„Az irodalmi pálya az, amelyen a küzdelem és a fáradság a legtöbb, az elösmerés a legritkább”

„Az irodalmi pálya az, amelyen a küzdelem és a fáradság a legtöbb, az elösmerés a legritkább” – Zemplén vármegye részvétele Jókai Mór ötvenéves írói jubileumának megünneplésében

Írta: Bodnár Krisztián

https://mnmkk.hu/jokai200/ferraris-artur-jokai-mor.

Idén ünnepeljük többek között Jókai Mór születésének 200. évfordulóját is, így ebben a cikkünkben rá kívánunk emlékezni. Pályájának egyik legjelentősebb eseménye az ötvenéves írói jubileumának megünneplése volt, amely az egész országot megmozgatta. Ebből az eseménysorozatból természetesen Zemplén vármegye sem maradhatott ki, a törvényhatóság tevékenyen kivette a részét az ünneplésből. Habár Hőgye István, a sátoraljaújhelyi levéltár néhai igazgatója közzétette a vármegye Törvényhatósági Bizottsága által Jókainak küldött felirat szövegét,[1] más dokumentumokat a terjedelmi keretek okán nem közölt. Azonban az ünneplésnek vannak olyan érdekes mozzanatai (például az, hogy a „nagy magyar mesemondó” összes műveinek három sorozatát is megrendelte a vármegye, amelyből egy széria az újhelyi levéltárhoz került), amelyekről érdemes lehet kicsit bővebben is szólni, illetve megismerni a rájuk vonatkozó forrásokat.

Jókai Mór 1894-ben már az ötvenedik évét töltötte az írói pályán, s azon év januárjában a sajtó számtalan cikkben méltatta az írót, illetve teljesítményét. Iskolai ünnepségeket és bálokat rendeztek, előadták a színműveit, és díszkiadásban megjelentették az összes művét.[2] Ugyanilyen fontos, de talán kevesebb figyelemre méltatott aspektusa az ünneplésnek, hogy Jókait ekkoriban rengeteg település választotta díszpolgárává, utcákat neveztek el róla, díszokleveleket, albumokat, képzőművészeti alkotásokat küldtek neki.[3] Rózsafalvi Zsuzsanna a Jókai tiszteletére rendezett ünnepségsorozatot a kiegyezés után megszaporodó jubileumok kontextusában helyezi el, amelyek során a kultúra „a nemzeti önreprezentáció kiemelkedő terepe[ként]” működött, s annak a véleményének ad hangot, hogy ezen ceremóniák legjelentősebb eredménye az életművek díszkiadásban történő megjelentetése volt.[4] Más szerzők pedig azt emelik ki, hogy ekkoriban egész Európa a jubileumszervezések lázában égett, ami az ünnepségek kiüresedéséhez vezetett. Jókai Mór esetében viszont az is érdekesség, hogy az író még élő személyként került be a nemzeti panteonba, ami – bár nem volt teljesen példa nélküli – nem tekinthető általánosnak.[5] Amint arról rövidesen szó esik majd, Zemplén vármegye is a nemzetért dolgozó, mintegy „megdicsőült” hazafit látta és láttatta Jókaiban, egyúttal viszont mintegy önmagát is „felemelte” a törvényhatóság azzal, hogy részt vett az „írófejedelem” megünneplésében.

Habár a megemlékezés kétségtelenül 1894 januárjának elején „tetőzött”, már korábban is zajlottak a jubileumhoz kapcsolódó események, illetve elkezdődtek a szervezési munkálatok.[6] Zemplén vármegyében is már 1893 tavaszán foglalkoztak a kérdéssel: a törvényhatósági bizottság május 16-i ülésén felolvasták Dókus Gyula[7] indítványát, amelyben üdvözlő irat elküldését javasolta Jókai Mórnak. Dókus úgy vélte, hogy „[a]zon nemzet[,] mely a közművelődés nehéz munkáját sikeresen teljesítő fiát, így megkoszorúzza, az magának emel oszlopot, mert azzal adja igazi jelét műveltségének”.[8] Azaz ebben az értelmezésben a közösség saját maga emelkedik fel a nagy ember szintjére azzal, ha elismerésekben részesíti őt, illetve más szemszögből nézve a dolgokat a közösségre is kiárad a kiemelkedő személyiség „dicsfénye”.

