„MÉLY MEGDÖBBENÉST, EGYES ESETEKBEN PÁNIKOT VÁLTOTT KI”

Baranyai és pécsi információs jelentések a csernobili atomerőmű-baleset kapcsán

1986 áprilisának végén a csernobili atomerőmű 4. reaktorában egy félresikerült kísérlet miatt megfékezhetetlen láncreakció indult el, a kiszabaduló radioaktív anyagokból álló felhő bejárta Európát és Magyarország felett is elhaladt. A szovjet és a magyar tájékoztatás késlekedésére és hibáira Baranyában és Pécsen is sokat panaszkodott a lakosság, ahogy ez az egykori pártbizottsági hangulatjelentésekből kiderül.

Félresikerült kísérlet okozta az atomerőmű-balesetet

Negyven évvel ezelőtt, 1986. április 26-án kora hajnalban az ukrajnai – akkor szovjetunióbeli – Pripjaty városa mellett felépített csernobili Lenin atomerőmű 4-es reaktorblokkjában, egy nem megfelelően előkészített kísérlet miatt a nukleáris láncreakció leállíthatatlanul elszabadult. A reaktorban megtermelt hő pillanatok alatt a névleges teljesítmény 7 százalékáról 10000 százalékra ugrott, ami előbb gőzrobbanáshoz, majd a beinduló láncreakciók miatt újabb robbanáshoz vezetett. Az első robbanás következtében a 3000 tonnás reaktorfedél 50 méter magasra repült, majd visszahullott a reaktorcsarnokba, a második robbanás pedig a reaktorban moderátorként elhelyezett többszáz tonnás grafittömböt gyújtotta lángra. Az elszabaduló radioaktív anyagok mintegy 750 méter magasra jutottak.

A helyi tűzoltók ugyan kora reggelre valamennyire lokalizálták a 4-es reaktornál keletkezett tüzet (és megóvták a 3-as reaktort), a reaktorban lévő tűzfészket azonban nem sikerült eloltaniuk, ugyanis erre a víz nem volt alkalmas. A szovjet hadsereg május 6-ig katonai helikopterekről mintegy 5 ezer tonna dolomitot, homokot, ólom- és bórvegyületeket tartalmazó zsákokat dobott be a reaktorba, hogy a kialakult, egyes pillanatokban 1700 °C-on is égő tüzet meg tudja fékezni és el tudja oltani. A magas légkörbe kikerült radioaktív felhő a légmozgások miatt előbb Észak-Európa felé indult meg (a Baltikum és Skandinávia térsége), majd onnan délnek fordult, elérte Lengyelország, Magyarország, az akkori Csehszlovákia, Ausztria és Svájc területeit, május elején pedig Európa nyugati és déli-délkeleti részein éreztette hatását.

A szovjet pártvezetés hivatalosan csak április 28-án ismerte el, hogy baleset történt az egyik atomerőművükben, miután Svédország erre rákérdezett, ugyanis az ottani mérőműszerek Skandinávia-szerte érzékelték a légköri radioaktivitás hirtelen megugrását (emiatt egy svéd atomerőművet először ki is ürítettek, majd rájöttek, hogy nem náluk van a hiba). A szovjetek ezt követően adták ki első közleményeiket az ügyben (kihangsúlyozva, hogy nem nukleáris robbanás történt), amelyeket aztán az érdekszférájukba tartozó országok – így Magyarország is – átvettek.

Késlekedő hivatalos tájékoztatás – partizánakció a Magyar Rádióban

A magyar párt- és állami vezetés hivatalos tájékoztatást ugyancsak április 28-án kapott a szovjet féltől, ám az elég szűkszavú volt, így csak másnap, 29-én indult meg a polgári védelem reagálása a történtekre.

