Intézményünkről

A mostani levéltárak egykoron nem azzal a szándékkal születtek, hogy a régmúltban búvárkodók kíváncsiságát kielégítsék, hanem gyakorlati céllal: azt a hivatalt szolgálták ki, amely létrehozta irataikat, tehát megőrző helyek, latinul conservatoriumok voltak. Bennük lehetett megtalálni a birtoklási, adózási, bíráskodási, iskola-, egészség- és építésügyi, iparűzési stb. ügynek az előzményeit, ha azokra akár a királynak, akár a nádornak vagy más főméltóságnak, akár a vármegyének, városnak, akár a nemes embernek - később a polgárnak - szüksége volt. Eredetileg tehát a levéltárak „élő szervezetek" voltak, s csak a romantikus 19. században kezdték őket archívumoknak nevezni. Nyilvánvaló, hogy 1950-ig minden önállóan működő igazságszolgáltatási, közigazgatási egységnek - azaz minden rendű és rangú városnak, falunak -, gazdasági és más szakmai intézménynek, olyan testületeknek, mint például a céhek, a polgári egyesületeknek, a politikai pártoknak egyaránt érdeke volt saját „önkiszolgáló" levéltár folyamatos fenntartása. A mai vármegyei levéltár elődje is eredetileg a nemesi vármegyei igazgatás és bíráskodás során keletkezett iratokat őrizte. Ezzel a feladattal, a 16-17. században előbb az alispánt, majd a jegyzőt - a nótáriust - bízták meg, aki hivatalából való távozása során az alispánból, egy szolgabíróból és esküdtből álló bizottság jelenlétében volt köteles hiánytalanul átadni utódjának a leveleket és az aktákat.

1596-ban Eger török kézre kerül. Ettől kezdve a vármegyei közgyűléseket a szomszédos Nógrád megyében, legtöbbször Füleken tartották, és ott őrizték a vármegye levéltárát is. Amikor 1682-ben Thököly Imre ostromolta a várat, a levéltár legrégibb, akkor 3 ládát kitevő iratai a tűz martalékai lettek, kivéve az 1657 utáni közgyűlési jegyzőkönyveket. A vármegye hatásköre akkor már - az 1569. évi 52. törvénycikk alapján - Külső-Szolnok megye területére is kiterjedt. „Heves és Külső-Szolnok törvényesen egyesült vármegyék" csak az 1876. évi 33. törvénycikkel váltak szét, amikor létrejött Jász-Nagykun-Szolnok megye, melyhez ekkor még nem tartoztak Tiszafüred, Tiszaigar, Tiszaörvény, Tiszaszőlős, Tiszaörs és Nagyiván községek. Históriai hagyatékunk tehát az 1876 előtti Külső-Szolnok vármegyei iratok gondozása is, amelyből elődeink csak a leválasztható 1850 utáni szolnoki törvényszéki és az 1867-1876. évi megyei és járási közigazgatási iratokat adták át a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárnak. A török kiűzése idején 1683-ban tartotta Heves vármegye saját területén az első közgyűlést. 1700-ig váltakozóan Gyöngyös, Pásztó, Pata és Eger volt a megyeszékhely, a 18. század első felében, pedig állandóan Gyöngyös. A levéltárért felelős főjegyző megbízásából helyettese őrizte és gondozta a levéltárat előbb a gyöngyösi ferencrendi, majd a Szent Bertalan templomban. Dévay András aljegyző volt az, aki 1722-ben letisztázta a közgyűlési és ítélkezési jegyzőkönyveket, s rendezte az iratokat. Az 1703-1710. évi jegyzőkönyvekhez mutatókönyvet, a levéltár iratanyagáról, pedig lajstromot is készített.

