Németújvári gróf Batthyány Ignác (1741-1798) egri kanonok és nagyprépost, később erdélyi püspökként a gyulafehérvári Batthyáneum Könyvtár, valamint a kolozsvári Papnevelő Intézet alapítója volt. Főpapi hivatásának ellátása mellett számos, ma is jelentősnek számító diplomatikai és egyháztörténeti művet írt.

Batthyány a Nagypréposti palota építésének ideje alatt több éven át az Egri Érseki Jogakadémia épületének szomszédságában lévő kanonoki házban élt. Ezalatt a főpap a ház kertjében egy emeletes pavilont építtetett, feltehetően abból a célból, hogy tudományos írói munkáját ott csendes, zavartalan visszavonultságában folytathassa.

A pavilon tervrajzának elkészítésével a Nagypréposti palotát is tervező Fellner Jakabot bízta meg. Fellner ekkor már nagy tapasztalattal rendelkezett a palotaépítészet területén, hiszen nevéhez fűződtek többek között a móri Lamberg-kastély és a csákvári Esterházy-kastély tervei.

Az 1770 körül megépült pavilon a későbarokk copf stílus jegyeit viseli magán, mely építészeti irányzatot szintén Fellner Jakab honosította meg Eger városában. A szobányi méretű, toronyszerű épület alaprajza lesarkított négyzet, míg alsó szintje árkádos és átjárható. Az emeleti zárt részébe egy íves vonalvezetésű lépcső visz föl, kovácsoltvas korláttal, manzárdtetejének csúcsát pedig egy szélkakas díszíti.

A pavilon a 20. század elején még a szomszédos, Kossuth Lajos utca 10. szám alatti házhoz tartozott, majd egy telekrendezés során a 8. számú ingatlanhoz került. Az idő múltával egyre romló állapota miatt először 1931-ben, az Egri Angolkisasszonyok nevelőintézetének kezdeményezésére restaurálták, azonban az államosítást követően állaga ismét romlásnak indult. 1964-ben készült ugyan egy helyreállítási terv, ám a felújításra még évtizedekig nem került sor. A hatvanas években egy négytagú pedelluscsalád is beköltözött a pavilonba, majd évekig szemét- és szénlerakóhelyként, illetve raktárként használták.

Az Egri Városszépítő Egyesület 1989. május 11-ei ülésén döntött a Batthyány-pavilon helyreállításáról. Ekkorra a Szilágyi Erzsébet Gimnázium főépülete és tornaterme közé ékelődött műemlék csekély mértékben megdőlt, a problémát pedig fokozta, hogy a szomszédos Tisztiklub konyhájából aláfolyó szennyvíz tovább gyengítette az alapot. A gimnázium még jótékonysági estet is szervezett a pavilon helyreállításának támogatására. Terveik között szerepelt ugyanis, hogy az impozáns kerti épületben egy iskolamúzeumot rendeznek be.

A Városszépítő Egyesület és a Szilágyi Erzsébet Gimnázium mellett az Egri Dohánygyár, illetve Eger Város Önkormányzata is hozzájárult a felújítás költségeihez, így megindulhatott a pavilon restaurálása. Az alap megerősítése, valamint a külső és belső tatarozási munkák azonban csak ideiglenes megoldást jelentettek, ugyanis az azóta eltelt három évtized során az épület állaga ismét jelentősen leromlott, ily módon a Batthyány-pavilon még ma is felújításra vár.

Közzétette:
Somoskői Viktor
főlevéltáros

Felhasznált források:

MNL HML X.212. Egri Városszépítő Egyesület iratai. 16. Fotóalbum az egyesület 15 év alatt elért eredményeiről
MNL HML XV.13. Tervdokumentációk gyűjteménye. Tt.5523. Batthányi pavilon statisztikai és szerkezetvizsgálati szakvélemény
Egri Újság 1. évf. 1989.06.09. 4. szám
Egri Újság 3. évf. 1991.02.08. 5. szám
Egri Újság 3. évf. 1991.10.25. 43. szám

Felhasznált irodalom:

Dercsényi Dezső – Voit Pál: Heves Megye Műemlékei II. Bp. 1972.
Szmrecsányi Miklós: Eger Művészetéről. Bp. 1937.