Hazánkban ugyanakkor először április 28-án, hétfőn este kilenckor lehetett hallani a balesetről a Petőfi rádió hírblokkjában, ám az a tájékoztatás nemcsak a szovjet hivatalos közlést tartalmazta, hanem nyugati híradásokat is felhasznált az ügyeletes turnusvezető Bedő Iván, majd pedig a Kossuth adón az este 10 órás blokkban az MTI belső használatra szánt – tehát a nagyközönség számára nem közölhető – anyagaival bővítette az alaphírt. (A Magyar Rádió vezetése Bedő akcióját egy héttel később fegyelmivel és háromhavi prémium-elvonással „jutalmazta”.) Április 29-én hajnalban és kora reggel még ennek a kissé bővebb tájékoztatásnak a változatait lehetett hallani a rádióban, ám reggel 9-től a csernobili atomerőműben történt robbanásról már egy jóval szűkszavúbb híradás hangzott el.

Minden rendben van

A magyar írott sajtó április 29-én adott hírt először a balesetről, Baranyában a központi pártlap, a Népszabadság mellett az MSZMP megyei bizottságának lapja, a Dunántúli Napló volt mérvadó hírforrás. A Népszabadság a szovjet TASZSZ hírügynökség híradása alapján kiadott MTI közleményt hozta le a 2. oldal közepén, a baranyai pártlap pedig ennek a rövidített verzióját közölte, ugyancsak a 2. oldalon, a „24 óra a nagyvilágban” rovat szinte legvégén, cím nélkül. Április 30-án a megyei napilap ismét a 2. oldalán szerepeltett egy TASZSZ-közleményt (vélelmezhetően ez is egy MTI-anyag volt, amiben a szovjet tájékoztatási szerv híradása mellett lengyel, csehszlovák és NDK-s hír is szerepelt a radioaktív felhőről), ebben azonban az esetleges magyarországi hatásokról nem esett szó. A Népszabadság egy jóval bővebb anyagot adott közre a 4. oldalon, a TASZSZ és MTI-hír mellett nyugati atomerőmű-balesetekről is lehetett olvasni, a Paksi Atomerőmű kérdése is fölmerült (mivel az is szovjet tervezésű erőmű volt, ám másfajta, mint a csernobili), illetve két mondatban Magyarországra is kitértek, ekképpen:

„A Magyar Távirati Iroda azt az értesülését hozta nyilvánosságra, hogy az Országos Meteorológiai Intézet és az Országos Polgári Védelem Meteorológiai Szakszolgálata folyamatosan végez műszeres légköri vizsgálatokat. Ezek a mérések hazánk légrétegeiben a csernobili atomreaktorban keletkezett szerencsétlenség után sem mutatnak változást. Az intézetek szakértői szerint a reaktor sérüléséből adódó következmények később sem veszélyeztetik hazánk lakosságát, országunk természeti környezetét.”

A május elsejei Népszabadságban a 4. oldalon volt egy bővebb anyag, a szövegben a külföldi híradásokat megelőzően szerepeltették az MTI összefoglalóját a Polgári Védelem Országos Parancsnokságán tartott előző napi szakértői megbeszélésről, ahol elhangzott: „a legfrissebb mérési adatok alapján a légkör és a környezet radioaktivitásának növekedése nem számottevő, a mért értékek alig térnek el a mindennapi értékektől”, és azt is kijelentették, hogy ugyan emelkedhet a háttérsugárzás mértéke a meteorológiai viszonyok függvényében, ám „a várható legmagasabb szint esetén sem éri el a kritikus értéket” (kurziválások az eredetiben – VGT). Már a cikk címe is egyfajta megnyugtató attitűdöt mutatott („Hazánk légterében nem növekedett számottevően a radioaktivitás”). A Dunántúli Napló más szerkesztési elvet követett: a 2. oldalon közölték a TASZSZ közleményét a baleset-elhárítás munkálatairól, majd a 11. oldalon hozták a polgári védelem anyagát a következő címmel: „Nincs veszélyes sugárzás!”

A Dunántúli Napló május 1-jei cikke

Mindkét címadásból arra lehet következtetni, hogy a lakosság egy része nem lehetett teljesen megnyugodva azzal kapcsolatban, hogy nincs nagy kihatása a csernobili balesetnek Magyarországra, ezért lehetett szükség ilyen direkt üzenetekre.

