Pálinka helyett tejet reggelizzünk!

Óvakodjunk a tüdővésztől! c. ismeretterjesztő plakát 1913-ból^[1]

A Dr. Okolicsányi-Kuthy Dezső egyetemi magántanár, az Erzsébet királyné szanatórium igazgató-főorvosa által tervezett, Geiger Richárd festő- és grafikusművész által illusztrált plakátot Stenge Ferenc alispán 1913. május 21-én kiadott rendeletében ajánlotta „valamennyi községi és körjegyző úrnak, községi elöljáróságnak”.^[2]

A Magyarországon (is) pusztító népbetegség, a tuberkulózis terjedésének megakadályozását célzó ismeretterjesztő kiadványok sorába illeszkedő plakáton a tüdővész elleni védekezésre vonatkozó főbb tudnivalók rövid, „népszerűen előadott, velős mondatokba foglalva” és színes képekkel illusztrálva kerültek bemutatásra.^[3] A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter a faliképet a polgári fiú- és leány-, felsőbb-, felső kereskedelmi iskolák, tanító- és tanítónőképző intézetek, gimnáziumok, reáliskolák használatára engedélyezte és az engedélyezett taneszközök jegyzékébe is felvette. A szakmai bírálat szerint ugyanis a plakát kiválóan alkalmas volt arra, hogy a sok színes szemléltető képnek köszönhetően a gyermekek érdeklődését huzamosabban lekösse és ezzel a fontos tudnivalókat a gyermekek emlékezetébe vésse.^[4]

Milyen életvezetési tanácsokkal látta el a plakát a gyermekeket? A követendő példák csokra a következő:

A még napjainkban is jelen lévő tuberkulózis (tbc) vagy gümőkór^[5] elsősorban a tüdőt megtámadó, cseppfertőzés útján (pl. köhögés, tüsszentés) terjedő bakteriális fertőző betegség. A fertőzés hatására a tüdőben gumók (gümők, latinul tuberculumok) keletkeznek. Részben a kórokozó fertőzőképességétől, részben pedig az adott egyén ellenálló képességétől függ, hogy a szervezetbe jutott baktérium betegséget okoz-e vagy sem. A legyengült immunrendszerű, rossz egészségügyi állapotban lévő, nem megfelelő higiénés viszonyok között élő emberek esetén nagyobb a fertőzés kockázata.

Magyarországon az 1898-ban „A tüdővész elleni óvóintézkedések betartása tárgyában” kiadott belügyminisztériumi rendelet^[6] tekinthető az átfogó kormányzati intézkedések kezdetének. A rendelet kiemelte a tbc-halálozások magas számát („a szónak szoros értelmében tizedeli a lakosságot”), és rámutatott arra is, hogy a betegség „szünet nélkül szedi áldozatait a lakosság minden rétegéből, és mert hosszas, lassú lefolyású baj lévén, az általa megtámadottakat hosszú időre munka-és keresetképtelenekké teszi, s így közgazdaságilag is kiszámíthatatlan károkat okoz.” A belügyminiszter a tuberkulózis elleni sikeres védekezés egyik fő akadályaként a köztudatban gyökeret vert azon föltevést jelölte meg, miszerint a betegség gyógyíthatatlan, így az ellene vívott küzdelem reménytelen és felesleges.

A valamennyi törvényhatósághoz címzett rendelet felvázolta a betegséggel szemben vívott küzdelem főbb pontjait: kiemelte a lakásviszonyok javításának, a jó és elégséges táplálkozásnak a szerepét (különösen a tej és tejtermékek ellenőrzésére hívta fel a figyelmet), továbbá a tüdővészben szenvedők kórházi ápolásával kapcsolatos intézkedések (elkülönítés, köpőedények kezelési módja, tüdőbetegek használati tárgyainak, evőeszközeinek megfelelő módon való tisztítása stb.), valamint a személyes tisztaság fontosságát.