A törvényhatósági bizottság e felvetésre hozott határozata a nemzeti narratívához hasonlóan a legjelesebb személyek között említi Jókait, kijelölve a nemzeti kánonban/panteonban ma is elfoglalt helyét. Az írói pályát nehéznek és kevés elismerést jelentő tevékenységnek láttatja a felírás (jóllehet éppen Jókai életútja lehet erre az ellenpélda, és a 19. század második fele egyébként is egyre több művésznek tette lehetővé, hogy hivatásszerűen tudjon foglalkozni az irodalommal, abból meg tudjon élni), s Jókai Mór érdemét abban (is) ismeri el, hogy nem hátrált meg a nehézségek előtt, hanem folyamatosan alkotott. Az írót valódi hazafiként értékeli emiatt, aki a nemzet nagyságán dolgozik, s akinek a törvényhatóság közössége az adósává vált.

A Jókai-évforduló megünneplése 1893 decemberében került ismét terítékre, amikor Zemplén vármegye jeles személyiségei újabb ötletekkel álltak elő. A törvényhatósági bizottság december 20-i közgyűlésén Matolay Etele[9] alispán azt javasolta, hogy a megye menesszen küldöttséget a Jókai tiszteletére rendezett ünnepségre. Ehhez Fejes István[10] hozzátette, hogy Jókai összes művéből 3 példányt kellene megrendelnie a megyének; egy sorozatot kapna a vármegyei levéltár, egyet a sárospataki református főiskola akadémiai ifjúsági könyvtára, egyet pedig a sátoraljaújhelyi római katolikus főgimnázium könyvtára. A bizottság közgyűlése mindkét felvetést egyhangúlag támogatta. Jókai Mór üdvözlésére egy tizenegy tagú küldöttséget állítottak össze, gróf Andrássy Tivadar elnökletével. Megrendelték az író összes művének díszkiadását is, az említett három példányban, összesen 600 forint értékben. A kötetek ellenértékét a vármegyei közművelődési alapból biztosították.[11] A kiküldöttség utazásáról, tisztelettételéről sajnos nincsnek információink, annyit azonban tudunk a Zemplén című periodika 1894 januári számaiból, hogy megyeszerte számos helyen tartottak rendezvényeket, előadásokat, s a lap január 6-i számát is részben az írófejedelem megünneplésének szentelték.

Itt röviden érdemes kitérni egy fontos tényezőre. Jókai összes művének díszkiadásban történő megjelentetését Révai Mór, a neves könyvkiadó javasolta. Az elképzelés szerint az író munkásságát száz kötetben, átlagosan húsz ív terjedelemben tervezték kiadni, egy sorozatot 200 forintért lehetett megvásárolni.[12] Jókai életművéből azonban háromféle sorozat jelent meg: a kereskedelmi forgalomba nem kerülő jubileumi díszkiadásból 1950 darabot adtak ki; 20 sorozatot japánpapírra nyomtattak (ez volt az ún. amateur kiadás), illetve 4050 sorozatot tett ki a nemzeti/népies kiadás.[13] Zemplén Vármegye Törvényhatósági Bizottságának irataiból azonban nem derül ki, hogy melyik sorozatot rendelték meg, és a levéltár korabeli adminisztratív iratai is lappanganak vagy megsemmisültek, így nem tudunk választ adni erre a kérdésre, de arra sem, hogy az intézményhez eljutottak-e a kötetek.

Ma a Tokaj-Hegyalja Egyetem könyvtárának katalógusa szerint ott megvannak a nemzeti díszkiadás sorozatának egyes kötetei, és a sátoraljaújhelyi római katolikus főgimnázium jogutódjának, a Szerencsi Szakképzési Centrum Sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Technikum, Szakképző Iskola és Gimnáziumnak a könyvtárában is vannak kötetek,[14] így feltételezhető, hogy akkoriban a levéltárba is megérkeztek a kiadványok, illetve hogy oda is ezt a viszonylag olcsóbb kiadást rendelhették meg. Ma már sajnálatos módon nem találhatóak meg Jókai művei a levéltár könyvtárában: vagy elvesztek, vagy esetleg valamilyen másik gyűjteménybe kerültek át. A törvényhatósági bizottság határozata azonban ilyen formában is jól jelzi azt, hogy Zemplén vármegyében mely intézményeket tartották érdemesnek arra, hogy egy ilyen reprezentatív könyvsorozat megvásárlásával és odaajándékozásával támogassák őket.