Minden rendben van – de azért mossuk meg a zöldségeket

A május elsejét követő egy hétben fokozatos változás állt be a Népszabadságban, a Dunántúli Naplóban és a közrádióban közölt, a csernobili atomerőmű-balesetről szóló, vagy ahhoz kapcsolódó hírekben.

A Dunántúli Napló május 2-án az előző napi szerkesztési elvet követte: az aktuális szovjet közlemény a 2. oldalon szerepelt, a hazai helyzetre vonatkozó híradás a 6. oldalon kapott helyet. Utóbbiból csak annyi derült ki az újságolvasók számára, hogy ugyan folyamatosan mérik a polgári védelmi szervek a sugárzás mértékét, ám Magyarországon minden rendben van.

A 4-ei Naplóban is ugyanez maradt az elv, ám a hazai sugárzási helyzetről szóló hírben bár a legfrissebb sugármérési eredményeket harangozták be, már az első mondat végén kiderült, hogy az adatok péntekiek – az újság pedig vasárnap jelent meg. A cikkből az is kiderült, hogy ezen a bizonyos pénteken (május 2-án) „hazánk néhány vidékén a környezet természetes háttérsugárzási szintjénél magasabb sugárzást mértek, de a légtérben jelenlévő rádióaktív szennyeződés mértéke mindenütt messze elmarad az élő szervezetre káros szinttől”.

A Népszabadság 2-án és 3-án nem jelent meg, a 4-ei számban viszont az 5. oldali cikkben a magyar helyzetre vonatkozó rész ezt az alcímet kapta: „A hazai légtérben tovább csökken a radioaktivitás”, a cikkben pedig az is szerepelt, hogy a fővárosban csökkent a radioaktivitás szintje, de sehol az országban nem lépte át az egészségre ártalmas szintet. Mindkét 4-én megjelent cikkben – amely az MTI anyagán alapult – a polgári védelem munkatársai azt ajánlották a lakosságnak, hogy az elővigyázatosság érdekében a frissen szedett nagylevelű zöldségféléket (paraj, saláta, sóska stb.) felhasználásuk előtt többször és bő vízzel mossák meg. Azt is ajánlották, hogy csak a tejipar által forgalmazott és ellenőrzött tejet fogyasszanak. (Érdekes eltérés, de csak a Népszabadság cikkében szerepelt, hogy a gyerekek csak a tejipar által bevizsgált és kezelt tejet igyák, a Napló cikkében ez a kitétel nem volt olvasható.)

A zöldségek megmosása és az ellenőrzött tej fogyasztása a közrádió híreiben már április 30-tól előfordult, ám nem a magyar példát ismertették, hanem a lengyel eljárásokat: a lengyel vezetés a csecsemőknek és a kisgyerekeknek jódpreparátum beadását javasolta, hogy elkerüljék a radioaktív jód felhalmozódását a szervezetben, de felnőttek számára nem látták szükségesnek ilyenek szedését a varsói tudósítások szerint. Emellett ők a friss zöld takarmánnyal etetett szarvasmarháktól származó tej fogyasztásának elkerülését javasolták.

Hogy a magyar gyerekeknek is inkább zacskós tejet kell adni és mosni kell a friss zöldségeket, az legelőször május 2-án a koraesti hírekben szerepelt a rádióban, Berki Mihály vezérőrnagy, a polgári védelem országos parancsnoka nyilatkozatában. Ezt a hírt 2-án éjjel és egy rövidebb változatot 3-án is többször bemondta a rádió. Negyedikén viszont a 12 órai hírekben az hangzott el, hogy „[h]azánk légterébe az elmúlt 24 órában további radioaktív anyagokkal szennyezett légtömeg nem érkezett. Az alacsony légkörben uralkodó kis sebességű és változó légmozgások mellett a levegő radioaktív sugárszintje helyenként jelentősen tovább csökkent.”

