A Kőszegi Fióklevéltár

A Vas Megyei Levéltár Kőszegi Fióklevéltárát 1972-ben alapították. Ekkor kerülhetett vissza ismét a városba – egykori keletkezési és őrzési helyére – az 1950-ben államosított, majd a megyeszékhelyre szállított iratanyag.

A fióklevéltár patinás épülete az egykori városfalra támaszkodik. Ezen a helyen eredetileg egy mészárszék volt, amely fölé 1774-ben húztak oszloplábakra támaszkodó felső szintet. Innen ered az épülettel kapcsolatban ma is használt „Lábasház” elnevezés. Az akkoriban táncteremként működtetett helyiségekből idővel lakóház lett, majd később ebből alakították ki a mai levéltári épületet, amelyhez ma egy külső raktár járul, ahol többségében az 1950 után keletkezett tanácsi és önkormányzati iratokat őrizzük. Az iratok a 13. század utolsó harmadában alapított, majd Vas vármegye egyetlen szabad királyi városának közigazgatási és bíráskodási ténykedése során keletkeztek. Ma is ez a történeti szempontból legértékesebb, leginkább adatgazdag, és egyedi része a levéltárnak, benne a nagyhírű Titkos Levéltárral. Ez utóbbiban őrizték a polgárok mindennapjait alapvetően befolyásoló okleveleket, amelyek közül 76 db az 1526 előtti. Az itt őrzött legkorábbi eredeti olevél 1335-ből származik. A Titkos Levéltárban található még a város mai címerét meghatározó 1445-beli adománylevél és az 1532. évi török ostrom eseményeit és szereplőit – mindkét részről – utólag megörökítő, ún. Ostromnapló is. A kiemelten fontos utasításokat, bírósági ítéleteket, engedélyeket, adományozásokat, amelyeket ma négy sorozatban őrzünk, egészen a 19. század végéig gondosan elkülönítették. A Titkos Levéltár okleveleit olyan neves történész–levéltárosok kezelték, illetve dolgozták fel, mint Nagy Imre, Chernel Kálmán, Váczy Péter, Házi Jenő, Horváth Ferenc, Kiss Mária és Bariska István.

A fióklevéltár legértékesebb dokumentumai közé tartoznak Kőszeg város jegyzőkönyvei 1572-től. A kötetek máig őrzik a polgárok tevékenységének nyomait, kapcsolataikat a hatóságokkal, más településekkel és személyekkel. A mindennapok, de főleg az életmód megismerésére kiváló lehetőséget kínálnak az adóösszeírások, valamint a céhmesteri, kamarási, pincemesteri, sörházfelügyelői elszámolások is. Ezek egy része német, más része magyar nyelvű, attól függően, hogy a beszámoltatott hivatalviselő milyen nemzetiségűnek tekintette magát, illetve melyik nyelvet bírta. Kőszegen a 20. század elejéig nagyon magas volt a német anyanyelvűek aránya. A jegyzőkönyveket 1648-ig – amíg korona-zálogvárosként az Alsó-ausztriai kormányhatósághoz tartoztak – német nyelven vezették. A Magyarországhoz történt visszatérés után keletkezett iratok többsége magyarnyelvű, kivéve II. József uralkodásának időszakát, illetve a Bach-korszakot. Nagyon szép, bár hiányos a város céheinek iratanyaga, amelyben leginkább a szabályzatok lelhetők fel. A fióklevéltár őrizetében több egyesület és pénzintézet iratai, valamint a 19., de még inkább a 20 században olyannyira fontos helyi ipari üzemek, főleg a textilgyárak írásos dokumentumai is megtalálhatóak. A város iratait többször pusztította tűzvész, ugyanakkor ennél nagyságrendileg nagyobb kárt okozott az 1912-ben végrehajtott, akkor selejtezésnek mondott, de az 1860 utáni időszak anyagának szinte teljes megsemmisítéséhez vezető meggondolatlan akció. A fióklevéltár gyűjteménye mára elérte a 420 iratfolyómétert, amely a városi adminisztráció és az önkormányzat, illetve az állami intézmények által termelt iratok rendszeres átvétele révén évről évre folyamatosan gyarapszik.