A formalitást feláldozni a lényegnek - Komlósi István esete a pécsi utcanevekkel

A formalitást feláldozni a lényegnek

Komlósi István esete a pécsi utcanevekkel

Május hónapban egy pécsi utcanév-elnevezés körüli vitás ügy dokumentumát kívánom bemutatni 1927-ből. Ebben a korábban nyugalmazott kataszteri, később városi mérnök Komlósi István kényszerült magyarázatra sajátos elképzelései miatt.

Az első világháború és az utána következő ínséges idők után a lassan magához térő Pécs is gyarapodni kezdett. A lakosság növekedésével együtt felmerült az igény, hogy a sok „névtelen utcából” olyan földrajzi egységeket hozzanak létre, amik segítik a tájékozódást az ott élők és a közigazgatás számára egyaránt. Maga az elnevezés erősíthette a lokálpatriotizmust, valamint a helyiek érzelmeinek kifejeződését. Így indulhatott meg a város utcáinak elnevezése, továbbá a régiek átalakítása, ami persze nem volt egy rövid folyamat. Több panasz érkezett a választott utcanevek jogosságáról, illetve olyan igényekkel is találkozhatunk, amik esetenként túlzónak is tűnhetnek.

Pécs városáról több térképet is találhatunk a 20. század első felében, de ezek közül kiemelkedik egy 1926-ban készült térkép,^[1] amit a város megrendelésére készített Komlósi István nyugdíjazott király kataszteri mérnök és városi földmérő. Ha tüzetesebben megnézzük, akkor feltűnhet a térképen egy kis „piros vonal”, amivel az egyik utca nevét utólag megváltoztatták. Ennek bemutatására álljon itt a pécsi Lenke – Lenkei utca neve körül lezajlott események leírása.

Komlósi István 1926-os térképe

Pesti János gyűjteményében a Lenke utcáról csak annyit tudunk meg, hogy alapvetően egy kis utcáról van szó a Budai-külvárosban, 1914-1925 között épült ki és csak figyelmetlenségből kapta a Lenke utca nevet korábban.^[2] Az utcán összesen egy Szieberth Károly tulajdonában álló épület állt.^[3] Pécs Város Törvényhatósági Bizottsága  1926-ban elfogadta, hogy az „elemi iskolai telek és a városi bérházak közti” utcát „Lenke utcának” nevezik el.^[4] Maga a közgyűlési irat több utca elnevezéséről is döntött, aminél 15 napos fellebbezési időt adtak a helyiek számára. A több kérelem mellett egy „belső ügy” késztette mozgásra a helyi adminisztrációt. Történt ugyanis, hogy a már említett városi térkép kiadásakor egy új név jelent meg a kiadott szelvényen: Lenke helyett Lenkei utcát találhattak az érdeklődők és a város vezetői!

Kicsiben az utcanév

Az ügyben először a városi betétátalakító bizottságot kérték fel, mint illetékes csoportot. Ők végezték a városban zajló új területek elnevezését, ami az adózásnál és a helyrajzi számok kiosztásánál adott volna könnyebbséget. Levelükben töredelmesen megvallják, hogy a városi bizottság döntésének többéves késlekedése miatt maguk kezébe vették az irányítást és egy helyi bizalmi ember segítségére támaszkodtak munkájuk során, név szerint „Komlósy Istvánra”, aki városi mérnökként dolgozott a városban.^[5]

Bizottsági levél

Komlósi István korábban számos helyen munkálkodott, mint kataszteri mérnök. Nyugalmazása után városi mérnökként foglalkoztatták Pécsen, nevéhez köthető a már említett 1926-os térkép felmérése és megrajzolása is.^[6] Beadványában a helyzetet elemezve bevallja, hogy a városi döntés beérkezése nélkül segítette a betétalakítási bizottságot, pusztán a megbeszéléseken rajzolt jegyzeteire támaszkodva. De most adjuk át a szót Komlósinak:

