1906. dec. 30.

A New Yorkban Réthy Laci keresett föl s mutatványokat olvasott föl „Lőwy Árpád” malackodásaiból, mert „hátha nem lesz rá több alkalma”.

1907. okt. 29.

Gr. Teleki Gézával, Biás Istvánnal és Szádeczkyvel vacsoráltam a New Yorkban. Teleki is biztat, írjam meg Rákóczi III. kötetét is, majd csak kiadják valahogy a Tört. Társulatban, ámbár már a II. kötetet is – ahogy mondta – csak azért szavazták meg, „mert én írom”. Apai elragadtatással beszélt fiáról, Pálról, kit kartogr. történeti munkásságában a párizsi szakkörök igen előzékenyen fogadtak. Én is odaígértem neki 30 év óta tett földrajztörténeti jegyzeteimet, amelyeket többé úgysem dolgozhatok föl.

1910. dec. 18.

Két nap óta Bethlen Bálint gr. viszi a szót New York-i asztalunknál. A sok malackodás mellett jó történelmi adalékokat is mond; pl. Bethlen Gábor, az EMKE volt elnöke, 18 éves korában hogyan járt titkos küldetésben Klapkánál s mint kir. biztos, hogyan vezette a vizsgálatot a székely puccs dolgában. (A vizsgálatra menet egy vasúti állomáson találkozott a legerősebben kompromittált Ugron Gáborral: „Hova mégy?” – kérdi tőle. – „Tövisre.” – „Nincs elég messze, messzebb menj.” Tisza Kálmán utóbb szemrehányást tett neki, hogy futni engedte. „Nem vagyok zsandár” – felelte.[3])

1914. jún. 28.

Ma du. ½ 5-kor mutatta a fiatal Fészl, a New York bérlője az Estilaphoz érkezett táviratot, hogy Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét, Hohenberg Zsófiát Szarajevóban bombával megölték. Újabb telefontudósítások szerint a bombának 7 áldozata van. Farkas Pali orsz. képviselő hasonló hírt kapott. „Ha szabad ilyenkor ilyet mondani – szólt –, a nemzet ezzel talán egy nagy veszedelemtől szabadult meg.” – „A nyílt abszolutizmustól?” – „Annál is nagyobbtól.” Zsarnok hajlamokat érintett, de talán – az antiszemitizmust értette. A kettős ünnep (ma vasárnap, holnap Péter-Pál) [miatt] a lapokból a közönség későn értesül a végzetes merényletről; mikor 5-kor hazaindultam a rossz hírrel, még nagyon kevesen tudták. A helybeli lapok esti rendkív. kiadásai már néhány részletet is közöltek.[4]^a

Kiemelt kép: A kolozsvári New York szálloda és kávéház (forrás: https://nanocs.wordpress.com/2013/09/14/404/)