A csernobili baleset utáni kárelhárításról a környező országok hírei május 7-én és 8-án már a Népszabadság címlapjaira kerültek (illetve a 3. oldalakra), ezekben a magyar helyzetre vonatkozóan tovább élt a figyelmeztetés a primőr zöldségek alapos megmosására, az ellenőrzött tej fogyasztására vonatkozóan. A Dunántúli Napló a 8-ai számában a 2. oldalon közölte az ezzel kapcsolatos híreket, a magyar szakértők tanácsait ezzel a mondattal vezették fel: „A csernobili atomerőműben történt baleset hazai hatásai élénken foglalkoztatják közvéleményünket.”

Részletek a Dunántúli Napló 1986. május 8-i számának 2. oldaláról

„mély megdöbbenést, aggodalmat, sokakban félelmet, (…) pánikot váltott ki”

A Dunántúli Napló nem járt messze az igazságtól, mikor arra utalt, hogy élénk az érdeklődés a lakosságban a csernobili baleset hazai hatásával kapcsolatban. Az MSZMP baranyai és pécsi pártbizottságainak Propaganda és Művelődési Osztályai által ebben az időszakban összesített információs jelentések ugyanis azt mutatják, Pécsen és a megyében is erőteljesen foglalkoztatták a hírek a lakosokat.

Ezeket a jelentéseket heti és havi szinten készítették a különféle pártszervezetek propagandistái, amiket aztán városi és megyei szinten összesítettek. Feladatuk a közhangulat feltérképezése volt a pártvezetés felé (mi foglalkoztatja a dolgozó népet éppen), és bár sokszor inkább a jelentés készítőjének gondolatvilágát és pártosságát tükrözték az anyagok, azért a valóság is ki-kikandikált a sorok közül egy-egy, az adott közösséget valamilyen okból megrázó eseménynél.

Az MSZMP Baranya Megyei Bizottsága Propaganda és Művelődési Osztálya által készített heti információs jelentésekben a 20. heti az első (1986. május 8-ai dátummal), amiben a baleset feltűnik. A jelentés készítője úgy fogalmaz, „mély megdöbbenést, aggodalmat, sokakban félelmet, egyes esetekben pánikot váltott ki” a baleset, és a lakosság egységesen ítélte el a szovjet híradások késlekedését, és a magyar tájékoztatás kezdeti zavarait is bírálták. „A késleltetettnek, hézagosnak, pontatlannak, ellentmondásosnak értékelt közlések növelték az emberek bizonytalanságát, ami többeknél bizalmatlanságot is kiváltott.”

Az is olvasható a jelentésben, hogy sokan arról beszéltek, a szovjet hírközlés gyakorlata ellentétes volt az SZKP XXVII. kongresszusán meghirdetett nyíltsággal, őszinteséggel. „A Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karának oktatói szerint a késleltetett információk szinte kiprovokálták a nyugat politikai kampányát. Ez ártott a szocializmus tekintélyének, a Szovjetunió presztízsének” – emelt be egy új szempontot a jelentést készítő propagandista a baleset értelmezésébe.

A megyei bizottsági összesítő heti jelentése szerint sok a találgatás, a kétely és a rémhír az atomerőműben történt balesettel kapcsolatban, és több helyről is jött olyan információ, miszerint megnőtt a nyugati magyar nyelvű rádióadásokat hallgatók száma. Emellett a megyében sokan a jugoszláv televíziónak a csernobili balesetre vonatkozó adásait is figyelemmel követték, mert ezt vélték hitelesebbnek. A pécsi és a megyei pártbizottsági jelentésekben közös pont volt az elégedetlenség mind a szovjet, mind pedig a magyar tájékoztatással kapcsolatban.

„Többeket foglalkoztat a tej, illetve a húsféleségek fogyaszthatósága, a paksi atomerőmű biztonsága, a Duna vízminősége, a polgári védelem felkészültsége, a sugárzás későbbi következményei. Néhányan továbbra is szükségesnek tartanák a jódtabletták adását a gyermekeknek és a terhes anyáknak” – olvasható a 20. heti megyei jelentésben.

