A háború következményei… Békés megyei károk a II. világháború harcai után

Ládafia: A hónap dokumentuma az MNL Békés Vármegyei Levéltárából
2025.09.16.
Egy háború következményeinek vizsgálata során elsősorban az országok közti hatalmi és területi átrendeződéseket szoktuk számba venni. A hadmozdulatok elemzése, a stratégák egymásnak feszülése, az ütközetek, csaták és hadjáratok eseményei adják a háborúk történeti elemzésének egyik fő nézőpontját. Ezek mellett a hadseregek, hadosztályok, ezredek, zászlóaljak és századok emberi életekben, technikai eszközökben esett veszteségeinek felmérése, és az elesettek – legyen az civil vagy katona – neveinek, felidézése alkotja a háborúk emlékezetének másik fő vonulatát.
A második világháború a mozgó hadviselés modern példája, ahol az egymás elleni küzdelem nem csak egy-egy szűk, vagy jól behatárolható környezetre, vagyis a csatatérre korlátozódott, hanem egész országokra, régiókra, megyékre, városokra is kiterjedt. Jelen cikkben a Békés vármegyét ért háborús pusztításokat nem teljeskörűen, hanem kiragadott példákon keresztül vizsgáljuk, bemutatva az infrastruktúrában és az épületekben okozott károk mértékét és azok okait.

Békés megye a második világháború 1939–1944 közti időszakában hátországi területnek számított, így nem érintették közvetlen harcok. Az ország német megszállása során sem voltak itt károk, mivel a Wehrmacht és SS csapatok 1944. március 19-én „csak” a Tisza vonaláig vonultak. A Holokauszt borzalmait, azonban már 1944 tavaszától (a zsidó lakosság ellehetetlenítése már jóval korábban elkezdődött) a vidék, így Békés megye is megszenvedte. A megyei adottságai és gazdasági viszonyai alapján addig egy csendes, agrár-ipari hátországot adott a háborús Magyarországnak. Mivel ipara nem volt jelentős, így egészen sokáig, 1944. szeptember 21-ig amerikai stratégiai légicsapás sem sújtotta a térséget. Viszont a szeptember 21-i békéscsabai egyszeri támadással okozott kár jelentős volt, bár a támadás célja a vasútforgalom akadályozása és nem a város elpusztítása volt. Ez a légitámadás volt a megye számára a II. világháború alatt elszenvedett legpusztítóbb – egy művelet során okozott – katonai hadművelete. Ezen kívül 1944. november 13–14-én Békéscsabát egy második légicsapás is érte, amely a város keleti felét érintette. Ugyan az elérhető források nem részletezték, valószínű a német légierő, a Luftwaffe hajthatta végre ezt a támadást. Állításomat arra alapozom, hogy egyrészt a beszámolók bombázásról beszélnek, másrészt ekkorra, Békéscsaba mélyen a szovjetek által megszállt országrészben volt, távol esett a frontvonalaktól. Így sem az angolszász, sem a szovjet légierőnek nem volt indoka támadni a várost. A leírások alapján a csabai repülőtér is találatokat szenvedett. Ennek a légitámadásnak pontos felderítése még további kutatásokat igényel.
 


Békéscsaba elleni bombázás következményei 1944. szeptember 21. Forrás Fortepan / National Archives
 
 
A harci események 1944-es év augusztus-szeptemberében egyre közelebb kerültek a térséghez: a Maros-völgyében szovjet csapatok állomásoztak. Az Arad környékén található hegyek lábánál, Ópáloson, a szovjetek a csata megnyerésével (szeptember 14–19.) előre törtek a Tiszántúl alföldi területeire. A megye mai közigazgatásához tartozó Battonyán, szeptember 23-án jelentek meg az első ellenséges haderők, majd egészen október elejéig folytak harcok. A szeptember végén kialakult frontvonalat, október 6-án a 2. ukrán front törte át, s nyomultak Orosháza-Békéscsaba-Gyula vonala felé. A Békés megyében tartózkodó 3. magyar- és 6. német hadsereg csapategységei nem tudták feltartóztatni a támadókat, emiatt gyors ütemben haladtak előre a szovjetek. A támadó lovas és gépesített alakulatok a hónap közepére Békésből kiszorították a védekező magyar és német erőket, majd október 19-én a szovjet csapatok már Debrecent foglalták el.