Az 1749-1756 között Egerben megépített megyeházán a levéltár állandó helységet kapott. Az első közgyűlést 1756 áprilisában tartották az új megyeházában. Az iratok ide szállítása 1768 körül, az ekkor megindult nagy levéltárrendezés után történhetett. Az archívumban folytatták a közgyűlési jegyzőkönyvek tisztázását. 1758-ban a számadási iratokat rendezték. 1763-tól az úriszékek jegyzőkönyveit a szolgabírák által hitelesítve rendszeresen beküldték a levéltárba. Az 1770. évi szeptemberi főispáni utasítás szerint a tisztviselőknek egy éven belül át kellett adniuk a levéltárnak hivatalos irataikat, hogy a levéltár azt rendezze, lajstromozza, a jegyzőkönyveket tisztázzák, kötessék be, készítsenek mutatókat hozzájuk. Ezzel az utasítással kb. egy időben indult meg Heves vármegye levéltárának önálló működése. Első levéltárosnak 1768-ban Liszkay Miklóst választották meg. Az 1786. esztendővel II. József felszámolta nemesi megyék önkormányzatát. A vármegyék átmenetileg állami közigazgatási hivatalok lettek, a bíráskodást és annak iratait is elválasztották tőlük. A régi levéltári rendet 1790 és 1793 között állították helyre. 1812-től a jegyzőkönyvek, 1831-től a mutatók nyelve magyar lett. Az 1850-es években létrejöttek a közgyűlési és megyei törvényszéki jegyzőkönyvektől, illetve ügyiratoktól elkülönített levéltári csoportok, amelyek a korábbi századok vagy évtizedek során önállósult vármegyei tisztségek és hivatalok, valamint igazgatási feladatkörök nyomán keletkeztek. A kiegyezés után, majd a 20. század elején az iratelhelyezés ügyének megoldására a durva selejtezést választották. Erre a sorsra jutottak előbb a Bach-rendszer alatt készített népösszeírások, a birtokbevallási könyvek, az 1668-1828 közötti bűnvádi iratok, a közgyűlési jegyzőkönyvek eredeti fogalmazványai 1848-ig, utóbb az 1850-1866 közötti egri és szolnoki megyefőnöki iratok, az 1871 előtti összes községi számadás, az 1869. évi népszámlálás összeíró lapjai, az 1867-1897 közötti járási iratok egy része.

Az 1896-os millennium idejére Heves vármegye levéltárában is felébredt a múlt feltárása iránti tudományos igény, s ettől kezdve a levéltárnokok az iratkezelés mellett történelmi kutatómunkát is folytattak. Orosz Ernőt emelhetjük ki elsőként, aki sok értékes iratnyilvántartást készített (pl. az 1848 előtti közgyűlési anyag leltárát, a nemeslevelek jegyzékét, a megyei tisztviselők névsorát, a térképek, céhlevelek, végrendeletek lajstromait), de ő írta meg a „Heves és volt Külső-Szolnok vármegyék nemes családjai" című kötetet is. 1927-ben költözött a levéltár a 18. században épített, majd a 19. században újabb emelettel bővített vármegyei börtön épületébe. Ekkor selejtezték 1924-ig az összes alispáni, kihágási és járási iratanyagot, 1900-ig a közigazgatási bizottság iratait, a pénztári iratokat, az árvaszék anyagát 1907-ig. 1927-1950 között kizárólag a törvényhatóság központi szerveinek iratanyagát helyezték el a levéltárban. A főispáni, járási és községi iratok túlnyomó része az 1944. év hadieseményei, illetőleg az 1947-1949 közötti nem ellenőrzött selejtezések következtében megsemmisült, még keletkezésük helyszínén, az iratképző szerveknél. A levéltárban levő iratanyagot háborús károsodás nem érte. Annak mennyisége 1950-ben 1000, 1961-ben 1700, 1989-ben közel 5000 iratfolyóméter volt, azaz ilyen hosszúságot tettek ki a polcokra és kartondobozokba helyezett iratok. Jelenleg ez a szám eléri a 8400 ifm-t, melynek mintegy kétharmada 1950 után keletkezett.

