A Kecskeméti Ács- és Kőművescéh [1] által kiállított bizonyságlevél Bohus[2] János lengyeltóti lakos részére  

Március hónap dokumentumának egy bizonyságtévő levelet választottam. A dokumentum ipartörténeti szempontból is figyelemre méltó, mivel információval lát el bennünket a korábbi magyarországi céhek működéséről és tagjairól.

Hazánkban az első céhek a XIV. században jöttek létre és az 1872. évi. ipartörvény[3] szüntette meg működésüket. Ezután ipartársulatok működését engedélyezte a törvény. A gyakorlatban jellemző volt, hogy több korábbi céh együttesen alakított ipartársulatot.[4] Működésükben megfigyelhető volt a régi céhhagyományok és az új szabályok együttes alkalmazása.

Előbbiek egyike volt a bizonyságlevél, amely tágabb értelemben véve inas-, felszabaduló- és ajánlólevélként is értelmezhető. A bizonyságlevél tartalmazta az inasból lett legény szolgálati idejét, a mester nevét, a kiállító céh pecsétjét és az inas magatartásának jellemzését. Ez a dokumentum szolgált az inasévek befejezése utáni kötelező vándorlások úti okmányaként, egészen a vándorkönyv[5] bevezetéséig.

A bizonyságlevél tartalma, formája folyamatos változásokon ment keresztül. 1780-ban a Helytartótanács rendelete által kialakult a nyomtatott bizonyságlevelek használata. A nyomtatott űrlapokon a céhmester[6] és az inas nevét, valamint a kiállítás dátumának helyét hagyták szabadon (ezeket kézzel töltötték ki). Gyakori volt az adott település ábrázolása a dokumentum fejrészében. A választott bizonyságlevélen Kecskemét város 1806-os látképét jelenítették meg.[7]

A legények a sokszor több évi vándorlás során igyekeztek tökéletesíteni és elsajátítani a mesterektől a szakmát. Egy újabb településre érvén, a bizonyságlevél bemutatásával állhattak csak valamely mester szolgálatába.

Újabb ipartörvény elfogadására 1884-ben került sor,[8] ennek 10. §-a alapján adták ki azt a belügyminisztériumi rendeletet,[9] amely részletesen szabályozta a továbbiakban az építési ipar gyakorlását. A rendelet az építőszakmákat a képesített ipari csoportba sorolta, és elhatárolta az építőmestereket, a kőműves-, kőfaragó- és ácsmesterektől.[10] Az 1884. évi. XVII. törvénycikk 4. §-a értelmében „azon esetben, ha az általa gyakorolni szándékolt iparág oly mesterség, mely kézműves természeténél fogva rendszerint csak hosszabb gyakorlás útján sajátítható el, tanonczbizonyitványát bemutatni és igazolni, hogy a tanviszony megszünése után szakbavágó munkával legalább két évig foglalkozott…”.[11]

A dokumentum eredeti helye a Lengyeltóti járás főszolgabírói iratanyagának közigazgatási irataiban volt az 5663/1893-as iktatószám alatt. Az iktatókönyvben Bohus János lengyeltóti lakos iparigazolvány kérése szerepel tárgyként. Ebből az iratanyagból került át a kiállítási iratok gyűjteményébe. A bizonyságlevél nyomtatvány. A szöveges rész alatt az ács- és kőművescéh pecsétjének lenyomata található. A pecsét színe vörös, anyaga viasz, formája kör alakú, állapota erősen töredezett.

A dokumentumot betűhíven közlöm.

A Kecskeméti Ács- és Kőművescéh által kiállított bizonyságlevél Bohus János lengyeltóti lakos részére

Kecskemét, 1867. március 10.

MI TEKINTETES NEMES PEST VÁRMEGYÉBEN HELYHEZTETETT SZABADOS[12]

Ketskemét Várossában lakó Ats, és Kö-mives egyesűlt Czéhbéli Mester Embereknek Fő és All Czéh-Mesterei, és több Betsületes Czéhbéli Társaink adjuk tudtokra mindeneknek, aʼ kiknek illik: hogy Betsületes Kőműves Mester Fischer Ágoston Czéhbéli Társunk közöttünk személy szerint elő-állván, Tanúbizonyságot tett arról, hogy ezen Levelünket mutató Ifjú K,iss Bohos János az ő Inasi 3 esztendeit nála egészen, és dítséretessen, jámborúl, híven, és minden ellene mondás nélkűl ki-tőltötte; mellyre nézve őtet az ő inasi kötelesége alól, az egész egyesűlt Ns.[13] Czéh előtt, a mái alól írtt Esztendőben és napon betsűletessen fel-is szabadítottuk. Minekokáért illendő betsűlettel kérjük akár melly Helyen lakozó, és Mesterségünkön lévő minden jó-akaró Urainkat, hogy valahol ezen betsűletes Ifjú az ő Mesterségének gyakorlása, ʼs öregbítése végett meg fog jelenni, látván ezen hiteles Levelünket, ő néki minden fogyatkozás nélkűl Munkát adni, avagy ha kívánnya, meg-adván a Czéh Igazságát, őtet a Czéheknek Társaságába bé-venni méltóztassanak. Mi-is hasonló atyafiságos jó akarattal lévén, minden nálunk meg-jelenő betsűletes Tanítvánnyaikhoz. Mellyeknek nagyobb erőssére ki-adtuk Czéhünknek szokott Petséttyével ezen meg-erősített Bizonyságtévő Levelünket, Szabados Ketskemét Városában Böjt más[14] Havának 10,^ik napján 1867[15] Esztendőben.

Fő-Czéh Mester Sahin Tóth Mihály

Al-Czéh Mester Bíró Sándor

Czéh Jegyző[16] Varga László

[Pecsét][17]

Jelzet: MNL SML XV. 25. Kiállítási iratok gyűjteménye. 5. doboz. 129. tétel.

Felhasznált irodalom:

 Bartócz, 1976. = Dr. Bartócz József: A fa és kő mesterei. A magyarországi építőipari céhek. Budapest, 1976

 Iványosi-Szabó, 1994. = Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850. III. Ipar. Kecskemét, 1994

 Mészáros, 1979. = Mészáros László: Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén. In: Iványosi-Szabó Tibor (szerk.): Bács-Kiskun megye múltjából, 2. A késő feudalizmus kora. Kecskemét, 1979

 Péterné, 2015. = Péterné Fehér Mária: „Üdvözlégy Császárunk!” Ferenc József két látogatása Kecskeméten. Kecskemét Írott Örökségéért Alapítvány, 2015

 Bezsenyi, 2017. = A szélmalmok jelentősége Kecskeméten. Hírös Históriák, 2017. tél. 14–17.

Jogszabályi források:

 Az 1872. évi törvények gyűjteménye. Budapest, 1908

 Az 1884. évi törvények gyűjteménye. Budapest, 1908

 Magyarországi rendeletek tára. 1884. Budapest, 1893

Levéltári forrás:

MNL SML IV. 418. b. = Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára. IV. 418. b. Lengyeltóti járás főszolgabírájának iratai. Közigazgatási iratok.

MNL SML XV. 25. 129. tétel = Kiállítási iratok gyűjteménye. Kiállítási iratok. 5. doboz. 129. = Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára XV. 25. Kiállítási iratok gyűjteménye. Kiállítási iratok 1849–1914. 5. doboz. 129. tétel