A következő (május 15-i dátumú) heti megyei összesítő információs jelentésben  az volt olvasható, pár helyről „jelezték a tejfogyasztás jelentősebb visszaesését. A kistermelők méltatlankodnak, hogy termékeiket nem, vagy csak áron alul tudták értékesíteni.” Szigetvárról pedig azt jelentették az ottani pártpropagandisták, hogy „a Zöldért fogyasztói igény hiánya miatt nem vásárolta fel a salátát”. Vagyis a megyei mezőgazdasági kiskereskedelem viszonylag gyorsan megérezte a baleset gazdasági következményeit.

Többen a kiszabadult sugárzás egészségre gyakorolt hatása miatt aggódtak, és előfordult olyan rémhír is, ami a Duna magas sugárfertőzöttségét híresztelte. Bár a szövegből nem derül ki, de egy olyan kérdés is fölmerült valahol a megyében, hogy „a Mecseki Ércbányászati Vállalat tevékenysége, illetve meddőhányói milyen veszélyforrást jelentenek a környék lakóira?”

Késő és nem őszinte, általánosságokban fogalmazó tájékoztatás

Az MSZMP Pécs városi Bizottságának készült heti jelentések közül a 19. heti (1986. május 8.) az első, ami a Csernobilban történtekkel foglalkozik. A jelentés szerint a közvélemény „mély aggodalommal és megdöbbenéssel fogadta” a baleset hírét, amit fokozott, hogy ilyennel még nem találkoztak az emberek, így a várható következményekről sincs tudásuk, ami miatt rémhírek és találgatások is elterjedtek. A lakosok „[e]gyértelműen kritizálják a szovjet hírközlő szervek késői és nem őszintének vélt tájékoztatását. Több terület jelzi, hogy a hírek jelentős része a jugoszláv televízió, illetve nyugati rádióállomások adásaiból származik, ami a hazai híranyagokkal összevetve – az eltérésekből adódóan – további bizonytalanságot szül. A magyar tömegtájékoztatást a viszonyítási alap nélküli, általánosságokban megfogalmazott híranyagokért kritizálják. Szűkebb körben az esemény jogi konzekvenciáit is felvetik. Az egészségügy jelzi, hogy megnőtt a kálimjodid forgalom a gyógyszertárakban.”

A 20. heti (1986. május 14-ei dátumú) pécsi pártbizottsági jelentés is kitért rá, hogy a lakosság a tájékoztatást kritizálta, az abban megjelenő ellentmondásokat is felhozták, viszont hasznosnak ítélték a zöldség-gyümölcsfogyasztással és a gyógyszerszedéssel kapcsolatos információkat. „Egy terület jelzi, hogy a jugoszláv TV konkrét radioaktív sugárzási értékeket közöl a Vajdaságból és ezt követendő példának tartanák hazánkban is” – áll a jelentésben.

A pécsi pártbizottság május havi összesítő jelentése szerint a felfokozott közhangulat azután konszolidálódott viszonylag gyorsan, amikor a több csatornán történő reális tájékoztatásra váltottak át a felelős szervek, valamint a sugárzási szint is normál értékre csökkent. Ugyanakkor a jelentésben az is olvasható, hogy az egészségügyi dolgozók olyan kérést intéztek (a szövegből nem derül ki, hogy kik felé, de gyaníthatóan a minisztérium irányába), hogy „bármely katasztrófa esetén, amelyben az egészségügynek teendője van, vagy lehet, korrekt, időbeni és hivatalos úton érkező tájékoztatást kapjanak.”

„Miért kellett két teljes nap ahhoz, hogy a tényt (…) az egész világ megtudja?!”

