Kálmán Dezső kölesdi református lelkész és a helyi gyülekezet között támadt konfliktus 1892-ben

1892-ben az országgyűlési választásokat január 28-tól február 6-ig tartották. A Kölesdi választókerület kiemelt jelentőséget kapott Tolna megyében, ebben a választási ciklusban, mert a legutóbbi választások idején (1887) a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt jelöltje (Petrich Ferenc) győzött. 1892 elején ezért a kormányzó Szabadelvű Párt helyi vezetősége mindent megtett a képviselői hely visszaszerzése érdekében. Egy Gyönkön született budapesti ügyvédet, Busbach Pétert jelölte ez alkalommal. A Kölesdi választókerület és különösen Kölesd nem tartozott a Szabadelvű Párt biztos bázisának. 1875 és 1905 között csak három alkalommal tudott itt mandátumot szerezni. Legtöbbször a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt aratott győzelmet. (Egy alkalommal az Országos Antiszemita Párt jelöltje szerezte meg az első helyet.)

A közel 2000 fős Kölesd lakosságának 60 százaléka a 19. század második felében református vallású volt. Közel 30 százaléka evangélikus és csak 10 százalékot tett ki a katolikusok aránya. A református többség politikailag a kiegyezést ellenző 48-as párthoz vonzódott. Így gondolkodott a kálvinista többség az 1892-es választások előtt is. Ezzel szemben lelkészük Kálmán Dezső a Szabadelvű Párt híve volt. 1892. január 12-én a választást megelőző pártgyűlésen még fel is szólalt. Az eseményről tudósító kormánypárti lap, a Tolnavármegye közlése szerint nagy tetszéssel fogadott beszédében együttműködésre, a szabadelvű eszméknek és e pártnak a győzelmére hívta fel a választókat. A január 28-i választáson ebben a kerületben meg is szerezte az első helyet Busbach Péter, a Szabadelvű Párt jelöltje.

A kölesdi református vallású, függetlenségi párt iránt elkötelezett polgároknak nehéz volt elviselni a választási vereséget. A vereség által keltett rossz hangulat haraggá fokozódott, mely a kormánypárti lelkészük ellen irányult. Pár héttel a választás befejeződése után panaszt tettek ellene a felettes egyházi hatóságnál. Különféle vádakkal illették. Ezek tartalmát nem ismerjük, levéltárunk iratai nem szólnak erről. Amit tudni lehet, hogy az egyházi hatóság lefolytatta a vizsgálatot. Meghozott határozata szerint azonban a vádak hamisnak bizonyultak és a lelkészt ártatlannak minősítették. Sőt! A feljelentőket a perköltség megtérítésre kötelezték. Az ügy azonban ezzel nem zárult le. Időközben Kálmán Dezső az őt vádlókat (Baranyai Józsefet és  társait) a törvényszéken feljelentette rágalmazás miatt. Ez mellett pedig segítséget kért a közigazgatási hatóságoktól is, mert az ellene folytatott agitáció nem szűnt meg. Nemcsak „lelkészi állásában, hanem személyileg is fenyegették”. A Simontornyai járás főszolgabírája ki is utazott a helyszínre, a felbújtókat kihallgatni. Eredményt azonban nem tudott elérni, mert a kálvinista gyülekezet „összezárt”, terhelő vallomást senki nem volt hajlandó tenni a mozgalom vezetőire. A főszolgabíró a nyomozást ezután abbahagyta, remélvén, hogy így a kedélyek lecsillapodnak. Reményében csalatkoznia kellett. Az izgatás tovább folytatódott. Még olyan hír is tudomására jutott, miszerint a szervezkedők abban gondolkodtak, „hogy ha Kálmán Dezsőt lelkészi állásából elűzniük sikerül, akkor sort vesznek a másik lelkészen, a jegyzőn, azoknak is pusztulniuk kell Kölesdről.” A főszolgabíró azonban tisztában volt azzal, hogy az „izgalomnak politikai háttere” van, ezért nem akart karhatalmat igénybe venni. Az események békés lezárásához tanácsot kért az alispántól, aki azonban a helyi viszonyok ismerete nélkül nem kívánt beleavatkozni az ügybe és a járás vezetőjére bízta a megoldás megkeresését. Annyit azért megtett, hogy levelet írt a Tolnavármegyei Törvényszék elnökének, melyben kérte, hogy a felek között ‒ a kedélyek mielőbbi megnyugtatása érdekében ‒ peren kívüli megegyezést szorgalmazzon. Az iratok az események további menetéről nem tartalmaznak adatot. Feltételezhető, hogy ha nehezen is, de létrejöhetett a békés megállapodás.

