„EMBEREK AZ EMBERTELENSÉGBEN” – Hajdú-Biharból a Szovjetunióba és vissza?
"PEOPLE IN INHUMANITY" – From Hajdú-Bihar to the Soviet Union and back?
With the exception of one or two settlements, no detailed source research has been conducted so far on those who were deported from Hajdú-Bihar County to the Soviet Union, which makes it difficult to determine exactly how many civilians and prisoners of war were deported from this region to the Soviet GULAG and GUPVI camps during and after World War II. The National Archives of Hungary’s Hajdú-Bihar County Archives has explored the relevant documents from its own and the National Archives' material within the framework of the project, most of which have been digitised and made available on this interface. The aim was not to process the found sources, but to create a thematic collection and aids to help both the work of scientific researchers and people looking for their relatives.
In addition, Debrecen was in the "privileged" position of being the site of the Prisoners of War Reception Committee and the Disinfection Institute, where civilians and prisoners of war returning from the Soviet Union were first registered between 1946 and 1949. The abundant documentary material available on these cases has also been processed, and they may be of interest not only at the local level, but also at the national level, since people from almost every settlement in Hungary were taken for "Malenky robot".
The researches also covered the county internment camps and the Hortobágy forced labour camps, the so-called "Hungarian GULÁG" established in Hajdú-Bihar County between 1950 and 1953. Into these camps also arrived internees and deportees from all over the country, together with their families.
The most interesting and characteristic sources will be presented in a virtual exhibition, each chapter of which will deal with the occupation of the region, the deportations to the Soviet Union, the reception of returnees and the forced labour camps in Hortobágy.
With this gap-filling discovery and publication of documents, we are repaying a long-standing debt to those who lived through the suffering they were never allowed to speak of.
„EMBEREK AZ EMBERTELENSÉGBEN” – Hajdú-Biharból a Szovjetunióba és vissza?
A Szovjetunióba Hajdú-Bihar megyéből elhurcoltakról – egy-két település kivételével – ezidáig még nem készült részletes forrásfeltárás, emiatt nehéz megállapítani, hogy pontosan hány polgári személy és hadifogoly került ebből a térségből a szovjet GULÁG és GUPVI táborokba a II. világháború alatt és azt követően. A Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltára projektjének keretében a saját és az Országos Levéltár anyagából tárta fel a vonatkozó dokumentumokat, melyek többségét digitalizálta, és ezen a felületen elérhetővé tette. A cél nem a megtalált források feldolgozása, hanem egy olyan tematikus gyűjtemény és segédletek létrehozása volt, amelyek egyaránt segítik mind a tudományos kutatók, mind a hozzátartozójukat keresők munkáját.
Ráadásul Debrecen abban a „kiváltságos” helyzetben volt, hogy 1946 és 1949 között itt működött az a Hadifogoly Átvevő Bizottság és az a Fertőtlenítő Intézet, ahol a Szovjetunióból hazatérő polgári személyeket és hadifoglyokat először regisztrálták. Az ezekre vonatkozó, bőségesen rendelkezésre álló iratanyag szintén fel lett dolgozva, és ezek már nem csak helyi szintű, hanem országos érdeklődésre is számot tarthatnak, hiszen Magyarország majd minden településéről vittek el embereket „málenkij robot”-ra.
A kutatások továbbá kiterjedtek a megyei internálótáborokra és az 1950–1953 között Hajdú-Bihar megyében létrehozott hortobágyi kényszermunkatáborokra, az úgynevezett „magyar GULÁG”-ra is. Ezekbe a lágerekbe szintén az egész ország területéről érkeztek internáltak, kitelepítettek, a családtagjaikkal együtt.
A legérdekesebb és legjellemzőbb források egy virtuális kiállítás keretében kerülnek bemutatásra, amely egy-egy fejezetben dolgozza fel a térség megszállását, a Szovjetunióba történő elhurcolásokat, a hazatérők fogadását és a hortobágyi kényszermunkatáborokat.
Ezzel a hiánypótló forrásfeltárással és a dokumentumok közzétételével régi adósságunkat törlesztjük azokkal szemben, akik átélték ezeket a szenvedéseket, melyekről soha nem beszélhettek.