A fentiek alapján a harcok borzalmait rövid ideig viselte a megye lakossága, azonban így is súlyos veszteségeket éltek meg. A szovjet alakulatok harcolva törtek előre, valamint a magyar és német haderő is aktívan védekezett. Ez meglátszik az október 6-án támadás alá vett, majd el is foglalt Gyula és Orosháza települések állapotán, ahol a lakásállomány – a küzdelem viszonylagos rövidsége ellenére – jelentősebb pusztulásokat szenvedett. Erre jól rámutat a károkat összegző 1945-ös táblázat, amely szerint Gyulán a lakásállomány 5%-a rongálódott meg. A fegyveres küzdelem mellett a megszállás következményei is különböző épületkárokat okoztak. Erre példa a megyeháza épülete, amelyet a szovjet megszálló parancsnokság a saját igényeinek megfelelően rombolt, illetve alakított át. A háború következményeként Orosházán közel száz ház sérült meg, míg a jóval kisebb határmenti Gyulaváriban, hét ház borult össze. A küzdelmek intenzitását jelzi, hogy Békésen is több ház károsodását jelentették. Ennek ellenére, a megye legtöbb településén minimális háborús károk keletkeztek. Ennek oka, hogy napokig, hetekig zajló városharcok nem alakultak ki. 
 
 

A vármegyeháza Gyulán 1945-ben, mint szovjet katonai parancsnokság. Dalos Ferenc fényképhagyatékából
 
Az épületek megrongálódása mellett, az infrastruktúrában estek még károk. A védekezés miatt a Körösökön átívelő hidak jelentős részét tették használhatatlanná, vagy robbantották fel. Ezeket az akciókat a magyar és német csapatok hajtották végre, hogy lassítsák a szovjet csapatok előretörését. Az Államépítészeti Hivatal 1945 októberi felmérése szerint négy nagyobb és egy kisebb híd lett felrobbantva, további egy híd esetében angol légitámadás okozott sérüléseket. Az endrődi hidat is lerombolták, azonban szükséges volt a lehető leghamarabb a közlekedési útvonal (a főváros irányába) helyrehozatala. A vármegyei mérnökség szűkös forrásaiból próbált erre a célra átcsoportosítani bizonyos összegeket. Több más közúti és vasúti híd megsérült, így a gyulai vasúti-, vagy a dobozi híd is.
 
A hidak mellett a közutak állapotának felmérésére és javítására is komoly figyelmet fordítottak. Ennek oka, hogy a harcok rövid idő alatt jelentős közúti forgalmat generáltak, azonban a megyei infrastruktúra nem bírta ezt a terhelést. Elég csak egy T-34-es típusú tankra és annak lánctalpára gondolnunk, hogy elképzeljük, milyen károkat okozhattak a makadám-úttestekben. A rengeteg átvonuló ember, ló és szekér tovább rongálta az utakat. Erre példa a 36/b sz. gerendási útbekötő szakasz, ahol a harckocsik az utat alkotó kavicsréteget belenyomták az útpadkába. Meglepő módon a károk jelentős részét nem is a túlterhelés, hanem az utakhoz tartozó kiegészítő elemek rongálása okozta. A túlhasználat mellett a karbantartás hiánya is megmutatkozott az országutakon. Az útőröket sok esetben a szovjet katonák kifosztották, volt, hogy a ruhájukat is elkobozták. A rablások, az önkényes rekvirálások nemcsak a személyzetet érintették, hanem az infrastruktúrát is, mivel több köbméter javításra szánt követ is elhordtak a szovjet erők. A mérnökséghez tartozó munkagépek, gépjárművek jelentős része eltűnt, vagy megsemmisült, mint „háborús kárt” tartották számon. Így az utak javítására plusz munkaerőt kellett igényelni közmunka keretében.
 
 

T34/85 típusú harckocsi. A lánctalpán látható, hogy a terepen való manőverezésre, nem a makadám utakon való haladásra lett optimalizálva
 