Az alábbiakban a vonatkozó legfontosabb iratok szövegét közöljük:

 HU-MNL-BAZML-IV.2402.b. 116/1893.

Tekintetes törvényhatósági közgyűlés!

Hódító hadvezéreknek, a nyert csaták diadala, – a politikusnak: megvalósult tanai által termett gyümölcsök szemlélése, – az ipar[,] kereskedelem[,] gazdaság terén működőnek: az anyagi jólét, – a költő,  író és művésznek pedig a művelt közönség által nyujtott elösmerés hervadhatatlan babérkoszorúja a jutalma.

A mívelt nagy közönség által nyujtott ezen jutalom, a legmagasztosabb, mert azt az ész és szív egybevágó működése szülte[.]

Azon nemzet[,] mely a közművelődés nehéz munkáját sikeresen teljesítő fiát, így megkoszorúzza, az magának emel oszlopot, mert azzal adja igazi jelét műveltségének.

Felesleges elősorolnom azon érdemeket, melyeket Jókai Mór[,] hazánk fia közművelődésünk terén elért, mert azt mindannyian tudjuk. És éppen azért hazafia kötelességünk, hogy ma[,] midőn, írói pályáján félszázadot betöltött, mi is helyezzünk egy levelet azon koszorúba, melyet a közelismerés már rég halántékára övedzett.

Tisztelettel indítványozom: határozza el a tekintetes törvényhatósági közgyűlés[,] hogy Jókai Mórt írói pályája 50 éves jubileuma alkalmából üdvözli. –

Sátoraljaújhely 1893. Május hó 12-én.

                                                                                                          Dókus Gyula

                                                                                                           bizottsági tag

 HU-MNL-BAZML-IV.2402.a.-22. 116/1893.

1893. május 16.

116/1893.

Olvastatott Dókus Gyula biz.[ottsági] tag indítványa, melyben Jókai Mór koszorús író, hazánk fiát, 50 éves írói jubileuma alkalmából üdvözölni és erről őt üdvözlő íratban értesíttetni indítványozza.

Az indítvány közhelyesléssel találkozván, egyhangúlag elfogadtatott.

Mélyen tisztelt Hazafi!

A nemzet magához méltóan csak úgy cselekszik, ha azon fiainak, kik szolgálatában, különösen pedig a közművelődés terén fáradtak: az elösmerés hervadhatatlan koszorúját a hála és elösmerés zálogaként nyújtja.

Az irodalmi pálya az, amelyen a küzdelem és a fáradság a legtöbb, az elösmerés a legritkább. És azért kétszeresen erős az, ki nemcsak hogy azon irányban vezető út kezdetétől vissza nem tér, hanem azon évek hosszú során át haladva, munkálkodik. Kétszeres érdem illeti azt, ki munkájában meg nem lankad, hanem dolgozva, folyton újat teremt. Mert a valódi hazafi a nemzet nagyságát munkálja és hálánkra érdemes.

A győző hadvezér sikerét az ellen viszont győzelme, a politikus sikereit az idők viszonyai, a közgazdaság terén működő által elért anyagi sikereket az idő és elemek megsemmisíthetik, de egy nemzet közművelődését végleg megsemmisíteni mi sem képes. –

Ön – mélyen tisztelt Hazafi – századunk legnehezebb korában és már 50 éve fárad nemzeti közművelődésünk terén. Ötven évet a Haza szolgálatában eltölteni ritka erény[,] és csak a legjelesebb tulajdona. –