Az 1950. évi levéltári törvény és a 29. számú törvényerejű rendelettel - a művelődésügyi miniszter felügyelete alá tartozó Levéltárak Országos Központja - két irányban is rendkívül kiszélesítette a területi állami levéltárakká szervezett korábbi megyei levéltárak hatáskörét. Egyrészt visszamenőleg, a legrégebbi anyagaiktól kezdve át kellett venniük nemcsak a volt megyei, hanem a városi és községi, valamint a hiteleshelyi levéltárak iratait, továbbá az illetékességükhöz tartozó közhivatalok, köztestületek, intézetek, intézmények, vállalatok és pénzintézetek iratait. Másrészt hatás- és gyűjtőkörökbe utalták a megye egész területén 1950-től működő államhatalmi, államigazgatási, jogszolgáltatási szervek, az államosított intézmények, a testületek, a gazdasági vállalatok és szövetkezetek folyamatos iratképződésének, selejtezéseiknek ellenőrzését, végül történeti értékű irataiknak átvételét. E feladatkörökkel összhangban az 1950-es évek végére minden területi levéltárban alkalmazott sémát dolgoztak ki az iratanyagnak ún. fondfőcsoportokba, azokon belül fondokba és állagokba sorolására és rendezésére, nyilvántartására.

Milyen levéltárak iratanyaga található még a Heves Vármegyei Levéltárban Heves vármegye iratanyagán kívül?

Eger város levéltára 1687 után kezdett működni a város főjegyzőjének vezetésével. Ő gondoskodott évről-évre a közgyűlési jegyzőkönyvek tisztázásáról, az iratok lajstromozásáról. A 18. század közepétől az aljegyző vette át az archiváriusi teendőket. A városi levéltárnok tisztsége 1841-től vált önállóvá. Az archívum a városháza emeletén, az ún. külső tanács ülésterme mellett volt. Berendezését két nagy stelázsi, egy nagy almárium és egy nagy vasláda jelentette. 1903-ban Orosz Ernő vármegyei főlevéltárnok kisebb selejtezés után újból lajstromozta az 1828 előtti iratokat, s új segédkönyveket készített hozzájuk. A városi tanács jegyzőkönyveinek és iratainak sorozatát a 17. század végétől nem érte károsodás.

Gyöngyös város levéltára a 18. század közepe óta működik önálló intézményként. 1701-ben a város iratait tartalmazó ládát a Szent Bertalan plébániatemplomban tartották, később az ispotályba kerültek. 1767. szeptember 26-án a Rogács József féle házba költözött a levéltár, mely a város tulajdonában volt. 1783-at követően, miután elkészült a városháza, a városi levéltár is ott kapott helyet. Az iratok rendezéséről már 1750-ben határozatot hoztak, de a szakszerű iratrendet és a hozzá kapcsolódó segédletek elkészítését csak 1811-ben írták elő. A város 1930 előtti iratanyagát Bán Imre erősen selejtezte és mesterséges, tárgyi csoportokba sorolta, új segédkönyveket készített hozzájuk. Az 1930 utáni polgármesteri iratok nagy része, valamint a korábbiak közül kiemelt legértékesebb darabok a második világháború idején, a menekítés során elpusztultak. Gyöngyös város tanácsának jegyzőkönyvei 1651 és 1848 között folyamatos sorban, 1849-től hiányosan vannak meg. Iratai a 18. századtól kisebb hiányokkal, a korábbiak töredékesen maradtak meg. Iratanyagának különleges értékű részét képezik az 1605 és 1680 közötti időből származó török nyelvű levelek.

A két várossal ellentétben a megye községeinek feudális és kapitalista kori iratai rendkívül hézagosan kerültek be a levéltárba. A községi iratok feltehetően a második világháború alatt vagy a negyvenes évek végén elvégzett ellenőrizetlen selejtezések során semmisültek meg még a településeken.