„Ami a dolog érdemét illeti, elismerem, hogy szabálytalanul jártam el, hogy körülbelül úgy cselekedtem, mint a háborúban a jó katona, ki az előírások ellenére olyat tesz, amiért vagy főbe lövik, vagy megkapja a Mária Terézia rendet… a formalitást feláldoztam a lényegnek, midőn nem várva be a közgyűlést és nem a közgyűlési határozatnak hiv. átvételét, melyet a betétátalakító bizottság f(enti).é(v). március hó 19-én d.e. 12 órakor kapott kezéhez hivatalosan, amint a Tek. Tanácsnak az utcák elnevezésére javaslattétel végett kiküldött bizottság tagja, a bizottsági gyűléseken tett jegyzeteim alapján neveztem el térképemen és a betétátalakító munkálatokban az utcákat”^[7]

A részleges beismerést – aminek nyomait az általa készített térképen is megtalálhatjuk – komoly érvelés követte:

„Ezen eljárásomra rá lehet mondani, hogy önkényes eljárás volt, de az én lelkiismeretem, melynek egyik rugója a hazafiság azt dikálta, hogy így kell eljárnom, tehát nem önkényesen, hanem hazafias, magyar érzésem felfogásom parancsólta módon jártam el...”^[8] Kiderült ugyanis, hogy nem csak a Lenke utcánál történt változás, hanem a város tanácsa által elfogadott másik elnevezésnél is változtatást eszközölt. A Mecsekoldal nevű városrészben található Ilona utca – ami az István és a Szőllő utcák között jött létre^[9] - átnevezését tette meg Komlósi. Ide az Ildikó nevet választotta, akit a „magyarok ősanyjának” nevez. Ez utal Arany János Buda halála című epikus művére, ahol is Ildikó volt Etele (Attila) felesége, aki más források szerint germán volt.^[10] Az érvelésből érezhetjük, hogy Komlósit magával ragadták a nemzeti érzések, amiről a következők is tanúskodnak:

„Lenkét Lenekivel (cseréltem le), ki az osztrák hadseregben szolgáló huszárszázadával átszökött, hogy részt vehessen és vértanu halált szenvedjen a magyar szabadságért”. Lenkei (más forrásokban Lenkey) János katonai pályafutása során több haditettet is végrehajtott, mígnem 1849-ben ő is börtönbe kerül. Az aradi vértanúk perének vádlottjaként tekintettek rá, azonban a fogságban megbomlott az elméje, így az eljárást megszüntették ellene és hamarosan meg is halt.^[11] Haditettét Petőfi Sándor is megénekelte a Lenkei százada című versében (1848. augusztus).^[12]

Az utcák (félre)nevezése ugyanakkor találkozott azzal az érdekkel, hogy a városban magyarul hangzó és történelmileg megalapozott utcanevek jöjjenek létre, támogatva ezzel a hazafias érzetet és erősítve a helyiek identitását. Komlósy érvelését azonban inkább uralták az érzelmek, mintsem a formalitás: „amennyiben és amire ezen ténykedésemmel rászolgáltam, kérem: a megtorló intézkedést, vagy a Mária Terézia rendet /munkásságom méltányos honorálását/.” Nem meglepő, hogy a városi tanács képviselője is kérdőjelet tett a kijelentés után…

Komlósi Levele

Komlósi beadványában utal arra a helyzetre, ami a helyben működő Állami Földmérési Felügyelőség esetében történt pár évvel korábban (1916-ban). Akkor is utasítást kapott arra, hogy nevezze el a névtelen utcákat, azonban helyismeret hiányában ő is egy „bizalmi emberhez” fordult információért. Úgy véli – szól a levél további része – hogy ez az eljárási mód alátámaszthatja tettét, azonban ha megnézzük a város későbbi térképeit, akkor látható, hogy Pécsen nem maradt Ildikó utca, ahogyan a Lenkei utca is a feledés homályába került egy időre.

Jelen írás a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal támogatásával az NKFI Alapból (K 132723) valósult meg. Köszönöm Bősz Attila és Nagy Imre Gábor segítségét ez úton is.

Kiss Márton segédlevéltáros