1. Felkészülés, búcsúvétel és kiszállítás a keleti hadszíntérre (1942. március – május közepe)
A magyar királyi 2. honvéd hadsereg alakulatait a keleti hadszíntérre történő kiszállításuk sorrendjének megfelelően mozgósították 1942 tavaszán. A legelsőként kiszállítandó seregtestek közé tartozó, nagykanizsai parancsnokságú 9. könnyű hadosztálynál – mely a komáromi 6. és a soproni 7. könnyű hadosztállyal együtt alkotta a szombathelyi III. hadtestet – március elején kezdődtek meg a mozgósítások. A keleti hadműveleti területre elvonuló magyar 13.500 fős könnyű hadosztályok – ahogy a nagykanizsai seregtest is – két gyalogezredből, egy fogatolt könnyű tüzérezredből és a hadosztály-közvetlen alakulatokból szerveződtek.
A 9. könnyű hadosztálynál – ellentétben a hadsereg mozgósított seregtesteinek zömével – csaknem teljes egészében az érvényes hadrendi előírások szerint zajlottak a mozgósítási munkálatok. Szervezése az alábbiak szerint történt: 4300 fős 17. gyalogezrede mozgósította mindhárom zászlóalját, vagyis a nagykanizsai 17/I., a csáktornyai 17/II., valamint a zalaegerszegi 17/III. zászlóaljakat. A felállított 47. (iker)gyalogezredet a 47/I. és 47/II. zászlóalja, illetve a 4. gyalogezredtől átvett soproni 34/I. zászlóalj alkotta. A nagykanizsai 17. gyalogezredtől 1941. október 30-án ugyanis már vonult el csapattest a megszállt ukrajnai területre. A zalaegerszegi 47/III. (iker)zászlóalja a megszálló feladatokra hivatott 108. könnyű hadosztály kötelékében Harkovtól délkeletre 1942. március közepétől súlyos harcokat folytatott a szovjet reguláris erőkkel. Ennek következtében a már harctéri szolgálatot teljesítő zászlóalja helyébe az említett soproni 34/I. (iker)zászlóaljat kellett beállítani a 9. könnyű hadosztály hadrendjébe.
A seregtest 75 tiszttel és 950 főnyi legénységgel elvonuló fogatolt könnyű tüzérezrede a gyalogezredek kísérő könnyű tábori ágyús ütegeit is beleszámítva 32 löveggel rendelkezett. Könnyű és közepes tarackos, illetve könnyű tábori ágyús ütegei két osztályt alkottak. Valamennyi lövegét kivétel nélkül lovakkal vontatták, azaz fogatolt volt.
A felsorolt alakulatokon kívül a hadosztály-közvetlen csapattestek, nevezetesen egy-egy önálló huszárszázad, légvédelmi gépágyús üteg és híradószázad, valamint az utánszállító, ellátó, egészségügyi, légvédelmi géppuskás, valamint munkaszolgálatos alosztályokból álló fogatolt seregvonat-csoport tartozott még a 9. könnyű hadosztály kötelékébe.
A 9. könnyű hadosztály személyi állományát zömében – a Muraközzel és Lendva-vidékkel 1941-ben gyarapodott – Zala, illetve részben Somogy, Vas és Sopron vármegyékből hívták be. Állományának összeállításakor – a minisztertanács 1942. január 26-ai határozatához igazodva – figyelembe kellett venni, hogy a sorállomány nem haladhatta meg a seregtest teljes sorállományának 20 százalékát, mozgósított alakulatai tartalékállományuknak csak a felét vehették igénybe, a fennmaradó hányadot pedig 30–45 év közötti, gyengén kiképzett póttartalékosokkal egészítették ki. A nemzetiségek 20, a munkaszolgálatra kötelezett zsidók pedig 10 százalék arányában kerültek be a 9. könnyű hadosztály kötelékébe. A seregtest állományának a harcok által közvetlenül érintett hányada, a korabeli terminológia szerinti úgynevezett „harcos létszáma” alig haladta meg a 6500 főt.
Az ország mezőgazdasági jellege lévén a hadba vonultak túlnyomó többsége földművelésből élő törpe- és kisbirtokos, napszámos, valamint kisiparos volt. Javarészt a gyalogsági alakulatok személyi állományát töltötték fel velük. A keleti hadszíntérre elvonuló zalai alakulatokban a korábban átképzett kárpátaljai ruszin ajkú katonák jelentős számban teljesítettek szolgálatot, az Észak-Erdélyből bevonultatott román, illetve a délvidéki szerb hadkötelesek át- és kiképzését azonban a mozgósítás előtt közvetlenül kellett megoldani. A nemzetiségi katonák főleg a vonatalakulatokban szolgáltak. A gyalogezredekben velük töltötték fel a kocsisok, málhásállat- és taligavezetők, szakácsok, mesteremberek, sebesültvivők, lőszervivők, árkászok és puskáscsatárok 30–50 százalékát, és kisebb létszámban bekerültek a tüzér- és műszaki alakulatokba is.
A kissé vontatott ütemben végbement mozgósítási munkálatok után a csapatok összeszoktatására és kiképzésére hat hetet szántak. A gyalogzászlóaljak lőgyakorlataira javarészt az újdörögdi, illetve a nagykanizsai lőtéren került sor, s kisebb-nagyobb kötelékekben végrehajtott harcszerű és menetgyakorlatokat is beiktattak kiképzésükre, összműködésük begyakorlására. A 9. könnyű tüzérezred Szepetnek és Sormás falvakba kihelyezett ütegei szintén több menet- és lőgyakorlatot hajtottak végre elvonulásuk előtt.
A helyőrségek többnyire az április második és május első fele közötti időszakban búcsúztatták a 9. könnyű hadosztály elvonuló alakulatait, a hozzátartozók és nagyszámú polgári közönség jelenlétében. Csáktornyáról április 16-án, május 1-jén és 2-án, Zalaegerszegről május 4-étől, Nagykanizsáról április 28-ától, Keszthelyről pedig már április 13-ától gördültek ki a száztíz tengelyes, 55 kocsiból álló katonai szerelvények. Egy-egy szerelvény kiérkezése általában nyolc napig tartott. Az első lépcsőben kiszállított alakulatok általában az alábbi útvonalon érkeztek ki a hadműveleti területre: Komárom – Érsekújvár – Galánta – Trencsén – Zsolna – Jablonkai-hágó – Katowice – Kielce – Radom – Deblin – Lukow – Breszt – Minszk – Szmolenszk – Gomel – Brjanszk – Orjol és Kurszk. A szerelvények Minszkig egyenletes ütemben haladtak, ezt követően lelassultak, s a repülőtámadások, illetve a partizánok gyakori szerelvény- és sínrobbantásai miatt több ízben kellett a lebombázott vasútállomások külső vágányain várakozniuk, míg újból folytathatták menetüket.