Az egri káptalan, mint oklevelek kiállítására jogosult hiteleshely (locus authenticus) III. Béla király idejében már működött az egyházmegye központjában, az egri várban. A tatárjárás során Eger várát felégették, a káptalan minden oklevele elpusztult. A 14-16. században a káptalan működése kiterjedt Magyarország északkeleti részének szinte egészére. Eger várának 1596-os eleste után a káptalan hol Kassán, hol a jászói kolostorban működött, és végül 1725-ben tért vissza Egerbe. Levéltárát mindig magával vitte, s iratai a 18. század közepétől az egri székesegyház tornyában voltak elhelyezve. A káptalan oklevél- kiállító és hitelesítő tevékenysége 1874-től szűnt meg a közjegyzői intézmény elterjedésével. Oklevelei, másolati könyvei a levéltári törvény értelmében, 1957-ben az Egri Állami Levéltárba kerültek. A hiteleshelyi jegyzőkönyvek 1599-től 1879-ig hiánytalanul megmaradtak, az iratanyag 1725 óta nem károsodott. Az egri káptalan - 1804-től főkáptalan - mint a kanonokok testülete a püspök (majd érsek) tanácsadó szerve volt, s már a középkorban önálló intézményként tartotta fenn magánlevéltárát. Ebben őrizték részint az egyházigazgatási jegyzőkönyveiket és irataikat, részint saját birtokaik gazdasági dokumentációját. Ezek 1957 óta szintén az állami (megyei) levéltár gondozásában vannak az Egri Érseki Hivatallal kötött letéti szerződés alapján. A káptalani magánlevéltár két nagy része közül a gazdasági levéltár a második világháború alatt és után komoly károkat szenvedett.

Az egri érsekség - 1804 előtt püspökség - közel egy évezredes fennállása során két levéltárat alakított ki: egyházi és gazdasági levéltárat. A gazdasági levéltár az érsekség, illetve püspökség birtokában volt uradalom birtokigazgatási iratait, valamint a papi tizedjövedelmek kezelésére vonatkozó gazdasági iratokat foglalja magában. Eger 1596-os eleste után a püspökség is Kassán, illetve Jászón rendezte be székhelyét. A törökkor után Egerbe visszatelepülve Telekesy István püspök kezdte el gyűjteni a püspökség jogbiztosító iratait, megvetve alapját ezzel a későbbi gazdasági levéltár legfontosabb gyűjteményének. Utóda, Erdődy Gábor az uradalomhoz tartozó gazdaságok elszámolásánál évenkénti számadástestekbe csoportosította az egymással összefüggő iratokat. 1762-től Eszterházy Károly püspök építette ki a központi jószágkormányzói, a pénztári hivatalt, a számvevőséget, az ügyészi és építészeti hivatalt, s átszervezte az uradalom területi részegységeit alkotó tiszttartóságokat és kasznárságokat. Ő állította fel 1778-ban a gazdasági levéltárat. Az 1820-as évek elején Králik Gábor jószágigazgató alakította ki a gazdasági levéltár mai hét iratosztályból (classis) álló rendszerét, mely 1962-ben letétként került az Egri Állami Levéltárba. A levéltárban találhatók még a ferences, az irgalmas, a szervita és az angolkisasszonyok rendházának iratai, valamint a papnevelő szeminárium gazdasági levéltára és a verpeléti rabbinátusi kerület iratai.

Az 1950-es rendelkezések a polgári kori területi szakigazgatási hivatalok irattárait is a megyei (állami) levéltárba utalta. Az intézetek, intézmények közül a különböző szintű iskolák iratanyaga jelentős. Sajnos az alapfokú iskoláknak rendkívül csekély iratanyagát őrizzük. Fontos a 18-19. századi városi céhek, az ipartestületek, valamint a kamarai és közbirtokossági anyag. Egyesületi iratanyag kevés került be 1950 után a levéltárba. Jelentős az államosított magántőkés cégeknek a kapitalista korszakbeli iratai: Igen csekély mennyiségű a családi és személyi eredetű iratanyag. Kiemelkedő a 994 darabot számláló Mohács előtti oklevél, amelyek zömében az egri főkáptalan magánlevéltárából kerültek ki. Rendkívül gazdag és tartalmilag egyenként feltárt a térképgyűjteményünk.

