Pfiffner Paulina Mezőhegyesen született 1825. január 19-én, a család negyedik gyermekeként. Édesapja, Pfiffner Félix 1834-től alhadnagyként szolgált a mezőhegyesi katonai ménesintézetben. Paulina 10 éves volt, mikor meghalt az édesanyja, így a szigorú katonás apa magára maradt nyolc kiskorú gyermekével. Paulina kezdettől fogva fiús, erős akaratú leánynak bizonyult. Pontos céllövő, kitűnő lovas, valamint vadászatok állandó vendége volt. Mikor otthonról elkerült, kipróbálhatta magát színészként is. A Nemzetiben nem volt különösebb visszhangja fellépéseinek, ezért álnevet s álruhát öltött, Ligeti Kálmán néven férfiruhába bújva vidéki társulatokhoz szegődött. A szabadságharc alatt a bécsi légió tagjaként, „férfiként” harcolt Bem erdélyi seregében. Katonai életéről azonban életrajzírói kevés, és nem mindig pontos adatot közöltek. Annyit tudunk, hogy pályafutása gyorsan ívelt felfelé, hamar tizedessé, majd őrmesterré léptették elő. Egy csatában kartács okozta sérülést szenvedett a lábszárán, és kórházba került. Paulinát a szabadságharc leverését követően végül Medgyesen letartóztatták, és Gyulára kísérték, ahol Tutzinger Károly kapitány hallgatta ki. 1853-ban Kálmánt (Paulinát) az akkori megyeszékhely egyik fogházába zárták. Tormássy Lajos Békés megyei főorvos, kórházigazgató jegyzeteiből tudjuk, hogy egy hétig volt magánzárkában, ahol egy hozzá került pisztoly segítségével öngyilkosságot kísérelt meg, hogy elkerülje a felelősségre vonást.
Bővebben: https://mnl.gov.hu/mnl/beml/hirek/pfiffner_paulina_a_szabadsagharc_hadnagya

Tormássy Lajos, aki sok napon át küzdött a hős hadnagy életéért, fantasztikus jellemrajzot, kortörténetet, ápolási naplót közölt a levéltárunk őrizetében lévő becses jelentésében.

A kiskunhalasi születésű Tormássy Lajos orvosi tanulmányait Bécsben végezte, majd 1812-ben kinevezték a megye főorvosává. 1848-ban a megyei kórház igazgatói székét is elfoglalhatta. A himlő ellen folytatott küzdelem során elévülhetetlen érdemeket szerzett, Orvosi működése alatt közel 37 000 gyermek kapta meg az életmentő vakcinát.

A haladó szellemű Tormássy család jelentős szerepet töltött be a reformkor idején, a főorvos fia, János 1834. július 17-től – az 1832–1836. évi országgyűlés befejezéséig – Szombathelyi Antal békési követ országgyűlési írnoka volt Pozsonyban. Emellett Kossuth szűkebb köréhez tartozott, s mint a Társalkodási Egylet egyik legképzettebb tagja előadásaiban a függetlenség, a sajtószabadság, népképviselet, valamint a köztársaság híveként nyilatkozott. Az országgyűlés feloszlatása után Gyulára tért vissza, itt tartóztatták le, majd Budára hurcolták. Édesapja leveleivel harcolt a hatóságokkal, hogy a fia számára megfelelőbb börtönkörülményeket érjen el. Megbízható szájhagyomány szerint Tormássy Jánost kiszabadulása után néhány hónappal Kossuth Lajos is meglátogatta gyulai házukban, ahol két napig élvezhette a család vendégszeretetét (az eseményt emléktábla is őrzi).