Törvényhatóságúnk [!] egyeteme [=egésze] átérezve, hogy Önnek rég adósává lett, a most nyílt alkalommal azt leróni, örömmel hozta meg azon egyértelmű határozatát, melyben kimondotta, hogy Önt – mélyen tisztelt Hazafi – írói pályája 50ik éve alkalmából üdvözölni fogja. –

Legyen meggyőződve, hogy mi a hazafi lelkesedésével tesszük ezt, és örömmel visszük tiszteletünk és elösmerésünk ezen örökzöld koszorúját Önhöz, – kegyeletes érzésünk kifolyásaként pedig azt kívánjuk, hogy Önt a magyarok Istene a Haza közművelődésének előbbre vitelére boldog megelégedésben még sokáig éltesse! –

Fogadja – Mélyen tisztelt Hazafi – üdvözletünk ismételt kifejezését. –

Kmf.                                       A vármegye közöns.[ége] nev.[ében]:

Jegyzette:                                                                               Matolay Etele

                                                                                                    alispán

Dókus Gyula

főjegyző

 HU-MNL-BAZML-IV.2402.b. 466/1893.

T.[ekintetes] Zemplénvármegye törvényhatósági bizottságának S.[átor] A.[lja] Újhelyben 1893[.] évi Deczember hó 20[-]án tartott közgyűléséből[.]

466[.] sz.

Matolay Etele alispán indítványozza, hogy Jókai Mór[,] koszorús költőnk jubileumi ünnepélyére, miután a közgyűlés már előbb üdvözölte, egy küldöttséget menesszen. –

Fejes István bizottsági tag ezen indítványt még azzal toldja meg, hogy a vármegye közönsége Jókai Mór összes műveiből 3 példányt rendeljen meg, melyből egy példányt a vármegye levéltárában helyezzen el, 1 példányt a Sárospataki ev.[angélium szerint] ref.[ormált] főiskola Academiai ifjúsági könyvtára, 1 példányt pedig a S.[átor] A.[lja] Ujhelyi r.[ómai] k.[atolikus] főgymnásium ifjusági könyvtárának ajándékozzon. –

Úgy az alispán indítványa, mint annak kiegészítése egyhangulag elfogadtatván, a Jókai Mór 50 éves írói jubileumi ünnepségére a vármegye képviseletében gróf Andrássy Tivadar elnöklete alatt: gróf Andrássy Sándor, Balogh Géza, Dókus Ernő, Bernáth Béla, Dr. Molnár Béla, Dr. Nagy Sándor, Báró Sennyey István, Bárczy István, Zempléni Moscovits Geyza és Szmrecsányi János bizottsági tagok küldetnek ki. –

Miről a kiküldöttek jegyzőkönyvi kivonaton[,] valamint a Jókai[-]ünnepélyt rendező bizottság elnöke értesíttetni határoztattak. –

A Jókai Mór kiadandó összes műveiből 3 példány megrendeltetni, s ebből egy példány a vármegye levéltáraba [!] megőrzés végett elhelyeztetni, a IIik példány a Sárospataki ev. ref. főiskola academiai ifjúság könyvtáranak [!], a 3ik példány pedig a S. A. Újhelyi rk. főgymnasium ifjúsági könyvtárának oda ajándékoztatni, a megrendelés 600 forintot tevő költsége pedig a vármegyei közművelődési alapból fedeztetni határoztatott.

Ennek folytán az alispán felhatalmaztatik, hogy a 3 példányra a belvárosi takarék pénztárnál a vármegye részére az előfizetést bejelentve rendelje meg s a közigazgatási bizottsághoz ezen határozatnak áttétele mellett a 600 frt. előfizetési összegnek a közművelődési alapból leendő kiutalása iránt határozati javaslatot terjesszen elő.

A midőn pedig a művek megérkeznek, azokat az ezen határozatban foglaltakhoz képest az illető könyvtárak elnökeinek küldje meg, az első példánynak pedig a vármegye levéltáraba [!] leendő gondos elhelyezése iránt intézkedjék. –

Miről az alispán, nemkülönben a Sárospataki főiskola közigazgatója és a S. A. Ujhelyi Főgymnasium igazgatója értesíttetni határoztattak.

Kelt mint fent.

Jegyzette és kiadta:

Dókus Gyula

főjegyző