A szocialista korszakhoz sorolt 1919-es tanácsköztársaság idejéből csak kevés irat maradt fenn. 1945-ben létrejött települési nemzeti bizottság, földigénylő bizottság, valamint háborús szereplést igazoló bizottságok anyagai mellett 1958 utáni a népi ellenőrzési bizottságok iratai találhatók a levéltárban. Az 1945-1949 közötti átmeneti időszak megyei, városi és községi önkormányzatai után 1950-től négy évtizedig a tanácsrendszer hierarchikus szintjei voltak az államhatalom és államigazgatás helyi meghatározó szervei. Jelenleg ezek teszi ki a levéltár iratanyagának kétharmadát. A belügyi igazgatás szervei közül a megyei, az egri, a gyöngyösi és a hevesi rendőr-főkapitányságnak került jelentősebb iratanyaga a levéltárba. A földművelésügyi szervek (pl. a földhivatalok) csak 1950-ig szerepelnek. Helytörténeti értéket képviselnek az '50-es évek agrárpolitikájára a települések begyűjtési hivatalainak iratai. A jogszolgáltatás szervei közül a háborús és az úgynevezett népellenes tetteket megítélő egri népbíróság és a megyei bíróság rendelkezik jelentősebb iratanyaggal (közöttük az 1956 utáni koncepciós perek aktáival). Az oktatási, kulturális, egészségügyi intézetek, intézmények közül kevés került be a levéltárba és rendkívül csekély irattal. A testületek és az egyesületek forrásai a szocialista korszakból is nagyon kisszámúak. A gazdasági szervek anyagának gyarapodását elősegítette, hogy 1990 után számos vállalat irata került be a privatizáció, illetve a csődeljárás során. Közel 400 mezőgazdasági termelőszövetkezetnek az anyaga található itt. Iratátvételi csúcspontjaik egybeestek a tanácsi iratokéval, s mára az ország egyik legteljesebb regionális tsz iratanyagával rendelkezünk. Jelentős mennyiséget vettünk át a kisipari, a kereskedelmi és a takarékszövetkezetektől is. A megőrzésre levéltárba utalt fontos iratok 1895 és 1980 között az állami anyakönyvi másodpéldányok és 1989 óta a választási jegyzőkönyvek. Önálló levéltári egységet képez az MSZMP Heves Megyei Bizottsága Archívuma. Az archívum tartalmazza a Magyar Dolgozók Pártja 1948-1956 között keletkezett területi bizottsági és alapszervezeti iratait is. Az ún. pártarchívum 1956 előtti iratanyaga biztosan hiányos, ennek okai és részletei azonban még nem ismertek.

Az 1972-ben elindult raktári korszerűsítés (Dexion-Salgó állványozás) kapcsán felmerült egy új levéltár építésének terve. Ez a próbálkozás végül is kudarccal végződött. A raktárak megteltek, ideiglenes megoldást jelentett 1980-ban a két szükségraktár (Eger, Kossuth Lajos u. 8., Heves, moziterem) kialakítása. E megoldás átmeneti jellegét jól mutatta, hogy 1984-ben az egri szükségraktárból már költözni kellett. Ekkor még csak az ott tárolt 800 folyóméter anyagot szállítottuk a mostani levéltár - az 1898-ban épült vincellériskola épülete egyik, - akkor még romos blokkjába. Az új levéltár építése is ebben az évben kezdődött, az épületegyüttes helyreállítása és a teljes átköltözés 1989-re fejeződött be.

A közel egy hektáros területű, két, egy 627 és 552 négyzetméter alapterületű egymással szembenálló kúriajellegű épületet egy új 513 négyzetmétereses raktárszárny köti össze. Ez utóbbi 2000-2001-ben 209 négyzetméterrel bővült. Az ajtók, ablakok és a közlekedőterek riasztórendszerrel védettek, melyhez a raktárak füstvédelmi berendezései kapcsolódnak. Az egyik régi épületben lévő irodaszárnyban kilenc munkaszoba, tanácsterem, könyvtár, kutatóterem és szociális helyiségek találhatók. A kutatóteremből egy nyaktagon keresztül lehet az új raktárba átjutni, amely kétszintes épület. Ez azután a túlsó végén szintén közvetlen összekötetésben van a másik régi épületben kialakított raktárakkal és munkaszobákkal. A raktárak mindegyikében Dexion-Salgó elemekből álló polcrendszeren tároljuk az iratokat. A raktárak alapterülete összesen 1222 négyzetméter. 11500 polcfolyóméter állványzat van megépítve, amelyen megközelítően 9000 folyóméter iratot őrzünk. Ebből közel 1800 folyómétert tesznek ki a feudális és kapitalista kori iratanyag elvileg zárt, nem gyarapodó anyagai, és 6600 folyómétert a szocialista korszak iratai. A raktárak nem légkondicionáltak, de fűthetők, s építési sajátosságaik folytán hőmérsékletük és páratartalmuk minden évszakban megfelelő.

