Leányfalu tényleg a világ közepe?
Ahogy sok más közismert ember, Karinthy Ferenc Kossuth- és háromszoros József Attila díjas író, dramaturg is a közkedvelt Leányfalun találta meg a nyugalmat.
Gyermekkorában a nyarakat a Balaton partján töltötte családjával egészen addig, amíg édesapja, a híres író, költő, műfordító Karinthy Frigyes nem szakított Siófokkal és helyette Verőcét választotta nyári kikapcsolódásuk helyszíneként. Leányfalura az Apáthi Imre-Sennyei Vera művészházaspár invitálta meg Karinthy Ferencet, akik az 1955-ös nyarat töltötték a községben. Ekkor az író, a szomszéd Marschalkó Teofil író, sportújságírónál bérelt szobát, akinek telke egy részét 1963-ban vásárolta meg és építette fel picinyke nyaralóját.
A mindössze 70 hektár méretű saroktelket csak Eurázsia legkisebb telkének nevezte, amely a 11-es út és a Duna között helyezkedik el a Móricz Zsigmond utca 76. szám alatt. Többször hangoztatta, hogy jobban szerette volna, ha Móricz Zsigmond lakik a Karinthy Ferenc utcában és nem fordítva.
Az író legfőképp a Duna iránti szeretete miatt vásárolta meg a kis telket. „Nem véletlen, hogy azt az igen pici telket vettük meg Leányfalun. Az udvarról a Dunába lépek”.
Köztudott, hogy a víz nagy rajongója volt, annak minden formáját szerette, a jeget, a havat, a gőzt, a gőzfürdőt. Fiatal korában sok időt töltött a Lágymányoson, itt kezdett el versenyszerűen vízilabdázni, fiatal felnőttként pedig a Ferencvárosi Torna Club igazolt játékosa volt.
A kis nyaraló két szobából, konyhából, mosdóból és kamrából állt. A teraszon Szántó Piri Kossuth-díjas magyar festő, grafikus, író krétarajzai voltak láthatók, amik egy nyári baráti látogatás alkalmával születtek.
A 11-es főút közelsége miatt zajos környéken állt a nyaraló, de Karinthy szerette a forgalom zaját, ami számára pihenés volt. A ház mélyebben feküdt, mint az országút és a teraszon ülve az ember úgy érezte, hogy egyszer biztosan be fog zuhanni egy autó az udvarra. Reggel és este csend volt, ezekben a napszakokban dolgozott az írószobájában, ez volt a „nagy csöndek órája”. Leányfalun öt-hat órát ült az asztalnál, Budapesten többet, de az kevesebb eredményt hozott.
Az író tavasztól késő őszig tartózkodott Leányfalun, több műve is itt született, köztük az Epepe, a Budapesti ősz, az Ősbemutató, valamint a Leányfalu és vidéke. Gyakran szólt a régi bakelit lemez az írószobában, miközben Karinthy diktált, felesége, Boros Ágnes pedig gépelt. Amikor idejét nem írással töltötte, szívesen kajakozott, úszott, teniszezett, biciklizett, asztalteniszezett, a leányfalui kör legjobbja volt pingpongból. A sport mindig hozzátartozott az életéhez, nem tudott nélküle létezni.
Karinthy Ferenc, becenevén Cini, Leányfalu sajátos figurája volt amint kerékpárján vagy motorján feltűnt fürdőnadrágjában, hűvösebb időben pedig elnyűtt tréningruhájában épp a piacra tartva. Feleségével sok helyre kapott meghívást, de a nyaraló mérete miatt nem tudták visszahívni a barátokat, ezért vendéglőbe invitálták őket, főként Szentendrére.
Karinthy Vera, az író unokája gyakran töltötte szabadidejét Leányfalun. Karinthy megtanította unokájának, hogy lehet úgy átúszni a szemközt lévő Kacsa-szigetre, hogy ne kerüljön örvénybe. A szabad strandra bemehettek hajnalban is, a strandon dolgozók szerették, ha Cini bácsi elvitte az unokáját. Visszaemlékezései nyomán Vera szemtanúja volt annak, amikor a nagyapja mérgében a Dunába dobta írógépét, mert nem tetszett önmagának, amit írt. Hirtelen haragú volt, de a gyermekekkel mindig jókedvű, bevonta őket a játékokba és a Karinthy szójátékokba is.
„Sokszor, amikor a Dunán jöttek a hajók, bemondták a ház előtt, hogy “...és itt alkot a híres Karinthy Ferenc...! “A nagypapám, aki szeretett elég lazán öltözködni, ilyenkor rendszerint lebukott és elbújt, mert az utasok kukkerekkel benéztek a kertünkbe”.
Karinthy Ferenc a negyvenes évek második felétől - ösztöndíjak jóvoltából, külföldi meghívásoknak eleget téve vagy magánúton - bejárta mind az öt földrészt, járt Ausztráliában, Észak- és Dél-Amerikában, Afrikában, Ázsiában és Európa számtalan országában, de patriotizmusa, hazaszeretete miatt a legkedvesebb hely mindig Leányfalu volt a számára. Nyáron nem is utazott el máshová Leányfalun kívül, mert látni akarta a fák és füvek növését. Az udvar zöldült a fák és a buja élősövény elfeledtette az országutat.
„Én az egész világot bejártam, de olyan szépet, mint Leányfalun egy napos nyári reggelen fölkelni, kinyitni az ablakot és a ragyogó Dunával szemben leülni az íróasztalhoz: ennél nem lehet szebb a világon.”
Zsiga nevű hű kutyája mindenhová követte, természetesen Leányfalura is. 14 évig színesítette mindennapjait. A kis tacskó tizenhárom éves volt, már nem hallott, nem látott, amikor tolvaj járt leányfalusi nyaralójukban. Az író kabátzsebéből elvitte a pénzt, a hűtőszekrényből pedig a gint. Mire felébredt, a tolvaj elmenekült, Zsiga kutya pedig eközben békésen aludt.
A háznak volt egy emlékajtója, a hozzájuk ellátogatók, köztük politikusok, írók, zeneszerzők, színházi és filmrendezők, színészek és újságírók, továbbá vízilabdázók egész sora írta rá a nevét.
A lista hosszú, megtalálható rajta többek között Benedek Marcell irodalomtörténész, Boján Stupica jugoszláv rendező, Devecseri Gábor költő, író, Marschalkó Teofil író, továbbá Mensáros László színész és Domján Edit színésznő aláírása is, akik Karinthy Dunakanyar című színdarabjának ősbemutatóján játszották a főszerepeket. Az emlékajtó ötlete az esztergomi Babits házból való, ahol a ház falára írták fel nevüket a neves látogatók. Karinthy Ferenc 1992-ben bekövetkezett halála után a nyaraló eladásra került, az emlékajtó az író hagyatékával együtt a Petőfi Irodalmi Múzeumba került.
Forrás:
HU-MNL PML XXIII. 775. d. Leányfalu Községi Tanács iratai 275/1963., 160/1963.,
Felhasznált irodalom:
Kortárs, 1974. 3. szám /Fórum/ Simon István: Írószobám – Beszélgetés Karinthy Ferenccel
Dunakanyar, 1993 (29. évfolyam, 1-2. szám)1993 / 1. szám – A Dunakanyar írói – Papp Rezső: A Két Karinthy
www.szeretlekmagyarorszag.hu
Írta: Pogányné Samu Éva
Új hozzászólás