A vasúti pályák helyreállítása is súlyos terhet jelentettek az elöljáróknak. Az MNL Békés Vármegyei Levéltárában ezen háborús károkról kevesebb forrást találhatunk (ilyen típusú forrásokat inkább a MÁV Archívumban őriznek). Levéltárunkban található dokumentumokban olvashatjuk, hogy a Gyula-Gyulavári kisvasútban okozott károk helyreállítására utasítást adtak ki. Több lövészgödör kialakításra is sor került a vasútvonal töltésében, amelyre a gát stabilitásának helyreállítása miatt lehetett szükség. A használhatatlan hidak ellenére is biztosítani kellett a mezőgazdasági termékek, valamint az élelmiszer szállítását. Egy 1944. november 1-én kiadott javaslat szerint, a lerombolt gyulai vasúti hídtól, sínpár kialakítására tettek javaslatot a Fekete-Körös kompjáig, hogy onnan szállítsák át a Sarkadi cukorgyárba a cukorrépát. Erre amiatt volt szükség, mivel nem tudták hírtelen rendbe hozni a hidakat, a kompközlekedéssel viszont ideiglenes megoldást találtak az áruszállítás lebonyolítására. A háború következményei annak ellenére, hogy nem olyan intenzitású és időtartamú, elhúzódó küzdelmek voltak, mint Budapest, vagy Székesfehérvár körül, azonban a nyomai még sokáig meglátszottak a térségben. A lerombolt, megsérült házak mellett az utak, hidak, és vasutak is megsínylették a világháborút. 
 
 
 

Felhasznált irodalom, források:
Számvéber Norbert: Páncélosok a Tiszántúlon. Az alföldi páncéloscsata 1944 októberében. Paktum Nyomdaipari Társaság, Budapest, 2002.
Ungváry Krisztián: Magyarország a második világháborúban. Kossuth Kiadó, Budapest, 2013.
Dér László – Szabó Ferenc (szerk.): Békés megye 1944–1945-ben. A felszabadulás és a népi demokratikus forradalom első esztendeje a viharsarokban. MSZMP Békés Megyei Bizottsága, Békéscsaba, 1975.
Marosi Gyula – Szabó Ferenc (szerk.): Három szabad évtized Gyulán. Városi Tanács, Gyula, 1975.
Balogh István: Békés békétlenség: a Békés megyei zsidók története. Tótkomlós, 2007. 
Erdész Ádám – Kovács Tamás (szerk.): A Holokauszt Békés megyei történeteiből. A Magyar Nemzeti Levéltár 2014. június 12-i gyulai konferencián elhangzott előadások. MNL Békés Megyei Levéltára, Gyula, 2014.

HU-MNL-BéVL-IV.401.b. Békés vármegye főispánjának iratai (1880–1950) 132/1945. Békéscsabai útbiztosság jelentése (1945. március 9.).
HU-MNL-BéVL-IV.401.b. Békés vármegye főispánjának iratai (1880–1950) 318/1945. Jelentések utak, hidak állapotáról.
HU-MNL-BéVL-IV.401.b. Békés vármegye főispánjának iratai (1880–1950) 1394/1945. [az Államépítészeti Hivatal jelentése] (1945. október 22.).
HU-MNL-BéVL-IV.407.b. Békés vármegye alispánjának iratai (1872–1950) 4/1944. Gyulaváriból Gyulára vezető kisvasút pályatestének rendbehozatala.
HU-MNL-BéVL-IV.407.b. Békés vármegye alispánjának iratai (1872–1950) 18/1944. Cukorrépa szállítására javaslat.
HU-MNL-BéVL-IV.407.b. Békés vármegye alispánjának iratai (1872–1950) 113/1945. Kimutatás a 40.005/1945. N.M. rendelet szerinti lakásviszonyokról. (1945. március 8.).
HU-MNL-BéVL-IV.407.b. Békés vármegye alispánjának iratai (1872–1950) 12253/1945. Az endrődi Hármas-Körös híd bontásával kapcsolatos ügy.
HU-MNL-BéVL-IV.412.b. Békési járás főjegyzőjének iratai (1872–1950) 29/1945. [Kárbejelentő lapok].
HU-MNL-BéVL-V.82.b. Békéscsaba Megyei Város polgármesterének iratai (1929–1947) 5997/1944. [Békéscsaba Megyei Város Népőrsége Parancsnokságának jelenése bombázásról] 1944. november 14.
HU-MNL-BéVL-V.82.b. Békéscsaba Megyei Város polgármesterének iratai (1929–1947) 6152/1944. Árpád fürdő üzeméről jelentés (1944. december 28.)
HU-MNL-BéVL-V.82.b. Békéscsaba Megyei Város polgármesterének iratai (1929–1947) 667/1945. Kövesutak karbantartásához közerő kirendelése.
HU-MNL-BéVL-V.342.b. Battonya nagyközség iratai (1850–1950) 376/1945 A járásbíróság épületének, orosz katonai parancsnokság és a környékének rendbehozatala (1945. február 20.).

 

Szerző: Csík Ádám Lajos 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 



 

Utolsó frissítés:

2025.09.17.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges