Búcsúcédula
Fordítás:
„Minden tiszteletre méltó férfiúnak, egyháziaknak és világiaknak, bármely rendhez vagy állapothoz tartozzanak is, még a koldulórendek szerzeteseinek is: Bartholomeus Sarratinus de Ameria, a római Szent Péter-bazilika kanonokja, aki az alább írtakban az Apostoli Szentszék kegyelméből apostoli biztosként jár el, üdvözletét küldi az Úrban. A lelki kegyelmek, irgalmak és búcsúk hatalmát a mi szentséges atyánk Krisztusban, és a mi urunk, a legfőbb pásztor, IV. Szixtusz pápa, isteni gondviselésből, jóllehet érdemtelen vagyok rá, nekem megadta, hogy e jelen leveleket a híveknek közvetítsem, őket buzgóságra serkentsem, és a hívőket a jámborság és irgalmasság jó cselekedeteire hívjam.
Ezért minden Krisztus-hívőnek, aki e levelet látja vagy hallja, kijelentjük és a szent engedelmesség erejével meghagyjuk, hogy bűnbánattal a szívükben, ajkukon szentgyónással, és a legszentebb Eucharisztiához járulva, buzgó lélekkel látogassák meg az apostolok fejedelmének bazilikáját (Szent Péter templomát), és ott imádkozzanak az Anyaszentegyház felmagasztalásáért, az eretnekségek kiirtásáért, valamint a keresztény királyságok békéjéért és nyugalmáért. Akik mindezt megteszik, azok teljes búcsút nyernek, a bűntől és a büntetéstől egyaránt, egyszer életükben és a halál óráján is, a számunkra e tárgyban megadott apostoli levelek értelmében és formája szerint.
Nem azonban azokban az esetekben, amelyeket az Apostoli Szentszék külön magának tartott fenn, sem azokban a bűnökben és kihágásokban, amelyekért más kánoni büntetések vannak kiszabva, sem pedig azokban, amelyekben a püspökök vagy más elöljárók rendelkeznek joghatósággal, nem bír érvénnyel ez a búcsú. Ellenben minden más esetben és bűnben – még a legsúlyosabbakban is – a hívek teljes és tökéletes feloldozást és bűnbocsánatot nyernek, a fent említett apostoli engedélyek formája és értelme szerint.
Továbbá kijelentjük, hogy ugyanez a teljes búcsú a Krisztusban elhunyt híveknek is alkalmazható, hogy lelkeik a tisztítótűz büntetései alól felszabaduljanak, amennyiben az élő hívek az említett jámbor cselekedeteket értük végzik el, és e jelen levelet az ő javukra szerzik meg.
A fentiek hiteléül és bizonyságául elrendeltük, hogy e búcsúlevelet kiadják és pecsétünkkel megerősítsék. Kelt Rómában, az apostolok fejedelmének bazilikájában, a mi Urunk Jézus Krisztus születésétől számított […] évben, a mi szentséges atyánknak, Krisztusban a legszentebb pápának, urunknak, IV. Szixtusz pápának […] pápaságának évében.”
Ismertető:
A búcsúcédula intézménye a középkori Egyház egyik legismertebb, ugyanakkor legtöbbet vitatott gyakorlata volt. A búcsú eredetileg a bűnbocsánat szentségéhez kapcsolódóan azt jelentette, hogy az ember, miután bűneiért feloldozást nyert, az ideig tartó büntetések elengedésében is részesülhetett. Az Egyház ezt a feloldozást bizonyos feltételek – imádság, böjt, zarándoklat, vagy jócselekedet – teljesítéséhez kötötte. A 14–15. századtól azonban elterjedtté váltak a nyomtatott búcsúcédulák, amelyekkel a hívek írásos igazolást kaptak a megnyert búcsúról, melyet pénzért is árultak. Gyakran egyházi építkezések vagy karitatív célok finanszírozását is a cédulák árusításából fedezték. Ez a gyakorlat váltotta ki Luther Márton tiltakozását 1517-ben, amely végül a reformációhoz vezetett. A most bemutatott cédula jól szemlélteti, hogyan működött a búcsú intézménye: a hívő, aki gyónással és áldozással élt, és elmondta az előírt imákat, teljes búcsút nyerhetett saját maga vagy elhunyt hozzátartozói számára. A dokumentum IV. Sixtus (ur. 1471-1484) pápa idejében keletkezett.
1520
Jelzet: HU-MNL-OL-DL 34626