Forrás: MNL TML Tolna Vármegye Alispánjának iratai. Közigazgatási Iratok. IV. 404.b. 2457/1892.

 

A felhasznált irategyüttesből Fonyó László a Simontornyai járás főszolgabírójának Tolna vármegye alispánjához írt jelentését közöljük.

(Az eredeti dokumentum gombás fertőzés miatt nehezen olvasható, ezért átírásra került. Illusztrációként  a jelentésnek csak egy részletét használtuk fel.)

 

Megjegyzés: 

4302

ki 892

Tekintetes Alispáni Hivatalnak

Szegzárdon

 

A folyó évben végbemenet Országgyűlési képviselő választások lezajlása után Kálmán Dezső kölesdi reform. lelkész ellen azon hívei, ki vele a választáskor nem egy zászló alatt küzdöttek, erős mozgalmat indítva az egyházi felsőbb hatósághoz panasz panasz iratokat nyújtottak be, melyben lelkészüket különféle alakban felsorolt becstelenítő vádakkal illették.

Ezen fegyelmi tekintetek alá eső vádak alól az egyházi fórumok panaszolt lelkészt teljesen felmentették, sőt az alaptalanul okozott pénzköltségekben panaszttevők marasztalva lettek.

Sok izgalom közt múlt el azon aránylag rövid idő, mely alatt a fegyelmi bíróság az üget lefolytatta, s bár tudtam, hogy a mozgalomnak, mely alattomosságokban, s felváltva fenyegető heves kitörésekben a nem a mindennapi események közé tartozott ‒ politikai háttere van, hogy a bosszú, a politikai gyűlöltség adta a támadók kezébe a fegyvert, mégis azt hittem, hogy az izgalom le fog csendesedni a pernek egyházi úton történő befejezése után csakhamar. ‒ Hittem, hogy a politikai küzdelem és vereség által felkeltett bosszúérzet hevességéből idők folytán veszíteni fog, a kedélyek lecsendesülnek és helyre álland a béke.

Hitemben azonban csalódtam, mert mint Kálmán Dezsőnek tisztelettel idezárt feljelentése is mutatja és amint arról más oldalról is tudomásom van az agitatió nem csak hogy el nem múlt, hanem emelkedőben sőt kitörő állapotban van.‒

Kálmán Dezső mert már nemcsak lelkészi állásában, hanem személyileg is fenyegettetik és hogy személye, egyházának belbékéje biztosítva legyen, hatósági támogatást kér.

Már egyszer vizsgálatot tartottam ez ügyben, de nagyon csekély eredményre vezetett, amennyiben a feleletre vont főcinkosok mindent szemtelenül tagadtak, tanu pedig a felizgatott és félrevezetett tömegtőli félelem miatt egy sem akadt. ‒ Ezen vizsgálat nem sokkal a képviselő választások után történvén, nehogy a politikai ellenfelek üldöztetésével vádoltassam az amúgy is kevés eredményt kilátásba helyező vizsgálatot félben hagytam s az iratokat csak iratokat a kir. ügyészséghez áttettem. ‒

Nem kétlem, hogy a bíróság el fog járni feladatában a kiderítendő tényálladék alapján törvényszerűleg és igazságosan, dehogy mi történjék addig is a kölesdi ref. gyülekezet felzavart belbékéjének helyre állítása, lelkész személyének megvédése szempontjából képezi jelenleg a kérdés tárgyát. ‒

Hozzájárul a fenyegető állapotokhoz allattomban lappangó hírként az izgatók azon tudomásomra esett szándéka és, hogy ha Kálmán Dezsőt lelkész állásából elűzniük sikerül, akkor sort vesznek  a másik lelkészen, a jegyzőn, azoknak is pusztulniuk kell Kölesdről. ‒

Tekintetes Alispáni Hivatal! Ha az izgalomnak politikai háttere nem volna, minden habozás nélkül nyúlnék a dolog mélyére és karhatalmi erővel is lecsendesíteném a minden igaz alapot nélkülöző mozgalmat, de ép a politikai vonatkozás teszi fontosabbá és kényessé a kérdést, mely óvatosságra és arra int, ‒ miszerint felkérjem a Tekintetes Alispáni Hivatalt, hogy nekem a követendő eljárásra nézve útba igazítást adni, esetleg továbbiak végett a kir. bíróságot, ahol az ügy különben is már folyamatban van, megkeresni méltóztassék.

Megy ebbeli jelentésem után hivatalos tisztelettel maradtam. ‒

Gyönkön, 1892. November hó 2-án

 

alázatos szolgája

Fonyó László

főszolgabíró