„Megvallom, fogalmam sincs: minek keresik nemesi őseiket azok az emberek? Ugyanis még ha sikerül is kimutatni, hogy déd- vagy ükatyjuk mondjuk nemes alsó- és felsőbagosi Bagosshy Balázs volt, vagy báró, gróf, netán X. vagy Y. – mire jó ez?” […] „Viccnek, rossz viccnek hangzik…”
Minden történelmi időben megtörténhet, hogy a közhivatalok irattári – vagy bármely – irata, dokumentációja szabálytalan, egyértelműen illegitim, módon kikerül a rendeltetésszerű őrzési helyéről. Háborús vagy katasztrófával sújtott időszakokban gyakoribb, míg békésebb, nyugalmasabb korszakokban ritka, ám az emberi történelem folyamán mindig létező jelenségről van szó.
Azt, hogy mi alapján lehet valamely iratot, irategyüttest magyar vonatkozásúnak tekinteni, 1971-ben – egy minisztériumi utasításban – határozták meg, írták fogalmilag pontosan körül.[1]
Ilyen ifjúsági klubja volt az Egyesült Villamosgépgyárnak (EVG) is. (E gyár legelső jogelődjét 1887-ben alapították, a gyár maga 1913-tól számította a működését, amikor véglegesen Kőbányára, a Gyömrői útra költözött. 1963-ig Villamosgép és Kábelgyár volt a neve, ezt követően alakult meg, öt másik vállalat összevonásával, az Egyesült Villamosgépgyár. Több ezren dolgoztak ekkoriban a gyárban. A gyár jogutódja 2001-ig létezett, ekkor teljesen felszámolták.)
A levéltárak valódi munkájáról, a teljesség igényével, sajnos ritkán írtak az újságok. Üdítő kivételt jelent az Esti Hírlapnak (a korszak nagy példányszámú napilapjának) egyik, az 1970. évből származó viszonylag terjedelmes tudósítása a levéltári munkáról. A cikk apropóját az 1970. évben megindult iratkezelési reformok és irattári átalakulások adták.
A most fellelt rövid cikk a Papíripari Vállalat a korszakban kéthetente megjelenő újságjából, a „Magyar papír” névre keresztelt, és 1972. augusztus 21-én megjelent kiadványából származik.
A Kőbányai Sör- és Malátagyár időszaki lapja, a Sörgyári Dolgozó újságíró munkatársa felkereste a gyár többi, kiszolgáló jellegű szervezeti egységét (a lakatosműhelyt, az erőtelepet, a villamosműhelyt), valamint az irattárat, és a takarékosság végrehajtása felől érdeklődött. Az irattár esetében értékes információk maradtak fent a papírspórolás korabeli mikéntjéről.
A korábbi történelmi korszakok közösségi viszonyainak, társas viselkedési formáinak megismerése régóta vonzza a történészeket, hiszen ezek alapján a társadalom struktúráját és állapotát, működését is elemezni lehetett.