Pfiffner Paulina (Ligeti Kálmán) 1848 szeptemberében a gyulai fogházban maga ellen fordította fegyverét, a lövés nem volt azonnal halálos kimenetelű, ellenben súlyos sérüléseket okozott. Tormássy Lajos doktort a helyszínre hívták: …nem messze az ágyához állva magát keresztül lőtte, a golyó a falból meg lapulva pattant vissza: rögtön hivatván hozzá őrt, szokott férfiruhát felöltözve az ágyon lecsüggő lábakkal fekve, vérben szintén úszva, elaléltan, cérnaforma s alig érezhető érveréssel, s alig érezhető suttogó hanggal, halál sápadtan találtam […]. Pfiffner Paulina testébe a golyó a bal oldalán a 6-dik és 7-dik oldalborda között fúródott, ahol egy kis kerek kevéssé eresedésben lévő sebet ejtett, mellyen a golyó bement, és egy másikat 1 ½ hüvelykel a bal lapoczka hegye alatt, melyen kiment. A főorvos a lőtt sebet a helyszínen megtisztította, majd borogatta, ezt követően a 48-as hadnagyot kocsin a gyulai kórházba szállították. Itt a politikailag gyanús Pfiffner Paulinát kíváncsi tömeg vette körül, többen beszélgettek a férfiruhás vádlottal. A megye intézkedéseket tett ennek megakadályozására.
A tiszti főorvosi jelentésekből és iratokból kitűnik, hogy a XIX. század első felében az orvosok egyaránt alkalmazták a tudományos, valamint a népi gyógyítás gyakorlatát is. A betegekért mindkét „fronton” harcoltak, bevetették a tanult módszereket, segítségül hívták a gyógyszereket, azonban a gyógynövények erejét is felhasználták. Paulinánál Tormássy három napig lob ellen salétromos fehér mályvagyökér főzetet alkalmazott, belső használata mellett, azonban folytatódott a vérzés csak hamar megszűnt, s ami csudálatos a beteg szintén sokáig egyet sem köhintett…

Fehérmályva (Althaea officinalis), (orvosi ziliz). A mályva szó valószínű a görög malakos szóból ered, amely magyarul lágyat, puhát jelent. Többek között légzőszervi hurutos bántalmak esetén használják.

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

Gyűszűvirág (Digitalis). Igen sok gyűszűvirágfajta létezik. A forrásunkból pontosan nem derült ki, melyiket használta fel Tormássy doktor. A különféle fajok azonban hatásukban azonosak. A gyógynövény fokozza a szívizom összehúzódó képességét, javítja a vérkeringést.

Olasz kapor (Foeniculum vulgare). Bécsi, illetve római kapornak is nevezik. Napjainkban inkább édesköménynek ismerjük. Nevével először Pliniusnál találkozunk, szó szerinti fordítása „szénácskát” jelent. Szélhajtónak, görcsoldónak, köptetőnek, valamint emésztőszervek erősítésére alkalmazzák, étvágygerjesztőnek is kitűnő.

Borostyánmeggy-víz. Elsőrangú fájdalomcsillapító, görcsoldásra, légzésstimulálásra is jó. Hatóanyaga a babérmeggyből (Prunus laurocerasus), régies nevén a borostyánmeggyből származik.

A gondos szakember a leány lőtt sebeire is odafigyelt, meleg állagú borogatásokat alkalmazott – a nagyobbik sérülését, melynek kerülete egy tenyérnyire a lőporral volt égetve, írós vajból faolajból s tojássárgájából készített írt készített. A sebek kezelése hatásosnak bizonyult, a nagyobb seb már kis híján, a hátán lévő pedig halála előtt 5 nappal tökéletesen begyógyult.
Ennek ellenére … pisztolylövés által elkövetett öngyilkossági merénynek következtében f. hó [szeptember] 29-kén du 2 órakor, a megyei kórházban meghalálozott.

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

MNL BéML IV. B. 153. b. 1388/1853.

       Felhasznált irodalom:       
Giovannini Rudolf–Szatmáry Géza: Gyógynövényeink. Bp., 1958.
Helmeczy László: Gyógynövények Békés megyében. Békési Élet, 1971. 2. szám. 258–268.
Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848. (Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4.) Békéscsaba, 1971.
Scherer Ferenc: Gyula város története I–II. Gyula, 1938.
Orvosi Hetilap, 1865. 06. 04. 24.
https://zoldszeresz.hu/babermeggy-szaporitasa-metszese/