A Heves Megyei Levéltár a Heves Megyei Önkormányzat (1968 és 1990 között a Heves Megyei Tanács) által fenntartott közlevéltár volt 2012. október 1-jéig. Jelenleg a Magyar Nemzeti Levéltár egyik megyei tagintézménye, mely 2023. január 1-jétől Heves Vármegyei Levéltár néven működik.

A levéltár által elvégzendő feladatokat az 1995. évi LXVI. törvény határozza meg. A levéltári tevékenység a gyűjtőterületi munkával kezdődik. A vármegye területén ügyviteli vagy történeti szempontból maradandó értékű köziratokat képző szerveket nyilvántartjuk, azok iratkezelési szabályzatát, irattári tervét véleményezzük és ellenőrizzük, felügyeljük az iratselejtezéseket. A levéltár illetékességi körébe az önkormányzatok, az államigazgatás és a jogszolgáltatás területi szakszervei, az állami vagy önkormányzati intézetek, intézmények, a köztestületek és egyesületek, az állami tulajdonú gazdasági szervek, valamint a szövetkezetek tartoznak. Az ezeken a helyeken keletkezett nem selejtezhető köziratokat a levéltár a keletkezés idejét követő 15 év után köteles átvenni. Az intézmény az őrizetében lévő iratokat a használhatóság és kutathatóság érdekében levéltári szempontok szerint feldolgozza: rendszerezi, fondokba és állagokba tagolja, rendezi, az értéktelen iratokat kiselejtezi, a kialakított egységekhez, illetve a levéltár egészéhez segédleteket készít. Törvényesen erre az iratok átvételét követően további 15 év áll rendelkezésre. A levéltárunkban őrzött iratok 85%-a közép-13%-a darabszinten rendezett, ebből adódóan raktári jegyzékkel is ellátottak, amelyek számítógépes hálózatunkon is elérhetők.

A levéltári anyagban, amely kutatási vagy iratvédelmi korlátozás alá nem esik, mindenki ingyenesen kutathat, saját költségén másolatot készíttethet. A levéltár kutatószolgálata hétfőtől csütörtökig reggel 8 órától 16 óráig, pénteken 8-tól 12 óráig működik. A kutatóterem felügyelője nemcsak tájékoztatja és kiszolgálja a kutatókat, hanem az iratanyag állapotát is figyelemmel kíséri. A levéltár a leginkább veszélyeztetett, sérült iratait pályázati úton nyert pénzen törekszik konzerváltatni, ezekről és a különösen fontos iratairól biztonsági másolatot készíttetni. Levéltárunk több mint 30 ezer kötetes szakkönyvtára is ingyenesen áll a kutatók és az érdeklődők rendelkezésére.

Az ügyfelek személyesen, vagy telefonon hétfőtől csütörtökig 8-tól 16 óráig, pénteken 8 órától 12 óráig kereshetik meg munkatársainkat. A kért igazolásokat, az iratokról a hiteles másolatokat a hatályos illetéktörvény betartásával adjuk ki.

Tudományos kutatómunkát intézményesen és egyénileg is végzünk a levéltár és történettudomány szakterületein. Az ennek eredményeként elkészült forráskiadványokat, kisebb vagy terjedelmesebb tanulmányokat a levéltár (pályázatok révén) maga is törekszik nyomtatásban kiadni. Ezeket a kiadványaink fejezet sorolja fel.

Közművelődési feladatot látunk el közvetlenül, amikor a levéltár tevékenységét megismertetjük a szélesebb közönséggel: kiadványokat készítünk, kiállításokat rendezünk, előadásokat, levéltár-bemutatásokat, órákat tartunk (általános-, közép- és főiskolai csoportoknak).