Az uránbánya (MÉV) III. Bányaüzem Bizottságának információs jelentése (amely az 1986. ápr. 20. és május 20. közötti időszakot dolgozta fel) is a tájékoztatás késését és hiányos voltát kifogásolta leginkább. „A legtöbben nem értik azt, hogy ebben a modernizált világban (műholdak, telexek stb.) hogyan fordulhatott elő az a dolog, hogy téves információk halmaza jelent meg az újságokban, rádióban és az egész világon? Miért kellett két teljes nap ahhoz, hogy a tényt – csernobili atomreaktor negyedik blokkjánál szerencsétlenség történt – az egész világ megtudja?! Az egyik nap azt olvashattuk az újságban, hogy robbanás nem történt, csak tűz ütött ki, majd rá egy napra már robbanást közöltek. Szóval ezek az információk zaklatták fel dolgozóink kedélyállapotát, s ezáltal a közölt radioaktív szennyeződés mértékét is megkérdőjelezik. Az ottani lakossággal és szerencsétlenül járt emberekkel együttéreznek, s szolidaritásukról biztosítják őket. (…) Ez a csernobili szerencsétlenség intő jel lehet a nagyhatalmaknak, hogy a nukleáris kísérleteket és robbantásokat minél előbb be kell szüntetni, véget kell ennek vetni, mert az emberiség így előbb-utóbb elpusztul.”

Az MSZMP Mecseki Szénbányák Vállalat Pártbizottsága alá tartozó Pécs-Bányaüzem Bizottságának 1986. májusi információs jelentése (1986. május 20-ai dátummal) szerint: „[d]olgozóink, s a széles közvélemény bírálja a magyar sajtót, s a tájékoztató szerveket, hogy a csernobili szerencsétlenségből eredő hazai szennyezettség mérési eredményeiről az első napokban nem adtak tájékoztatást, csak azt közölték, hogy a sugárzás csökkent. Jobb és hitelesebb tájékoztatást vár a közvélemény.” A jelentés egy másik részében a készítője még visszatért a balesetre, és úgy fogalmazott, a jelenlegi (tehát a május 20-i előtti napokban) elhangzott tájékoztatást „már őszintének és hitelesnek tartják. Az emberek nyugodtabbak lettek és úgy értékelik, hogy a korábban adott tájékoztatások, körülményeskedések keltették az esetleges pánikot, félelmet.” A jelentést készítő személy a tanulságot is levonta: „a jövőben – történjék bármi is – őszintén és nyíltan mondják el, tájékoztassák a lakosságot”.

Vidó Gábor Tamás segédlevéltáros

Források

MNL BaVL = Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Vármegyei Levéltára

HU-MNL-BaML-XXXV.1. Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya Megyei Bizottsága iratai (1956-1989), 10. fcs. Propaganda és Művelődési Osztály, 11. és 12. őe.

HU-MNL-BaML-XXXV.9. Magyar Szocialista Munkáspárt Pécs Városi Bizottsága iratai (1956-1989), 6. fcs. Propaganda és Művelődési Osztály, 3.őe.

HU-MNL-BaML-XXXV.29. Magyar Szocialista Munkáspárt Mecseki Szénbányák Vállalat Pártbizottsága iratai (1963-1989), 162. doboz

HU-MNL-BaML-XXXV.54. Magyar Szocialista Munkáspárt Mecseki Ércbányák Pártbizottsága iratai (1978-1987), 24. doboz

Szakirodalom

Cseh Gergő Bendegúz, Haász Réka, Katona Klára, Ring Orsolya, Tóth Eszter (szerk.): Ez a sugárzás nem ismer határokat. Dokumentumok a csernobili katasztrófa magyarországi következményeiről. Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára–Kronosz Kiadó, Budapest–Pécs, 2018.

Germuska Pál: „Zápor, zivatar, jégeső”. Adalékok a csernobili katasztrófa magyarországi kezelésének történetéhez. In: Kozák Gyula (szerk.): Kádárizmus – átereszek; Évkönyv XVII., 1956-os Intézet, Budapest, 2010. 185‒220.

Kékesdi-Boldog Dalma: A csernobili atomkatasztrófa kommunikációja a Magyar Rádióban és a Szabad Európa Rádióban. Médiakutató, XX. évf. 4. sz. (2019) 21–35.

Sajtó

Dunántúli Napló, 1986

Népszabadság, 1986

Hungarian Monitoring [a Szabad Európa Rádió magyar adásának sajtófigyelő szolgálata, mely a Magyar Rádió műsorainak leiratait készítette], 1986

Fotók

HU-MNL-BaML-XV.34. Fotótár (Bázis)