A törvényhatóságok feladatává tette, hogy e közegészségügyi, egyben közgazdasági ügyben „állapítsa meg saját viszonyaihoz mérten a sikert ígérő intézkedések részleteit, és gondoskodjék a megállapított intézkedések végrehajtásáról.”^[7]

Ugyanebben az évben jelent meg az első ismeretterjesztő füzet a tbc-ről, ezt a következő évben egy szintén ismeretterjesztő jellegű „oktató tábla” követte, melyet forgalmasabb hivatali helyiségekben, illetve várótermekben függesztettek ki.^[8]

Az 1913. április 17-én kelt belügyminisztériumi rendelet^[9] a tuberkulózist „egészségügyi, gazdasági és társadalmi szempontból az állami életben legnagyobb fontosságú népjárványnak” minősítette, egyben megszabta a tuberkulózisban szenvedő kórházi betegekkel szemben követendő protokollt. E szerint minden kórházban, amely nem rendelkezett tuberkulózis osztállyal, a tüdőbetegeknek külön betegszobát kellett fenntartani, ha erre sem volt mód, gondoskodni kellett a többi betegtől távolabb, elkülönítve történő elhelyezésről. A lehetőleg napfényes szobák bő szellőztetése, minden tüdőbeteg számára naponta kifőzéssel, antiszeptikumokkal fertőtlenített, saját köpőcsésze biztosítása, színben és alakban eltérő evő- és ivóeszközök, megkülönböztető jelzéssel ellátott fehér- és ágynemű használata és kezelése szerepelt a rendelet előírási sorában.

Dettweiler féle köpőcsésze

 Forrás: MNM – Semmelweis Orvostörténeti Múzeum. 77.221.1. Fotó: Blahák Eszter https://semmelweismuseum.blog.hu/2020/06/19/a_tbc_elleni_vedekezes_egyik_eszkoze_a_kopocsesze

A tuberkulózist egy ugyancsak 1913-ban hatályba lépett belügyminiszteri rendelettel^[10] a kötelezően bejelentendő ragályos betegségek közé sorolták, ennek elmulasztása kihágásnak minősült. A bejelentést követően szigorúan betartandó intézkedések is felsorolásra kerültek.

A tbc visszaszorításában a lakosság felvilágosításán, a jogszabályi intézkedéseken túl a megfelelő szociális és intézményi rendszer (szanatóriumok, tüdőgondozói hálózat) kiépítése, az orvostudomány fejlődése, főként az évtizedek múlva bevezetett, majd kötelezővé tett védőoltás (BCG) és a tüdőszűrés jelentette/jelenti megoldást.

Baranya megyében 1948. áprilisban kezdődött meg a kötelező BCG oltás bevezetése, lásd a lenti sajtóforrásokat. Magyarországon 1954 óta minden újszülöttet beoltanak tbc ellen.

B. C. G. védőoltások Pécsett

Forrás: Új Dunántúl, 1948. április 1. 2.

https://library.hungaricana.hu/hu/view/DunantuliNaplo_1948_04/?pg=1&layout=s

Megkezdődik a BCG védőoltás

Forrás: Új Dunántúl, 1948. április 3. 2.

https://library.hungaricana.hu/hu/view/DunantuliNaplo_1948_04/?pg=9&layout=s

Vargháné Szántó Ágnes főlevéltáros

Forrás:

HU-MNL-BaML-XV.25.g.-200. Óvakodjunk a tüdővésztől! c., Polatsek-féle könyvkereskedés által Temesváron kiadott plakát. Kiadás éve: 1913. Mérete: 101x70 cm

Baranyavármegye Hivatalos Lapja, Szerk.: Várady Ferencz, Pécs, 1913. 22. szám

Baranyavármegye Hivatalos Lapja, Szerk.: Várady Ferencz, Pécs, 1913. 35. szám

Új Dunántúl. A Magyar Kommunista Párt Lapja. V. évfolyam, 74. szám, 1948. április 1.

Új Dunántúl. A Magyar Kommunista Párt Lapja. V. évfolyam, 76. szám, 1948. április 3.

Jó Egészség. Népszerű egészségügyi ujság. XII. évfolyam, 12. szám, 1913. június 15.

Magyarországi Rendeletek Tára. Harminczkettedik folyam. 1898. Kiadja a M. Kir. Belügyministerium megbizásából az Országos Törvénytár szerkesztősége. I. kötet. Budapest, 1898.

Magyarországi Rendeletek Tára. Negyvenhetedik folyam. 1913. Kiadja a Magyar Királyi Belügyministerium. Budapest, 1913.

Pálvölgyi 2011 – Pálvölgyi Balázs: A magyar közegészségügyi közigazgatás intézményrendszere (1867-1914). Kiépülésének és működésének vizsgálata a kolera-, a himlő-, a trachoma- és a tbc- elleni küzdelem, valamint az elmebetegügy fejlődésének tükrében. Budapest, 2011.

Szakirodalom:

Pálóczi Éva Kata: A nevelés szerepe a járványok elleni küzdelemben. Egészségnevelés és tuberkulózis a századfordulón. In: Sic Itur Ad Astra 67. sz. 2018. 129–148.